Ezt majd inkább privátban mesélném el, amúgy nagyon készülök rá, rendeltem egy olcsóbb mini kamerát is amit a sisakra is fel lehet tenni a héten remélem megjön. Lesz majd egy szép emlék vidi
Szép estét nektek! Ma túráztam egyet! Beé mentem Thopulzára meg vissza Badacsonyilag! És még a GPS-t sem kellett használnom!
Na ehhez mi a szólásotok?!
Helló Miki!
A tervezés nagyon fontos főleg ha tartalmassá akarjátok tenni a több napos túrát.
Krisztina májusban lesz 40 és mint mondtam már Neked, titokban tervezem a motoros túrát ennek tiszteletére. Még nem tud semmit csak azt, hogy megyünk... Oda fogom elvinni ahol 18-éve nászúton voltunk... ugyanabban a fogadóban fogunk megszállni. Természetesen kiegészítve a környék bebarangolásával, amiben nagy segítség a Google Earth aminek koordinátái alapján a legkisebb zugot is megtalálom, legyen az egy hegyi tisztás, patak vagy bármilyen látnivaló.
Nektek is ezt javaslom sokkal egyszerűbb, GPS-etek van valahogy fel kell aplikálni a motorra aztán nincs tovább ismeretlen!
Szeretem ezeket a csak Rád jellemző leírásokat, szemléletes megfogalmazásokat, az embernek rögtön kedve támad arra fele motorozni amerre jártál!
Most már én is elkezdem az esztergomi, veszprémi motorozásunk forgatókönyvét gyártani, Zolinak is mondtam, hogy kapja össze magát, mert konkrét útvonalak, tervek kellenek, nincs ötletelés, csak a tervezés fázisában.
Talán a késői hazajövetelből adódóan lemaradt egy link és némi fogalmazási zavart is sikerült elkövetnem egy rosszul módosított mondat miatt...
Az eredeti mondat: "Rajtam kívűl szinte senki nem volt az utakon, mindössze egy lovasszekérrel találkoztam"
Ja és a link: Ahol a "Bihari remete" élt
Azért a végére csak kialakult, egyszer csak elzárták odafent a csapot...
Emberi idő szerint már derékig jártam a délutánban de azért az este még messze volt ahhoz, hogy hagyjon időt egy kis átszellemült csavargáshoz
Gőzöm nem volt merre induljak el, a felhők még járták buta táncaikat és a szélirány sem volt egyértelmű... "talán ott a Sárrét felé Füzesgyarmat vonalában mintha tisztább lenne az ég..." így aztán arrafelé vettem az irányt. Már elértem a nagy és szinte végtelen legelőket amelyeket csak egy-egy fasor tagolt néha, élveztem ahogy tanyák és gémeskutak rohannak el mellettem a nap pedig lassan pihenni készül a ködös távoli horizont mögött...
Rajtam kívűl mindössze egy lovasszekérrel találkoztam ami csak fokozta a magányos de mégis jó hangulatot, néha eleredt az eső de ahogy jött az úgy el is vonult... persze az is lehet, hogy csak unottan parkoltak a felhők az égen és én voltam az aki az esőudvaraik határait sértegettem, hiszen addigra már a szél is elcsendesedett. Először a Berettyó ártér bokros ligetében gondoltam egy kis pihenőt tartani bízva abban a szerencsében, hogy a Fülemüle kicsit hamarabb rákezdi éjszakai énekét, hiszen mindjárt itt a május és olyankor igen aktív ez a kis misztikus éjjeli csalogány aki fáradhatatlan udvarlásba kezd akkor amikor már a többiek elcsendesednek
Sajnos az eső feláztatott mindent így ma nem látogattam meg ezt a csodálatos orkhésztrát aminek a víztükör és az ártér valamint az őket körülvevő erdő ad csodálatos hangzásvilágot Viszont májusban visszatérek mint ahogy tavaly is, hiszen addigra még az odaút is varázslatosabb lesz a nyíló orgona illatával.
Persze még mindig nem akaróztam hazamenni és gyorsan ki kellett valamit találni mert a nap már alig látszott és rövid lett az az idő amivel az elmúlt két napot kárpótolni lehetett valamelyest. Ekkor jutott eszembe Berecz András legutóbbi TV-s szereplése amikor arról beszélt, hogy inkább vonzódik ahhoz a világhoz amit a kis falucskák sáros utcáin élnek az emberek, ott ahol még buszok sem járnak Ezt a mondatát teljesen magaménak éreztem, hiszen én is egy kis falu szélső utcáján nőttem fel, sőt ma is csak néhány utcával kerültem arrébb, de soha nem cserélném el az itteni életemet a fényszennyezett városi nyüzsgéssel
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe amikor eszembe jutott Bessenyei György emlékháza ami csak egy kis kitérőt jelentett mindössze és bár láttam már korábban de csak elmentem mellette a rohanó hétköznapok során. Nagyon szépen rendben van mára már nem sok hasonlót lehet látni, pedig gyerekkoromban még az ehhez hasonló házakban éltek idős lakók és én még ettem a kemencében sült kenyérből. Bemenni már késő lett volna, de a kapun van telefonszám napközben látogatható... néhány fotót készítettem aztán hazafelé vettem az irányt.
Összefoglalva a történteket csak néhány óra telt el, de az pont elég ahhoz, hogy elviselhetőbbnek érzékeljem a világot, motoroztam folyópart mellett, nagy legelőkön, kicsi falukban és időztem a "Bihari remete" házánál... pedig ez csak egy fél délután volt, ami nem emberi léptékkel számolva a közelébe sem ér annak az időnek amiket az apró kéreszek élnek át az egy egész napig tartó csodálatos életük során.
Jó éjszakát kívánok!
Érzem én a felém áradó szeretetedet, jó indulatodat, de az iváshoz nem kell a Csapat otthon léte, megy az anélkül is!
Tudod, a klotyin is elengedettel ülök már. De Te jobb, ha kapaszkodsz, a Te korodban már veszélyes a leesés!
A mi életünk viszont nem röpke, és nem is élvezzük minden pillanatát. Viszont abban maximálisan igazad van, hogy nem mindegy, hogy is éljük meg. Ha minél tartalmasabban, annál "hosszabb" lesz!
Ez igaz, de még nincs itthon a Csapat, tehát nem mehetek "kérészkedni". Ráadásul a sütőben sül a csirke, arra is felügyelek, a rizs már készen, de reményeim szerint mindjárt hazaérnek.....
Az ilyen embereknek való ez az idézet:
"Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. EGYETLEN NAPIG! Mégsem sajnáljuk érte. Hiszen ezen a napon csak annak él, amit SZERET! Szárnyra kap, a szélre bízza magát, játszik. Élvezi röpke élete MINDEN PILLANATÁT. Úgy él, mintha nem lenne másnap, hiszen számára, nincs másnap! Talán tanulhatnánk tőle! Képzeld csak el,ha úgy élnénk minden napot, ahogy ő éli egyetlen napját! Micsoda élet lenne ... Minden nap egy új nap, minden nap ÚJRA KEZDHETED az életed!"
A tékozló fiú visszatért!
Halló Lackó Mackó! Legalább Te motoroztál 1 kicsit, én most - meg tegnap - festek, de olyan lassan szárad, hogy az már fáj. Szereztem 1 hintaágyat, és szét van szedve, festésileg. A péntek meg - nem is meséltem - akkora szopás volt, mint ritkán. Toltuk reggeltől este 1/4 9-ig, egész nap, megállás nélkül, és így lettünk kész..... fizikálisan is, meg agyilag is. De most megfogadtam, hogy ez volt az utolsó, nem állat az ember, mindennek van határa.
És még nem is motoroztam......
Ott van a fejedben a kompúter, csak ne felejtsd el után tölteni a hűtőrendszert! Ha meg akadozik, reszetelj!
Na ehhez mi a szólásotok?!
A tervezés nagyon fontos főleg ha tartalmassá akarjátok tenni a több napos túrát.
Krisztina májusban lesz 40 és mint mondtam már Neked, titokban tervezem a motoros túrát ennek tiszteletére. Még nem tud semmit csak azt, hogy megyünk... Oda fogom elvinni ahol 18-éve nászúton voltunk... ugyanabban a fogadóban fogunk megszállni. Természetesen kiegészítve a környék bebarangolásával, amiben nagy segítség a Google Earth aminek koordinátái alapján a legkisebb zugot is megtalálom, legyen az egy hegyi tisztás, patak vagy bármilyen látnivaló.
Nektek is ezt javaslom sokkal egyszerűbb, GPS-etek van valahogy fel kell aplikálni a motorra aztán nincs tovább ismeretlen!
Most már én is elkezdem az esztergomi, veszprémi motorozásunk forgatókönyvét gyártani, Zolinak is mondtam, hogy kapja össze magát, mert konkrét útvonalak, tervek kellenek, nincs ötletelés, csak a tervezés fázisában.
Az eredeti mondat: "Rajtam kívűl szinte senki nem volt az utakon, mindössze egy lovasszekérrel találkoztam"
Ja és a link: Ahol a "Bihari remete" élt
Emberi idő szerint már derékig jártam a délutánban de azért az este még messze volt ahhoz, hogy hagyjon időt egy kis átszellemült csavargáshoz
Gőzöm nem volt merre induljak el, a felhők még járták buta táncaikat és a szélirány sem volt egyértelmű... "talán ott a Sárrét felé Füzesgyarmat vonalában mintha tisztább lenne az ég..." így aztán arrafelé vettem az irányt. Már elértem a nagy és szinte végtelen legelőket amelyeket csak egy-egy fasor tagolt néha, élveztem ahogy tanyák és gémeskutak rohannak el mellettem a nap pedig lassan pihenni készül a ködös távoli horizont mögött...
Rajtam kívűl mindössze egy lovasszekérrel találkoztam ami csak fokozta a magányos de mégis jó hangulatot, néha eleredt az eső de ahogy jött az úgy el is vonult... persze az is lehet, hogy csak unottan parkoltak a felhők az égen és én voltam az aki az esőudvaraik határait sértegettem, hiszen addigra már a szél is elcsendesedett. Először a Berettyó ártér bokros ligetében gondoltam egy kis pihenőt tartani bízva abban a szerencsében, hogy a Fülemüle kicsit hamarabb rákezdi éjszakai énekét, hiszen mindjárt itt a május és olyankor igen aktív ez a kis misztikus éjjeli csalogány aki fáradhatatlan udvarlásba kezd akkor amikor már a többiek elcsendesednek
Sajnos az eső feláztatott mindent így ma nem látogattam meg ezt a csodálatos orkhésztrát aminek a víztükör és az ártér valamint az őket körülvevő erdő ad csodálatos hangzásvilágot Viszont májusban visszatérek mint ahogy tavaly is, hiszen addigra még az odaút is varázslatosabb lesz a nyíló orgona illatával.
Persze még mindig nem akaróztam hazamenni és gyorsan ki kellett valamit találni mert a nap már alig látszott és rövid lett az az idő amivel az elmúlt két napot kárpótolni lehetett valamelyest. Ekkor jutott eszembe Berecz András legutóbbi TV-s szereplése amikor arról beszélt, hogy inkább vonzódik ahhoz a világhoz amit a kis falucskák sáros utcáin élnek az emberek, ott ahol még buszok sem járnak Ezt a mondatát teljesen magaménak éreztem, hiszen én is egy kis falu szélső utcáján nőttem fel, sőt ma is csak néhány utcával kerültem arrébb, de soha nem cserélném el az itteni életemet a fényszennyezett városi nyüzsgéssel
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe amikor eszembe jutott Bessenyei György emlékháza ami csak egy kis kitérőt jelentett mindössze és bár láttam már korábban de csak elmentem mellette a rohanó hétköznapok során. Nagyon szépen rendben van mára már nem sok hasonlót lehet látni, pedig gyerekkoromban még az ehhez hasonló házakban éltek idős lakók és én még ettem a kemencében sült kenyérből. Bemenni már késő lett volna, de a kapun van telefonszám napközben látogatható... néhány fotót készítettem aztán hazafelé vettem az irányt.
Összefoglalva a történteket csak néhány óra telt el, de az pont elég ahhoz, hogy elviselhetőbbnek érzékeljem a világot, motoroztam folyópart mellett, nagy legelőkön, kicsi falukban és időztem a "Bihari remete" házánál... pedig ez csak egy fél délután volt, ami nem emberi léptékkel számolva a közelébe sem ér annak az időnek amiket az apró kéreszek élnek át az egy egész napig tartó csodálatos életük során.
Jó éjszakát kívánok!
Tudod, a klotyin is elengedettel ülök már. De Te jobb, ha kapaszkodsz, a Te korodban már veszélyes a leesés!
Nősülj meg, majd hosszúnak érzed!
http://youtu.be/oHbeguUPmVE
"Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. EGYETLEN NAPIG! Mégsem sajnáljuk érte. Hiszen ezen a napon csak annak él, amit SZERET! Szárnyra kap, a szélre bízza magát, játszik. Élvezi röpke élete MINDEN PILLANATÁT. Úgy él, mintha nem lenne másnap, hiszen számára, nincs másnap! Talán tanulhatnánk tőle! Képzeld csak el,ha úgy élnénk minden napot, ahogy ő éli egyetlen napját! Micsoda élet lenne ... Minden nap egy új nap, minden nap ÚJRA KEZDHETED az életed!"
Halló Lackó Mackó! Legalább Te motoroztál 1 kicsit, én most - meg tegnap - festek, de olyan lassan szárad, hogy az már fáj. Szereztem 1 hintaágyat, és szét van szedve, festésileg. A péntek meg - nem is meséltem - akkora szopás volt, mint ritkán. Toltuk reggeltől este 1/4 9-ig, egész nap, megállás nélkül, és így lettünk kész..... fizikálisan is, meg agyilag is. De most megfogadtam, hogy ez volt az utolsó, nem állat az ember, mindennek van határa.
És még nem is motoroztam......