Sajnos a legszebb helyekre nem aszfaltút vezet és én most nagyon ráéreztem ennek az ízére. Már alig várom a következőt, főleg azt amikor majd több napra megyünk...
A kipuf. kész van, semmi nyoma a kalandnak, fékkar, féktartály, bukócső mintha újak lennének!
Kész a Csühös, jöhet a következő túra!
Szia Laci!
Igen szép helyeken jártatok, de ahogy a hátsó gumit elnézem, az út minősége nem a legjobb.
A spárgázást meg már ne erőltessed, öreg vagy már hozzá!
Azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha, már nem érdemes. Mert lehet, hogy a motoros cipő nem csúszik meg, de ha más jellegű az esemény, nem is véd annyira, mint a csizma.
Azt hittem hosszabb túrára mentetek. Örülök, hogy helyrehozhatóak a sérülések és ahogy ismerlek, meg sem fog látszani semmi a motoron. A húzódás meg hamar elmúlik:)
Üdv!
Kezdeném mindjárt azzal, hogy szuperjó túra volt a tegnapi!
Az 1-es út unalmas részét gyorsan letudtuk a Királyhágóig ami már önmagában is nagyon szép, aztán a Jád-völgye következett ami tulajdonképpen az útunk célja volt. Péter cimbora (aki egyébként nagyon jó ismerője a területnek) mondta, hogy sokat rontott a téli fagy a részben makadám utak minőségén, de ettől függetlenül teljesíthető. Ez így is volt, nem volt különösebb kihívás de azért lassan mentünk, néha kicsit jobban kellett figyelni a múrvás úton és az eső utáni felázott sárosabb részeken de ezt kárpótolta a sok látnivaló. Különösen tetszett amikor a magas erdős területekből leérve előbukkant az elég nagy területen fekvő víztározó ami egy nagy füves pusza végén volt. Egy hosszú múrvás út vezetett kis patakátfolyásokon keresztül hosszan befelé mert a túloldalon U alakban erdők uralkodtak, hasonlított egy kicsit Mongólia füves sztyeppéihez amint a hegyek ölelésében a futkorászó kristálytiszta patakok tagolták a területet és több helyen keresztezték az egyetlen járható szekérutat. Olyan tiszta volt a patak, hogy amikor Peti áthajtott rajta nem lett zavaros a vize, simán láttam az alját másodikként odaérve is. Megnéztük a Jadolina vízesést és a Szerenád vízesést, utóbbi látványáért még a hegyoldalt is megmásztuk az erdőn keresztül, a sziklás terület fáinak gyökerei mint egy óriás ragadozó madár lábai úgy kapaszkodtak a nedves sziklákba... jócskán bent az erdőben a kék jelzést követve értük el a vízesést kifulladva, köszönhetően a motoros szerkónak, hiszen dorkó és gimnasztyorka nem volt nálunk Hazafelé menet még Peti javaslatára a Borzi szoroson át tettünk egy kis kitérőt a Fekete-Körös vidékén, este 7-kor küldtem Krisztinek egy SMS-t, hogy még van hátra 120km
Útba esett valami kopaszhegy amire még felmásztunk... de az már tényleg az agyvérzés határa volt, egy mm2 száraz ruhafelület sem volt már rajtunk úgy lefőttünk, nagyon meleg volt, de megérte a fáradtságot olyan gyönyörű körpanoráma tárult elénk, hogy én még olyat talán nem is láttam! Peti fejből nyomta a környező hegyeket amelyek a távolból magasodtak... Aztán már egy seggel nyomtuk le a határig az utat, úgy értem haza mint akit alaposan összevertek de megérte a fáradtságot mert olyan jó kis élménytúra sikeredett ami teljesen kitöltötte a napot.
A sajnálatos esetről annyit, hogy teljesen kivédhető lett volna és én voltam a balf@sz! A múrvás, hiányos aszfaltozású út eléggé meredeken vezetett felfelé, egy betonos korláton túl rálátás nyilt a tájra, talán ezért nem az útra figyeltem. Azt hiszem 3.-ban volt a motor amikor megtorpant az emelkedő miatt, hiába váltottam egyet vissza akkor már elveszett a lendület és nem sikerült kigyorsítással visszaszerezni, az út ráadásul nem csak emelkedőre vitt hanem jobbra is leejtett elég durván és a motor is jobbra billent, a lábam leraktam de megcsúszott a múrván, aztán szinte csináltam egy spárgát (akkor húzódott meg a combom) a kormány befordult jobbra, akkor már csak a motort próbáltam menteni. A kicsúszott lábammal próbáltam ellentartani és csillapítani az esést de a vége akkor is csatt lett Hírtelen felpattantam és nem akartam elhinni, hogy ott fekszik a Csühös... aztán minden erőmet összeszedtem, hogy felállítom. Elsőre nem bírtam hiszen az út arra leejtett amerre a motor dőlt. Benzinszagot éreztem, akkor megjött az adrenalin és sikerült felemelni... megállt egy autós és mondott valamit románul de csak ráztam a fejem, hogy nem kell segítség. A motort tartottam de mivel magasabban volt mint ahol én álltam így attól tartottam, hogy megint megcsúszok és elejtem... akkor jött Peti és segített. A blokvédő és a kipudob vitte el a balhét, a tükörház karcos és a fékkar, a műszeregység nem ért le hálistennek...
Ma nem igazán tudtam koncentrálni a melóhelyen csak arra, hogy a fasza kis E normás aludobról hogy tüntetem el a kisebb horpadásokat és a karcot. Vettem Alu gittet és egész este azt csináltam, nem fog látszani! A blokkvédő nagyon jól teljesített, ha nem lett volna... biztos nem úszom meg ennyivel! Nem hajlott el de egy helyen megrogyott egy minimálisan, ivvel rátöltöttem és visszakapta a formáját, már le is festettem, semmi nem látszik rajta. Amikor leszedtem a dobot derült ki, hogy az összekötő is elrepedt, meghegesztettem nem látszik mert belül van. Sokat gondolkodtam, lehet ha nem a csizmám, hanem a motoroscipőm van rajtam az nem csúszik meg... vagy ha egyből fékezek és nem váltogatok vissza... vagy ha jobban figyelek... még így is szerencsés voltam lehetett volna nagyobb kár is, ráadásul pont most az inazuma tali előtt...
Most viszont, hogy már látom nem marad nyoma sérüléseknek a lábam sem fáj annyira!
Elnézést kívánok, hirtelen reakció volt!
A motoros bibliában benne van, hogy aki motorra ül, az el is fog esni. Mondjuk azt is beleírhatták volna, hogy hányszor, csak hogy számítson rá az ember....
Helló Gyerekik!
Sajna, rossz hírem van. Sms-eztünk Lacival, és írta, hogy tegnap a Jadolina vízesésnél elesett a motorral. Javítható, - kipuff, bukócső - Neki húzódása van. De szerinte nem vészes.
Laciról pont nem tudtam elképzelni, hogy eleshet, de rám cáfolt.
Gondolom, valami sz@r terep lehetett.
Ha tudok bővebbet, írok.
Srácok!
"Ezt melyik állat rakta fel!? (A szöveg a lényeg)
http://www.hasznaltauto.hu/motor/honda/honda_cbr_900_rr-586
7970"
Ezt a 900 RR oldalról másoltam be.
Jókat vigyorogtam a szövegén!
A kipuf. kész van, semmi nyoma a kalandnak, fékkar, féktartály, bukócső mintha újak lennének!
Kész a Csühös, jöhet a következő túra!
Igen szép helyeken jártatok, de ahogy a hátsó gumit elnézem, az út minősége nem a legjobb.
A spárgázást meg már ne erőltessed, öreg vagy már hozzá!
Azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha, már nem érdemes. Mert lehet, hogy a motoros cipő nem csúszik meg, de ha más jellegű az esemény, nem is véd annyira, mint a csizma.
De most első a motor...
Kezdeném mindjárt azzal, hogy szuperjó túra volt a tegnapi!
Az 1-es út unalmas részét gyorsan letudtuk a Királyhágóig ami már önmagában is nagyon szép, aztán a Jád-völgye következett ami tulajdonképpen az útunk célja volt. Péter cimbora (aki egyébként nagyon jó ismerője a területnek) mondta, hogy sokat rontott a téli fagy a részben makadám utak minőségén, de ettől függetlenül teljesíthető. Ez így is volt, nem volt különösebb kihívás de azért lassan mentünk, néha kicsit jobban kellett figyelni a múrvás úton és az eső utáni felázott sárosabb részeken de ezt kárpótolta a sok látnivaló. Különösen tetszett amikor a magas erdős területekből leérve előbukkant az elég nagy területen fekvő víztározó ami egy nagy füves pusza végén volt. Egy hosszú múrvás út vezetett kis patakátfolyásokon keresztül hosszan befelé mert a túloldalon U alakban erdők uralkodtak, hasonlított egy kicsit Mongólia füves sztyeppéihez amint a hegyek ölelésében a futkorászó kristálytiszta patakok tagolták a területet és több helyen keresztezték az egyetlen járható szekérutat. Olyan tiszta volt a patak, hogy amikor Peti áthajtott rajta nem lett zavaros a vize, simán láttam az alját másodikként odaérve is. Megnéztük a Jadolina vízesést és a Szerenád vízesést, utóbbi látványáért még a hegyoldalt is megmásztuk az erdőn keresztül, a sziklás terület fáinak gyökerei mint egy óriás ragadozó madár lábai úgy kapaszkodtak a nedves sziklákba...
Útba esett valami kopaszhegy amire még felmásztunk... de az már tényleg az agyvérzés határa volt, egy mm2 száraz ruhafelület sem volt már rajtunk úgy lefőttünk, nagyon meleg volt, de megérte a fáradtságot olyan gyönyörű körpanoráma tárult elénk, hogy én még olyat talán nem is láttam! Peti fejből nyomta a környező hegyeket amelyek a távolból magasodtak... Aztán már egy seggel nyomtuk le a határig az utat, úgy értem haza mint akit alaposan összevertek
A sajnálatos esetről annyit, hogy teljesen kivédhető lett volna és én voltam a balf@sz!
Ma nem igazán tudtam koncentrálni a melóhelyen csak arra, hogy a fasza kis E normás aludobról hogy tüntetem el a kisebb horpadásokat és a karcot. Vettem Alu gittet és egész este azt csináltam, nem fog látszani! A blokkvédő nagyon jól teljesített, ha nem lett volna...
Most viszont, hogy már látom nem marad nyoma sérüléseknek a lábam sem fáj annyira!
A motoros bibliában benne van, hogy aki motorra ül, az el is fog esni. Mondjuk azt is beleírhatták volna, hogy hányszor, csak hogy számítson rá az ember....
Ezt most nem letolásképp mondtam.
Azt írta Laci, hogy nem komoly.
Sajnos ez benne van a motorozósdiban, azért remélem, nem komolyak a sebesülések.
Sajna, rossz hírem van.
Laciról pont nem tudtam elképzelni, hogy eleshet, de rám cáfolt.
Gondolom, valami sz@r terep lehetett.
Ha tudok bővebbet, írok.