A felől kétségem se lehetne, hogy jó kezekben van a kutyus. Gondolom folyamatos játék, kényeztetés, "borzalmas" sors. Nálunk még az öreg csont is folyamatos babusgatásban részesül, képzelheted mi volt még kölyök korában. Kézről kézre járt, azon "veszekedtünk" kinél legyen többet.
Reggel mennek busszal, vagy ha korán kezdenek velem jönnek, de a suliba nem vihetik magukkal.
Viszont főleg a nagyobbik komolyan foglalkozik vele, még meg se volt a kutya de már elolvasott róla minden hasznosat. Azt hiszem jó kezekben lesz itt nálunk
Mi is csak az alap engedelmességi részre hordtuk. Ül, fekszik, marad stb..... Kis jutalom falatokkal gyorsan tanulna biztos. Lehet még a fiúk is megoldanák.
Nekünk nincs erre már időnk, legközelebb Debrecenben van kutyasuli, de örülök ha a saját sulimba eljutok, nem hogy még a kutyust is hordjam. Pedig jó dolognak tartom!
Már megfordult egy-két kutya nálunk, de az biztos, hogy ez a fajta mind között a legfogékonyabb a tanulásra. Mi hordtuk kutya iskolába, nagyon szeretett dolgozni. Kicsit önfejű volt, de kellő határozottsággal kezelhető.
Sok eszük van ezeknek a kis szőrcsomóknak!
Eszem a főtt kolbászt, és ül mellettem a széken a Bandi, és vár.
Pedig csak megmorogtam, és ráfffffújtam macskanyelven ahogy jönni akart !
Legyen mindig a kezed ügyében összetekert újságpapír azzal kell a fenekére csapni! Elég a puffanás figyelmeztetésnek. És soha nem kézzel. Újsággal! Később ha figyelmeztetni akarod, elég ha a kezedbe fogod az újságot.
A cicák hihetetlen módon képesek öngyógyítani magukat, ha rendesen kapnak enni nagyon ellenálló a szervezetük. Persze az élősködőket ki kell írtani belőlük, mert az nagyban befolyásolja a közérzetüket.
Igen, ez az iskola első fázisa, remélem megtanulja egyszer, hogy nem hurcolunk szét mindent az udvaron... csak ugye nehéz egy ilyen aranyos kis jószágot rendre tanítani, főleg hogy néha tetszik is amit csinál
Most már szép egészséges a cica, de mikor megszelídítettem sebes mellső lába kutyaharapott bal combja ,atkás füle kullancsos nyaka, összekarmolt pofácskája volt.
"Minden ami mozdítható veszélyben van és lesz is még jó ideig" Főleg motorszerelésnél az alkatrészekre kell vigyázni mert a terület minden pontján, és elásva is lesz belőle!
Szokjál hozzá a hasonló akciókhoz. Minden ami mozdítható veszélyben van és lesz is még jó ideig. Ezt az iskolát mi is kijártuk. Egyik télen daraboltam a tüzelőt és Brúnó amekkora fát csak a szájába bírt venni már vitte is. Persze nem befelé ahova én szántam, hanem el minél messzebb. Mikor mentem elvenni tőle már futott is előlem. Megállt nézett vissza rám és incselkedve morgott. Na de én is csak nevettem rajta, nem lehet haragudni rájuk.
Nagyon sok cicánk volt eddig, érdekes módon a befogadottak ragaszkodóbbak voltak mint azok amelyek beleszülettek a jóba Volt egy öreg kandúrunk, előtte egy idős nénié volt pár házzal arrébb. Sokszor láttuk ahogy méltóságteljesen átvonult az udvarunkon, gyönyörű kandúr volt, ragyogó hófehér fényes bundájában sárga foltok voltak, biztosan jól tartotta a néni és komoly területe lehetett fénykorában. Aztán sajnos meghalt a néni és a cica is eltünt, gondoltuk elvitték a hozzátartozók
Kb.fél év múlva hazajött, de azt csak a jóisten tudja milyen körülmények között kóborolt és honnan indult haza. Volt rajta egy nagy seb és rendesen szaga volt, borzalmas állapotba került mire visszatalált a régi de sajnos üres otthonába...
Több hét eltelt mire összeszedte magát, a kirakott kaját azt megette de nagyon bizalmatlan volt és félt az embertől. Aztán szinte napról napra szebb lett és sokadik próbálkozás után egyszer csak a símogatást is engedte, majd annyira ragaszkodó lett, hogy minden lépésemet követte aztán. Több mint 4 évig volt velünk, majd végelgyengülésben elpusztult a kazánház számára kialakított kis sarkában. Szerintem közelítette a 20évet. Aztán hozzánk került egy fehér cica, aki ráadásul a párját is hozta... őket nem sokáig tartottuk mert sikerült gazdát találni nekik egy tanyán, ők azóta is ott vannak. Most van egy szürke kóborunk de az nem kell senkinek mert asztmás, olyan hangosan veszi a levegőt, hogy képtelen egeret fogni vagy bármit, mert észre veszi a zsákmány ráadásul télen jött teljesen lesoványodva, nem volt szívem magára hagyni aztán rajtunk is maradt... bolhátlanítottuk a bundáját, kapott egy nyakörvet és elvan a saját cicáink között. Zarával szokott játszani, persze van amikor megunja... olyankor felmászik az ablakba, vagy a fára...
Viszont főleg a nagyobbik komolyan foglalkozik vele, még meg se volt a kutya de már elolvasott róla minden hasznosat. Azt hiszem jó kezekben lesz itt nálunk
Belegabalyodott már vajon a benzincsövekbe...
Eszem a főtt kolbászt, és ül mellettem a széken a Bandi, és vár.
Pedig csak megmorogtam, és ráfffffújtam macskanyelven ahogy jönni akart !
A jutalomfalatokért is képes jól viselkedni
Kb.fél év múlva hazajött, de azt csak a jóisten tudja milyen körülmények között kóborolt és honnan indult haza. Volt rajta egy nagy seb és rendesen szaga volt, borzalmas állapotba került mire visszatalált a régi de sajnos üres otthonába...
Több hét eltelt mire összeszedte magát, a kirakott kaját azt megette de nagyon bizalmatlan volt és félt az embertől. Aztán szinte napról napra szebb lett és sokadik próbálkozás után egyszer csak a símogatást is engedte, majd annyira ragaszkodó lett, hogy minden lépésemet követte aztán. Több mint 4 évig volt velünk, majd végelgyengülésben elpusztult a kazánház számára kialakított kis sarkában. Szerintem közelítette a 20évet. Aztán hozzánk került egy fehér cica, aki ráadásul a párját is hozta...