Sztori az van dögivel csinálom már x éve. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy milyen okos, intelligens gyerek vagyok, de néha kifejezetten nem normális emberekkel hoz össze a sors, és ott nagyon türelmesnek, intuitívnak, megértőnek kell lenni, igen fejlett probléma megoldó készséggel.
No de ez a gépelés......
Na, akkor közkívánatra, jöjjön az egyik sztori!
Legyen a címe az, hogy „ nem látom, nem hiszem!”
Családi ház, anya, apa, lány felállás – full magyarok(!) nem is öregek, mert esetleg az némiképp magyarázná a dolgokat – játszódik napjainkban.
Ja, nyílászáró csere.
Első kör: Hátsó mellék épület, ajtó beépítés, régi ki, új be. Rettenet kosz, rendetlenség, összedobált cuccok, büdös. Régen kutya kennel volt, onnan a büdös, de sebaj, majd ha kész lesz, ott fog lakni (?) a fiuk.
Rábólintottunk, aztán menekültünk.
Második kör: Eltelt 1 év, vittünk szintén hátra 1 belső ajtót, és 1 ablakot. A helyzet semmit nem változott, ugyanolyan büdös, kosz, rendetlenség fogadott bennünket, gyorsan megcsináltuk amit kellett, de még korán se volt vége!
Mondja a muki, hogy meg kellene mérni bent a házban az egyik ablakot, mert azt is kicserélnék. Na, akkor bemegyünk, mert másképp nem megy.
Belépve a házba a szokásos fogadott, rendetlenség, kosz, büdös, egyik sarokban ledobálva a szennyes ruhák. Mint akit semmi nem lep meg, rutinosan haladtam tovább, de befordulva a szobába, kicsit tanácstalanul megálltam.
A helyzet a következő volt:
Szemben az ablak, - szokásos rendetlenség, kosz, büdös - oda kellett volna eljutni, igen ám, de jobb oldalt szekrénysor, mellette asztalok, ott nem fértem el, baloldalt – mint kiderült a csaj szobája – az ágy, itt lehetett volna elmenni, de ide voltak ledobálva a csaj ruhái, parfüm, és egyebek a földön.
A muki érezve ezt a kis elbizonytalanodást, megjegyezte: kislányom rezidenciája (!)
Megmondom őszintén, ha meg kellett volna határoznom a szoba milyenségét, ez a szó jutott volna eszembe legutoljára. Olyan kosz volt, hogy a pók összeszőtte az ablak felső részét a plafonnal.
Mit volt mit tenni, - cipőm nem húztam le, mert még koszos lett volna a fehér zoknim – bementem a ruhákon, lemértem, és ismételten menekülőre fogtuk.
Másnap telefonált a muki, hogy a másik ablakot is meg kellene mérni, mert akkor az is cserés. Főnökség elment, de már be se ment, hanem mondta, hogy nyissák ki az ablakot, majd kívülről megméri! Ja, itt szúrnám közbe, hogy a csaj nem is nézett ki rosszul, de meglátva a „szöveg”környezetet, rögtön azt mondta az ember, hogy nem kell!
És eljött a várva várt nap, elkészültek az ablakok, mehettünk újra! Nagy lelkesedéssel!
A muki bontott, és annyival volt koszosabb – ami már nem lehetséges – a meghatározhatatlan színű padlószőnyeg, hogy bele voltak taposva a törmelék darabok. De ez már az összkép tekintetében nem osztott, szorzott.
A sarokban ott figyelt egy porszívó, alig tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy azt mire használják! De ha szolgáltat 1 ember, akkor a véleményét megtartja magának.
Becuccoltunk, közbe nyitva maradt az ajtó, csaj visít az apjának, csukd be az ajtót!
Csendben jegyeztem meg a kollégámnak: mi történhet, legfeljebb kimegy a büdös!
A csaj szobájában kezdtünk, keret berögzítve, nyílók felakasztva, kezd büdös lenni, irány a másik szoba.
Hálószoba, franciaágy, a probléma, hogy a létra nem fér oda a fűtőtest, és az ágy közé. Mondja a muki, hogy le van takarva az ágy ráállhatunk. Igen ám, de úgy meg kicsit messze van, nem jó.
Mondom a dolgozónak, nincs 1 kis szék, vagy hokedli, ami odaférne, ráállhatnánk, és mindenki hepi lenne!
És akkor most figyeljetek: Abban a full koszban behoztak egyet kintről, és mivel kinti, MIND A NÉGY LÁBÁRA RÁHÚZTAK EGY NYLON ZACSKÓT!
Gyerekek, azt hittem hanyatt esek! De nem.
És ezt komolyan gondolták!
Na, úgy példaképp leírtam 1 sztorit. A sok közül…..
Igen!Mikor elhagytam a kulcsot,hiába szedtem körbe a csavarokat,nem jött ki....én kitörtem belőle a zárat...azóta is az indítókulcs végével pöckölöm szét a két kis fület....ugy nyílik...külön meg nem tudtam zárat venni csak szettben árulják...
No de ez a gépelés......
Legyen a címe az, hogy „ nem látom, nem hiszem!”
Családi ház, anya, apa, lány felállás – full magyarok(!) nem is öregek, mert esetleg az némiképp magyarázná a dolgokat – játszódik napjainkban.
Ja, nyílászáró csere.
Első kör: Hátsó mellék épület, ajtó beépítés, régi ki, új be. Rettenet kosz, rendetlenség, összedobált cuccok, büdös. Régen kutya kennel volt, onnan a büdös,
Rábólintottunk, aztán menekültünk.
Második kör: Eltelt 1 év, vittünk szintén hátra 1 belső ajtót, és 1 ablakot. A helyzet semmit nem változott, ugyanolyan büdös, kosz, rendetlenség fogadott bennünket, gyorsan megcsináltuk amit kellett, de még korán se volt vége!
Mondja a muki, hogy meg kellene mérni bent a házban az egyik ablakot, mert azt is kicserélnék. Na, akkor bemegyünk, mert másképp
Belépve a házba a szokásos fogadott, rendetlenség, kosz, büdös, egyik sarokban ledobálva a szennyes ruhák. Mint akit semmi nem lep meg, rutinosan haladtam tovább, de befordulva a szobába, kicsit tanácstalanul megálltam.
A helyzet a következő volt:
Szemben az ablak, - szokásos rendetlenség, kosz, büdös - oda kellett volna eljutni, igen ám, de jobb oldalt szekrénysor, mellette asztalok, ott nem fértem el, baloldalt – mint kiderült a csaj szobája – az ágy, itt lehetett volna elmenni, de ide voltak ledobálva a csaj ruhái, parfüm, és egyebek a földön.
A muki érezve ezt a kis elbizonytalanodást, megjegyezte: kislányom rezidenciája (!)
Megmondom őszintén, ha meg kellett volna határoznom a szoba milyenségét, ez a szó jutott volna eszembe legutoljára. Olyan kosz volt, hogy a pók összeszőtte az ablak felső részét a plafonnal.
Mit volt mit tenni, - cipőm
Másnap telefonált a muki, hogy a másik ablakot is meg kellene mérni, mert akkor az is cserés. Főnökség elment, de már be se ment, hanem mondta, hogy nyissák ki az ablakot, majd kívülről megméri! Ja, itt szúrnám közbe, hogy a csaj nem is nézett ki rosszul, de meglátva a „szöveg”környezetet, rögtön azt mondta az ember, hogy nem kell!
És eljött a várva várt nap, elkészültek az ablakok, mehettünk újra! Nagy lelkesedéssel!
A muki bontott, és annyival volt koszosabb – ami már nem lehetséges – a meghatározhatatlan színű padlószőnyeg, hogy bele voltak taposva a törmelék darabok. De ez már az összkép tekintetében nem osztott, szorzott.
A sarokban ott figyelt egy porszívó, alig tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy azt mire használják! De ha szolgáltat 1 ember, akkor a véleményét megtartja magának.
Becuccoltunk, közbe nyitva maradt az ajtó, csaj visít az apjának, csukd be az ajtót!
Csendben jegyeztem meg a kollégámnak: mi történhet, legfeljebb kimegy a büdös!
A csaj szobájában kezdtünk, keret berögzítve, nyílók felakasztva, kezd büdös lenni, irány a másik szoba.
Hálószoba, franciaágy, a probléma, hogy a létra nem fér oda a fűtőtest, és az ágy közé. Mondja a muki, hogy le van takarva az ágy ráállhatunk. Igen ám, de úgy meg kicsit messze van, nem jó.
Mondom a dolgozónak, nincs 1 kis szék, vagy hokedli, ami odaférne, ráállhatnánk, és mindenki hepi lenne!
És akkor most figyeljetek: Abban a full koszban behoztak egyet kintről, és mivel kinti, MIND A NÉGY LÁBÁRA RÁHÚZTAK EGY NYLON ZACSKÓT!
Gyerekek, azt hittem hanyatt esek! De nem.
És ezt komolyan gondolták!
Na, úgy példaképp leírtam 1 sztorit. A sok közül…..
nem a enyim az olajbiznic...most írtam énis az embernek emilt...mer ez az ár qurva jó
Finom árban találtam,ha valakinek kell
Estére meglesz!