nálunk a kutya nagyon tiszteli azt ami az enyém
bármit kiteszek(pl cipő, sapka stb) ahhoz hozzá se nyúl
vagy ha pl valamit rág és csak annyit mondok "nem" akkor az a tárgy még másnap is ott van
Ilyen van. Rajta kell kapni, le kell szidni, ha abból nem ért el kell picsázni, de azt jegyezd meg, hogy a kutya maximum 3 másodpercig tud koncentrálni. Ha csinál valami rosszat, majd csinál valami mást, akkor 3 másodperc múlva leszidva már nem tudja mi a probléma, és nem fog tanulni belőle, csak azt jegyzi meg magának hogy veled jobb vigyázni mert érthetetlen okokból érzelmi kitöréseid vannak.
Viszont ha sikerült megnevelni, kevés fenyítéssel, sok jutalmazással, foglalkozol vele, akkor tisztelni fog, és akkor bármit megtesz érted, pl. úgy hogy tiszteletben tartja a dolgaidat.
Én kutyám azzal kezdte, hogy szétturta a szemetest, ellopta az asztalról a kaját, meg ami leesett az már nem ért földet.
Ehhez képest most rá sem néz a szemétre hiába van benne finom falat, asztalra csak messziről odaszagol és legfeljebb kunyizik, de bármi biztonságban van ott.
A leesett kaját pedig őrzi, de hozzá nem nyúl amíg nem kap rá engedélyt.
Az a mexikói kutya doki is mindig mondta, hogy nem a kutyával van baj, hanem a gazdát kell megtanítani a kutyát kezelni.
Az enyém is "autó balesetért" kapott ki a legjobban. Após jelölt haza hozta a majd 2 milliós, szalon állapotú Sx4-et, ez a féleszű meg odaült elé és elropogtatta, lerágta az egyik nappali menetfényt bazzeg...
Rajta kaptam, első körben mindketten megijedtünk, ő a lebukástól, én az anyagi kárról. Aztán nagyon elkentem, tudta miért kapja.
Rá egy hétre após jelölt kapta rajta, hogy a másik oldalon is ropogtatja lefelé a kocsiról, na azt se köszönte meg...jött hozzám bújni, hogy ő most kikapott, mondtam is neki, hogy pontosan tudod miért kaptad, meg is érdemelted!
De egy boxer ilyen, komolyan durvább, mint a mesében a Tazmán-ördög. Ha nem volt még boxered, nem tudod milyen az ördögfajzat kutya.
Ettől függetlenül a miként, én hoztam haza az ölemben, 2 hónaposan, nem taszítom el magamtól és láncon sem lesz soha. Azóta már 2 éves nagy dög, már sokkal komolyabb, sokat is foglalkozok vele.
Van az a határkeresés amivel fel tudja cseszni az agyam, és a sima lecseszés már nem segít. De alapvetően egy kiforrott jellemű kutyával nincs is ilyen jellegű gond ami miatt fenyíteni kellene. Eleve egy öreg kutya tudja a dolgát, meg a rendszert, nem fog ellene tenni. Fiatal kutyákra jellemző a lázadás, ezt le kell törni.
Amúgy pont a múlt héten lett nagyon lecseszve az enyém. Olajat cseréltem a Priusban. Jött segíteni persze, leraktam neki egy hullámkartont, hogy arra üljön ne a betonra. Én bemásztam a kocsi alá, leeresztettem az olajat, kiszedtem az olajszűrőt, közben hallom hogy tépked valami papírt. Azt hittem a hullámkartont, mert azt imádja. Francokat, a kikészített új olajszűrőt tépte atomjaira a kis rohadék, mert nem játszottam vele és tudta hogy ezzel fel fog bosszantani
Haragudni nem tudtam rá, nagy erőfeszítésbe tellett komolyan lecseszni, húzta is a belét, de szerencsére még a Unix még nyitva volt.
Asszem Philip K. Dick pont ezeket a témákat boncolgatta a regényeiben, hogy mi a valóság, mert amit tapasztalunk az csak egy adatfolyam az agyunkba. Honnan tudjuk hogy az valóban megtörténik e? Mi a valóság egyáltalán?
A "Mátrix", a "13. emelet" is ezért a probléma körért volt zseniális, mert ha az ember belegondol, akkor akár igaz is lehet. Nem lehet megcáfolni, nem lehet igazolni, csak reménykedhetsz hogy nem így van, és ez hátborzongató, de kénytelen vagy elfogadni valóságnak, azt amit úgy véled hogy tapasztalsz.
Ez nem fog, régen az embereket is imádtam, de komolyan, a java része egy pökhendi bohóc, kibaszott fillért nem ér a kétszínű bőrünk. Nyilván vannak kivételek, akikért meg a tűzbe tenném a kezem.
Mi ezen olyan fura, ezt én nem értem...
Én is kb így vagyok. Bolhát a családom részének tekintem. A családom pedig nem feltétlenül vérrokonságot jelent. Van olyan is aki ugyan úgy beletartozik de nem a rokonom. Bolha is ilyen ő is a családom rész. És pont a minap mikor a fegyverekről beszéltetek a Bolha ugyan olyan védelmet élvez a nézőpontomból mint ahogy ti emlegettétek hogy mikor a családot kell megvédeni akkor mindent megteszek. Kb így vagyok a kutyával. Azaz legalábbis ezzel a kutyával.
Igazából le se szarom, hogy elfogadod e, de nem azért mert ellenszenves lennél, csak egyszerűen én elengedtem annyival a dolgot, hogy nem vagyunk egyformák.
Nyilván nem a hozzám tartozók és a szeretteink elé helyezem a kutyát, de pontosan érted mire gondolok, az emberek java része egy kétszínű, ostoba vadbarom.
Ini a nőket utálja, én úgy az embereket alapjáraton. Ez ilyen.
Hát ezért nem lehet rá haragudni , mert akár hogy kipicsázod , nevelő jellegű kibaszásokat találsz ki neki , mire haza érsz ugyan úgy fogad mintha semmi nem történt volna ! Minden egyes nap ! És szerintem egy kutyának csak 4 jobb lába van , mert soha nem ébred bal lábbal ! Mindíg örül mindennek , reggel, éjjel, esőbe , sárba , hidegbe stb !
Nincs ez túllihegve, én imádom a kutyákat. Mások vagyunk, ennyi. Számomra többet érnek, fogadd el. Az emberekre szarok, magasról, legtöbbjüknek egy fillért nem ér a bőre.
Szegény mamám is beszélgetett az öreg Bundzsival, mondta neki, hogy fél a tanyán egyedül, el ne mozduljon reggelig az ajtóból. 12 éven át aludt mamám kis házának ajtajában a kutya, el nem mozdult volna, úgy vigyázott mamámra.
Sírva lett eltemetve a kutyus a körte fa tövébe, ezerszer többet ért, mint az emberek java része.
bármit kiteszek(pl cipő, sapka stb) ahhoz hozzá se nyúl
vagy ha pl valamit rág és csak annyit mondok "nem" akkor az a tárgy még másnap is ott van