Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Ezt az idézetet tette jelmondatává az a 22 éves pápai srác is aki a múlt héten halt meg errefelé.
Hát, belőlem sem lesz prózaíró, de azért helyeselve, bólogatva olvasom cblaci és smice filozofálgatását a motorozásról.
Én csak egy idézetet szeretnék Kunderától, amit 2011-ben találtam meg és teljesen azonosultam vele:
„A motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni; múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik; kiszakad az idő folytonosságából; kívül kerül az időn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségéről, a gyerekeiről, a gondjairól, következésképp nem is fél, mert a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.” M. Kundera
Én csak egy idézetet szeretnék Kunderától, amit 2011-ben találtam meg és teljesen azonosultam vele:
„A motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni; múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik; kiszakad az idő folytonosságából; kívül kerül az időn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségéről, a gyerekeiről, a gondjairól, következésképp nem is fél, mert a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.” M. Kundera
Szia!
Rendesen homlokon csókolt a múzsa, a régi szép időkben velem is előfordult. Mindig igyekeztem megtalálni a közös hangot, még viták árán is, természetesen csak addig a szintig ameddig az normális keretek között maradt. Fisivel is voltak a kezdetekben parázs vitáink, de tetszett a karakánsága ahogy kiállt az igaza mellett, mindezt úgy, hogy közben nem volt sértő ha vele is normálisan viselkedtek.
A soha véget nem érő láncolajzós állóháborúba is belekeveredtem, pedig először csak a félelmeimet írtam le ezzel kapcsolatban, ez elég is volt ahhoz hogy a remegő újjak meghúzzák a ravaszt... akkor két ellentétes haderőre szakadt a motoros társadalom, egyik volt a felvilágosult, a másik pedig a sötét középkorban élő, mondanom se kell hogy én az utóbbiba lettem besorolva... erről István tudna mesélni. Aztán megépítettem a sajátomat és láttam az eredményességét, nem voltam rest beismerni, hogy igen is jó dolog.
Van olyan is amire nem is reagálok pl. írta itt nekem valaki "akkor te már nem örülsz a motorodnak..." Túl sokan ismernek ebből a szempontból, nekem ehhez magyarázatot nem kell fűznöm, ismerik a motort is és a kötődésemről is nagyon sokszor írtam.
A használati értéket viszont lehet rosszul fogalmaztam, sőt biztos, hiszen én nem matematikailag kiszámítható mennyiségre gondoltam, hanem inkább arra az értékre amit nyújt, amitől jól érzem magam. A motorozás több dologból áll össze, szabadidő, pénz, felfedezési vágy...stb. A vággyal nálam soha nem volt baj, a pénz és a szabadidő haarabb korlátokat szabott, ettől függetlenül nem panaszkodok mert képes vagyok nagyon nagy élményeket átélni a párszázezres motorommal is. Egy drágább, szebb, vagy jobb motoron nyílván jobb lenne nekem is pöffeszkedni, de nem térülne meg a beleölt plussz és soha nem kapnám vissza többlet élményként. Mindig a Kérészekkel szoktam példálózni, ha csak egy nap lenne egy évben amikor reggeltől estig motoroznék én azt is úgy élném meg mint ahogy ők azt az egyetlen napjukat. Ők sem a tengerben élnek, elég nekik ehhez a Tisza, mint ahogy én is ott keresem az örömöm ami megadatik.
Az meg hogy ki milyen tempót választ minden irányból támadható, én azt látom hogy lassult a forgalom, sokat vagyok úton, a legtöbb közlekedő szemszögéből látom a helyzetet. A forgalom ritmusa adott, attól eltérni egyik irányba sem jó és természetes hogy minden pillanatban figyelni kell, ha pedig tátikázni akar az ember az út szélén akkor álljon meg, ezt saját bőrömön tanultam meg. Erdélyben voltunk amikor egy rosszabb múrvás úton elég komoly emelkedőn az erdősor takarásából kiérve gyönyörű panoráma tárult elénk, amíg ott szájtátva pislogtam a motor elvesztette a lendületét és mire visszaváltottam megállt. Ez még nem lett volna baj, viszont a nyomvályu tetején voltam és pipiskedve ért le a lábam, ráadásul el is csúszott a múrván... olyan szép spárgát csináltam hogy Van Damme se csinálja szebben, azzal a különbséggel hogy én felálni alig bírtam, ráadásul egy kipufogóba került a mutatvány. Tanultam belőle!
Szép az Alföld, nagyon szeretem, viszont egy jó kis hegyi kanyargóshoz közel 100km-t kell motorozni, a hazai sík utakon én is elevenebb vagyok de arra vigyázok hogy nem lépem túl itt sem az egészséges határt. A kanyargózást minden tavasszal szoknom kell, vannak távolabbi kedvenc szakaszaim, ettől függetlenül a kanyarsebességet simán feláldozom a táj szépségének oltárán. Persze az is lehet ezzel magyarázom azt, hogy jobban szeretek motorozni mint amennyire tudok.
Rendesen homlokon csókolt a múzsa, a régi szép időkben velem is előfordult. Mindig igyekeztem megtalálni a közös hangot, még viták árán is, természetesen csak addig a szintig ameddig az normális keretek között maradt. Fisivel is voltak a kezdetekben parázs vitáink, de tetszett a karakánsága ahogy kiállt az igaza mellett, mindezt úgy, hogy közben nem volt sértő ha vele is normálisan viselkedtek.
A soha véget nem érő láncolajzós állóháborúba is belekeveredtem, pedig először csak a félelmeimet írtam le ezzel kapcsolatban, ez elég is volt ahhoz hogy a remegő újjak meghúzzák a ravaszt... akkor két ellentétes haderőre szakadt a motoros társadalom, egyik volt a felvilágosult, a másik pedig a sötét középkorban élő, mondanom se kell hogy én az utóbbiba lettem besorolva... erről István tudna mesélni. Aztán megépítettem a sajátomat és láttam az eredményességét, nem voltam rest beismerni, hogy igen is jó dolog.
Van olyan is amire nem is reagálok pl. írta itt nekem valaki "akkor te már nem örülsz a motorodnak..." Túl sokan ismernek ebből a szempontból, nekem ehhez magyarázatot nem kell fűznöm, ismerik a motort is és a kötődésemről is nagyon sokszor írtam.
A használati értéket viszont lehet rosszul fogalmaztam, sőt biztos, hiszen én nem matematikailag kiszámítható mennyiségre gondoltam, hanem inkább arra az értékre amit nyújt, amitől jól érzem magam. A motorozás több dologból áll össze, szabadidő, pénz, felfedezési vágy...stb. A vággyal nálam soha nem volt baj, a pénz és a szabadidő haarabb korlátokat szabott, ettől függetlenül nem panaszkodok mert képes vagyok nagyon nagy élményeket átélni a párszázezres motorommal is. Egy drágább, szebb, vagy jobb motoron nyílván jobb lenne nekem is pöffeszkedni, de nem térülne meg a beleölt plussz és soha nem kapnám vissza többlet élményként. Mindig a Kérészekkel szoktam példálózni, ha csak egy nap lenne egy évben amikor reggeltől estig motoroznék én azt is úgy élném meg mint ahogy ők azt az egyetlen napjukat. Ők sem a tengerben élnek, elég nekik ehhez a Tisza, mint ahogy én is ott keresem az örömöm ami megadatik.
Az meg hogy ki milyen tempót választ minden irányból támadható, én azt látom hogy lassult a forgalom, sokat vagyok úton, a legtöbb közlekedő szemszögéből látom a helyzetet. A forgalom ritmusa adott, attól eltérni egyik irányba sem jó és természetes hogy minden pillanatban figyelni kell, ha pedig tátikázni akar az ember az út szélén akkor álljon meg, ezt saját bőrömön tanultam meg. Erdélyben voltunk amikor egy rosszabb múrvás úton elég komoly emelkedőn az erdősor takarásából kiérve gyönyörű panoráma tárult elénk, amíg ott szájtátva pislogtam a motor elvesztette a lendületét és mire visszaváltottam megállt. Ez még nem lett volna baj, viszont a nyomvályu tetején voltam és pipiskedve ért le a lábam, ráadásul el is csúszott a múrván... olyan szép spárgát csináltam hogy Van Damme se csinálja szebben, azzal a különbséggel hogy én felálni alig bírtam, ráadásul egy kipufogóba került a mutatvány. Tanultam belőle!
Szép az Alföld, nagyon szeretem, viszont egy jó kis hegyi kanyargóshoz közel 100km-t kell motorozni, a hazai sík utakon én is elevenebb vagyok de arra vigyázok hogy nem lépem túl itt sem az egészséges határt. A kanyargózást minden tavasszal szoknom kell, vannak távolabbi kedvenc szakaszaim, ettől függetlenül a kanyarsebességet simán feláldozom a táj szépségének oltárán. Persze az is lehet ezzel magyarázom azt, hogy jobban szeretek motorozni mint amennyire tudok.
Smíce!
Ez így kerek és egész, nem igazán van a posztodban kivetni valót.
Èn mégis ott találnék rajta fogást, hogy legtöbb elhangzó dolog nem SI mértékegység. Nem lehet a különbözö körülmények között élö emberek értékrendjét összevetni, és azt a másik alá vagy felé helyezni. Nem lehet tetszést szépséget méröszámokkal jellemezni.
Ma már úgy gondolom, hogy egy ilyen magasabb szintü élmény szerzésére alkalmas eszköz, mint a motorkerékpár márkalogó említése nélkül alkalmas a küldetése teljesítésére. Csak nekünk "felhasználóknak" élménykre éhes szamélyeknek kell hozzánk karakterben passzoló "eszközt/ eszközöket" választani, mely a legtöbb esetben homlok egyenest elterö azzal amit mások nekünk ajánlanak akár jószándékkal, akár üzleti profit reményében. Ès még az olyan méröszámmal jól definiálható dolog, mint a sebesség is relatív...
Ez így kerek és egész, nem igazán van a posztodban kivetni valót.Èn mégis ott találnék rajta fogást, hogy legtöbb elhangzó dolog nem SI mértékegység. Nem lehet a különbözö körülmények között élö emberek értékrendjét összevetni, és azt a másik alá vagy felé helyezni. Nem lehet tetszést szépséget méröszámokkal jellemezni.
Ma már úgy gondolom, hogy egy ilyen magasabb szintü élmény szerzésére alkalmas eszköz, mint a motorkerékpár márkalogó említése nélkül alkalmas a küldetése teljesítésére. Csak nekünk "felhasználóknak" élménykre éhes szamélyeknek kell hozzánk karakterben passzoló "eszközt/ eszközöket" választani, mely a legtöbb esetben homlok egyenest elterö azzal amit mások nekünk ajánlanak akár jószándékkal, akár üzleti profit reményében. Ès még az olyan méröszámmal jól definiálható dolog, mint a sebesség is relatív...
Mindenképp. :) De ugye tudod, hogy én nem futószalag mellett dolgozom? ;)
Nálunk a K+F részlegen a legtöbben laborban dolgoznak, és mint minden laborban, itt is a munka tele van olyan lépésekkel, hogy pl. "és most a mintákat berakjuk 37°C-ra, és várunk 3 órát, amíg végbemegy a reakció". Egy ilyen környezetben elég laza a munkarend, a mellettem lévő laboros hölgy pl. rendszeresen cipóket meg táskákat nézeget az e-bay-en. :)
Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy ha du. 5-kor sikerül elindítani a 3 órás műveletet, akkor este 8-ig itt van. Meg utána még 2-3 órát, amíg megcsinálja a következő lépéseket. Szóval a 9-5 az nálunk csak egy elég laza iránymutatás, nem is nagyon mérjük az időt, annyit dolgozunk, hogy pont kész legyen az, aminek kész kell lennie. :)
Nálunk a K+F részlegen a legtöbben laborban dolgoznak, és mint minden laborban, itt is a munka tele van olyan lépésekkel, hogy pl. "és most a mintákat berakjuk 37°C-ra, és várunk 3 órát, amíg végbemegy a reakció". Egy ilyen környezetben elég laza a munkarend, a mellettem lévő laboros hölgy pl. rendszeresen cipóket meg táskákat nézeget az e-bay-en. :)
Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy ha du. 5-kor sikerül elindítani a 3 órás műveletet, akkor este 8-ig itt van. Meg utána még 2-3 órát, amíg megcsinálja a következő lépéseket. Szóval a 9-5 az nálunk csak egy elég laza iránymutatás, nem is nagyon mérjük az időt, annyit dolgozunk, hogy pont kész legyen az, aminek kész kell lennie. :)
* hsz. - t... 
Na ezt a ház. - t elküldtem a belga főnökségnek, az
" amikor tényleg nem tudok mit csinálni " részt!
" amikor tényleg nem tudok mit csinálni " részt!
Az más! Munkahelyen van szabadidőm, amikor tényleg nem tudok mit csinálni. Ha megírok egy programot, utána fut az magától is, nem kell hajtani. Otthon nincs ilyenem. Nem tűnt még fel, hogy szinte minden hozzászólásom 9 és 5 között írom? 
Otthon nincs ilyenem. Nem tűnt még fel, hogy szinte minden hozzászólásom 9 és 5 között írom? 
Amúgy is lassan kéne egy erősebb már, épp kapóra jön a H2 utcai verziója!
Te Miki tesóm!
Ha ennyire ráérsz, hogy ennyit tudsz írni, akkor mikor lesz lemerve az olajpumpa teljesítménye?
Ha ennyire ráérsz, hogy ennyit tudsz írni, akkor mikor lesz lemerve az olajpumpa teljesítménye?
Szia Laci!
Én is örömmel olvasom a hozzászólásaidat, mert ritka tartalmasak, ráadásul igényesen fogalmazol, és nem utolsósorban jó látni, hogy "kívülállók" is megtalálják a hangot a "Kawásokkal". Mégsem vagyunk mi olyan elvetemültek. :)
2 dolgot hadd fűzzek hozzá ahhoz, amit írtál:
Az egyik, hogy miért a külsőt értékeljük főleg az új modellnél, és miért nem a használati értéket: röviden szólva, mert azt lehet. Amikor kijön egy új modell, ráadásul teljesen új, nem csak egy létező frissítése, akkor ember nincs szerintem, aki meg tudja mondani a használati értékét. Külsőre igen, azt el lehet dönteni, hogy az én világom-e vagy nem. A cikkekből még a műszaki tartalom is kiderül valamelyest, arról is lehet nyilatkozni, kell-e nekem ABS, szíjhajtás stb. vagy nem. De hogy mennyire használható...
Még abban sem hiszek, hogy egy tesztvezetéssel ki lehet deríteni a használati értéket. Én a vásárlás előtt sok tesztet olvastam az autómról is, a motoromról is; a vásárlás után és most is, évekkel később, csak fogom a fejem, hogy némelyik hivatásos tesztelő mekkora baromságokat volt képes leírni. Mintha a banánról írnák, hogy zavaróan gömbölyű, és egyébként is túlságosan kék. Lövésük nem volt, hogy miről írnak. Persze egyszerű a történet, XY Újságíró Úrnak be kellett menni a városba, a garázsban ott állt egy tesztautó, bepattant, a 15 perces út után rájött, hogy ez nem olyan, mitn a sajátja, majd eszébe jutott, hogy írni kéne már egy cikket.
Én és a feleségem közel 2 év alatt kb. 100.000 km-t mentünk az autónkkal, és most már azt hiszem, biztosan ismerem a használati értékét. Épp ezért nem is válnék meg tőle soha. (Egyébként Suzuki. :)) A motorommal ugyanígy vagyok. Ezt egyik tesztelő sem tette meg.
De pl. Te is írtad, hogy aki csak elvitte egy körre a motorodat, az nem úgy értékelte, mint Te. Nyilvánvalóan.
Szóval használati értékről akkor lehetne nyilatkozni, hogyha mindegyik modellel letekernénk 100e km-ereket, meg évekig együtt élnénk. De ehhez még 10 élet is kevés, nemhogy egy.
A másik eset, amikor ott van egy már ismert modell, és abból adnak ki frissítést. Mint az ER-6, ami közel 10 éve van jelen, és ugye ebből készült a naked után az f-es idomos verzió, aztán a Versys. Ezekről már tényleg összegyűlt komoly tapasztalat, valós felhasználóktól, akik tényleg évek óta nyúzzák. Pontosan lehet tudni, hogy mire jók, miért jók, vannak-e típushibái. Ezeknek a használati értékéről már van egy reális képe annak, aki érdeklődik irántuk. Így amikor kiadnak egy modellfrissítést, megint mi marad hátra? Értékelni a külsőt. Esetleg örülni, ha raktak bele mondjuk szivargyújtót és eddig nem volt. De általában gyökeres változások nincsenek egy modellfrissítésnél, ami jó azt nem rontják el, a célközönség/célfelhasználás ugyanaz lesz.
Egyébként meg ahogy írod, már ritkák az egyedi motorok, szinte minden nagy márka gyárt minden felhasználásra motort. És manapság már senki nem engedheti meg magának, hogy kifejezetten rossz motort gyártson, nüansznyi különbségek/hibák vannak. Biztos vagyok benne, hogy pl. mind a Z1000SX, mind a GSXS1000F vásárlói boldogak lesznek a motorjukkal. Akkor mi alapján lehet egyiket vagy másikat választani? Külső. Meg márkafanság. Meg ár esetleg, bár ebben sem szokott nagy eltérés lenni. A használati értékbeli különbségeket senki meg nem mondja neked a kettő közt, mert valószínű nincs is, lehet sportosan túrázni az egyikkel is, meg a másikkal is.
Szóval nem véletlen, hogy csak a külsőt értékeljük sokan, még egyszer, miért? Mert azt lehet. A használati értékét a saját motoromnak tudnám csak megmondani igazán, most, így lassan 5 év után.
---
A másik, amihez hozzá akartam szólni, az a "beszűkült látótérrel túrázás": a túrázás pont olyan, amire tipikusan illik a mondás, hogy: "mindenki másképp csinálja". Én olyan vagyok, hogy szinte mindenben meg tudom találni az örömöt - a motorozásban is, nekem egy jó túra szép tájakon éppúgy nagy élmény, mint egy sportos kör labtartókig döntött motorral. Az utóbbi időben azonban mégis talán a sportosabb felhasználás felé tolódtam el, többet megyek "sportos kört" (ez nem gyorshajtást jelent), mint nézelődős túrát. Miért? A biztonság miatt. Motoron az a tapasztalatom hogy nem lehet nézelődni, nem engedhetem meg magamnak, hogy rábambuljak a tájra, mert amikor épp a festői szépségű hegyeket nézem, ahogy a völgyben csillog a folyó, a hegyoldalban meg szökellnek a kecskék, biztos, hogy pont akkor fog átjönni a szembesávból az enyémbe az elalvó kamionsofőr. És az életem múlhat azon, hogy egy ezredmásodperccel később reagálok. Ha 30-cal csorgok, mondván az elég lassú és biztonságos nézelődős tempó, akkor meg hátulról tarolhat le egy sofőr, aki épp nagyon siet, és nem számít arra, hogy mások nem 120-szal közlekednek. Nemrég szinte előttem történt egy motoros baleset, egy türelmetlen furgonos biciklit előzött, persze záróvonalnál, kanyarban, átment a szembesávba. Jött a motoros, későn látták meg egymást, csatt. Én is lehettem volna.
Szóval az úton szerintem inkább figyeljünk csak minden idegszállal az útra.
Nálam őszintén az vált be leginkább, ha túrázok, és a tájat is fel akarom fedezni, hogy motorral elmegyek a szép helyre, ott leszállok, és gyalog bejárom a környéket, gyalog egyébként is úgy tudsz eggyéválni a természettel, ahogy motoron soha. Amíg meg eljutok a szép helyre, addig meg inkább beszűkült látótérrel csak az útra koncentrálok, meg a motorra, és élvezem a szelet, a hangokat, a gyorsulást, kanyarodást, fékezést, döntést stb., mindent amit az úton csinálok a motorral. Mindehhez nem kell gyorsan menni, még egyszer mondom. Szóval egy túra alkalomadtán nálam sok megállást jelent, a megállók közt meg sportos közlekedést.
Ha meg ennél is sportosabb élmény kell, nagy sebességgel, akkor ki kell menni a versenypályára. Magyarországon nevetséges összegért lehet pályázni, egy pár ezerért egész nap körözhetsz - ennyit bőven megér az élmény, na meg a biztonság.
Öszintén szólva, amit Fisi is csinál, hogy elmondása szerint közúton leginkább 140 felett megy, az masszív Istenkísértés, én soha nem csinálnám, még ha én lennék a világ legjobb motorosa is, mert sosem lehet tudni, pl. mikor ugrik ki eléd egy őz. Úgyhogy én baráti féltésből örülnék, ha Fisi inkább versenypályán menne ilyen tempót, de persze önálló felnőtt ember, nem akarom megmondani, mit csináljon.
Na nem szaporítom tovább a szót, így is jó rövid lett... :)
Én is örömmel olvasom a hozzászólásaidat, mert ritka tartalmasak, ráadásul igényesen fogalmazol, és nem utolsósorban jó látni, hogy "kívülállók" is megtalálják a hangot a "Kawásokkal". Mégsem vagyunk mi olyan elvetemültek. :)
2 dolgot hadd fűzzek hozzá ahhoz, amit írtál:
Az egyik, hogy miért a külsőt értékeljük főleg az új modellnél, és miért nem a használati értéket: röviden szólva, mert azt lehet. Amikor kijön egy új modell, ráadásul teljesen új, nem csak egy létező frissítése, akkor ember nincs szerintem, aki meg tudja mondani a használati értékét. Külsőre igen, azt el lehet dönteni, hogy az én világom-e vagy nem. A cikkekből még a műszaki tartalom is kiderül valamelyest, arról is lehet nyilatkozni, kell-e nekem ABS, szíjhajtás stb. vagy nem. De hogy mennyire használható...
Még abban sem hiszek, hogy egy tesztvezetéssel ki lehet deríteni a használati értéket. Én a vásárlás előtt sok tesztet olvastam az autómról is, a motoromról is; a vásárlás után és most is, évekkel később, csak fogom a fejem, hogy némelyik hivatásos tesztelő mekkora baromságokat volt képes leírni. Mintha a banánról írnák, hogy zavaróan gömbölyű, és egyébként is túlságosan kék. Lövésük nem volt, hogy miről írnak. Persze egyszerű a történet, XY Újságíró Úrnak be kellett menni a városba, a garázsban ott állt egy tesztautó, bepattant, a 15 perces út után rájött, hogy ez nem olyan, mitn a sajátja, majd eszébe jutott, hogy írni kéne már egy cikket.
Én és a feleségem közel 2 év alatt kb. 100.000 km-t mentünk az autónkkal, és most már azt hiszem, biztosan ismerem a használati értékét. Épp ezért nem is válnék meg tőle soha. (Egyébként Suzuki. :)) A motorommal ugyanígy vagyok. Ezt egyik tesztelő sem tette meg.
De pl. Te is írtad, hogy aki csak elvitte egy körre a motorodat, az nem úgy értékelte, mint Te. Nyilvánvalóan.
Szóval használati értékről akkor lehetne nyilatkozni, hogyha mindegyik modellel letekernénk 100e km-ereket, meg évekig együtt élnénk. De ehhez még 10 élet is kevés, nemhogy egy.
A másik eset, amikor ott van egy már ismert modell, és abból adnak ki frissítést. Mint az ER-6, ami közel 10 éve van jelen, és ugye ebből készült a naked után az f-es idomos verzió, aztán a Versys. Ezekről már tényleg összegyűlt komoly tapasztalat, valós felhasználóktól, akik tényleg évek óta nyúzzák. Pontosan lehet tudni, hogy mire jók, miért jók, vannak-e típushibái. Ezeknek a használati értékéről már van egy reális képe annak, aki érdeklődik irántuk. Így amikor kiadnak egy modellfrissítést, megint mi marad hátra? Értékelni a külsőt. Esetleg örülni, ha raktak bele mondjuk szivargyújtót és eddig nem volt. De általában gyökeres változások nincsenek egy modellfrissítésnél, ami jó azt nem rontják el, a célközönség/célfelhasználás ugyanaz lesz.
Egyébként meg ahogy írod, már ritkák az egyedi motorok, szinte minden nagy márka gyárt minden felhasználásra motort. És manapság már senki nem engedheti meg magának, hogy kifejezetten rossz motort gyártson, nüansznyi különbségek/hibák vannak. Biztos vagyok benne, hogy pl. mind a Z1000SX, mind a GSXS1000F vásárlói boldogak lesznek a motorjukkal. Akkor mi alapján lehet egyiket vagy másikat választani? Külső. Meg márkafanság. Meg ár esetleg, bár ebben sem szokott nagy eltérés lenni. A használati értékbeli különbségeket senki meg nem mondja neked a kettő közt, mert valószínű nincs is, lehet sportosan túrázni az egyikkel is, meg a másikkal is.
Szóval nem véletlen, hogy csak a külsőt értékeljük sokan, még egyszer, miért? Mert azt lehet. A használati értékét a saját motoromnak tudnám csak megmondani igazán, most, így lassan 5 év után.
---
A másik, amihez hozzá akartam szólni, az a "beszűkült látótérrel túrázás": a túrázás pont olyan, amire tipikusan illik a mondás, hogy: "mindenki másképp csinálja". Én olyan vagyok, hogy szinte mindenben meg tudom találni az örömöt - a motorozásban is, nekem egy jó túra szép tájakon éppúgy nagy élmény, mint egy sportos kör labtartókig döntött motorral. Az utóbbi időben azonban mégis talán a sportosabb felhasználás felé tolódtam el, többet megyek "sportos kört" (ez nem gyorshajtást jelent), mint nézelődős túrát. Miért? A biztonság miatt. Motoron az a tapasztalatom hogy nem lehet nézelődni, nem engedhetem meg magamnak, hogy rábambuljak a tájra, mert amikor épp a festői szépségű hegyeket nézem, ahogy a völgyben csillog a folyó, a hegyoldalban meg szökellnek a kecskék, biztos, hogy pont akkor fog átjönni a szembesávból az enyémbe az elalvó kamionsofőr. És az életem múlhat azon, hogy egy ezredmásodperccel később reagálok. Ha 30-cal csorgok, mondván az elég lassú és biztonságos nézelődős tempó, akkor meg hátulról tarolhat le egy sofőr, aki épp nagyon siet, és nem számít arra, hogy mások nem 120-szal közlekednek. Nemrég szinte előttem történt egy motoros baleset, egy türelmetlen furgonos biciklit előzött, persze záróvonalnál, kanyarban, átment a szembesávba. Jött a motoros, későn látták meg egymást, csatt. Én is lehettem volna.
Szóval az úton szerintem inkább figyeljünk csak minden idegszállal az útra.
Nálam őszintén az vált be leginkább, ha túrázok, és a tájat is fel akarom fedezni, hogy motorral elmegyek a szép helyre, ott leszállok, és gyalog bejárom a környéket, gyalog egyébként is úgy tudsz eggyéválni a természettel, ahogy motoron soha. Amíg meg eljutok a szép helyre, addig meg inkább beszűkült látótérrel csak az útra koncentrálok, meg a motorra, és élvezem a szelet, a hangokat, a gyorsulást, kanyarodást, fékezést, döntést stb., mindent amit az úton csinálok a motorral. Mindehhez nem kell gyorsan menni, még egyszer mondom. Szóval egy túra alkalomadtán nálam sok megállást jelent, a megállók közt meg sportos közlekedést.
Ha meg ennél is sportosabb élmény kell, nagy sebességgel, akkor ki kell menni a versenypályára. Magyarországon nevetséges összegért lehet pályázni, egy pár ezerért egész nap körözhetsz - ennyit bőven megér az élmény, na meg a biztonság.
Öszintén szólva, amit Fisi is csinál, hogy elmondása szerint közúton leginkább 140 felett megy, az masszív Istenkísértés, én soha nem csinálnám, még ha én lennék a világ legjobb motorosa is, mert sosem lehet tudni, pl. mikor ugrik ki eléd egy őz. Úgyhogy én baráti féltésből örülnék, ha Fisi inkább versenypályán menne ilyen tempót, de persze önálló felnőtt ember, nem akarom megmondani, mit csináljon.
Na nem szaporítom tovább a szót, így is jó rövid lett... :)
Szívesen! Nem bánod meg!
Nagyon szépen köszönöm, ez kell nekem
Szokott mert én is úgy hozattam.Ahogy emlékszem nekem sem tartott sokáig a csere.Bár nem beszélgettem közben.Néha üzemszerűen káromkodtam de az nem lassít le.
Szia! Ez is rozsdamentes 3 év gari van rá 35 ezer volt felrakással és egy másfél órás baráti beszélgetéssel 
Postázni is szokott azt mondja.
Postázni is szokott azt mondja.
Szép dobok, de kicsit talán nem épp az Ernő klasszikus formaihoz illenek a trioval, oval dobok 
http://dragonada.com/kepek.htm...
Ezeket a dobokat nagyon tudom ajánlani, mindenki megvan velük elégedve. Én is egy ilyet tervezek tavaszra a mocira. És árban is nagyon jók. 35 ezer ft tól kezdődnek átszámítva az ovál típusúak. Annyi, hogy Vajdaságban gyártják őket, azon belül pedig Adán
Ezeket a dobokat nagyon tudom ajánlani, mindenki megvan velük elégedve. Én is egy ilyet tervezek tavaszra a mocira. És árban is nagyon jók. 35 ezer ft tól kezdődnek átszámítva az ovál típusúak. Annyi, hogy Vajdaságban gyártják őket, azon belül pedig Adán
Szabad tudni hogy mennyibe került? Martint nézegettem, a sima rozsdamentes lett volna 40-50 körül összekötō csōvel együtt. Kezd zavarni hogy nem hallom a sor 2 énekét a gyári dob miatt
Tavaszig durrogjon csak, következő projekt a hátsó lengéscsillapítók felújítása mert 2 személlyel összekoppan keményen 
Elég jó cucc. Nem egy ABUS, de tudja, amit kell.