Amit most bemásolok azt még évekkel ezelőtt találtam valamelyik Motorrevü számában de az újság elkallódott és eddig hiába kerestem nem találtam meg.
Most a neten leltem rá és ahogy végigolvastam méginkább arra jutottam mennyire igazam volt, hogy nem engedtem az elveimből és visszaültem a motorra ezzel maradtam az aki valaha voltam
Tanulságos történet:
Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.
A feleségem ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim.
Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta:
"Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel, nem hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam, vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam- meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy miért.
"Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.
Egyetlen ital az amivel bátran mernék kiállni ellenetek, az pedig a mezei zsúrló tea ember annyit nem ivott meg mint én amióta voltak azok a gondok a vesémmel.
Más, főleg töményebb italok esetében egy kicsi is megárt ezért nem lenne sok esélyem versenyezni
Másik topikba nekem kell menni ha nem tetszik a rendszer mert itt én vagyok típusidegen
Viszont most, hogy bekajáltam már szelidebb vagyok, úgyhogy nyugalom nem bántok senkit
Jujjj, de megijedtem!
Azért még értekezhetek a Józsival, vagy menjünk másik topikba, ha beszélni akarunk?
Ha elnézést kérek, - bár nem tudom miért - az javít a helyzetemen?
Szerintem nem korfüggő, bár mi hasonló korúak vagyunk azzal a különbséggel, hogy míg magamon már látom a ráncokat addig az Ő ráncai fel se tünnek, pedig biztosan vannak már, csak én még mindig olyannak látom mint amikor legelőször találkoztunk egy kicsivel másabb világban amikor még divat volt az udvarlás
Kibújt a szög a zsákból, miután a zsák a foltot választotta. Örülj neki hogy elfogadta a hobbidat. Most találkoztam egy régi ismerőssel, sok évvel ezelőtt mondtam Neki, hogy ne kapkodjon, legyen a felesége min. 10 évvel fiatalabb ! Azt mondta : de jó, hogy megfogadtam a tanácsodat! Tudod milyen ronda lett az a nő akit először akartam elvenni?!
Ez lenne a titka, hogy nincs időnk egymás agyára menni? Akárhogy is van két nap múlva 17évesek leszünk, ami még gombócból is sok, hát még házasságból
A motorozás volt egy komoly meccs, amikor pár éve visszaültem és néha elcsavarogtam aztán rájött, hogy nem tud velem mit kezdeni aztán Ő is jött velem és megszerette Amikor megismert nagy motoros voltam, sokkal nagyobb mint most úgyhogy nem volt zsákba macska hiszen tudta kit választ
Minden működik a masinán, amikor a szerelő cserélte a kormány csapágyat, mondtam neki, hogy nézze át, Ő találta meg a helyét a motorblokkon talált csavarnak is.
Csak az index kapcsolót, és a távolsági kapcsolót fújtam át kontakt spray-vel, mert azok elég ragacsosan működtek. De majd ha nagyon ráérek, lehet, hogy átnézem kicsit konkrétabban elektromosságilag. Is.
Lassan az lesz még most zártam be a műhelyt, mindig lelek valami mókolnivalót, viszont amikor jól sikerül valami még az alvás is jobban esik
Jó éjt uraim!
A villamos csatlakozókat lekezelted? Széthúzod, befújod kontakt sprével aztán összedugod! Féklámpa kapcsolót mikor láttad? Olajgomba rendben? Féklámpa izzót cseréltél-e? Kicsi bajuszt növeszted-e a festéshez?
Na az biztos, hogy a Tied mellé oda lehet ülni, és gyönyörködni, mert az igen pöpec!
Sárga szilva? Józsi eszik olyat? .... Vagy iszik? Oszt fosson? ... Inkább ne! Nem olyan nagy élmény.
Jól van az egy motor legyen szép és igenis lehet szeretni annyira, hogy ne csak az nyújtson örömet ha nyargalászunk vele, hanem az is, ha mondjuk simán csak mellé ülünk és gyönyörködünk benne. Jozef meg írígy a sárga szílva fosassa meg mert neki nincs kedve szépítgetni, pedig az Ő motorja is egy kuriózum
Most a neten leltem rá és ahogy végigolvastam méginkább arra jutottam mennyire igazam volt, hogy nem engedtem az elveimből és visszaültem a motorra ezzel maradtam az aki valaha voltam
Tanulságos történet:
Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.
A feleségem ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim.
Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta:
"Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel, nem hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam, vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam- meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy miért.
"Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.
Más, főleg töményebb italok esetében egy kicsi is megárt ezért nem lenne sok esélyem versenyezni
Viszont most, hogy bekajáltam már szelidebb vagyok, úgyhogy nyugalom nem bántok senkit
Azért még értekezhetek a Józsival, vagy menjünk másik topikba, ha beszélni akarunk?
Ha elnézést kérek, - bár nem tudom miért - az javít a helyzetemen?
Iszol Te rendesen?
A motorozás volt egy komoly meccs, amikor pár éve visszaültem és néha elcsavarogtam
Viszont kevesebbet találkoztok, tovább tart a szerelem !
Csak az index kapcsolót, és a távolsági kapcsolót fújtam át kontakt spray-vel, mert azok elég ragacsosan működtek. De majd ha nagyon ráérek, lehet, hogy átnézem kicsit konkrétabban elektromosságilag. Is.
Jó éjt uraim!
Sárga szilva?