Meg a minden dugó alá külön betét móka is sokat javított. Véletlenül azok megjelenése is a radiális rendszerekhez köthető, de tény hogy nincs értelmi kapcsolat a kettő között.
A Tanár Úr tehát azt mondja, hogy ha radiális féket fogalmilag vizsgáljuk akkor a fékhatásra nézve nem származik valódi előny a felfogatás módjából, hasonlóan nincs előny a főfékhenger szerelési módjából. Ez (kis kiegészítésekkel, mint pl. az éppen említett hatásvonal) igaz. Erre tovább ne is reagáljunk, én ezt elfogadom.
A gyakorlatban azonban arról van szó, hogy valaki egy fékrendszer akar a motorjára tenni, ami jobban működik mint a régebbi. Ebben az esetben radiális rendszert kell beszereznie, mert azok a valódi előnyökből többet vonultatnak fel és a piacon - meglehet, hogy divat okból de - nincs nem-radiális alternatíva hasonló kvalitásokkal. Ezt nem tudom, hogy igaz-e de annak tűnik, ha a dömping cuccokat nézzük.
"Miért jó ez nekünk? Gyakorlatilag a fékkart mint erőkart úgy sikerült módosítani ezzel a megoldással, hogy fékezéskor nagyobb erőt tudunk kifejteni a főfékhenger dugattyújára, ezáltal a munkahengerre. Ez a módosítás vitathatatlanul előnyére vált az utcai motorosoknak is."
Erre céloztam, csak már a variálhatóság szemszögéből.
"A tradicionális munkahenger felszerelési pontjai a féknyereg egyik végére kerülnek, ezért fékezéskor a nyomás a tárcsa sugarának irányában igyekszik kimozdítani a tárcsakapcsolatból. A radiális fék éppen erre vigyáz. A fékmunkahenger mindkét végére került rögzítési pont, emiatt a munkahenger már nem tud elmozdulni."
A klasszikus féknek valóban lenne ez a hibája, de a gyártók már régen is igyekeztek ezt úgy enyhíteni, hogy a felfogatási pontokat egy a hatásvonalra megfelelő szögben alakították ki, így "bele kalkulálták" az ébredő erőket a kialakításba és a fék pont akkor volt a legmerevebb, amikor a leginkább satuzott. Amikor viszont nagyobb tárcsához konzollal klasszikus féknyerget teszünk, ez a szög sehogyan sem lesz jó. Ez a variálásból adódó probléma sem jelentkezik a radiálisnál.
"A tradicionális munkahenger felszerelési pontjai a féknyereg egyik végére kerülnek, ezért fékezéskor a nyomás a tárcsa sugarának irányában igyekszik kimozdítani a tárcsakapcsolatból. A radiális fék éppen erre vigyáz. A fékmunkahenger mindkét végére került rögzítési pont, emiatt a munkahenger már nem tud elmozdulni.
A féknyereg merevségét növelve a hagyományos nyergeknél is lecsökkenthető ez a káros erőhatás, de ebben az esetben drága, nagy szilárdságú, alumínium, magnézium stb. ötvözetet kell használni. A versenysportban használnak még ilyen, egy darabból készült, speciális CNC-eljárással készült féknyergeket, hiszen a győzelemért semmi sem drága, viszont irreálisan megdrágítaná az utcai motorokat.
A radiális fékmunkahengerek merevségének köszönhetően a fékbetétek egyenletesebben fekszenek a féktárcsa mellett, fékezéskor teljesebb a kapcsolat a tárcsával, egyúttal a fékmunkahenger gyengébb oldalirányba ható erőt gyakorol a tárcsára. Kevesebb hőt termel adott fékbetétnyomásnál, ezért a fékerő folyamatos terhelés után is megmarad. Ha nagyobb igénybevételnek tesszük ki motorunk, például pályán motorozunk, észrevehetjük, hogy a tizedik körben is ugyanolyan a fékerő, mint az elsőben.
Az új dizájn további előnye, hogy könnyebb fék és kisebb átmérőjű féktárcsa is elegendő lehet, ezzel csökken a féktárcsa forgása által keltett giroszkópikus erő, ami érezhetően megkönnyíti a kormányzást, nem is beszélve a rugózatlan tömeg csökkenéséről."
Könnyebben szabványosítható, mert csak a csavarozási pontok távolságára kell szabályt felírni, a csavarozási pontok (által meghatározott egyenes) és a hatásvonal által bezárt szögre nem.
Ok. Akkor nem a radiális kialakításból fakadnak az előnyök, hanem amiket kapni lehet ÉS radiális kialakításúak azok ezekkel a tulajdonságokkal jobban bírnak, mint a korábban gyártott, régebbi nem radiálisak.
Tehát valaki vagy feltesz modern rendszert sok előnnyel és kénytelen-kelletlen elfogadja, hogy előnyei mellett radiálisnak hívható, vagy feltesz régebbit, gyengébb képességekkel és örömtüzet gyújt, mert nem radiális.
Ez nem mond ellent annak, amit írtam.
Mindegy, nem akarok én senkit győzködni. Elvégre se motor szerelő, se lelkes szaki, se mérnök nem vagyok. Mentem is.
- merevebb szerkezet: jobban ellenáll a rezonanciának, nyúlásnak
Nem függ attól hogy radiális, vagy hagyományos.
- könnyebb különböző tárcsamérethez adaptálni és az első előny az adapterre is fennáll
EZ IGAZ
- könnyebben és jobban szabványosítható
?
Radiális főfékhenger előnyei:
- kevesebb helyet foglal ott, ahol a sportmotorokon nincs hely
Ezt hogyan kell érteni?
- sokkal inkább biztosított, hogy a munkaponton a fékdugattyút nyomó kar pontosan merőlegesen hasson (ennek a klasszikus féknél sincs semmi akadálya, de a régebbi fékek gyártói erre nem mindig törekedtek).
Tehát mindjárt cáfolod is a radiális előnyét.
- jellemzően nagyobb dugattyút mozgatnak kisebb úton, aminek az az előnye, hogy a karmantyú tapadása és nyúlása kevésbé befolyásolja az adagolási érzetet (az ideális főfékhenger olyan lenne, amiben a dugattyú nulla elmozdulással vált ki végtelen nagy erőt a munkahengerekben)
Megint kész vagyok. EZ PONT MEGOLDHATÓ A HAGYOMÁNYOSNÁL IS.
Nem hanyagolom, de leírtam mik az ezen túl mutató előnyei. A MotoGP-ben kezdték először alkalmazni ezeket sok sok éve. Gondolhatod, hogy nem csak azért csinálták, hogy jobban nézzen ki tőle a motor.
És persze nem kéne olyasmiket mondani meggondolás nélkül, hogy semmi előnye nincs... Minden mechanikai szerkezet egy fizikai erőgép, aminek van egy idealizált, elméleti variánsa. Csak az elméleti variáns működne 100% hatásfokkal. Az a műszaki megoldás, ami az elméleti erőgéphez közelebb visz, mint egy másik, arra azt mondjuk "jobb". A gyakorlatban ez be is igazolódik akkor, ha nincsenek "káros mellékhatások".
Tehát az általam felsoroltak miatt csak akkor igaz, hogy semmivel(!) sem jobb a radiális rendszer, ha vannak olyan hátrányai, amik végeredményben az előnyöket "megeszik". Nem tudom, hogy vannak-e ilyenek a radiális rendszereknél, nekem egy sem jut eszembe. Aki tud ilyeneket, sorolja nyugodtan, aztán majd csak kialakul egy meddő vita megint.
Radiális fékmunkahenger előnyei:
- merevebb szerkezet: jobban ellenáll a rezonanciának, nyúlásnak (az ideális féknyereg végtelen szilárdságú, végtelen tömegű lenne)
- könnyebb különböző tárcsamérethez adaptálni és az első előny az adapterre is fennáll
- könnyebben és jobban szabványosítható
Radiális főfékhenger előnyei:
- kevesebb helyet foglal ott, ahol a sportmotorokon nincs hely
- sokkal inkább biztosított, hogy a munkaponton a fékdugattyút nyomó kar pontosan merőlegesen hasson (ennek a klasszikus féknél sincs semmi akadálya, de a régebbi fékek gyártói erre nem mindig törekedtek).
- jellemzően nagyobb dugattyút mozgatnak kisebb úton, aminek az az előnye, hogy a karmantyú tapadása és nyúlása kevésbé befolyásolja az adagolási érzetet (az ideális főfékhenger olyan lenne, amiben a dugattyú nulla elmozdulással vált ki végtelen nagy erőt a munkahengerekben)
Sok kicsi sokra, megy. Az apró előnyök összeadódnak és kialakul egy valamivel jobb rendszer, mint a klasszikus. De nem kell elhinni, hogy gyökeresen más.
Ezért lehetne azokat felaggatni.
De márketing és dizájn miatt manapság két részre szakadtak a gyártmányok.
Az olcsóbb túrásabb gépekre teszik a 2 dugós úszó nyerget és kapsz egy jó estben előfeszítéében állítható első teleszkóppárt PL Gladius hornet FZ6.
Szupersport gépeknél nem találsz csak radiálist.
Nameg vannak a fura spórjárgányok mint a GSR 750.