Úgy örül a szívem ahogy itt húzzátok a gázt , már cikákolok a benzinfüsttől. Ráadásul még a kanyarban is ! Ráadásul nem elég hogy csutkára húzzátok, de még isztok is?!
Egyenes? Ki beszélt itt egyenesről? Harmad gáz a kanyarokra vonatkozott!
Emlékszem a GSX-F -es első Kékes kanyargásomra. Hát bizony, bizony néha még 1-2 személyautó is utolért. Aztán már nem....
Persze csak kultúráltan, disztingváltan, mint mikor alkoholizál az ember.
Nekem is azért nincs "márkás" macskám, mert mindig van egy két rosszabb sorsú aki idetéved és bizony hozzám nőnek. De kiállításon nagyon szeretek bennük gyönyörködni, tetszik, hogy hiába nagy debellák megis olyan szelidek mint egy pillangó
Kérek Nektek 1 "Cica fan" topikot. Bár ahogy az Inazuma készül, nem hiszem, hogy belátható időn belül lenne belőle valami!
Na, innentől komolyan: ilyen VOLT
Míg a veszprémi állatkertben az állatok látótávolságban voltak , gyakran voltam ott ha a városban jártam. Jól megfújkáltuk egymást! A szemükbe néztem, meg a fogamat is mutattam, és nagyom fújtunk egymásra. A Maine Coon cica 10 kiló körül van. És sajnos ő sem él örökké.
Nekem nagyon tetszenek a Main Coon cicák vagy a Norvég erdei cicák is, azok már egy kisebb párduc termetével vetekszenek. Láttam a kiállításon és meglepődtem mekkorák, csak az a baj, hogy egy kölyök 60ezertől indul
Ez az élet rendje. Majd emlékszünk rájuk. Szomorú, de túl kell lépni rajta. Én mindig szerettem volna egy fekete párducot, csodálatos szép állat. Van a tévében az autóreklám abban van egy ilyen fekete gyönyörűség. Csodálatos csillogó bundával.
Nem hozok mert nagyon csúnyán betámad minden idegen macskát . Elég ha a ház előtt elmennek , és már rohan ! Megvan hozzá a kondija. Majdnem hat kiló. Védi a területét , én csak jelölöm !
Még egy kis off...
Amikor kérdezik tőlem miért tartunk cicákat nem is próbálom elmagyarázni olyan embernek aki nem ismeri őket, példának az is jó amit írtál "nyugalmat árasztanak" de azon túl nagyon sok vidám történetet tudnék mesélni és sajnos szomorúakat is, mert van amikor búcsúzni kell tőlük Ha majd egyszer a Kormos is elmegy azzal tudod magad vígasztalni ha visszagondolsz addigi életére amiben Te a gondviseléseddel főszerepet kaptál.
2010 utolsó napján temettem el az öreg "Nyelvit" akiről már meséltem (már öregen került hozzánk, foga sem volt alul és lógott a nyelve, innen kapta a nevét) egy közelben lakó öregasszony kedvence volt és miután meghalt a néni magára maradt a cica, úgy kóborolt hozzánk életének utolsó kb. 5-évére. Utolsó héten pont szabin voltam, már nem nagyon látott és süket is volt, szárazat már hetek óta nem tudott enni jobbára tejen élt. Már azon gondolkoztam talán jobb lenne ha elaltatná a Doki, de sajnáltam és inkább jobban figyeltem rá mint a többire, már enni sem tudott önállóan csak kézből, aztán december 30.án délben elaludt, kibéleltem egy katondobozt ruhával beleraktam és vártam, mert tudtam készül már elmenni. Este 8-kor pont etettem a többit amikor egyszer csak abbahagyta a szuszogást... Elfogadtam mert az élet ilyen, megöregszenek ők is és menniük kell, de amiről e-mailben írtam azt nem tudom elfogadni és azóta sem sikerült túltenni magam a dolgon
Szép reggelt az Uraknak ! A cicák amilyen barátságos és hálás állatfajta , egy kis ennivalóért, meg egy kis simogatásért dorombolgat nyugalmat árasztva maga körül ,órák hosszat ! Ez a fehér, vagy fekete , vagy szürke, esetleg vörös szőrgombóc egy kis törődést is sokszorosan hálál meg. Megismeri a jó embert. Dolgom volt tegnap a városban , és a gyógyszertár előtt "megszólított" egy szürke cica, így kénytelen voltam megsimogatni a buksi fejét, aztán már játszani akart. És jön ki öreg néni, hogy :nahát, nem szokott szürke barátkozni?! Mondom neki: megválogatja kivel! Nekem itt van egyelőre a Kormos, de már épp gondolkodtam , mi lesz ha elmegy az égi vadászmezőkre, lévén már 16 éves a vén csont . És egy ilyen szép fehér cicát eltudnék képzelni nálunk. Meg az unokák is!
József! Ettől lehidalsz, a többiektől bocsánat az offért
Már meséltem a kóbor cicáról a Bandiról akit leforrázott valami barom amibe majdnem beledöglött, még egész kis kölyök volt. Nagyon bizalmatlan volt és alig bírtam elkapni, hogy segítsek rajta. Aztán miután pártfogásul vettük teljesen rendbe jött kinőtt a szőre is és mára már szép nagy hófehér kandúr lett Néha van amikor 2-3napra is eltünik, de mikor nagyon hideg van a kazánházba bekéreszkedik ahol a mi kinti cicáink is alszanak, nem piszkol be és reggel már várja, hogy nyíljon az ajtó és megy a dolgára a többiekkel, persze csak miután kap egy kis kaját.
Bandi becsajozott és nem egyedül jött én meg azt hittem kettős látásom van holott nem is ittam egy ugyanolyan hófehér cicalányt hozott mint amilyen ő és befeküdtek a neki készített kis ruhára, egyszerűen nem volt szivem kitenni. Tavasszal valószínű lesz néhány hófehér kicicánk lehet feliratkozni aki szeretne hófehér kiscicát, ha olyanok lesznek mint a szülők biztosan szépek lesznek, de csak szerető gazdikra érvényes az ingyenes ajánlat!
Egyszer régen egy komplett crowa készletet hagytam Daciám motorterében és égre földre kerestem... már lemondtam róla. Ráadásul egy olyan ritka időszakot fogtam ki amikor egy hónapig nem kellett felnyitni a motortetőt, máskor meg hetente többször is. Aztán a rendszeresen bekövetkező elosztófedél csere során találtam rá amikor útközben következett a bakkecske effektus. Az Asszony azt hitte megkergültem amikor felnyitottam a motortetőt és visongtam örömömben
Emlékszem a GSX-F -es első Kékes kanyargásomra. Hát bizony, bizony néha még 1-2 személyautó is utolért. Aztán már nem....
Persze csak kultúráltan, disztingváltan, mint mikor alkoholizál az ember.
Oszt majd kuksizhatok kifele a fejemből,
Na, innentől komolyan: ilyen VOLT
Amikor kérdezik tőlem miért tartunk cicákat nem is próbálom elmagyarázni olyan embernek aki nem ismeri őket, példának az is jó amit írtál "nyugalmat árasztanak" de azon túl nagyon sok vidám történetet tudnék mesélni és sajnos szomorúakat is, mert van amikor búcsúzni kell tőlük
2010 utolsó napján temettem el az öreg "Nyelvit" akiről már meséltem (már öregen került hozzánk, foga sem volt alul és lógott a nyelve, innen kapta a nevét) egy közelben lakó öregasszony kedvence volt és miután meghalt a néni magára maradt a cica, úgy kóborolt hozzánk életének utolsó kb. 5-évére. Utolsó héten pont szabin voltam, már nem nagyon látott és süket is volt, szárazat már hetek óta nem tudott enni jobbára tejen élt. Már azon gondolkoztam talán jobb lenne ha elaltatná a Doki, de sajnáltam és inkább jobban figyeltem rá mint a többire, már enni sem tudott önállóan csak kézből, aztán december 30.án délben elaludt, kibéleltem egy katondobozt ruhával beleraktam és vártam, mert tudtam készül már elmenni. Este 8-kor pont etettem a többit amikor egyszer csak abbahagyta a szuszogást...
Már meséltem a kóbor cicáról a Bandiról akit leforrázott valami barom amibe majdnem beledöglött, még egész kis kölyök volt. Nagyon bizalmatlan volt és alig bírtam elkapni, hogy segítsek rajta. Aztán miután pártfogásul vettük teljesen rendbe jött kinőtt a szőre is és mára már szép nagy hófehér kandúr lett
Bandi becsajozott