Elnézegettem szombaton Lakitelken a fiúkat (versenyzőket), és olyan hihetetlen könnyedséggel ugorja meg némelyikük (legtöbbjük) az ugrókat, hogy csak kamilláztam. Más szemmel nézem azért őket, mint egy egyszerű néző, próbálok tanulni a technikájukból (hogy helyezkednek a levegőben, hogy helyezgetik a súlypontjukat, hátsó fék-használat, gázfröccs). Nézni egyszerűbb, mint csinálni.
Nem tudtam felállni az ugratón rendesen a fáradságtól és sikerült egy csőröst ugrani, ami után még gurultam pár métert és eldőltem. Aki jött utánam sokkal magasabbat és nagyobb csőröst ugrott, és a motorja eltalált, ami okozta rajtam a nagyobb sérüléseket. A srácnak minden végtagja gipszben van.
Eddig mindig kiálltam, de most nem
Az a csapda, hogy amire lemegy az ember egy pár kört addigra veszi fel a ritmust és addigra fogy el a kondi. Ami tuti, hogy nem a pályán kell beszerezni az erőnlétet.
Értem. Az eséstől nem félek annyira, megpróbálom védőfelszereléssel valamelyest csökkenteni a kockázatot, de az nem zavar, ha el kell esni. Csak az zavarna, ha túl nagyot kellene! Már az elején elmindták a srácok (Keme, Matlé, Kakukk), hogy ha fáradtságot érzek, akkor inkább 10 perc pihi. Na én ehhez abszolút tartom is magam! Elvégre nem bajnoki futamon van az ember... Jobb a békesség "földanyával"!
Már épülgetek Koszi a jó kívánságot. A terepmotorozásban benne van a bukás akármennyire vigyáz az ember. Nem álltam ki amikor már fáradt voltam és hozta a hibát.
...de az asztalokra még mindig nem bírtam rászánni magam. Onnan lentről nézve brutális...(legalább is nekem). Nyársapáton pl. abszolút semmi bajom sem volt egyik ugróval sem, még valamekkora tempóval nekik is mertem menne, de ezek annyira hegyesek, hogy kell még hozzá egy kis bátorságot gyűjtenem.
Tudod, nekem igazán nincsenek különösebb álmaim a motocrosst illetően. A lényeg az, hogy én érezzem jól magam, ki tudjak kapcsolódni és ha még a társaság is stimmel, az csak hab a tortán! 40 évesen azért ne erőlködjek már annyira! Persze azért szeretnék még tanulni kicsit, remélem egyszer tuti lesz a gép is. Az azért nem esne jól valószínűleg (persze tudom, hogy senkinek), ahogy csóri Sokadikx is járt. Remélem hamar felépül és nem lesz semmi baja! Ezért egy kicsit én óvatosabb bohém vagyok. Aztán meg a fene tudja...! Lehet, hogy ha egyszer nagyon ráérzek az ízére, lesz sikerélmény is és elkap a gépszíj....akkor majd jól ráb@szok, de azért igyekszem elkerülni a bajt! :)
nekem is kész a cr,húsvét hétfőn ki is probáltam...öcsém 2kört tudtam menni Monoron,utána úgy fájt a kezem,mintha 1000tű szurkálta volna.Nagyon nem jó volt ez az 1hónap szünet,teljesen visszafejlödtem,de az elszántság megmaradt
Most szombaton meg Lakitelken voltunk crossversenyen (Kelet kupa). Jó volt nagyon, eddig még mindig frankó versenyekre futottunk ott rá. Igaz, szerintem a pálya is nagyon jó, biztosan szeretik a versenyzők (is).
Heló! Mostanában nem voltunk (kb 3 hete), mert úgy volt, hogy lesz egy 250-es CDI (azán lemaradtam róla sajnos) és már azzal szerettem volna kipróbálni. Megy így is, de még mindig nem az igazi. Meg szerintem láttad a képeken, hogy a légszűrőházat ragasztottam, meg levettem a kiput, volt itthon hőálló fekete festékem, átfújtam. De szerintem valamikor kimegyünk, már hiányzik nagyon. Végül is menne így is tudok vele.
Az a csapda, hogy amire lemegy az ember egy pár kört addigra veszi fel a ritmust és addigra fogy el a kondi. Ami tuti, hogy nem a pályán kell beszerezni az erőnlétet.
Újra összeállt a CR-m !
Nem volt nehéz a teló szerelés , csak sokat vártam a szimeringre!
van sisakom,csizmám,meg kesztyűű
elég ez..