Sziasztok!
Még nem, de a Laci jelezte úton van.
Szerintem szeptember vége felé, ekkor már én is gurulóképes leszek , kellene összeülnünk, esetleg egy közös gurulás után, egy asztal körül, és megbeszélni.
Üdv: Imre
Sziasztok!
Elkészült pár db Royal Enfield falióra fából, méret 215x30 mm.
Ha valakit érdekel írjon az emailemre, a továbbiakat ott megbeszéljük.
Üdv: Imre
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy a kicsi, de lelkes csapat, eljutott Zakopane-ba.
Pont amikor ott voltatok én is megkaptam az esélyt, hogy jövőre veletek mehessek.
Üdv: Imre
Ahogy hallom, Zakopane a régi.
Ha már lemaradtam az összes közös gurulásról a tiroli utunk miatt, felteszek róla néhány képet én is. Hátha valaki kedvet kap majd arrafelé is kőrözni egyet.
Igazi motoros paradicsom az a környék. Kár, hogy néhányan szó szerint veszik ezt és róluk már csak az útszéli fejfák szólnak.
Találtok itt néhány kellemesebb tájfotót. Bár aki szemfüles még akár motorokat is láthat rajta.
Helló, bejelentkezem én is!
Miután Joe kegyetlenül felébresztett hajnali 7-kor, már nem tudtunk visszaaludni. Lementünk hát megnézni a motorokat, mind csurom vizes volt a hajnali párától, kihúztuk őket a napra száradni. Joe 8 körül eldurrogott, mi Lacival elmentünk a szomszédos mekibe reggelizni, aztán nagyjából megtárgyaltuk, hogy másfelé megyünk mint jöttünk és 9 táján mi is a távozás hímes mezejére léptünk. Lysa Polana felé szándékoztunk menni Poprád irányába és Késmárktól fel a Magas-Tátrába. Mint később kiderült, félrenéztem a térképet és ellenkező irányba indultunk, mint kellett volna, Így hát tettünk egy kisebb fajta kört, hogy visszataláljunk a megbeszélt útra. Ismét Zakopane felé kellett fordulni, és az előző napi dugó HÁROMSZOROSA fogadott. Kb. 15-20 km-t mentünk a kocsisor mellett az útpadkán, mire elértük a Lysa Polana-i leágazást. Nem részletezném, még kétszer futottunk majdnem ekkora dugóba. A szlovák oldalon már nem volt gond, nagyjából akadály nélkül jutottunk el Késmárkig. A tátrai út nagyon szép volt, tanúi lehettünk a 2004-es nagy vihar pusztításának, teljes hegyoldalakon csavarta ki a szél a fákat, egy két magányos, megtépázott fenyőn kívül kopár a hegyoldal.
A motorokkal, mondani sem kell, semmi gond nem volt.
Ebéd Liptovsky Peter-nél egy kis brindzové halusky és közbeiktatott kávészünettel irány Rózsahegy és itt bezárult a kör, innen azon az úton mentünk, ahol jöttünk. Laci Donovaly előtt tankolt még, 300 km-re valamivel 10 fölött azt hiszem, nem rossz. Donovalynál mindenképp ki akartam próbálni, hogy fölmegy-e ötödikben, jelentem föl, hetvenes tempóban simán. Másik oldalon lefelé szintén ötödikben motorfék üzemmódban 70-nel, egyszer sem kellett fékezni. Innen már nem álltunk meg a határ túloldaláig. Én Zakopane-ban tankoltam, a magyar határ után kellett tartalékra tenni. Rétságon tankoltam kicsivel több, mint 12 litert, 3 liter alatti fogyasztás...
A hengerfejem alatt megjelent az olaj, na mondom ez kész, tömítés csere. Itthon, alaposabb vizsgálat után derült ki, hogy csak a környezetvédelmi berendezés (pulse air valve) lazult meg egy kicsit, annak a csavarja alól jött az olaj. Le is fogom szedni hamar...
Nagyjából ennyi a kiegészítés Joe beszámolója után, szerintem nagyon jól sikerült túra volt, reméljük, legközelebb többen leszünk.
Képek hamarosan tőlem is.
Mindhárom gép kifogástalanul teljesített és négy alatt fogyasztott .
Az egy hete cserélt első féklámpa kapcsolóm állandóan szarakodott , úgyhogy egy elegáns rántással kiszakítottam a helyéről és eldobtam a faxba...
Ja : nem bérelték ki a próbatermemet sem
Mindenki - Oldshit , Zotyesz és én - időben érkezett a megbeszélt találkozóra , ahonnan egy kv után nekivágtunk . Első megállónk Ipolyságnál volt , ahol én Zlotyt váltottam . Innen Zólyomig verettünk . A város határában némi pihenő bubis vízzel , kvaterka két magyar motoros párral és irány a Donovali ! Voltak szakaszok , ahol a be nem látható kanyarok és az előttem hatvannal szuttyogó öreg Polonez miatt csak negyedikben toltuk , mert az ötöst már nem birta a 22 ló . Donovali : vakító napsütés , csodás panoráma és édes fájdalom , hogy valaha ez a mienk volt...:( Innen már lefelé ereszkedtünk egészen Dolny Kubinig , ahol kosztoltunk egyet hozott anyagból , csurgattunk a már érő kökény bokrok tövében és paráztunk , mert a medve köztudottan szereti a kökényt és a hugyozó motorost is . Utolsó etap , ezt már seperc alatt letudjuk : gondoltuk mi ! Valahol Jablonka környékén járunk , mikor is a tükrömben nem kettő , hanem csak egy Enfi pilácsot látok...: Laci ( Oldshit ) eltünt ! Zolival ( Zotyesz ) abban maradtunk , hogy ő visszamegy és előkeríti én pedig maradok az út szélén . 20 perc múlva jön Laci...: egyedül ! No , mondom , ti aztán sikeresen elmotoroztatok egymás mellett ! Most Laci motorozott vissza , hogy az ő keresésére indult Zolit keresse ! :) Újabb tíz perc után megérkeztek immáron együtt . Mint kiderült , Laci DeLuxából elfogyott a nyál , de olyan gyorsan , hogy minket már nem tudott róla értesíteni . Minden jó , ha a jégre hó : tíz perc és isszuk söreinket Zakopánéban ! Képben vagyunk a pesti dugókkal ?
Na kb. ekkora fogadott Zakopanéba érve : kétsávos út , még ereszkedni sem nagyon lehet a hosszú , tömött sorban mindkét irányban álló kocsisor között ! 20 perc kellett a Campingig , ahol már várt minket egy gyönyörű szőke polák kislány ( tudjátok , az a típus , akiről egyből az jut eszedbe , hogy megérne egy otthoni ajtócsapkodást ) . A szállás pazar : kényelmes ágyak , friss ágynemű és mindössze 2500 Ft/kopf motorostul . A ház előtt zubogva vágtat a Zakopanke folyó ( 100 méteren 4 méteres eséssel ) és feletted emelkedik a Kasprowy és Lomnic : mi kell még ? Sör , de mielőbb ! 50 méterre volt egy pizzeria és egy élelmiszer áruház is , így fél óra múlva már megvolt a muníció estére . Laci és Zoli betolt egy-egy pizzát , én sört vacsoráztam , de nem volt mellé desszert : a híresen jó lengyel vodka . Nincs mit tenni : taxi és irány a belváros . A szigeti nagyszínpad előtti tömeggel képben vagytok ? Igen ? Akkor azt szorozzátok meg kettővel : a belvárosban csak lapjával lehetett közlekedni , annyian lepték el ! Egy bár előtt - potenciális vodka lelőhely - egy lengyel srác adott egyszálgitáros koncertet , ami nekünk is nagyon tetszett : benyomakodtunk a bárba , ahol egy pocsék ízesített vodkát ittunk és három korival kisétáltunk , lehevertünk a flaszterra , mert csak ott volt hely . Egy vödör Kentucky Fikkencsikken után már tényleg járt nekünk egy igazi szűz vodka : egy másik bárban meg is kaptuk végre . A - némileg - megfáradt brigád ezután hazaindult...
Otthon még egy jóccakát sör a vágtató folyó fölött és szpatty. Reggel fél hét körül SMS ébreszt : délután kettőre jönne egy zenekar a próbatermemet megnézni-kibérelni ! Nincs mese : nekem legkésőbb nyolckor haza kell indulnom , azaz én már biztosan nem találkozom a késődélelőttre bejelentkezett polák Enfisekkel :( Mivel az út kb. 7 óra volt idefelé , így kentem neki hazafelé . Donovaliig tejfehér ködben , 80 méteres látótávolsággal motoroztam , ami - bekalkulálva az előőző esti szabadfoglalkozást - iszonyú fárasztó és hideg volt . Donovalinál valaki elzárta a ködöt és onnan már örömbódottá egészen hazáig !
Ha jól tudom , Laciék sem vártak tovább a lengyelekre , de erről majd ők számolnak be , egyszóval...: aki nem jött , az pazar élményről mardt le !
Én mentem vele pár ezer km-et két személlyel is. A motor számára kényelmes utazótempó, alulról súrolja az európában közúton elvártat, autópályára csak tévedesből szabad vele menni. Viszont ennek a motornak teljesen mind1, hogy szólóban mész, vagy fent ül apu-anyu-3 gyerek és még két kecske is, ugyan úgy fog feldohogni a kaptatókon.
Ez a hosszúlöketű motor varázsa, ami már szinte teljesen kiveszett.
Ha van hol gondozni a lelkét a vasnak és a szándék is megvan rá, akkor a tulajt előbb teszik tepsibe, mint a motort bontóba.
Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz. A gép szerintem nagyon jó, sokkal jobb mint amilyen rossz hírét néha keltik (bár hozzá teszem nem ezen az oldalon, és általában olyan "szakértők" akiknek nem volt ilyen gépe csak hallották valakitől...)
elfogulatlan véleményt szerintem azért ne várj ezen az oldalon
Pár hozzászólássl ezelőtt már írtam a véleményem. 132. oldal. Amúgy ha a fórumot végigolvasod, szinte mindent megtudsz a felmerülő esetleges gondokról... sok sikert a választáshoz
Nekem egy Standard van, és persze nekem is jobban tetszik mint az Electra. (Bocs fiúk! )
A nagyon kényelmes utazója 80-90, de simán és minden gond nélkül utazza a 100-at is. A vége valahol 120 körül lehet, de még sosem volt szívem elkergetni odáig. Tudod, ezen a motoron nem sietünk sehová...
Két személlyel nekem nincsenek tapasztalataim, de szerintem a nyomaték miatt nem lehet nagy gond. (Persze függ attól is, mekkora az a két személy...)
A fékek valóban nem versenyzésre valók, de némi megszokás után biztonsággal motorozható.
A megbízhatóság az már egy összetettebb kérdés.
Nekem az első 1000 km-en rengeteg bajom volt a motorral. Ez részben betudható annak, hogy 3 évet állt a motor. Miután rendbe tettem a csatlakozásokat, pár kiszáradt gumi alkatrészt, és új olajakat kapott a gép (az 500-as szervizen) egyszerre megoldódott minden. Most már túl vagyok 5000 km-en és azóta sincs semmi baja a gépnek. Persze törődni azt kell vele. Én sajnos annyira nem vagyok műszaki ember, mint pár márkatársunk, de türelemmel, szeretettel gondoskodom a gépről, ami ezt egyelőre meghálálta.
Egy mondatba foglalva, én ajánlom. De azért kérdezz meg mást is!
Sziasztok!
Motorváltás előtt állok és megfordult a fejemben egy Enfield.Szeretnék tőletek párat kérdezni személyes tapasztalatokról.
Az Electra-n és a Standardon gondolkodnék.Jobban tetszik a Standarad,de olvastam,hogy gyengébb a teljesítménye és a fékei.
Mennyire megbízhatóak?Igaz,hogy a Standard-nak 80 km/h az ideális végsebesség?Két személyt bírják?
Köszi előre is,ha esetleg eszetekbe jut valami más fontos infó,azt is szívesen fogadom.
Minden jót!
Még nem, de a Laci jelezte úton van.
Szerintem szeptember vége felé, ekkor már én is gurulóképes leszek , kellene összeülnünk, esetleg egy közös gurulás után, egy asztal körül, és megbeszélni.
Üdv: Imre