Valóban nem volt nagy szám a találkozó, de a társaság és a kis motorozás a környéken nagyon tetszett. A felvonulsára meg meglepően sokan lettünk...
A pannónia "bemutatóban" én is csalódtam, azt hittem legalább egy új gépet kihoznak, de csak bejelentették mire készülnek a jövőben és sok régi mocit gyüjtöttek össze.. azok azért nagyon szépek voltak
És mi is lesz ez a Keszthely? Valamikor egy balaton körüli vagy felvidéki túrát is lehetne szervezni....
Nekem tetszett. Gurultunk is erre-arra a környéken, szép vidék.
Hazafelé meg vettünk egy extra fürdőt
Érdekes volt látni, hogy néhány szintén Veszprém felé tartó motoros nagyon lelassított az esőben, szinte álltak. Aztán mikor elállt, bő 120-as tempóval elzúgtak mellettünk. Érdekes
Ja, és egy kötekedő rendőrrel is összeakadtunk, de aztán nagy nehezen elismerte hogy tévedett.
Keszthelyen mi lesz?
Jónapot én voltam várpalotán nem volt nagy buli ,felvonulásra nem mentem mert más dolog közbe szolt.
Pannónia bemutató meg csak kamu votl szal aki nem jött nem sok jóról maradt le De viszon jövőhét Keszthely nagyon nagy lesz:D
Sziasztok!
1 másik fórumon 1 srác ezt a verset rakta fel (szerintem quva jó):
Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Elég volt nekik mit egymástól kaptak,
szerelmüknek határt soha nem szabtak.
Élvezték a száguldást a hosszú utakon,
szálltak egymás mellett külön motoron.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén, ha két motoros megjelent,
leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell.
Fekete bőrruha fekete szkafander,
fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában snyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.
Hosszú utakon el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak és egymásra vigyáztak.
Egymás nélkül soha nem indultak útnak,
egyetlen kérése ez volt a fiúnak.
Féltette szerelmét, hisz ő volt a mindene,
röviden tömören az egész élete.
Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek,
de csak addig tartott aztán kibékültek,
ám egy napon minden másként történt,
nem tartották be a jól bevált törvényt.
Távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymást,
a szülők azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek,
még nem békéltek a megsebzett szívek.
Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús éjszakán,
elhatározásra jutott a lány.
Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s szerelmétől bármikor bocsánatot kérhet.
Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat,
nem is töprengett oly sokat,
hirtelen gyorsasággal be is öltözködött,
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,
föltette fejére a fekete szkafandert.
Lenn az udvaron felült a motorra,
csak akkor jutott eszébe mikor már berúgta,
hogy volt egy kérése régen a fiúnak:
nála nélkül soha ne induljon útnak.
Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre,
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemében ekkor már könnyek égtek,
még egyszer jól megnézte a képet,
majd visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának, s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok,
jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy párszor bejárták.
A motorost egy fénysugár követte,
közben egyre több csillag kúszott fel az égre.
Gondolatai már régen messze jártak
csak nézte az utat s nem, vette észre,
hogy mindjárt oda ér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Ebben a pillanatban az járt a fejébe,
hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe,
meg nem ölelheti kezét nem foghatja,
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Hiába sietett vége mindennek, a szerelemnek,
a boldogságnak a csodás életnek.
A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt,
hogy sietett, íme hoppon maradt.
Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott,
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled leszek,
légy boldog, akkor én is az leszek,
emlékezz arra csak téged szerettelek.
Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából
kibuggyant s az arcán végig futott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsületszavának.
Megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,
a fején ekkor már fenn volt a szkafander,
lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott, s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és álmainak élt.
A temető ott volt az országút szélén,
a sír mit keresett a temető végén.
Leszállt a motorról és letérdel elébe,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel
ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED.
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
A barátok ott álltak sorban mögötte,
fekete kendőjét a fejfához kötötte.
Elindult a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
A temető kapuban felült a motorra,
barátai követték őt részvéttel sorba,
így emlékeztek a hajdani barátra.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak,
de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat: utána menni.
Könnyes szemmel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,
a motor közelében, a holdfény árnyékában.
Engem nem rég hívott a Shadow klubbos, hogy nem mennek és egy hét múlva bepótoljuk valahol máshol. Én azért ennek ellenére nem teszek le róla, hogy reggel nem esik és akkor lenézek. Ha megyek hívlak! ;)
Megérkeztek Veszprémbe Csabi barátomék. Most garázsoltuk be a motorokat.
Holnap felpattan mögém haver, aztán még kollégám is becsatlakozik egy 50 éves AWO-Sporttal, és fél 11-kor átrobogunk Várpalotára. Szép konvoj lesz!
Tojok az esőre!
Itt is pont ideális az időjárás, szóval ha így folytatódik tuti megyük.
A jósoknak meg én se hiszek, ált. itt nézem az elmúlt 6 óra felhő mozgásokat és abból inkább én kikövetkeztetem...eddig bejött
Ha megyünk hívlak, ha van valami keress: 70/221-69-91
Jelentem, Veszprémben gyönyörű idő van! Várpalotán szintén ilyen lehet.
Időjósoknak nem hiszek. Majd reggel kinézek az ablakon
Ha jöttök, adok telefonszámot: 30 305-6773
Szerencsére csak 11-kor kezdődik, nem kell korán kelnetek.
Lehet ebből mini fórum-találkozó is
Megyek, lecsutakolom a motort holnapra
Ha nagyon esik aszem mi sem megyünk, de mára is esőzést mondott és pesten, ahol én dolgozom még a nap is süt.... szóval ki tudja, lehet holnap is elkerülnek a nagy felhők
Hát nem tudom mi lesz így hogy ilyen rossz időt mondanak. ...
Holnap meglátjuk, ha nem megy senki budapestről vagy az időjárás nagyon közbe szól...majd legközelebb.
De reméljük a legjobbakat!
Cujethu: ha törlöd a túrát és megyünk gyere te is
A pannónia "bemutatóban" én is csalódtam, azt hittem legalább egy új gépet kihoznak, de csak bejelentették mire készülnek a jövőben és sok régi mocit gyüjtöttek össze.. azok azért nagyon szépek voltak
És mi is lesz ez a Keszthely? Valamikor egy balaton körüli vagy felvidéki túrát is lehetne szervezni....
mail: vigh.ferenc@chello.hu
Hazafelé meg vettünk egy extra fürdőt
Érdekes volt látni, hogy néhány szintén Veszprém felé tartó motoros nagyon lelassított az esőben, szinte álltak. Aztán mikor elállt, bő 120-as tempóval elzúgtak mellettünk. Érdekes
Ja, és egy kötekedő rendőrrel is összeakadtunk, de aztán nagy nehezen elismerte hogy tévedett.
Keszthelyen mi lesz?
Pannónia bemutató meg csak kamu votl szal aki nem jött nem sok jóról maradt le
1 másik fórumon 1 srác ezt a verset rakta fel (szerintem quva jó):
Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Elég volt nekik mit egymástól kaptak,
szerelmüknek határt soha nem szabtak.
Élvezték a száguldást a hosszú utakon,
szálltak egymás mellett külön motoron.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén, ha két motoros megjelent,
leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell.
Fekete bőrruha fekete szkafander,
fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában snyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.
Hosszú utakon el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak és egymásra vigyáztak.
Egymás nélkül soha nem indultak útnak,
egyetlen kérése ez volt a fiúnak.
Féltette szerelmét, hisz ő volt a mindene,
röviden tömören az egész élete.
Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek,
de csak addig tartott aztán kibékültek,
ám egy napon minden másként történt,
nem tartották be a jól bevált törvényt.
Távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymást,
a szülők azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek,
még nem békéltek a megsebzett szívek.
Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús éjszakán,
elhatározásra jutott a lány.
Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s szerelmétől bármikor bocsánatot kérhet.
Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat,
nem is töprengett oly sokat,
hirtelen gyorsasággal be is öltözködött,
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,
föltette fejére a fekete szkafandert.
Lenn az udvaron felült a motorra,
csak akkor jutott eszébe mikor már berúgta,
hogy volt egy kérése régen a fiúnak:
nála nélkül soha ne induljon útnak.
Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre,
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemében ekkor már könnyek égtek,
még egyszer jól megnézte a képet,
majd visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának, s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok,
jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy párszor bejárták.
A motorost egy fénysugár követte,
közben egyre több csillag kúszott fel az égre.
Gondolatai már régen messze jártak
csak nézte az utat s nem, vette észre,
hogy mindjárt oda ér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Ebben a pillanatban az járt a fejébe,
hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe,
meg nem ölelheti kezét nem foghatja,
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Hiába sietett vége mindennek, a szerelemnek,
a boldogságnak a csodás életnek.
A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt,
hogy sietett, íme hoppon maradt.
Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott,
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled leszek,
légy boldog, akkor én is az leszek,
emlékezz arra csak téged szerettelek.
Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából
kibuggyant s az arcán végig futott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsületszavának.
Megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,
a fején ekkor már fenn volt a szkafander,
lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott, s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és álmainak élt.
A temető ott volt az országút szélén,
a sír mit keresett a temető végén.
Leszállt a motorról és letérdel elébe,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel
ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED.
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
A barátok ott álltak sorban mögötte,
fekete kendőjét a fejfához kötötte.
Elindult a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
A temető kapuban felült a motorra,
barátai követték őt részvéttel sorba,
így emlékeztek a hajdani barátra.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak,
de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat: utána menni.
Könnyes szemmel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,
a motor közelében, a holdfény árnyékában.
napsütés
enyhe keleti szél
és a frizura tart...
Nem tudom, megvan-e még a töltés problémád, ezt találtam egy másik fórumban, ha kell:
"
atis38
Van egy srác akit nem rég ismertem meg gyárt különböző motorokhoz fesszabályzot,ha valakit érdekel a tel.száma hivjon : 20/3211550"
a felhőből nincs mindig eső, én inkább ezt nézem:
http://www.met.hu/omsz.php?alm...
Holnap felpattan mögém haver, aztán még kollégám is becsatlakozik egy 50 éves AWO-Sporttal, és fél 11-kor átrobogunk Várpalotára. Szép konvoj lesz!
Tojok az esőre!
A jósoknak meg én se hiszek, ált. itt nézem az elmúlt 6 óra felhő mozgásokat és abból inkább én kikövetkeztetem...eddig bejött
Ha megyünk hívlak, ha van valami keress: 70/221-69-91
Időjósoknak nem hiszek. Majd reggel kinézek az ablakon
Ha jöttök, adok telefonszámot: 30 305-6773
Szerencsére csak 11-kor kezdődik, nem kell korán kelnetek.
Lehet ebből mini fórum-találkozó is
Megyek, lecsutakolom a motort holnapra
Holnap meglátjuk, ha nem megy senki budapestről vagy az időjárás nagyon közbe szól...majd legközelebb.
De reméljük a legjobbakat!
Cujethu: ha törlöd a túrát és megyünk gyere te is
Csabiék is inkább Palotára mennek, szóval most inkább velük tartok.
Legközelebb majd gurulunk felétek is!
Esik...