hát vallami ilyesmire számitottam egyszer ha nagyon hangulatban leszünk kivesézhetnénk mit küzdöttél a fater cb-vel hogy olyan jól szólt csináltattam a multkor a gaálékkal egy veztengely-javitást,meg egy másik cégnél egy másikat de nem igazán sikerült a dolog,ugy ahogy én szerettem volna,azt már meg se kérdeztem hogy tuning tengely............na jól van nem offolok tovább 2trulez
Hát ha rám hallgatsz akkor vagy belenyúlsz mindenbe (tengely, dugó, hfej) vagy békén hagyod, különben az eredmény nem lesz arányban a szopással. Szerintem.
nemhiába érzem magam kökorszakinak néha kovács zoltán az ember egyből dobta a gugli csak még egy kérdés szőrmentén a 250-es cb széria tengellyel elbirja a vékony tömitést mert akkor csináltatok ahhoz is
köszi megpróbálom megkeresni,a multkorában mikor a kis kétórás cb125höz csináltattam tömitést nem dobott ki senkit mogyoródra pedig többször is kerestem
Mogyoród, nemtom milyen Zoli bá, címét se tudom, mer egy ideje már csak úgy szagra megyek. De meggúglizod és tiéd lesz eme tudásmorzsa. Olyat csinál, amilyet megálmodol. Ha ragaszkodsz a lemezhez azt is, de lehet hogy inkább rábeszél valamelyik kompozit csodájára.
Tomi úr kérem!nem tudna esetleg valami iparost vagy céget aki lemez hengerfejtömitést csinálna minta alapján?természetesen olcsón gyorsan és jól van egy belpiacos szerkezetem és hátha nem kellene egy hajófordulót kivárni
Az ilyen könnyelmű hozzáállás miatt galoppírozták el a 80-as években az elvtársak a mozgalmat...
Az 50-es 60-as években még tudták mi az a párt fegyelem
Persze. A következő empirikus úton előállított képletet használtuk: pont x leszarom = baszunk rá. Merthogy csutkára szimetrikusak az olaj csatornái kérlek alássan. No nem mintha ellenkező esetben vettem volna fáradtságot... Olaj és vas között van egy laza nyolcas szorzó fajsúlyban, a gigantikus 5-ös furatokkal súlyosbítva, szóval nálam ez már nem viszi át az ingerküszöböt. Biztos mer nem volt külön gyerek szobám
A statikus kiegyensúlyozás modelljénél a forgórészt homogén, keskeny, merev tárcsának tekinthetjük, melyen a kiegyensúlyozatlanságot egy, a tárcsa kerületén elhelyezett tömeg okozza. A tárcsa forgástengelye merőleges a tárcsa síkjára. A kiegyensúlyozatlanság amiatt lép fel, hogy a forgástengely (amit a tárcsa tengelyén levő csapágyak határoznak meg) nem megy át a tárcsa tömegközéppontján, emiatt centrifugális erő lép fel. A forgórész kiegyensúlyozása abból áll, hogy járulékos tömeg hozzáadásával vagy ellentétes oldalon tömeg elvételével eltoljuk a tárcsa tömegközéppontját úgy, hogy a forgástengelybe essen, így a tárcsára ható centrifugális erő megszűnjön. (1. ábra). Ily módon a forgástengelybe toltuk a tárcsa szabad tengelyét. A két tengely kiegyensúlyozás előtt párhuzamos volt, kiegyensúlyozás után pedig egybeesnek.
Statikus kiegyensúlyozásnál a tárcsa kiegyensúlyozásáról volt szó. A kialakított modell nem alkalmazható hosszú forgástesteknél. A 2.2.ábra szerinti statikus kiegyensúlyozásra alkalmas vízszintes élpárra feltéve a 2.4. ábrán látható forgórészt statikusan teljesen jónak találjuk, hiszen tömegközéppontja a forgástengelybe esik. (A hengert teljesen szabályosnak és merevnek tekintjük, a rajta elhelyezett tömegek egyenlőek, egymástól 180 fokra vannak.) Dinamikusan azonban kiegyensúlyozatlan, mivel forgás közben a tömegekre ható centrifugális erők nyomatékot hoznak létre, melynek eredményeként a csapágyak helyén erő ébred. A szabad tengely és a forgástengely a tömegközéppontban metszi egymást, egymással szöget zárnak be. Mivel forgás közben erőpár ébred, ezért egyetlen tömeggel nem lehet kiegyensúlyozni a forgórészt. A forgórész a nyomaték kiegyensúlyozatlanság speciális esetét mutatja.
A 4. ábra forgórészét statikus módszerekkel nem lehet kiegyensúlyozni. A kiegyensúlyozatlanságot eredményező erőpár csak akkor jelentkezik, ha a forgórész forog. Kiegyensúlyozáskor tehát meg kell forgatni a forgórészt és mérni kell a csapágyak helyén jelentkező erőket, vagy az elmozdulást. Erre alkalmas pl a 2.3. ábrán látható elrendezés. Azokat a módszereket, amelyeknél a forgórészt a kiegyensúlyozás során megforgatjuk, dinamikus módszereknek nevezzük. Dinamikus kiegyensúlyozóval a statikus, a nyomaték és a dinamikus kiegyensúlyozatlanság is megállapítható. Általános esetben egy forgórésznek a kiegyensúlyozatlansága dinamikus, a statikus és nyomaték kiegyensúlyozatlanságra történő felosztás inkább csak elméleti jelentőségű.
A dinamikus kiegyensúlyozó gép megmutatja, hogy a forgórészen két különböző kiegyensúlyozó síkban mekkora tömegkorrekciót kell végezni, azaz mennyi súlyt kell elvenni vagy hozzáadni és milyen szöghelyzetben. A maradó kiegyensúlyozatlanság meghatározása dinamikus kiegyensúlyozás esetén is az ISO1940 szabvány szerint (korábbi táblázat) történik, annyi különbséggel, hogy a kiszámolt maradó kiegyensúlyozatlanság értékét a két kiegyensúlyozó sík között meg kell osztani. Ez leginkább annak arányában történik, ahogy a forgórész statikus súlya is megoszlik a két alátámasztás között. Közel szimmetrikus daraboknál a megengedett érték felét engedjük meg oldalanként. Ha a megosztást is a szabvány útmutatása szerint végezzük, akkor többé-kevésbé biztosítható, hogy az üzemi fordulatszámon keletkező, forgórész csapágyakra ható dinamikus erők ne haladják meg a statikus erő értékét, ami a gépek nagy többségénél a gyakorlatban hosszú élettartamot, elfogadható rezgésszintet, problémamentes üzemet eredményez.
Kiegyensúlyozó gépek mérési tartománya (1 mikrontól is kisebb)
amugy meg jó tipus megbizható,a levegös vizesitett változata
más futómüvel.
http://youtu.be/6PGf4TQN4Uw
Az 50-es 60-as években még tudták mi az a párt fegyelem
RS 09-es javítási kézikönyv 1963 :
" STATIKUS KIEGYENSÚLYOZÁS
A statikus kiegyensúlyozás modelljénél a forgórészt homogén, keskeny, merev tárcsának tekinthetjük, melyen a kiegyensúlyozatlanságot egy, a tárcsa kerületén elhelyezett tömeg okozza. A tárcsa forgástengelye merőleges a tárcsa síkjára. A kiegyensúlyozatlanság amiatt lép fel, hogy a forgástengely (amit a tárcsa tengelyén levő csapágyak határoznak meg) nem megy át a tárcsa tömegközéppontján, emiatt centrifugális erő lép fel. A forgórész kiegyensúlyozása abból áll, hogy járulékos tömeg hozzáadásával vagy ellentétes oldalon tömeg elvételével eltoljuk a tárcsa tömegközéppontját úgy, hogy a forgástengelybe essen, így a tárcsára ható centrifugális erő megszűnjön. (1. ábra). Ily módon a forgástengelybe toltuk a tárcsa szabad tengelyét. A két tengely kiegyensúlyozás előtt párhuzamos volt, kiegyensúlyozás után pedig egybeesnek.
Statikus kiegyensúlyozásnál a tárcsa kiegyensúlyozásáról volt szó. A kialakított modell nem alkalmazható hosszú forgástesteknél. A 2.2.ábra szerinti statikus kiegyensúlyozásra alkalmas vízszintes élpárra feltéve a 2.4. ábrán látható forgórészt statikusan teljesen jónak találjuk, hiszen tömegközéppontja a forgástengelybe esik. (A hengert teljesen szabályosnak és merevnek tekintjük, a rajta elhelyezett tömegek egyenlőek, egymástól 180 fokra vannak.) Dinamikusan azonban kiegyensúlyozatlan, mivel forgás közben a tömegekre ható centrifugális erők nyomatékot hoznak létre, melynek eredményeként a csapágyak helyén erő ébred. A szabad tengely és a forgástengely a tömegközéppontban metszi egymást, egymással szöget zárnak be. Mivel forgás közben erőpár ébred, ezért egyetlen tömeggel nem lehet kiegyensúlyozni a forgórészt. A forgórész a nyomaték kiegyensúlyozatlanság speciális esetét mutatja.
A 4. ábra forgórészét statikus módszerekkel nem lehet kiegyensúlyozni. A kiegyensúlyozatlanságot eredményező erőpár csak akkor jelentkezik, ha a forgórész forog. Kiegyensúlyozáskor tehát meg kell forgatni a forgórészt és mérni kell a csapágyak helyén jelentkező erőket, vagy az elmozdulást. Erre alkalmas pl a 2.3. ábrán látható elrendezés. Azokat a módszereket, amelyeknél a forgórészt a kiegyensúlyozás során megforgatjuk, dinamikus módszereknek nevezzük. Dinamikus kiegyensúlyozóval a statikus, a nyomaték és a dinamikus kiegyensúlyozatlanság is megállapítható. Általános esetben egy forgórésznek a kiegyensúlyozatlansága dinamikus, a statikus és nyomaték kiegyensúlyozatlanságra történő felosztás inkább csak elméleti jelentőségű.
A dinamikus kiegyensúlyozó gép megmutatja, hogy a forgórészen két különböző kiegyensúlyozó síkban mekkora tömegkorrekciót kell végezni, azaz mennyi súlyt kell elvenni vagy hozzáadni és milyen szöghelyzetben. A maradó kiegyensúlyozatlanság meghatározása dinamikus kiegyensúlyozás esetén is az ISO1940 szabvány szerint (korábbi táblázat) történik, annyi különbséggel, hogy a kiszámolt maradó kiegyensúlyozatlanság értékét a két kiegyensúlyozó sík között meg kell osztani. Ez leginkább annak arányában történik, ahogy a forgórész statikus súlya is megoszlik a két alátámasztás között. Közel szimmetrikus daraboknál a megengedett érték felét engedjük meg oldalanként. Ha a megosztást is a szabvány útmutatása szerint végezzük, akkor többé-kevésbé biztosítható, hogy az üzemi fordulatszámon keletkező, forgórész csapágyakra ható dinamikus erők ne haladják meg a statikus erő értékét, ami a gépek nagy többségénél a gyakorlatban hosszú élettartamot, elfogadható rezgésszintet, problémamentes üzemet eredményez.
Kiegyensúlyozó gépek mérési tartománya (1 mikrontól is kisebb)
Megmunkálógépek: rosszabbak
felületek fontossága
vendégtengely pontossága "