Helló Cébé Lackó!
Végre sikerült az idei első motorozás. Ha a naptárra nézünk azért ez nem rossz, hiszen még csak február közepe van. Tavaly ilyenkor nálunk közel fél méteres hó volt és legalább -15 vagy -20 fok. Ekkor még nem nagyon gondolt senki, hogy lehet egyáltalán motorozni. Remélhetőleg egyikőnknek se kell már sokat várni és újra felzúgnak a gépek. Sajnos minden tavasz rávilágít arra, hogy tompulnak az érzékek, kicsit lomhábbak a reflexek, és bizony alig múlik úgy el híradó, hogy ne szólna hír egy-egy motoros társunk haláláról. Nehéz kibírni, hogy ne csavarja tövig a gázt az ember, a szép idő az első simogató tavaszi napsugár mámorító érzés, különösen egy motor nyergében. De ne feledjük! Mindenkit haza várnak. Senki sem gondolná, hogy pont Ő maga is lehet áldozat. Adjunk egy kis időt magunknak, szépen lassan vessük bele magunkat az élvezetekbe, úgy ahogy egy pohár jó fajta bort illik kortyolni.
Én ezúton szeretnék mindenkinek egy élményekben gazdag és baleset mentes szezont kívánni.
A mai nap első fele nehezen telt, pedig figyelni kellett volna ami bizony nem is olyan egyszerű feladat amikor az ablakon besüt a nap, főleg a magamfajta sólyomlelkűnek, aki ilyenkor nem tud egy helyben megülni. Az áramkörök tervezése elég nagy területet lekötött a homloklebenyemből, mégis ezzel párhuzamosan egy egész más tervezés is beindult... mondhatnám tudat alatt. Tudósok szerint a belső tudatalatti világunk átszövi az egész életünket, így aztán nem árt ha jóba vagyunk vele, főleg ha az azt hozza felszinre amire tulajdonképpen vágyakozunk. Velem pont ez történt ma. Kriszti két szendviccsel indított iskolába, mint régen Anyám, egyet reggel, egyet meg ebédszünetre... most viszont valamiért nem kellett egyik sem. Először azt hittem fényevő lettem, mint az a 80éves indiai fószer akin egy komplett orvoscsoport barkácsolt azért, hogy megfejtsék a titkát. Hazafelé aztán rájöttem miért nem voltam éhes addig, a tudatalattim blokkolta az éhségérzetemet ami arra volt jó, hogy egyszerre magamba tömjek mindent, hazafelé menetközben az autóban, így otthon azzal se kellett vesződnöm. Beestem az ajtón és csak annyit mondtam legyen elővéve a motoros öltözékem mire berakom az akksit... úgy pörögtem mint a fene és szinte pillanatok alatt megkezdődött az idei első kirepülés! Tudjátok, amikor felgyúlnak a fények a műszerfalon és megszólal az önindító majd elalszik az olajnyomás jelző lámpa ami után megkezdődik a világ legszebb zongorajátéka, melyben a vezérműtengely a billentyűs aki 16szelepen játszik... vagyis amikor dalol a sornégy!
A Csühös mint a táltos úgy harapott a levegőbe szinte alig bírtam magamat türtőztetni, mert ugye hideg motorral nem énekeltetünk magas C-t amíg nincs meg az üzemi hőfok...
Régen volt november 11 amikor legutóbb motoroztam, szinte beleszédültem a mámorba... úgy éreztem nem magától forog a föld hanem én forgatom a hátsó kerékkel amikor húzok egy kővéret és szinte lefékeztem amikor ellentétes irányba gyorsultam... az új fékbetétek amikor rámarkoltak a féktárcsákra nem csak a motor de szinte az idő is megállt! Ja és az ülés... egyszerűen maga a tökély!
Nem fáztam és az aszfalt is engedte az ördögi táncot ami elfeledtette a világ minden baját. Megnéztem a romot amiről meséltem, de sokat nem időztem mert már kezdett szürkülni és még motorozni akartam. Minden percét éveztem, amikor nagy levegőt vett a motor és bömbölve nagyot lódult a horizont felé, vagy amikor gázelvételkor bólintott a gép és visszahörrent a kipufogó... ez volt a tavasz hívogatója aminél szebben még egy hangszer se szól!
A sárréti telelő madarak futótűzként adták egymásnak a hírt nemsokára itt a tavasz mert cébélackó motorozik!
Ez gyógyszer volt gyerekek amitől a szürke kis besavanyodott létem újra értelmet nyert és önmagára talált!
Őszinte részvétem Peti!
Nem ismertem személyesen, de így ismeretlenül is átérzem a mérhetetlen szomorúságot. Bármennyire is pörög az életünk ilyenkor mégis megtorpanunk egy pillanatra, sőt elszégyeljük magunkat amiért a felgyorsult dolgos hétköznapjaink miatt valaha is panaszkodtunk... mert van akinek sajnos ez a küzdés nem adatik meg és mindössze 25 évesen törik ketté az élete.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes.
Elnézést az Uraktól a hosszú szótlanságért, de hirtelen, érthetetlen tragédia érte családunkat, múlt hét pénteken meghalt az öcsém 25 éves korában.
Nem akarok ezzel senkit terhelni, ez csak egy lábjegyzet az élet nagy könyvében. Ma tartottam egy egyszemélyes emlékgurulást, 60 km-re sikerült, közben ötször próbáltak meg elütni. sajnálom, hogy a főnixemnek ez lett az első feladata.
Én is csak átvitt értelemben "utálom" a motorozós embereket, inkább csak az irigység mondatta velem.
Mehetnénk már, és akkor bizony az unikum, és mindenféle szeszes ital is háttérbe szorulna!
Jó estét kívánok!
Nem szeretnék panaszkodni de én is kész vagyok mint a mateklecke...
Viszont én nem útálom akik motoroztak sőt, igazából azt szeretném ha engem útálnának ezért
Sajnos a sulis napjaimat is egyeztetnem kell az ügyelettel így még az unikumos lehetőséggel sem tudok élni amikor végre hazaérek.
Majd küldöm amit ígértem de most nincs vitalitásom megkeresni
Helló Miklós! Ne lógasd az orrod. Nem soká pattannak a rügyek(egy van is már a se...men) Ez csak vicc volt. Délután itt is enyhe volt az idő de el volt borulva. Olyan keveset sikerült aludnom a héten, hogy ma fél háromkor keltem fel. Jól esett nagyon. Ma utolsó éjszaka . Igyál egyet az egészségemre, majd gondolok rátok miközben dolgozok.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy útálom azokat az embereket, akik ma motoroztak!
És ezt még szemérmetlenül szemünkbe is vágják!
Ittam is 1 kis unikumot, hogy ezt el tudjam viselni.
A mai nap olyan szopatós volt amúgy, hogy józanon ezt nem lehet elviselni!
Tehát rámozdultam az unikumos üvegre...... 2x ...... ..... na jó...... 3x ......
ma 4 fokban 2 kerekű vassal jöttem melóba, és 24 perc alatt megtettem a 20 km-es távot reggel 7kor keresztbe a városon. egyáltalán nem fáztam, nem csúszott az út, és végre úgy jöttem melóba hogy élveztem minden percét :)
Sajnos hamarabb le kellett cserélnem mint ahogy elérte a kopáshatárt, pedig jó gumi volt, de hüvösebb időben megcsúszott nem is egyszer, pedig száraz volt az aszfalt... sajnáltam de megöregedett
Viszont brutál jól mutatott, ez volt az:
Végre sikerült az idei első motorozás. Ha a naptárra nézünk azért ez nem rossz, hiszen még csak február közepe van. Tavaly ilyenkor nálunk közel fél méteres hó volt és legalább -15 vagy -20 fok. Ekkor még nem nagyon gondolt senki, hogy lehet egyáltalán motorozni. Remélhetőleg egyikőnknek se kell már sokat várni és újra felzúgnak a gépek. Sajnos minden tavasz rávilágít arra, hogy tompulnak az érzékek, kicsit lomhábbak a reflexek, és bizony alig múlik úgy el híradó, hogy ne szólna hír egy-egy motoros társunk haláláról. Nehéz kibírni, hogy ne csavarja tövig a gázt az ember, a szép idő az első simogató tavaszi napsugár mámorító érzés, különösen egy motor nyergében. De ne feledjük! Mindenkit haza várnak. Senki sem gondolná, hogy pont Ő maga is lehet áldozat. Adjunk egy kis időt magunknak, szépen lassan vessük bele magunkat az élvezetekbe, úgy ahogy egy pohár jó fajta bort illik kortyolni.
Én ezúton szeretnék mindenkinek egy élményekben gazdag és baleset mentes szezont kívánni.