Arrafele biztos máshogy alakulnak a viszonyok.
Én azért hagytam ott a meszek céget mert kb. 3x annyit keresek most.
Környéken nem ismerek olyan kisebb céget ahol ne keresném kapásból a felét ha váltanék. Az pedig nem szimpatikus, pedig egy családiasabb több kihívást rejtő cégnél szívesebben dolgoznék. Na majd egyszer.
Nekem ilyet még nem ajánlottak. Sokáig jobban kerestem kis magyar cégnél, mint a multi-átlag (igaz a bruttó-nettó viszony kicsit máshogy volt ). Aztán kicsit alul maradtam 3-4 éve, de most megint jó. Megint csak kisvállalkozás. Természetesen akár külföldön, akár néhány multinál szenior-programozóként (ilyen állásajánlatokat kapok mostanság) kereshetnék sokkal, vagy valamivel többet. A gond csak az, hogy nekem az az életforma nem tetszik.
Mert a modern vállalat irányítási rendszer megkövetel ezer haszontalan poziciót amit pont az ilyen selejttel kell/kellene feltölteni. Ez meg inkább menedzseri szintről induló faszkodás. Csak menjen el az ember egy mérnöki állásinterjúra. Bejön a HR-es picsa, és az egész nem szól másról, minthogy eldöntsék mennyire vagy alkalmas, azaz eléggé befolyásolható birka ember. Első körben.
Maradjunk annyiban, hogy szakember között is kb ugyan ilyen arányban vannak birkák, sőt még rosszindulatúak és irigyek is megnehezítve ezzel a közös munkát.
Itt mondjuk az oktatási rendszer is nagyban hibás. De a tudás ott van mindenki előtt élhet vele, vagy lehet szar szakember is. Vannak könyvtárak tanfolyamok önképzés stb... stb.. Nem kötelező szarnak lenni, csak sokaknak az a könnyebb út.
Itt? Ne nevettess! Itt az a "szakmai", hogy magazinok tesztjeit meg WSBK eredményeket lobogtatnak és műszaki érvként próbálják felhasználni. És az a hülye, aki merészel gondolkodni és megpróbál valamit elsajátítani. De nem úgy van az, mert az bár fingom sincs hozzá, de az olasz/japán/német mérnökök biztos nem hülyék! - Ez a megalapozott érv. Már pedig ha nekem olyan cangám van mint amiről szó van, akkor azon nehogy már bármi kifogásolható legyen.
Szerintem meg nézz csak itt körül. Nem lehet úgy egy szakmai vitát lefolytatni semilyen témában, hogy a tudás a hozzászólóktól összeadódjon. Àltalában a vita végén mindenki hülyébb lesz mint elötte volt...
Legtöbb esteben egyszerü szakmai féltékenység a továbblépés kulcsa. Sok ilyenen átestem az otthoni munkahelyeken. Nem árulták el a "titkot". Hát leültem, és addig csináltam, még rá nem jöttem. Utána rájött, hogy tök felesleges volt az egész, mert nem én fogom elvenni a munkáját, meg arra is, hogy a féltve összekuporgatott tudását, más is meg tudja szerezni szorgalomból nincs szükség arra, hogy töle "lopják el".
Nekem a legszebb kezdö mérnök élményeim a lakatos és lemezmegmunkálo mülyekben volt...lofasz fizetésért a legnagyobb szakmai kihívások, legkeményebb szakmai viták...néha visszasírom.
"Ennek ellenére a mérnök lenézi a szakembert, a szakember meg semmibe veszi a mérnököt."
Ez azért van, mert mindkettő arra és csak is arra esküszik, amint tanítottak neki, a többi érv nem elfogadott. Mivel nem ugyanazt tanulják, ezért sosem értenek egyet. Pedig lehetne, ha hajlandóak lennének pl. gondolkodni és nem csak a betanult analógiákat alkalmazni. De rendszerint erre nem hajlandóak.
Azt tartom, hogy csak és kizárólag mérnök és a szakember szimbiózisában, egymás kölcsönös tiszteletében van a legjobb eredmény kulcsa.
Ennek ellenére a mérnök lenézi a szakembert, a szakember meg semmibe veszi a mérnököt. De mint mondtam ez köszönhetö a "Marsal terv szerü" rendszerfelépítéshez, ahol senki nem tudja, hogy felette levö szinteken mit csinálnak, és végül csak kész lesz az atombomba...
Ilyen szempontból pl a ürkutatásban az oroszoknál eredményes a rendszer, mert ott tudós egy cégnél végigmegy a ranglétrán, és megkapva az eldök tudását tapasztalatát, ugyan azon cégnél hinti is el. Erre nyugat európában a tudósok ugrálnak egyik cégtöl a másikhoz, ahol nagyobb karriert lehet csinálni, ahol dolgozni hagyják öket, de megszkad folyamatosan a tapasztal megszerzés és átadás lehetösége. Sok esetben ugyan úgy néz ki, hogy megbecsülik az öreg rutinokat, ez ekkor azt jelenti, hogy berakják öket egy irodába, és csinálhatják a számításokat pl az optikának, meg irhatják specifikációkat, eljárásutasitásókat...de elmarad a valós lázas munka, kisérletezgetés, helyette vannak a napos hosszúságú eredménytelen meetingek, és azok jegyzökönyvei... nagyon szét van csúszva már minden sajnos... Itt talán még a BMW ilyenben a vaskalapos, nem szereti, hogy az oda munkára jeletkezöknek túl sok a más munkahelye volt, az még mindig inkább hasonlít egy nagy családhoz...de teljesen mindegy, mert bonyolultság foka már oly magas, hogy a szalagmunkásoknak piros-zöld gombra leegyszerüsített folyamatoktól csavarodnak be. (Èn nem dolgoztam ott, csak szereltünk be egy villanyautó aku tesztelö cellát a müncheni, és dingolfingi telephelyen.)
Persze, csak megváltoztak az arányszámok. Már több a béna mint az értelmes. Akit utoljára megismertem BME-s emberkét, elektro-snak tanul, de forrasztani nem tudott..
Mérnökből is van mindenféle. Van aki élete végéig papirtologato meg okoskodó fasz marad, rengeteg van akit csak betoltak helyekre, de azért nagy koponyák ma is vannak meg lesznek is. Nyilván hosszu távon az viszi sokra aki gyakorlatban és több területen is ott van a toppon.
"Ez a baj a mérnökökkel... Mind1ik frankó elméleti szakember...a technikus meg gyakorlati szakember... "
Itt az egyik válasz a mai jármügyártás sok problémájára. A tekintélyelvü hierarhia megszünt. Az öreg mérnökök kihullottak a rostán, vagy szó szerint már nem piszkolhatják össze a kezüket, csak elméleti területeken mozoghatnak. Vége van már annak az idöszaknak, mikor megterveztünk valamit, lementünk a gyártásba, és megcsináltuk a deszkamodelt a szakikkal. ìgy nincs a tervezett munkára visszacsatolás, nincs fejlödés. Bár az igazság az hogy a jó szakemberek is kiöregedtek már, kevés az ifjú titán akinek a szakmai tudására lehetne egy két kulcsfontosságú technológia lépésben számítani.
A sok bonyolult alkotóelem miatt a mérnökök szakosodtak, köztük, hatalmas betömetlen árkok keletkeztek, nagyon kevesen képesek csak áthidalni. A tervezö számítógépek mögött olcsó tapasztalatlan egyetemröl kikerült mérnökök ülnek, akik nagyon jók 3D alkalmazásokban, de pillanatok allatt olyan benszülött alkatrészeket terveznek neked, aminek egy baja van csak, hogy nincs a technlológia még feltalálva...és még sorolhatnám
Én azért hagytam ott a meszek céget mert kb. 3x annyit keresek most.
Környéken nem ismerek olyan kisebb céget ahol ne keresném kapásból a felét ha váltanék. Az pedig nem szimpatikus, pedig egy családiasabb több kihívást rejtő cégnél szívesebben dolgoznék. Na majd egyszer.
Maradjunk annyiban, hogy szakember között is kb ugyan ilyen arányban vannak birkák, sőt még rosszindulatúak és irigyek is megnehezítve ezzel a közös munkát.
Itt mondjuk az oktatási rendszer is nagyban hibás. De a tudás ott van mindenki előtt élhet vele, vagy lehet szar szakember is. Vannak könyvtárak tanfolyamok önképzés stb... stb.. Nem kötelező szarnak lenni, csak sokaknak az a könnyebb út.
Legtöbb esteben egyszerü szakmai féltékenység a továbblépés kulcsa. Sok ilyenen átestem az otthoni munkahelyeken. Nem árulták el a "titkot". Hát leültem, és addig csináltam, még rá nem jöttem. Utána rájött, hogy tök felesleges volt az egész, mert nem én fogom elvenni a munkáját, meg arra is, hogy a féltve összekuporgatott tudását, más is meg tudja szerezni szorgalomból nincs szükség arra, hogy töle "lopják el".
Nekem a legszebb kezdö mérnök élményeim a lakatos és lemezmegmunkálo mülyekben volt...lofasz fizetésért a legnagyobb szakmai kihívások, legkeményebb szakmai viták...néha visszasírom.
Ez azért van, mert mindkettő arra és csak is arra esküszik, amint tanítottak neki, a többi érv nem elfogadott. Mivel nem ugyanazt tanulják, ezért sosem értenek egyet. Pedig lehetne, ha hajlandóak lennének pl. gondolkodni és nem csak a betanult analógiákat alkalmazni. De rendszerint erre nem hajlandóak.
Ennek ellenére a mérnök lenézi a szakembert, a szakember meg semmibe veszi a mérnököt. De mint mondtam ez köszönhetö a "Marsal terv szerü" rendszerfelépítéshez, ahol senki nem tudja, hogy felette levö szinteken mit csinálnak, és végül csak kész lesz az atombomba...
Ilyen szempontból pl a ürkutatásban az oroszoknál eredményes a rendszer, mert ott tudós egy cégnél végigmegy a ranglétrán, és megkapva az eldök tudását tapasztalatát, ugyan azon cégnél hinti is el. Erre nyugat európában a tudósok ugrálnak egyik cégtöl a másikhoz, ahol nagyobb karriert lehet csinálni, ahol dolgozni hagyják öket, de megszkad folyamatosan a tapasztal megszerzés és átadás lehetösége. Sok esetben ugyan úgy néz ki, hogy megbecsülik az öreg rutinokat, ez ekkor azt jelenti, hogy berakják öket egy irodába, és csinálhatják a számításokat pl az optikának, meg irhatják specifikációkat, eljárásutasitásókat...de elmarad a valós lázas munka, kisérletezgetés, helyette vannak a napos hosszúságú eredménytelen meetingek, és azok jegyzökönyvei... nagyon szét van csúszva már minden sajnos... Itt talán még a BMW ilyenben a vaskalapos, nem szereti, hogy az oda munkára jeletkezöknek túl sok a más munkahelye volt, az még mindig inkább hasonlít egy nagy családhoz...de teljesen mindegy, mert bonyolultság foka már oly magas, hogy a szalagmunkásoknak piros-zöld gombra leegyszerüsített folyamatoktól csavarodnak be. (Èn nem dolgoztam ott, csak szereltünk be egy villanyautó aku tesztelö cellát a müncheni, és dingolfingi telephelyen.)
Pontosan ez a helyzet nálunk is.
Itt az egyik válasz a mai jármügyártás sok problémájára. A tekintélyelvü hierarhia megszünt. Az öreg mérnökök kihullottak a rostán, vagy szó szerint már nem piszkolhatják össze a kezüket, csak elméleti területeken mozoghatnak. Vége van már annak az idöszaknak, mikor megterveztünk valamit, lementünk a gyártásba, és megcsináltuk a deszkamodelt a szakikkal. ìgy nincs a tervezett munkára visszacsatolás, nincs fejlödés. Bár az igazság az hogy a jó szakemberek is kiöregedtek már, kevés az ifjú titán akinek a szakmai tudására lehetne egy két kulcsfontosságú technológia lépésben számítani.
A sok bonyolult alkotóelem miatt a mérnökök szakosodtak, köztük, hatalmas betömetlen árkok keletkeztek, nagyon kevesen képesek csak áthidalni. A tervezö számítógépek mögött olcsó tapasztalatlan egyetemröl kikerült mérnökök ülnek, akik nagyon jók 3D alkalmazásokban, de pillanatok allatt olyan benszülött alkatrészeket terveznek neked, aminek egy baja van csak, hogy nincs a technlológia még feltalálva...és még sorolhatnám