Suzuki SV 650 / 1000

Minek.A kövi tulaj gatyába szedi.

Egyébként meg gatyába szeretném kicsit rázni a motort.. főleg a kiegészítők tekintetében.. tükrön kívül már mindent beszereztem, de most tanulmányi okokból arra sincs időm hogy felálljak az asztaltól

Ha te mondod.

Van időm. Különösebben nem érdekel hogy mikor váltok.

bohócnak meg már öreg vagyok
öreg és csóró, a legrosszabb kombináció

Mivel eldöntötted...........neki kéne állni.3 hónap és jön a nyár.
És fizikailag neki kéne állni tréningezni.

Mindent a maga idejében.

Venned kéne egyet.

Vannak plexis endurós bukók is. Azok állati jól néznek ki.

Kérhetném a nyitott cross sisakok mellőzését.

Embertelen mit tud művelni egy faág az ember arcával.

Én meg pont azt számolgattam hogy a Divihez vagyok a kelleténél kicsit csóróbb, és jobb lenne egy enduro.

5000 kilométer 100 000 forintból 12 nap alatt.. ennyibe + egy fél szett bütykös gumiba és egy olajcserébe került a krími túra a DRZ-s különítménynek. Szerintem többet költöttek volna ha itthon maradtak volna

Ehhez képest nekem kb 30-40 százalékkal többre jött ki... ami kicsit frusztráló, ha belegondolok hogy időm mint a tenger ha akarom.. és ha így nézzük annyi pénzből mehettem volna még 1 hetet

Egy jó simson enduro nem kerülhet sokba.

tavasszal bennem is motoszkált, hogy valami túraenduróra kéne váltani és úttalan utakon, zergebaszta ösvényeken motorozni de sajnos ahogy számolgattam ehhez még csóró vagyok

Erdélyben is a román cigányoktól lehet látni érdekességeket, nem a románoktól és a magyaroktól. A cigányok meg mindenhol ugyanolyanok voltak Tiranától Foksánig...

Biztos változott a helyzet, a héten megelőztek minket a románok

Mondjuk igazad lehet.........csak nekem a 3 évvel ezelőtti erdélyi utam nagyon lehangoló volt....azóta persze könnyen lehet, hogy más a helyzet.... ...talán jövőre mégis kipróbálom a balkánt... ...vagy nem

Én a túlszabályozott és túlrendezett világból menekülök általában amikor motorozni megyek. Az nem érdekel hogy ott ki hogyan mennyire él rosszul vagy jól, engem egy dolog érdekel csak, a túraútvonal és a kevéssé szabályozott körülményekből fakadó nyugalom és változatosság. Amíg nem kerül az ember a vadkeleten kórházba, addig nincs min idegeskedni

Valamint az is hozzátartozik szerintem a dologhoz, hogy amit én keleten látok az előző rendszer maradványaiból, az nekem történelem, míg neked a megélt valóság emléke. Valószínűleg teljesen más érzéseket indít el benned egy szovjet emlékmű az ukrán prérin, mint bennem.

Az a lényeg hogy mindenki élvezze azt amit csinál

Sehol sem láttam olyan különösebben nagy nyomort, amit te annyira emlegetsz. Ahol mégis, azok cigányfalvak voltak, amik itthon sem különbek...
Egyébként igen, jól mondod, egyrészt a sátrazás miatt nem fogok soha Dipshittel menni, másrészt a földutazás miatt.

A komfort ezt foglalja magában....szerintem... ...a lesajnálást nem egészen pejoratíve értettem hanem csak úgy brahisan mondván csinálja más is utánad.... ....engem is borzongatnak azok az utak amiket megcsináltál, de hamikor jobban belegondolok mégsem......talán majd egyszer....ha istentudatú akarok lenni....

Nem sajnáltam le senkit. A szállásról meg szó sem esett.

Annak biza....azzal, hogy lesajnálod aki nem akar az út szélén sátrazni egy zergebaszta ösvényen rá akarod kényszeríteni, hogy ha a Te általad emberesnek tartott túrát akar akkor szedje össze magát és menjen.... .....Géza is ment, de úgy tudom nem sátrazott...nem hinném, hogy bármelyikünk azért nem akarna ilyen helyekre menni mert kényelmetlen lenne hisz a szállás is megoldott hanem mert csak....én pl. nem akarom a nyomort látni....engem nem villanyiz fel az út szélén álldogáló mezitlábas szegény gyerekek integetése, ez nem tölt el valamiféle elégedett felsőbbrendűséggel....sőt, kimondottan zavar....

Valahogy sose paráztam egyik balkáni országban sem...

Egy dozimétert vigyél.

Arhangleszk és a Kaukázus érdekel most..nem tudom miért. No meg baromira visszamennék a krímre is. Ez van..
Posztszovjet túrázó leszek

Ez annak minősül?

Az én seggemben is ott szokott lenni még a zabszem, ha totál idegen helyre megyek.. de kis dózisokban adagolva nem rossz az. Simán el tudom képzelni hogy beleugrani az ismeretlenbe nagyon nehéz dolog tud lenni adott esetben. Én is a fokozatosság híve vagyok..