Tényleg, ha ilyen van, hogy találtok sérült madarat akkor hívjátok bátran a területileg illetékes Természetvédelmi felügyeletet vagy az ottani Nemzeti Park igazgatóságát. Ha nincs meg a szám akkor a tudakozó (198) megmondja. Sokszor még lehetne segíteni az út mellett elütött egerészölyveken is akik szeretnek ott gubbasztani az útszéli fák ágain és bizony sokszor ütik el őket mert egy kissé lomha madarak, viszont ők is része a nagy természetnek
Ez a civilizáció és a mi kényelmünk átka. Szegény állatok sokszor az életükkel játszanak, vagy fizetnek. Az amelyiket élve megtalálják legalább kap még egy esélyt.
50 ezer Ft az eszmei értéke, de vittünk már be gyönygybaglyot is az meg 100ezer, sajnos ő elpusztult másnap...
Persze ilyenkor nem az értéke számít hanem hogy segítségre szorul.
Nekünk egy cicánk járt így de azóta is megvan, én kifejezetten utálom a tüzijátékos ösznépi banzájokat is, a petárdát meg a seggébe dugnám mindnek amelyik szétdobálja
A viharok ellen viszont nem tudunk tenni és bizony vannak állatok amelyek nem tudják elviselni. Zarán még nem vettük észre szerencsére
Tudom emlékszem a Bandira és annak is örülök, hogy az "öreg" is megvan El is felejtettem mondani, hogy megint találtunk egy sérült madarat amikor a madárvédelmi program keretében firefly-okat szereltünk a középfesz. távvezetékekre. Ez egy fényvisszaverős kütyü ami láthatóvá teszi a vezetéket a vonuló madarak számára, főleg az alacsonyan repülő túzok van kitéve a vezetékek okozta baleseteknek. A kis pártfogoltunk egy vörös vércse aminek a lábán láthatóak az ívnyomok, sajnos még az a szakasz ezután lesz "papucsozva" így megtörtént a baj. A papucsozás egy szintén madárvédelmi dolog ami a keresztartók szigetelését jelenti.
Gyorsan dobozba raktuk és hívtuk a Hortobágyi Nemzeti Park madaras szakembereit akik elvitték a madárkórházba. Nem tudták még megmondni, hogy van-e vérkeringés a lábába, de reméljük megússza... ha neadj Isten amputálni kell akkor "bentlakó" marad, mint ahogy vannak bent fél szárnyukat elvesztett gólyák is. Annál mégis jobb mintha elpusztult volna, holnap majd felhívjuk őket mi lett a sorsa.
A mienk, bár elég félelmetes ábrázatú, nagyon jámbor. Annyira fél az ég dörgéstől, hogy éjszakára egyáltalán nem marad kint, de napközben is jobban szeret a kazánházban. Persze ha otthon vagyunk, akkor nyugodt és ha be akar jönni ugat az ajtóban. Tavaly nyáron pont egy ilyen viharban ragadt kint az udvaron, mi dolgoztunk. Mire haza értünk a kutya úgy kikészült, hogy nem bírt lábra állni. Annyira bestresszelte magát, hogy agyvérzéshez hasonló problémája lett. Mostanra jól van, csak a félelem maradt meg. Így inkább beengedjük, vagy bent hagyjuk napközben, csak ne érje semmi. Hála az égnek(és az inteligenciájának) sose piszkol be.
Megvan még a vén csont Ö is! De már nagyon öreg szegényke!
A Bandi egy megszelídített hegyi cica, két hónap kellett , hogy fel tudjam venni az ölembe. Addig fújt köpött.
Szerintem mindketten lihegtünk azzal a különbséggel, hogy nekem nem lógott ki annyira a nyelvem
Pár napja már kint alszik az udvaron (eddig éjszakára a kazánházban húzta meg magát) a kennel ajtaja nyitva van ahol a háza is van. Nagyon éber, kíváncsi volnék rá hogy rajtunk kívül ki merné elvenni a csirkéjét... pedig még csak 5 hónapos
Nagyot nőtt a kis haszontalan. A mienk is ezt csinálta régen, azzal a különbséggel, hogy attól nem lehetett elvenni semmit. Egyébként nagyon jó a kamerád mikrofonja tisztán hallatszott a lihegés, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a Tied volt vagy a kutyusé.
Na végre hogy levetette az inkognitóját. No nem önszántából, hanem Hagyma jóvoltából. Most már legalább van fogalmam róla kinek írogatok időnként. Miklósék nem ilyen szégyenlősek. Igaz nincs is miért!
Persze ilyenkor nem az értéke számít hanem hogy segítségre szorul.
A viharok ellen viszont nem tudunk tenni és bizony vannak állatok amelyek nem tudják elviselni. Zarán még nem vettük észre szerencsére
Honnan tudná. Kár érte.
Gyorsan dobozba raktuk és hívtuk a Hortobágyi Nemzeti Park madaras szakembereit akik elvitték a madárkórházba. Nem tudták még megmondni, hogy van-e vérkeringés a lábába, de reméljük megússza... ha neadj Isten amputálni kell akkor "bentlakó" marad, mint ahogy vannak bent fél szárnyukat elvesztett gólyák is. Annál mégis jobb mintha elpusztult volna, holnap majd felhívjuk őket mi lett a sorsa.
A Bandi egy megszelídített hegyi cica, két hónap kellett , hogy fel tudjam venni az ölembe. Addig fújt köpött.
Pár napja már kint alszik az udvaron (eddig éjszakára a kazánházban húzta meg magát) a kennel ajtaja nyitva van ahol a háza is van. Nagyon éber, kíváncsi volnék rá hogy rajtunk kívül ki merné elvenni a csirkéjét... pedig még csak 5 hónapos
Zara és a gumicsirke