Nem a környezetvédelem motivál, bár környezettechnológus vagyok, hanem a kíváncsiság, hogy egy egészen más vonalon hogyan teljesítene. Ugyanilyen természetes olaj még a lenolaj.
Olajozós, kenőanyagos topicban olajos a téma. Szerintem ez természetes. No meg az is, hogy nem vagyunk egyformák. Az egyik híve, a másik nem. Engem pl abszolút nem érdekel a pályázás, a cross meg a csoppermotor. Nem is járok olyan topicba.
meg ne próbáld
egyrészt jó büdös, másrészt meg ragad-tapad túrósodik levakarhatatlan mocsok lesz belőle
ha környezetbarát akarsz lenni akkor tudok kencét olcsón 95%(de lehet 98 nem emlékszem) lebomlik nagyon jól tapad, de ecsettel kell felkenni
ennyit megérhet a környezetvédelem bárkinek
Azért ez az olajzósdi olyan mint a sajtreszelővel rejszolás...érdekes, de azért már fájdalmas. ....vazz, ugyan nem sokat motorozom az utóbbi években kb 20000-et mentem el a leggyengébb lánccal amivel egyáltalán nem törődtem, jó ha ráfújtam az utóbbi 4 évben 2 doboz spray-t és ugyan mostanában kissé szakaszosodik, de igazából még mindig elmegy és továbbra is leszarom......., de azért csak folytassátok, jó ezt olvasni..
Biztos vagy benne, hogy bio? A mai világban!
Amúgy miről beszélünk? Elfüstölünk 200 liter benzint, és a közben elcsepegtetett 1 deci olaj a környezetszennyező?
Lehet, hogy úgy helyesebb lett volna a példa, ha azt írom, hogy egy folyamatosan rázott, ez miatt kifröccsenő pohárba folyamatosan utánatöltött folyadék mennyiségét kellene eltalálni, úgy, hogy a rázás nem konstans.
Szerintem, amint megépített a saját rendszeredet, és felhasználóvá válsz teljesen másképp fogod látni a célt és az oda vezető utat.
Érdeklődve várjuk majd, hogy miné előbb megoszd velünk a tapasztalataidat!
Üdv!
"ha a 18 fokban nem éppen 60 km/h-val mész?"
Nem értem mit akarsz? Leírtam, hogy 18 fokban 5 perc 30 másodpercenként jelenik meg két csepp. Nem gyűlik össze semmi, 4 csepphez 11 percig kellene rostokolnom, de ekkor sem cseppen le hisz a lánc több cseppet is magában tart, míg megjelenik az első csepp a lánc alsó oldalán, aki láncfűrész olajat használ annak nem mondok újdonságot.
A poharas példa azért jó, mert mindenkinek túlcsordul, minden rendszer többet juttat, mint kellene, az ideális mennyiséget elérése csak álom.
Ha nem lenne túlcsordulás, akkor nem verné le a lánc az olajat.
Mond meg melyik az a rendszer amelyik kellően olajos és nem veri le az olajat.
A láncról egyébként nem fogy el a kenőanyag, ha csak az eső le nem mossa. Száraz időben ott marad, csak elkoszolódik a portól, homoktól.
Ilyenkor jól jön az olaj túlcsordulása, azaz a leverődés, hogy lemossa a szennyeződést.
"így, hogy már közvetlen a lánckerékre folyik a kenőcs, így már nem kéne felhő képződjön"
Azt nem tudom, hogy nálam egyáltalán képződött-e felhő, hisz alig egy centiről, közvetlenül a lánckerék mellett cseppent az olaj eddig. Én inkább a nagylánckerék fordulása során kiszórt apró olajcseppekre gyanakszom, az szippantja vissza a mögöttem keletkező légőrvény. Erre csak a lánckerék burkolása lesz a megoldás, amit korábban már írtam.
Na oké, de ha a 18 fokban nem éppen 60km/h-val mész? Nem ismerem a felhasználási szokásaid, de gondolom neked is mindig útba esnek lámpák, lassú részek, amikor akár 4-5 cseppet is összegyűjthet feleslegesen, vagy mégtöbbet.
A poharas példa azért nem jó, mert a pohárból nem fogy el, amit beletöltöttél. A lánc viszont folyamatosan érintkezik a külvilággal, és idővel elfogy róla a kenőanyag. A kenő rendszerek célja ezt megakadályozni azzal, hogy "utántöltik" ezt a mennyiséget. Tehát ideális esetben mindig annyi töltődne vissza a pohárba, amennyi kiürült belőle, sosem folyna túl.
Ami az adagolást illeti, lehet abban valamit, amit írtál. Viszont így, hogy már közvetlen a lánckerékre folyik a kenőcs, így már nem kéne felhő képződjön.
Kapaszkodj meg, ki fogom próbálni a sima naprafogó étolajat. Az abszolút bio eredetű, nem károsítok vele semmit, le is bomlik. Majd beszámolok a tapasztalatokról.
Erdemes az olajjal is variálni. En atf olajjal neha belocsolom a lancot es 5-600km en keresztul ott az olajfilm. Nemreg gondoltam újítok es talan elf motorolajat locsoltam ra amit nagyon hamar ledobott.
"lassú sebességnél legalább kétszer annyi olajat kap, mint kéne (1 csepp/km)"
Az Csabi rendszere, az enyém pont a duplája! Alsó hangon (2 km/csepp) 60 km/h-nál 38 C-on, ha ennél hidegebb van, mint pl.: ma 18 C, akkor 3 km/csepp 60 km/h-nál, vagy 6 km/csepp 120 Km/h-nál.
De a Scottoiler állítólag 3 cseppet adagol percenként, én inkább azt nevezném soknak, nem az enyémet.
Rossz az elképzelésed, nem azért dobja le magáról a lánc az olajat, mert feleslegesen sokat adagolok, hanem azért mert folyamatosan adagolok, szünetek közbeiktatásával, de nem csak én, hanem mindenki folyamatosan adagol, csak más-más egyéb változókhoz igazítják az adagolás ütemét.
Ha egy poharat szakaszosan, de folyamatosan töltesz előbb utóbb túlcsordul, utána, pedig folyamatosan túlfolyik a pohár peremén, mindegy, hogy mi alapján tartasz szünetet.
A kérdés az, hogy mennyi folyik túl adott idő alatt! Én ezt szerettem volna csökkenteni a még elfogadható értékre.
Ezért értelmetlen egy kicsit, az a kérdés, hogy "mennyi az ideális" hisz senkinek sem áll le az adagolás, olyan szenzor senki sem használ tudtommal, ami azt jelezné, hogy ideális az olaj vastagsága a láncon, ezért olajozás állj!
Az olaj felhő a gyorsan pörgő láncszemekre hulló és azok által szétütött olajcseppek, ehhez nem kell 120-al menni!
Én nagy sebességnél a motor mögötti visszaszívó hatású légörvényre panaszkodtam, ami alacsonyabb sebességnél jóval gyengébb.
A felhő ellen újítottam ma a lánckerékig nyúló szilikon cső darabot, remélem beválik.
De nyugi, én is csak fotel fizikus vagyok, az ismereteimet, mint ahogy írtam tapasztalati úton igyekszem csiszolni.
Sokan segítettek itt a fórumon, hogy elkészítsem a saját olajozó rendszeremet, ami a lehető legegyszerűbb gravitációs elven működik. Ami nem tetszett, hogy sokalltam a leverődő olaj mennyiségét, így fokozatosan csökkentettem a kijuttatott mennyiséget, így jutottam el a jelenlegi csepegtetési időhöz.
Ezzel már megvagyok elégedve, és ahogy írtam a neten összeszedett tudás anyag alapján valószínűleg elég is elég olaj, hisz a lánc minimális kenést igényel az oldalirányú és egyéb kisebb elmozdulások miatt, a fő forgást és elmozdulást végző alkatrészek kenőanyagban úsznak, a szennyeződést kizáró szilikon gyűrűk mögött.
Érdekes, hogy éppen fordítva próbálod működtetni, mint ahogy a bevált rendszerekben csinálják.
Nem mondom, hogy ez így rossz, de nekem sem logikus.
Az én elméletem az olajfelhődről, hogy lassú sebességnél legalább kétszerannyi olajat kap, mint kéne (40-50km/h-nál nagyon sok lehet, majdnem 1 csepp/km, és akkor meg sem álltál pl. lámpánál), és amikor gyorsabban mész utána, jön a felhő, miközben ledobja magáról a felesleget.
Persze, ez még csak fotelfizikusság, még érkezőben van pár kütyü a rendszeremhez.
Tudom, hogy itt a fórumon a megtett út alapon adagoló szerkezet hívei vannak többen, de én az eddigi empirikus úton szerzett ismereteim alapján a sebességfüggvényében csökkenő adagolást részesítem előnyben.
Ha nő a lánckerék sebessége és növelem a rájuttatott olajat, szerintem csak a leszórt mennyiségét növelem.
Az általam használt láncfűrész olaj állaga olyan mint a méz. Mikor hagytam lecseppenni olyan szálasra nyúlt míg elérte a talajt mint a pókháló.
Kis mennyiségben, vékony filmrétegben jól tapad, de ha növelem a mennyiséget és ezzel a súlyát, akkor csak a lepörgetését segítem elő.
A jelenlegi nyitási nagyságnál az elmúlt napok hőmérsékletei alapján a következő megállapításokat tettem:
38 C-nál 4 perc
28 C-nál 4 perc 45 másodperc
18 C-nál 5 perc 30 másodperc alatt cseppen le két csepp.
Ez 28 C-nál km-re vetítve:
60 km/h-nál kb.: 2 km-enként egy csepp. (kb.: 30 csepp/óra).
120 km/h-nál kb.: 4 km-enként egy csepp, szintén (kb.: 30 csepp/óra).
Mivel nagy sebességnél csökken a km-enként kijuttatott olaj mennyiség, így kiegészítő elektronika nélkül is megvalósult a sebességfüggő olajadagolás.
A legújabb fejlesztésem, hogy ráhúztam egy kis szilikon csőhálót az adagoló végére, hogy minél közelebb lépjen ki a kenendő felülethez az olaj, ezzel csökkentve a menetszél leszakító hatását.
A másik célom, hogy ezzel távol tartsam a Scottoiler csövét a lánckeréktől. Olvastam az egyik fórumon, hogy ha hozzáér a lánckerékhez, akkor a súrlódás következtében megolvadhat és elzárja az olaj útját, hát ez a szilikoncső nem fog.
Tapasztalatom még nincs a módosításról.
Nem lenne talán jobb ötlet valami megtett út alapon adagoló szerkezetre átalakítani? Magam is ezért építek olyat, ne legyen rajta felesleges olaj, amit aztán szétpermetez.
A hódfarok még jópofa, de egy ilyen már elég ormótlan lenne szvsz.
Leszögezem: nem vagyok gépész! De!
Szerintem a görgő elmozdul a lánckerékhez képest. Lehet, hogy az ideális állapotban nem kellene, de kopás, lazaság miatt fordul picit. Ezért kell kenni. Amúgy az utolsó bekezdéssel egyetértek. Nem kell agyonkenni, elég ha épp csak nagyon vékonyan olajos. Bárhol van csepegtetve, az olaj szétfolyik a láncon és minden része olajos lesz. A legjobb hely a cseppentésre - szerintem - a kis lánckerék alja, mert utána hosszú egyenes szakaszon fut a lánc. A legrosszabb pont pedig a kis kerék teteje, mivel utána rögtön fordul a lánc , és ugye kb 3× gyorsabban, mint a nagy lánckerék, így a nagy részét leveri magáról, ami a dekliből kicsepeg, de a sztender is ettől lesz olajos. Én a nagy lánckerék tetejére cseppentek. Nem a legideálisabb pont, de egyszerű volt a kivitelezése.
Szerintem pontosan jól látod a dolgot. Ha a gyűrű tönkremegy akkor vége a láncnak is hamar. Éppen ezért hibás a "megynúlt lánc" kifejezés, mert az nem nyúlik meg, csak a csapok kikopnak, így "lönyogni" fog a hüvelyben, ezt érzékeljük nyúlásnak, mert a korában passzosan illesztett csap el tud mozdulni először csak picit, aztán egyre többet. Ezek minden szemnél összeadódnak, így lesz "hosszabb" a lánc.
Most olvastam egy cikket, hogy miért hagyták el a tokozását a láncnak. A korábban használatos láncoknál nem volt szennyeződés elleni védelem a csapoknál, ezért oda könnyen bejutott a nedvesség.
A mai modern láncok már különböző alakú gyűrűkkel védik a forgó részt, hogy oda ne jusson be szennyeződés, a kenő anyag pedig ne jusson ki.
Működés közben a lánc görgője tökéletesen belefekszik a lánckerékbe, és ott szilárdan áll, a lánckerékhez képest nem mozdul el. Az elfordulás a csap, és a hüvely között megy végbe.
- Akkor miért is kenjük nyakra főre a láncot olajjal?!
A csapnál kenőanyag található, illetve a külső szennyezőanyagoktól viszonylag védve van. Az "O" gyűrűs láncoknál a szennyeződések elleni védelem nagyságrendekkel jobb. Nem jut be a szennyeződés a két egymáson sikló felület közé, illetve nem tud kijönni a kenőanyag.
Egyébként a dolog nem túl régi ötlet. 1974 -ben jegyezték be az O-gyűrűs lánc szabadalmát, amely gyorsan ipari standardá vált világszerte a motorkerékpár gyártásban. Mint minden innováció, ez is több fejlődési szakaszon esett át, így mára már a gumigyűrű alakját illetően több verziót különböztetünk meg. A teljesség igénye nélkül csak felsorolás jelleggel: "O" "N" "W" "X" stb. profilú gyűrűket.
A fentiek alapján, ha a lánc görgője tökéletesen belefekszik a lánckerékbe, és ott szilárdan áll, a lánckerékhez képest nem mozdul el, akkor tényleg feleslegesen agyonfujkálni, vagy agyon csepegtetni a láncot, elég annyi, hogy mindig legyen rajta egy kis filmréteg, hogy a gyürük kenve legyenek, illetve a homokot, egyéb szennyeződést lemossa. Nem?!
A "hód farok" marad, mert nekem tetszik! Kellően merev és mégis könnyű, így nem tervezem a kiváltását, de egy kiegészítő elemet szeretnék még felbiggyeszteni, mert a hód farok csak félig takarja a lánckereket, ezért nagy sebességnél a lánckerék által magam mögé permetezett olajpárából visszaránt a légörvény a mocira, mint ahogy azt korábban írtam.
Csatolok egy fotót, ilyet szeretnék készíteni. Még nem találtam ki, hogy miből legyen az takaró ív, ami a képen is látható, ami kellően könnyű, mégis elég merev és nem kell félnem, hogy a menetszél felhajtja a lánckerékhez, aztán dupla motorhangot adok ki, mint a gyerekek a bicikli küllőre rögzített kártyalappal.
Valakinek esetleg valami ötlet?
egyrészt jó büdös, másrészt meg ragad-tapad túrósodik levakarhatatlan mocsok lesz belőle
ha környezetbarát akarsz lenni akkor tudok kencét olcsón 95%(de lehet 98 nem emlékszem) lebomlik nagyon jól tapad, de ecsettel kell felkenni
ennyit megérhet a környezetvédelem bárkinek
Amúgy miről beszélünk? Elfüstölünk 200 liter benzint, és a közben elcsepegtetett 1 deci olaj a környezetszennyező?
Szerintem, amint megépített a saját rendszeredet, és felhasználóvá válsz teljesen másképp fogod látni a célt és az oda vezető utat.
Érdeklődve várjuk majd, hogy miné előbb megoszd velünk a tapasztalataidat!
Üdv!
Nem értem mit akarsz? Leírtam, hogy 18 fokban 5 perc 30 másodpercenként jelenik meg két csepp. Nem gyűlik össze semmi, 4 csepphez 11 percig kellene rostokolnom, de ekkor sem cseppen le hisz a lánc több cseppet is magában tart, míg megjelenik az első csepp a lánc alsó oldalán, aki láncfűrész olajat használ annak nem mondok újdonságot.
A poharas példa azért jó, mert mindenkinek túlcsordul, minden rendszer többet juttat, mint kellene, az ideális mennyiséget elérése csak álom.
Ha nem lenne túlcsordulás, akkor nem verné le a lánc az olajat.
Mond meg melyik az a rendszer amelyik kellően olajos és nem veri le az olajat.
A láncról egyébként nem fogy el a kenőanyag, ha csak az eső le nem mossa. Száraz időben ott marad, csak elkoszolódik a portól, homoktól.
Ilyenkor jól jön az olaj túlcsordulása, azaz a leverődés, hogy lemossa a szennyeződést.
"így, hogy már közvetlen a lánckerékre folyik a kenőcs, így már nem kéne felhő képződjön"
Azt nem tudom, hogy nálam egyáltalán képződött-e felhő, hisz alig egy centiről, közvetlenül a lánckerék mellett cseppent az olaj eddig. Én inkább a nagylánckerék fordulása során kiszórt apró olajcseppekre gyanakszom, az szippantja vissza a mögöttem keletkező légőrvény. Erre csak a lánckerék burkolása lesz a megoldás, amit korábban már írtam.
A poharas példa azért nem jó, mert a pohárból nem fogy el, amit beletöltöttél. A lánc viszont folyamatosan érintkezik a külvilággal, és idővel elfogy róla a kenőanyag. A kenő rendszerek célja ezt megakadályozni azzal, hogy "utántöltik" ezt a mennyiséget. Tehát ideális esetben mindig annyi töltődne vissza a pohárba, amennyi kiürült belőle, sosem folyna túl.
Ami az adagolást illeti, lehet abban valamit, amit írtál. Viszont így, hogy már közvetlen a lánckerékre folyik a kenőcs, így már nem kéne felhő képződjön.
Az Csabi rendszere, az enyém pont a duplája! Alsó hangon (2 km/csepp) 60 km/h-nál 38 C-on, ha ennél hidegebb van, mint pl.: ma 18 C, akkor 3 km/csepp 60 km/h-nál, vagy 6 km/csepp 120 Km/h-nál.
De a Scottoiler állítólag 3 cseppet adagol percenként, én inkább azt nevezném soknak, nem az enyémet.
Rossz az elképzelésed, nem azért dobja le magáról a lánc az olajat, mert feleslegesen sokat adagolok, hanem azért mert folyamatosan adagolok, szünetek közbeiktatásával, de nem csak én, hanem mindenki folyamatosan adagol, csak más-más egyéb változókhoz igazítják az adagolás ütemét.
Ha egy poharat szakaszosan, de folyamatosan töltesz előbb utóbb túlcsordul, utána, pedig folyamatosan túlfolyik a pohár peremén, mindegy, hogy mi alapján tartasz szünetet.
A kérdés az, hogy mennyi folyik túl adott idő alatt! Én ezt szerettem volna csökkenteni a még elfogadható értékre.
Ezért értelmetlen egy kicsit, az a kérdés, hogy "mennyi az ideális" hisz senkinek sem áll le az adagolás, olyan szenzor senki sem használ tudtommal, ami azt jelezné, hogy ideális az olaj vastagsága a láncon, ezért olajozás állj!
Az olaj felhő a gyorsan pörgő láncszemekre hulló és azok által szétütött olajcseppek, ehhez nem kell 120-al menni!
Én nagy sebességnél a motor mögötti visszaszívó hatású légörvényre panaszkodtam, ami alacsonyabb sebességnél jóval gyengébb.
A felhő ellen újítottam ma a lánckerékig nyúló szilikon cső darabot, remélem beválik.
De nyugi, én is csak fotel fizikus vagyok, az ismereteimet, mint ahogy írtam tapasztalati úton igyekszem csiszolni.
Sokan segítettek itt a fórumon, hogy elkészítsem a saját olajozó rendszeremet, ami a lehető legegyszerűbb gravitációs elven működik. Ami nem tetszett, hogy sokalltam a leverődő olaj mennyiségét, így fokozatosan csökkentettem a kijuttatott mennyiséget, így jutottam el a jelenlegi csepegtetési időhöz.
Ezzel már megvagyok elégedve, és ahogy írtam a neten összeszedett tudás anyag alapján valószínűleg elég is elég olaj, hisz a lánc minimális kenést igényel az oldalirányú és egyéb kisebb elmozdulások miatt, a fő forgást és elmozdulást végző alkatrészek kenőanyagban úsznak, a szennyeződést kizáró szilikon gyűrűk mögött.
Nem mondom, hogy ez így rossz, de nekem sem logikus.
Az én elméletem az olajfelhődről, hogy lassú sebességnél legalább kétszerannyi olajat kap, mint kéne (40-50km/h-nál nagyon sok lehet, majdnem 1 csepp/km, és akkor meg sem álltál pl. lámpánál), és amikor gyorsabban mész utána, jön a felhő, miközben ledobja magáról a felesleget.
Persze, ez még csak fotelfizikusság, még érkezőben van pár kütyü a rendszeremhez.
Ha nő a lánckerék sebessége és növelem a rájuttatott olajat, szerintem csak a leszórt mennyiségét növelem.
Az általam használt láncfűrész olaj állaga olyan mint a méz. Mikor hagytam lecseppenni olyan szálasra nyúlt míg elérte a talajt mint a pókháló.
Kis mennyiségben, vékony filmrétegben jól tapad, de ha növelem a mennyiséget és ezzel a súlyát, akkor csak a lepörgetését segítem elő.
A jelenlegi nyitási nagyságnál az elmúlt napok hőmérsékletei alapján a következő megállapításokat tettem:
38 C-nál 4 perc
28 C-nál 4 perc 45 másodperc
18 C-nál 5 perc 30 másodperc alatt cseppen le két csepp.
Ez 28 C-nál km-re vetítve:
60 km/h-nál kb.: 2 km-enként egy csepp. (kb.: 30 csepp/óra).
120 km/h-nál kb.: 4 km-enként egy csepp, szintén (kb.: 30 csepp/óra).
Mivel nagy sebességnél csökken a km-enként kijuttatott olaj mennyiség, így kiegészítő elektronika nélkül is megvalósult a sebességfüggő olajadagolás.
A legújabb fejlesztésem, hogy ráhúztam egy kis szilikon csőhálót az adagoló végére, hogy minél közelebb lépjen ki a kenendő felülethez az olaj, ezzel csökkentve a menetszél leszakító hatását.
A másik célom, hogy ezzel távol tartsam a Scottoiler csövét a lánckeréktől. Olvastam az egyik fórumon, hogy ha hozzáér a lánckerékhez, akkor a súrlódás következtében megolvadhat és elzárja az olaj útját, hát ez a szilikoncső nem fog.
Tapasztalatom még nincs a módosításról.
A hódfarok még jópofa, de egy ilyen már elég ormótlan lenne szvsz.
Szerintem a görgő elmozdul a lánckerékhez képest. Lehet, hogy az ideális állapotban nem kellene, de kopás, lazaság miatt fordul picit. Ezért kell kenni. Amúgy az utolsó bekezdéssel egyetértek. Nem kell agyonkenni, elég ha épp csak nagyon vékonyan olajos. Bárhol van csepegtetve, az olaj szétfolyik a láncon és minden része olajos lesz. A legjobb hely a cseppentésre - szerintem - a kis lánckerék alja, mert utána hosszú egyenes szakaszon fut a lánc. A legrosszabb pont pedig a kis kerék teteje, mivel utána rögtön fordul a lánc , és ugye kb 3× gyorsabban, mint a nagy lánckerék, így a nagy részét leveri magáról, ami a dekliből kicsepeg, de a sztender is ettől lesz olajos. Én a nagy lánckerék tetejére cseppentek. Nem a legideálisabb pont, de egyszerű volt a kivitelezése.
A mai modern láncok már különböző alakú gyűrűkkel védik a forgó részt, hogy oda ne jusson be szennyeződés, a kenő anyag pedig ne jusson ki.
Működés közben a lánc görgője tökéletesen belefekszik a lánckerékbe, és ott szilárdan áll, a lánckerékhez képest nem mozdul el. Az elfordulás a csap, és a hüvely között megy végbe.
- Akkor miért is kenjük nyakra főre a láncot olajjal?!
A csapnál kenőanyag található, illetve a külső szennyezőanyagoktól viszonylag védve van. Az "O" gyűrűs láncoknál a szennyeződések elleni védelem nagyságrendekkel jobb. Nem jut be a szennyeződés a két egymáson sikló felület közé, illetve nem tud kijönni a kenőanyag.
Egyébként a dolog nem túl régi ötlet. 1974 -ben jegyezték be az O-gyűrűs lánc szabadalmát, amely gyorsan ipari standardá vált világszerte a motorkerékpár gyártásban. Mint minden innováció, ez is több fejlődési szakaszon esett át, így mára már a gumigyűrű alakját illetően több verziót különböztetünk meg. A teljesség igénye nélkül csak felsorolás jelleggel: "O" "N" "W" "X" stb. profilú gyűrűket.
A fentiek alapján, ha a lánc görgője tökéletesen belefekszik a lánckerékbe, és ott szilárdan áll, a lánckerékhez képest nem mozdul el, akkor tényleg feleslegesen agyonfujkálni, vagy agyon csepegtetni a láncot, elég annyi, hogy mindig legyen rajta egy kis filmréteg, hogy a gyürük kenve legyenek, illetve a homokot, egyéb szennyeződést lemossa. Nem?!
Csatolok egy fotót, ilyet szeretnék készíteni. Még nem találtam ki, hogy miből legyen az takaró ív, ami a képen is látható, ami kellően könnyű, mégis elég merev és nem kell félnem, hogy a menetszél felhajtja a lánckerékhez, aztán dupla motorhangot adok ki, mint a gyerekek a bicikli küllőre rögzített kártyalappal.
Valakinek esetleg valami ötlet?