Nekem volt Záporom, abban belül semmi motorhang nem volt! igaz a tank mögé még 1 réteg aszfaltos filcet tettem, és teljesen csendes volt.Csak az egész egy rozsdatemető.
Gondolhatod a 4éves autó amiben volt vagy 30-40ezer km... még szét se volt bontva a kerékagy. Nagy rakás szar volt az egész! Még egy másik olyan zajos kulturálatlan 4ütemű kéthengeres léghűtéses motor nincs a földön mint az volt, a Záporjózsi különb volt!
Volt egy kispolszkim a 90-es évek elején, ott egy ilyen csapágyhiba miatt a dísztárcsa is megolvadt rajta. Beállt a csapágy és a tengelyen forgott, lilára égett a tengely de cserélni kellett a fékalkatrészeket is, 4éves volt akkor a kisautó...
Nekem remélhetőleg csak a két kúpgörgős csapágy ára, egyébként nem nagy dolog, megemelik leveszik a kereket, lehúzzák a kerékagyat, letisztítás aztán mehet vissza az új csapágyakkal. Ha csak valami közbe nem jön.
jah, én kocsim is elkezdett ölég hangosan gurulni, és kerékcsapágyra gondoltam. Ha bírom a zajt, akkor mennyire para ha nem cserélem ki még egy pár hónapig? (meg kb mennyi a csere? :) )
Igazából sehol sem vagytok a rotyogókkal a Fater épp 42 éves mindjárt 56 ezret futott Schwalbejához képest. Ma épp kerültem egyet vele. Jó kis élmény volt!
Józsi! há magadra ne vegyed mán, drága tezsvírem Aki itt aktív ezen a fórumon az mind ügyes szerelő ember, Te meg egyenesen a támogató hátterünk vagy, már csak korodnál fogva is igaz ez, mert sokat láttál és tapasztaltál. Azt nem merem leírni hogy öreg vagy mert azt nem szereted
Te csak ne célozgass sandán itt, mert igenis ami kezünk is szokott hol vazelinnal hol egyéb "kenőanyaggal" összekenve lenni. Holnap pl a Cordoba kerék csapágyát kell kicserélnem hátul , mert nekikezdett muzsikálni , de nem tetszik a dallam! B.....a meg a ....... .......ló búval bélelt b... q...a élet.
Nagyon jól látod, egész biztos hogy van lelkük. Egy ilyen léptékű felújítás során kialakul az a kötődés, ami miatt nem akar megválni a kis kedvencétől a gazda. Nyilván van az a körülmény ami miatt kénytelen lenne eladni az ember, de ha nincs ilyen az élete végéig megtartja. Amerikára nagyon jellemző ez a szemlélet. A nagyapa első autóját még az unoka is vígan használja és ha teheti tovább adja a gyerekének is. Nálunk sajnos sokszor anyagi okok miatt kell megválni kedvenc autóktól, motoroktól.
Mert én hiszem azt, hogy a szerkezeti elemek között lélek is lakozik, még egy ilyen 50-es kismotorban is. Nekem eddig még nem volt robogóm, de nem is hiányzott, amikor ráakadtam erre a lelakott kis lelencre akkor sem a használati értéke kecsegtetett. Sokáig nem is láttam a gépet de a foszlányokból összeraktam a történetét. Valamikor a gazdája napi rendszerességgel használta, nem értett hozzá ezért nem is szerelte, de elvitte a szerelőhöz ha baja volt. Aztán egyszer végleg megállt a gép és félre lett téve, külföldön vállalt munkát a gazdi és a robira nem volt többé szükség. Több évig állt mostoha körülmények között, belerohadt a benzin és a különolajzóba is a 2t olaj. A gazdinak bejött a külföldi munka és eladó lett a telek ahol a robi le volt állítva. Egy házat vagy telket úgy illik eladni, hogy előtte eltakarítják a szemetet, a hosszú állás során a kis robi felesleges kacattá amortizálódott, leengedtek a kerekei és az első felni szét is rohadt, az évek során összeszedett néhány törést is álló helyzetében a körülötte történő pakolások során, biciklit támasztottak hozzá és a fél oldalára rá is eshetett valami. Ilyen állapotban hozta el a kollégám egy fűnyíróval együtt ami még ért is valamit, a robi csak amolyan "vidd ezt is ne kerülgessük" ráadás volt. Akkor egy kicsivel reményteljesebb napok következtek, le lett mosva és ki lett takarítva a karburátora, néha még be is indult de igazából egy normális kört nem tudtak vele menni. Ekkor jöttem én a képbe, a kolléga mondta milyen hibái vannak én pedig próbáltam szóban segíteni, pedig robogók terén én se voltam felvilágosodott. Este a kolléga szerelgette a motort az alapján amit nappal kiokoskodtunk közösen, de sajnos reggel mindig azzal jött hogy nem sikerült életet lehelni a gépbe. Kezdte megunni a dolgot, Szeghalmon dolgoztunk amikor elhozta a dugattyút és az ottani robogós alkatrész boltból gyűrűket vett hozzá, mert akkor már a gyenge kompresszióra gyanakodott. Sajnos a gyűrűzés se segített, a motor felkerült a Jófogásra üzemképtelen állapottal meghirdetve, 25ezer Ft-os irányáron. Ekkor tettem egy felelőtlen kijelentést, ha egy héten belül nem lesz gazdája akkor 20ezret adok érte. Sokan hívták de mindenki azt várta volna hogy 25-ér csak benzint kelljen tölteni bele és lábán vigye haza az új gazdáját. Volt aki szintetizátort vagy fúrógépet ajánlott érte, de TV asztal és 6hetes kismalac is szóba került. 50km-re volt tőlem, egy délután mentem érte egy kölcsön Ducato-val, itthon nem voltam vele túl népszerű, még Dani is kiröhögött aki most szinte a legtöbbet használja. Újabb év telt el úgy hogy várta a jobb sorsot, aztán amikor végre befejeztem a sulit elkezdődött a felújítás, de azt már ismeritek hiszen galéria is készült róla. Nem volt zökkenőmentes de sok mindenre megtanított és persze a kötődés is kialakult. Jövőre 30éves lesz, sokat nem ér de hülye is lennék ha az értékéhez mérve azért a kevés pénzért elherdálnám a munkámat, na meg hiányozna is, hiszen amikor menni kell valahova mindig megtaláljuk. Most is úton voltam vele, de nem sokáig áll hiszen kedd van, edzés Daninak. Azóta neve és lelke is lett a kis időutazónak.
Robogózni pedig igenis jó!
Drága Laci barátom!
Annyira szépen és szívhez szólóan sikerült összefoglalnod a robogózás emberiségre gyakorolt jótékony hatását, hogy már-már könnyekig meghatódtam olvasva soraid. Mivel én már néhány éve művelem ezt a műfajt, különösen jólesett olvasni. Igénytelenségük, egyszerűségük példás, e miatt sajnos nagyon sok elhanyagolt és végletekig lepusztított példány is rója még útjainkat. Vajon gondolták-e ezt a sorsot maguknak, mikor fényesen legördültek valamelyik gyár szalagjáról?
Robogózni pedig igenis jó!
Annyira szépen és szívhez szólóan sikerült összefoglalnod a robogózás emberiségre gyakorolt jótékony hatását, hogy már-már könnyekig meghatódtam olvasva soraid. Mivel én már néhány éve művelem ezt a műfajt, különösen jólesett olvasni. Igénytelenségük, egyszerűségük példás, e miatt sajnos nagyon sok elhanyagolt és végletekig lepusztított példány is rója még útjainkat. Vajon gondolták-e ezt a sorsot maguknak, mikor fényesen legördültek valamelyik gyár szalagjáról?