Te mire gondolsz? Ha valaki gondolkodik egy kicsit nem hiheti el, hogy azok focihuligánok voltak. Mindíg azt kell nézni ki húzott hasznot belőle, általában azok az elkövetők. Kit is választottak meg annak ellenére, hogy már mindenki utálja? Na mindegy, tényleg nem idevaló.......törölni kéne....
Amíg a csapat híján politikai színezettel randalírozó, rongáló, gyújtogató foci nélkül maradt ex fradidrukkerek nem bírnak magukkal, én a rendőrökkel vagyok. És baromira szerencsésnek érzem magam,hogy nem a Fővárosban lakom. De ez tényleg nem az a fórum úgyhogy bocs.
mivel a topik cime részben az is hogy yard megoldások, ezért berakom ide,
egy kis off, érdemes elgondolkodni azon hogyan gondolkodik a tegnapi eseményekröl a rendőr szakszervezet,,,,,
Közlemény
2009. március 16. hétfő, 18:31
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a 2009. március 15.-i ünnepi rendezvények rendőri biztosításával kapcsolatos jelenségek, visszásságok, törvénytelenségek okán az alábbi közleményt teszi közzé.
A Magyar Köztársaság Rendőrségének vezetése, de különösen a Budapest közrendjének biztosításáért felelős BRFK szakmai vezetése a 2009. március 15-i rendőri biztosítások során a közrend fenntartását összességében ugyan képes volt biztosítani, azonban mindezt egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen eszközökkel és módszerekkel tette!
A nemzeti ünnep alkalmából az évforduló napját megelőzően magas rangú rendőri vezetők fejenként több százezer forintos jutalmakat vettek fel még mielőtt sor kerülhetett volna a rendezvények biztosításának sikeres vagy sikertelen végrehajtására.
Természetesen a biztosításokban ténylegesen munkát végző utcai rendőrök sem túlórapénzt, sem jutalmat nem kaptak előzetesen, ugyanis az előrefizetés eddig is csupán akkor volt jellemző, ha a rendőri vezetők elkötelezettségét, lojalitását kell „megerősíteni”.
Az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök tapasztalataink szerint távvezérlés alapján, sok esetben kaptak „távirányítású” parancsot, azon egyszerű oknál fogva, hogy míg a végrehajtó állományból több ezer rendőr volt a közterületen, addig magas beosztású rendőri vezető egy sem akadt, aki a helyszínen – a közterületen jelen levő állampolgárok mozgását illetve szándékait figyelembe véve - irányította volna a szükséges rendőri műveleteket.
Az elmúlt évek történései tükrében ez ugyan nem meglepő, hiszen ma már csaknem megszokott, hogy a rendőri vezetők előre felveszik a jutalmakat, majd amikor az utcán a rend fenntartására vagy felelősségteljes parancs kiadására lenne szükség, hirtelen nem lelhető egy parancsnok sem. Ez a rendőri vezetők részéről tapasztalható mentalitás, a munka és a felelősség elhárítása, az utca ünnepelni szándékozó állampolgárával való találkozás helyett az elbúvás, valamint a jogsértő parancsok kiadása a végrehajtó állomány részére, és ezáltal az utca emberének az utca rendőrével való szembeállítása ma már nem írható csupán a hozzá nem értés, vagy az amatőrizmus számlájára.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elfogadhatatlannak tartja a rendőri felső vezetés „eltűnését” a közterületről, ugyanis egy rendezvény biztosítása során másodpercek alatt kell fontos döntéseket hozni, ami távol a helyszíntől, egy kényelmes fotelben ülve, a rádióforgalmazást követő „értékelés” eredményeként nem lehetséges.
Az 1848-as szabadságharc előestéjének számító március 15-i események során a magyar nemzet – többek között - a szabad sajtó, és a szólásszabadság jegyében fogalmazta meg követeléseit. Az emberek 2009-ben Európában példa nélküli módon – de talán az egész világon is csak a nyilvánvalóan diktatórikus berendezkedésű államokhoz hasonlóan - hármas vaskordonok mögött, több száz méterre a pozícióban lévő állami és önkormányzati vezetőktől eltávolítva voltak kénytelenek ünnepelni a szólásszabadság törvényi kereteinek béklyójában. A rendőri vezetés ilyen mértékű politikai szerepvállalása szakmai indokokkal nem igazolható, nem elfogadható.
A Magyar Köztársaság Rendőrségének vezetése ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy az Alkotmányban és a Rendőrségről szóló törvényben foglaltaktól eltérően képtelen pártsemleges és politikailag is semleges módon fenntartani a közrendet. Ismét bebizonyosodott, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége elsősorban nem az adófizető állampolgárok közrendjének biztosítását, hanem a Magyar Köztársaságot gazdasági és morális végveszélybe sodró, regnáló politikai vezetők uralmának fenntartását tartja elsődleges, legfontosabb céljának, még akkor is, ha ezt csak az állampolgárok karanténba zárása árán érheti el.
Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a mai magyar Rendőrség „szakmai” vezetése erre a feladatra alkalmatlan, ugyanis az alkalmasságot nem a zubbonyra kitűzött kitüntetések súlya és száma, sem a különböző tudományos fokozatok, vagy tanácsosi címek, de nem is az előre kiosztott milliós jutalmak igazolják.
Hűen tükrözi a mai magyar közhangulatot az a jelenség, hogy a közélet vezető személyiségei kizárólag az ünneplő és elégedetlenkedő tömegtől elszeparálva, túlzás nélkül az ország teljes hadra fogható rendőri állományának Budapestre történő felrendelésével mernek csak közterületen beszédet tartani, demokráciáról szónokolni.
A rendőr-szakmai veszélye ennek nyilvánvaló. Az alulfizetett, napi megélhetési gondokkal küzdő rendőröknek az elégedetlen tömeg és a választott vezetők közé állítása 2009. március 15-én indokolatlanul tette ki a rendőröket az ünnepelni kívánó tömegek elégedetlenségének. A rendőrség végrehajtói állományának az utca emberét vegzáló, lépten-nyomon igazoltatást elváró kényszere egyértelműen a közrend biztosításáért felelős rendőri vezetők súlyos szakmai hibája.
Az utca rendőrének és az ünnepelni, vagy éppen kritizálni szándékozó tömegeknek a szembeállítása súlyos szakmai tévedés, amelynek mögöttes indítéka, mozgatórugója a politikai felelősségre vonás alóli menekülési szándék volt egy nemzeti ünnep alkalmával.
Milyen példamutató szakmaiság az, ahol a rendőri vezetők a föld alá bújnak, majd onnan osztogatják az utasításaikat, miközben a demokratikus jogaival élni kívánó több ezer adófizető állampolgár beosztottjaikat joggal kritizálja?
Milyen demokrácia és milyen szakmaiság az, ahol a föld alatt megbúvó rendőri vezető az ország harmadik legerősebb, az állampolgárok által egyre nyilvánvalóbb módon támogatott pártjának prominens vezetőjével szembeni kényszerintézkedésre ad ki utasítást?
Milyen szakmaiság az, ahol a békésen hazafelé tartó tömegben egy politikai párt EU- listáját vezető személyét és környezetét gázspray-vel lefújathatják, földre tepertethetik? Ez lenne a Bizalom, Biztonság és a Becsület megnyilvánulása?
Milyen szakmaiság az, ahol a közrendet külföldi tulajdonú civil őrző-védő Kft. jogosult fenntartani és a magyar adófizető állampolgároktól, kisgyermekes anyukáktól kobozzák el mindenféle ürüggyel az enni- és innivalójukat, valamint a felnövekvő ifjú nemzedék tagjainak cumisüvegét, mondván, hogy azzal „dobálni is lehet”?
Milyen szakmaiság az, ahol a Rendőrség szakmai vezetése nem emelte fel a hangját az ellen, hogy a verbális önkifejezés, vélemény-nyilvánítás 161 évvel a szólás- és sajtószabadság követelésének megfogalmazását követően ismét tiltott tevékenység lett Magyarországon?
Milyen szakmaiság az, ahol a Rendőrség a jogszabályok megalkotása során szó nélkül tűrte, hogy valakit pusztán azért, mert alkotmányos jogával kíván élni, bebörtönözhessenek, vele szemben a rendőrök akár erőszakot alkalmazhassanak, életét, egzisztenciáját tönkretehessék?
Milyen szakmaiság az, ahol dr. Paczolay Péternek az Alkotmánybíróság elnökének a március 15. előtti napokban egyértelműen kinyilvánított állásfoglalásával szemben - mely szerint még a „gyűlöletbeszédet” sem lehet büntetőjogilag szankcionálni, nem hogy a kormánnyal és egyes politikusokkal szembeni nemtetszésnek hangot adó vélemény kinyilvánítását – a rendőrség az alkotmányosság „jogforrásaként” megszólaló elnök úr véleményét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta?
Hová tovább Rendőrség?
Miért gondolja azt a rendőrség jelenlegi vezetése, hogy mindazoknak a szakmaiatlan és jogsértő döntéseknek – amelyben a testület társadalmi megítélése a jelen állapotát mutatja – a közeljövőben nem lesz semmilyen következménye?
Az utóbbi két évben fokozódó szakmaiatlan, a rendőri eskü szellemétől idegen, nemzetellenes rendőri vezetők által tanúsított magatartások minden eddig tapasztaltnál mélyebb morális szakmai válságba taszította a rendőri állományt és annak társadalmi megbecsülését.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a végrehajtó és középvezetői rendőri állomány védelme érdekében, továbbá a Rendőrség alapfeladata teljesítésének veszélyeztetettségét látva, tapasztalva a rendőri állomány politikai célok megvalósítására irányuló bevetését, a leghatározottabban tiltakozik a 2009. március 15-én tapasztalt indokolatlan erődemonstráció, a végrehajtói állomány ilyen jellegű felhasználása ellen.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete két év elteltével ismét a tisztességes adófizető magyar emberek előtt szégyenkezik mások helyett azért a szakmaiatlan rendőri vezetői ténykedés miatt, amely a demokrácia rossz értelmezéseként az utca emberét vaskorlátok erdejével választja el a megemlékezés helyszíneitől, csupán azért, mert a Magyar Köztársaság politikai irányítóinak személyes érdeke ezt kívánja meg.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elhatárolódik a magyar rendőrség jelenlegi vezetésének szakmaiatlan ténykedésétől és a jövőben minden törvényes eszközt fel fog használni azért, hogy hasonló színvonalú rendőri szerepvállalás ne következhessen be egy nemzeti, vagy állami ünnepség biztosítása során sem.
Nyilvánvaló hogy a Magyar Köztársaság Rendőrségének szűk vezetői rétege megengedhetetlen módon, politikailag elkötelezett a jelenlegi állami és Fővárosi vezetés mellett. Ezért a rendőri vezetők ma már az ünnepek napját megelőző időben, szégyenérzet nélkül a világ legtermészetesebb módjaként – biztos ami biztos alapon – előre jutalmakat vesznek fel az adófizetők által biztosított költségvetési forrásokból, majd ezt követően azokat vegzáltatják, akik egzisztenciális életnívójuk fenntartásának alapját megteremtik.
A rendőri vezetők – a föld alá bújva, természetesen arc és hang nélkül – a törvényben biztosított hatáskörök gyakorlása helyett, az adófizető magyar állampolgárok Alkotmányban biztosított jogait korlátozó – meggyőződésünk szerint Alkotmányellenes – jogszabályi rendelkezések betartását tartja legfontosabb szakmai feladatának akkor, amikor az utcán kellene helytállniuk, és eközben elfeledkeznek arról 2009. március 15-én, hogy mit is kíván a Magyar Nemzet.
Megállás
40. § (1) Járművel megállni - ha közúti jelzésből vagy a (2)-(5) bekezdés rendelkezéséből más nem következik - csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. A megállást irányjelzéssel jelezni kell.
(2) Egyirányú forgalmi úton az úttest bal szélén - ha közúti jelzésből más nem következik - akkor szabad megállni, ha a jármű mellett az úttest jobb széléig mérve legalább 5,5 méter szélességű hely marad.
(3) Kétkerekű motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral és kerékpárral egymás mellett két sorban vagy az úttest széléhez viszonyítva ferdén is meg szabad állni, ha a járművek az úttestből egy személygépkocsi szélességénél többet nem foglalnak el. Ahol a várakozóhelyet útburkolati jel [18. § (1) bek. j) pont] jelzi, egy gépkocsi részére szolgáló helyen két ilyen jármű is megállhat.
(4) Lakott területen kívül járművel - a lehetőséghez képest - az úttesten kívül kell megállni.
(5) Tilos megállni:
a) ahol a jármű fényjelző készülék vagy jelzőtábla jelzésének az észlelését akadályozza;
b) ahol a jármű és az úttesten levő záróvonal vagy a jármű és az úttest másik szélén álló jármű között legalább három méter széles hely nem marad;
c) be nem látható útkanyarulatban, bukkanóban vagy más olyan helyen, ahol a járművet a többi jármű vezetője kellő távolságból nem észlelheti;
d) körforgalmú úton, útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül, ha a közúti jelzésből más nem következik; az útkereszteződésben az úttorkolattal vagy útelágazással szemben megálló járműre - ha ez a többi jármű bekanyarodását nem akadályozza - a tilalom nem vonatkozik;
e) kijelölt gyalogosátkelőhelyen, valamint a gyalogosátkelőhely előtt személygépkocsival, motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral, kerékpárral és kézikocsival 5 méter, egyéb járművel 15 méter távolságon belül;
f) hídon, aluljáróban, alagútban, valamint ezek be- és kijáratánál;
g) vasúti átjáróban és attól számított 30 méter távolságon belül, valamint vasúti, illetőleg villamospályán és ezekhez olyan közel, hogy a jármű a vasúti jármű, illetőleg a villamos közlekedését akadályozza;
h) más járművel a villamos, autóbusz vagy trolibusz megállóhelyet, illetőleg taxiállomást jelző tábla előtt 15 méter, utána 5 méter távolságon belül, kivéve, ha útburkolati jelből más következik;
i) autóbuszöbölben és autóbusz forgalmi sávban, kivéve a kijelölt megállóhelyen megálló autóbuszt (trolibuszt), villamost, a személytaxit, a betegszállító gépjárművet, továbbá 20 és 6 óra között a kommunális szemét szállítására szolgáló járművet;
j) villamos megállóhelynél levő járdasziget és a hozzá közelebb eső járda közötti úttestrészen;
k) 1000 kilogrammnál nagyobb tengelyterhelésű járművel járdán;
l) kapaszkodósávon, gyorsító- és lassító sávon, valamint kerékpársávon;
m) különösen veszélyes helyen, az útburkolati jellel [18. § (3) bek.] jelzett területen.
(6) Az (1), (4) és (5) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik a forgalmi okból szükséges megállásra, valamint arra az esetre, ha e rendelkezések a jármű műszaki hibája miatt nem tarthatók meg.
tehát.. szó sem nem volt ottan ám holmi szabálytalan várakozásról.. nem-nem
az a forgalmi akadályt képező lerobbant motorkerékpár ideiglenes elhelyezése volt a műszaki mentésig.. ugye
Szerintem ez így baromság, de viszont 8 napon belül kifogással kell élned ellene 9 + 8 = 17 ami holnap van, tehát be kelle menned ehhez a határozatot hoó hölgyhöz és szóban kifogást kellene emelned, mert ha nem kicsúszol az időből és akkor nem tudom mi lesz nem vagyok jártas ebben, de semmi jó szerintem. Minden esetre holnap rákérdezek a mi szabálysértési előadónknál a dologra. Ha küldesz egy teló számot a mailomra akkor rádcsörgök 8-9 között attól függ mikor sikerül elkapnom őt.
Panasz a szabálysértési hatóság előtti eljárásban
86. § (1) A szabálysértési hatóságnak a 79-81. §-a alapján hozott határozatával, illetőleg intézkedésével szemben az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint a rendbírsággal sújtott személy, a 84. § alapján hozott határozatával szemben a sértett panaszt tehet. A 74/A. § (8) bekezdése alapján hozott határozattal szemben az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint a sértett és jogi képviselője panaszt tehet.
(2) A panaszt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál.
(3) Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes ügyészségnek küldi meg.
(4) Az ügyész a panaszt nyolc napon belül elbírálja és
a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy
b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasítja.
(5) Az a) pont esetében az ügyész a panasztevőt, a b) pont esetében pedig azokat értesíti, akikkel a panasz alapjául szolgáló határozatot korábban közölték.
A szabálysértési hatóság határozata
87. § (1) Amennyiben az eljárás adatai elegendő alapot szolgáltatnak az eljárás alá vont személy felelősségének megállapítására, a szabálysértési hatóság pénzbírságot szabhat ki, figyelmeztetést, járművezetéstől eltiltást, illetőleg elkobzást alkalmazhat, valamint kártérítést és eljárási költséget állapíthat meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határozatnak tartalmaznia kell:
a) a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyának a megjelölését;
b) a rendelkező részben az eljárás alá vont személy személyi adatait, a szabálysértés megnevezését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket;
c) felszólítást az eljárás alá vont személyhez arra nézve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a pénzbírságot vagy az egyéb pénzösszeget fizesse meg;
d) a pénzbírság átváltoztatása esetére megállapított közérdekű munka, illetőleg elzárás tartamát;
e) utalást arra, hogy a pénzbírságot kiszabó határozattal, a járművezetéstől eltiltással, az elkobzással, továbbá a figyelmeztetéssel szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője vagy védője, a 85. § (1) bekezdésének 2. fordulatában meghatározott kártérítést illetően pedig a sértett is - a közléstől számított nyolc napon belül - halasztó hatályú kifogás előterjesztése útján, a bíróságtól kérheti az ügy felülvizsgálatát;
f) utalást arra, hogy a kifogás a bírói határozat meghozataláig visszavonható;
g) rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra, továbbá a büntetés kiszabása, illetőleg az intézkedés alkalmazása során figyelembe vett körülményekre;
h) utalást az érdemi döntés alapját képező jogszabályra;
i) a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részéről eljáró személy aláírását.
(3) A szabálysértési hatóság egyéb határozatainak alaki és tartalmi követelményeire a (2) bekezdés rendelkezései értelemszerűen irányadóak.
A kifogás intézésének szabályai
88. § (1) A pénzbírság kiszabását, a figyelmeztetést, a járművezetéstől eltiltást, az elkobzást megállapító határozattal szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője vagy védője, a 85. § (1) bekezdésének 2. fordulatában meghatározott kártérítést illetően a sértett is a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kifogást nyújthat be.
(2) A kifogásban elő kell adni annak okát és célját. Az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni.
(3) A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.
89. § (1) A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy - a kifogást tevő javára - módosíthatja.
(2) Amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozatát nem módosítja, illetőleg nem vonja vissza, továbbá az eljárás alá vont személy javára módosított határozat ellen ismételten kifogást terjesztenek elő, az iratokat a szabálysértési hatóság az illetékes helyi bírósághoz teszi át.
90. § (1) Az elkésett vagy nem a jogosult által előterjesztett kifogást a szabálysértési hatóság elutasítja. E határozattal szemben a közléstől számított három napon belül az illetékes ügyészségen panaszt lehet előterjeszteni. A panaszt a 86. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell elbírálni.
(2) A szabálysértési hatóság a kifogás beérkezését követő nyolc napon belül - amennyiben a kifogás érvényes és nem kerül sor a 89. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazására - az iratokat a további eljárás lefolytatása céljából megküldi az illetékes helyi bíróságnak.
(3) Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat jogerőssé válik.
Okés....mert nem mindegy, hogy közig, vagy sima szabs.
Ha szabs.:
A szabálysértés büntethetőségének elévülése
11. § (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés).
(2) Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér.
(3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll.
(4) Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidő az azt követő napon kezdődik, amikor az eljárás alá vont személy még jogszerűen eleget tehetett volna kötelességének.
(5) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, de a büntető ügyben eljáró hatóság, illetőleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelő határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdődik.
(6) A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértési hatóság, fegyelmi hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik.
(7) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak.
egy kis off, érdemes elgondolkodni azon hogyan gondolkodik a tegnapi eseményekröl a rendőr szakszervezet,,,,,
Közlemény
2009. március 16. hétfő, 18:31
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a 2009. március 15.-i ünnepi rendezvények rendőri biztosításával kapcsolatos jelenségek, visszásságok, törvénytelenségek okán az alábbi közleményt teszi közzé.
A Magyar Köztársaság Rendőrségének vezetése, de különösen a Budapest közrendjének biztosításáért felelős BRFK szakmai vezetése a 2009. március 15-i rendőri biztosítások során a közrend fenntartását összességében ugyan képes volt biztosítani, azonban mindezt egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen eszközökkel és módszerekkel tette!
A nemzeti ünnep alkalmából az évforduló napját megelőzően magas rangú rendőri vezetők fejenként több százezer forintos jutalmakat vettek fel még mielőtt sor kerülhetett volna a rendezvények biztosításának sikeres vagy sikertelen végrehajtására.
Természetesen a biztosításokban ténylegesen munkát végző utcai rendőrök sem túlórapénzt, sem jutalmat nem kaptak előzetesen, ugyanis az előrefizetés eddig is csupán akkor volt jellemző, ha a rendőri vezetők elkötelezettségét, lojalitását kell „megerősíteni”.
Az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök tapasztalataink szerint távvezérlés alapján, sok esetben kaptak „távirányítású” parancsot, azon egyszerű oknál fogva, hogy míg a végrehajtó állományból több ezer rendőr volt a közterületen, addig magas beosztású rendőri vezető egy sem akadt, aki a helyszínen – a közterületen jelen levő állampolgárok mozgását illetve szándékait figyelembe véve - irányította volna a szükséges rendőri műveleteket.
Az elmúlt évek történései tükrében ez ugyan nem meglepő, hiszen ma már csaknem megszokott, hogy a rendőri vezetők előre felveszik a jutalmakat, majd amikor az utcán a rend fenntartására vagy felelősségteljes parancs kiadására lenne szükség, hirtelen nem lelhető egy parancsnok sem. Ez a rendőri vezetők részéről tapasztalható mentalitás, a munka és a felelősség elhárítása, az utca ünnepelni szándékozó állampolgárával való találkozás helyett az elbúvás, valamint a jogsértő parancsok kiadása a végrehajtó állomány részére, és ezáltal az utca emberének az utca rendőrével való szembeállítása ma már nem írható csupán a hozzá nem értés, vagy az amatőrizmus számlájára.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elfogadhatatlannak tartja a rendőri felső vezetés „eltűnését” a közterületről, ugyanis egy rendezvény biztosítása során másodpercek alatt kell fontos döntéseket hozni, ami távol a helyszíntől, egy kényelmes fotelben ülve, a rádióforgalmazást követő „értékelés” eredményeként nem lehetséges.
Az 1848-as szabadságharc előestéjének számító március 15-i események során a magyar nemzet – többek között - a szabad sajtó, és a szólásszabadság jegyében fogalmazta meg követeléseit. Az emberek 2009-ben Európában példa nélküli módon – de talán az egész világon is csak a nyilvánvalóan diktatórikus berendezkedésű államokhoz hasonlóan - hármas vaskordonok mögött, több száz méterre a pozícióban lévő állami és önkormányzati vezetőktől eltávolítva voltak kénytelenek ünnepelni a szólásszabadság törvényi kereteinek béklyójában. A rendőri vezetés ilyen mértékű politikai szerepvállalása szakmai indokokkal nem igazolható, nem elfogadható.
A Magyar Köztársaság Rendőrségének vezetése ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy az Alkotmányban és a Rendőrségről szóló törvényben foglaltaktól eltérően képtelen pártsemleges és politikailag is semleges módon fenntartani a közrendet. Ismét bebizonyosodott, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége elsősorban nem az adófizető állampolgárok közrendjének biztosítását, hanem a Magyar Köztársaságot gazdasági és morális végveszélybe sodró, regnáló politikai vezetők uralmának fenntartását tartja elsődleges, legfontosabb céljának, még akkor is, ha ezt csak az állampolgárok karanténba zárása árán érheti el.
Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a mai magyar Rendőrség „szakmai” vezetése erre a feladatra alkalmatlan, ugyanis az alkalmasságot nem a zubbonyra kitűzött kitüntetések súlya és száma, sem a különböző tudományos fokozatok, vagy tanácsosi címek, de nem is az előre kiosztott milliós jutalmak igazolják.
Hűen tükrözi a mai magyar közhangulatot az a jelenség, hogy a közélet vezető személyiségei kizárólag az ünneplő és elégedetlenkedő tömegtől elszeparálva, túlzás nélkül az ország teljes hadra fogható rendőri állományának Budapestre történő felrendelésével mernek csak közterületen beszédet tartani, demokráciáról szónokolni.
A rendőr-szakmai veszélye ennek nyilvánvaló. Az alulfizetett, napi megélhetési gondokkal küzdő rendőröknek az elégedetlen tömeg és a választott vezetők közé állítása 2009. március 15-én indokolatlanul tette ki a rendőröket az ünnepelni kívánó tömegek elégedetlenségének. A rendőrség végrehajtói állományának az utca emberét vegzáló, lépten-nyomon igazoltatást elváró kényszere egyértelműen a közrend biztosításáért felelős rendőri vezetők súlyos szakmai hibája.
Az utca rendőrének és az ünnepelni, vagy éppen kritizálni szándékozó tömegeknek a szembeállítása súlyos szakmai tévedés, amelynek mögöttes indítéka, mozgatórugója a politikai felelősségre vonás alóli menekülési szándék volt egy nemzeti ünnep alkalmával.
Milyen példamutató szakmaiság az, ahol a rendőri vezetők a föld alá bújnak, majd onnan osztogatják az utasításaikat, miközben a demokratikus jogaival élni kívánó több ezer adófizető állampolgár beosztottjaikat joggal kritizálja?
Milyen demokrácia és milyen szakmaiság az, ahol a föld alatt megbúvó rendőri vezető az ország harmadik legerősebb, az állampolgárok által egyre nyilvánvalóbb módon támogatott pártjának prominens vezetőjével szembeni kényszerintézkedésre ad ki utasítást?
Milyen szakmaiság az, ahol a békésen hazafelé tartó tömegben egy politikai párt EU- listáját vezető személyét és környezetét gázspray-vel lefújathatják, földre tepertethetik? Ez lenne a Bizalom, Biztonság és a Becsület megnyilvánulása?
Milyen szakmaiság az, ahol a közrendet külföldi tulajdonú civil őrző-védő Kft. jogosult fenntartani és a magyar adófizető állampolgároktól, kisgyermekes anyukáktól kobozzák el mindenféle ürüggyel az enni- és innivalójukat, valamint a felnövekvő ifjú nemzedék tagjainak cumisüvegét, mondván, hogy azzal „dobálni is lehet”?
Milyen szakmaiság az, ahol a Rendőrség szakmai vezetése nem emelte fel a hangját az ellen, hogy a verbális önkifejezés, vélemény-nyilvánítás 161 évvel a szólás- és sajtószabadság követelésének megfogalmazását követően ismét tiltott tevékenység lett Magyarországon?
Milyen szakmaiság az, ahol a Rendőrség a jogszabályok megalkotása során szó nélkül tűrte, hogy valakit pusztán azért, mert alkotmányos jogával kíván élni, bebörtönözhessenek, vele szemben a rendőrök akár erőszakot alkalmazhassanak, életét, egzisztenciáját tönkretehessék?
Milyen szakmaiság az, ahol dr. Paczolay Péternek az Alkotmánybíróság elnökének a március 15. előtti napokban egyértelműen kinyilvánított állásfoglalásával szemben - mely szerint még a „gyűlöletbeszédet” sem lehet büntetőjogilag szankcionálni, nem hogy a kormánnyal és egyes politikusokkal szembeni nemtetszésnek hangot adó vélemény kinyilvánítását – a rendőrség az alkotmányosság „jogforrásaként” megszólaló elnök úr véleményét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta?
Hová tovább Rendőrség?
Miért gondolja azt a rendőrség jelenlegi vezetése, hogy mindazoknak a szakmaiatlan és jogsértő döntéseknek – amelyben a testület társadalmi megítélése a jelen állapotát mutatja – a közeljövőben nem lesz semmilyen következménye?
Az utóbbi két évben fokozódó szakmaiatlan, a rendőri eskü szellemétől idegen, nemzetellenes rendőri vezetők által tanúsított magatartások minden eddig tapasztaltnál mélyebb morális szakmai válságba taszította a rendőri állományt és annak társadalmi megbecsülését.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a végrehajtó és középvezetői rendőri állomány védelme érdekében, továbbá a Rendőrség alapfeladata teljesítésének veszélyeztetettségét látva, tapasztalva a rendőri állomány politikai célok megvalósítására irányuló bevetését, a leghatározottabban tiltakozik a 2009. március 15-én tapasztalt indokolatlan erődemonstráció, a végrehajtói állomány ilyen jellegű felhasználása ellen.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete két év elteltével ismét a tisztességes adófizető magyar emberek előtt szégyenkezik mások helyett azért a szakmaiatlan rendőri vezetői ténykedés miatt, amely a demokrácia rossz értelmezéseként az utca emberét vaskorlátok erdejével választja el a megemlékezés helyszíneitől, csupán azért, mert a Magyar Köztársaság politikai irányítóinak személyes érdeke ezt kívánja meg.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elhatárolódik a magyar rendőrség jelenlegi vezetésének szakmaiatlan ténykedésétől és a jövőben minden törvényes eszközt fel fog használni azért, hogy hasonló színvonalú rendőri szerepvállalás ne következhessen be egy nemzeti, vagy állami ünnepség biztosítása során sem.
Nyilvánvaló hogy a Magyar Köztársaság Rendőrségének szűk vezetői rétege megengedhetetlen módon, politikailag elkötelezett a jelenlegi állami és Fővárosi vezetés mellett. Ezért a rendőri vezetők ma már az ünnepek napját megelőző időben, szégyenérzet nélkül a világ legtermészetesebb módjaként – biztos ami biztos alapon – előre jutalmakat vesznek fel az adófizetők által biztosított költségvetési forrásokból, majd ezt követően azokat vegzáltatják, akik egzisztenciális életnívójuk fenntartásának alapját megteremtik.
A rendőri vezetők – a föld alá bújva, természetesen arc és hang nélkül – a törvényben biztosított hatáskörök gyakorlása helyett, az adófizető magyar állampolgárok Alkotmányban biztosított jogait korlátozó – meggyőződésünk szerint Alkotmányellenes – jogszabályi rendelkezések betartását tartja legfontosabb szakmai feladatának akkor, amikor az utcán kellene helytállniuk, és eközben elfeledkeznek arról 2009. március 15-én, hogy mit is kíván a Magyar Nemzet.
Szekszárd/Budapest, 2009. március 16.
Szima Judit főtitkár
Megállás
40. § (1) Járművel megállni - ha közúti jelzésből vagy a (2)-(5) bekezdés rendelkezéséből más nem következik - csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. A megállást irányjelzéssel jelezni kell.
(2) Egyirányú forgalmi úton az úttest bal szélén - ha közúti jelzésből más nem következik - akkor szabad megállni, ha a jármű mellett az úttest jobb széléig mérve legalább 5,5 méter szélességű hely marad.
(3) Kétkerekű motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral és kerékpárral egymás mellett két sorban vagy az úttest széléhez viszonyítva ferdén is meg szabad állni, ha a járművek az úttestből egy személygépkocsi szélességénél többet nem foglalnak el. Ahol a várakozóhelyet útburkolati jel [18. § (1) bek. j) pont] jelzi, egy gépkocsi részére szolgáló helyen két ilyen jármű is megállhat.
(4) Lakott területen kívül járművel - a lehetőséghez képest - az úttesten kívül kell megállni.
(5) Tilos megállni:
a) ahol a jármű fényjelző készülék vagy jelzőtábla jelzésének az észlelését akadályozza;
b) ahol a jármű és az úttesten levő záróvonal vagy a jármű és az úttest másik szélén álló jármű között legalább három méter széles hely nem marad;
c) be nem látható útkanyarulatban, bukkanóban vagy más olyan helyen, ahol a járművet a többi jármű vezetője kellő távolságból nem észlelheti;
d) körforgalmú úton, útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül, ha a közúti jelzésből más nem következik; az útkereszteződésben az úttorkolattal vagy útelágazással szemben megálló járműre - ha ez a többi jármű bekanyarodását nem akadályozza - a tilalom nem vonatkozik;
e) kijelölt gyalogosátkelőhelyen, valamint a gyalogosátkelőhely előtt személygépkocsival, motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral, kerékpárral és kézikocsival 5 méter, egyéb járművel 15 méter távolságon belül;
f) hídon, aluljáróban, alagútban, valamint ezek be- és kijáratánál;
g) vasúti átjáróban és attól számított 30 méter távolságon belül, valamint vasúti, illetőleg villamospályán és ezekhez olyan közel, hogy a jármű a vasúti jármű, illetőleg a villamos közlekedését akadályozza;
h) más járművel a villamos, autóbusz vagy trolibusz megállóhelyet, illetőleg taxiállomást jelző tábla előtt 15 méter, utána 5 méter távolságon belül, kivéve, ha útburkolati jelből más következik;
i) autóbuszöbölben és autóbusz forgalmi sávban, kivéve a kijelölt megállóhelyen megálló autóbuszt (trolibuszt), villamost, a személytaxit, a betegszállító gépjárművet, továbbá 20 és 6 óra között a kommunális szemét szállítására szolgáló járművet;
j) villamos megállóhelynél levő járdasziget és a hozzá közelebb eső járda közötti úttestrészen;
k) 1000 kilogrammnál nagyobb tengelyterhelésű járművel járdán;
l) kapaszkodósávon, gyorsító- és lassító sávon, valamint kerékpársávon;
m) különösen veszélyes helyen, az útburkolati jellel [18. § (3) bek.] jelzett területen.
(6) Az (1), (4) és (5) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik a forgalmi okból szükséges megállásra,
tehát.. szó sem nem volt ottan ám holmi szabálytalan várakozásról.. nem-nem
az a forgalmi akadályt képező lerobbant motorkerékpár ideiglenes elhelyezése volt a műszaki mentésig.. ugye
Panasz a szabálysértési hatóság előtti eljárásban
86. § (1) A szabálysértési hatóságnak a 79-81. §-a alapján hozott határozatával, illetőleg intézkedésével szemben az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint a rendbírsággal sújtott személy, a 84. § alapján hozott határozatával szemben a sértett panaszt tehet. A 74/A. § (8) bekezdése alapján hozott határozattal szemben az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint a sértett és jogi képviselője panaszt tehet.
(2) A panaszt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál.
(3) Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes ügyészségnek küldi meg.
(4) Az ügyész a panaszt nyolc napon belül elbírálja és
a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy
b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasítja.
(5) Az a) pont esetében az ügyész a panasztevőt, a b) pont esetében pedig azokat értesíti, akikkel a panasz alapjául szolgáló határozatot korábban közölték.
A szabálysértési hatóság határozata
87. § (1) Amennyiben az eljárás adatai elegendő alapot szolgáltatnak az eljárás alá vont személy felelősségének megállapítására, a szabálysértési hatóság pénzbírságot szabhat ki, figyelmeztetést, járművezetéstől eltiltást, illetőleg elkobzást alkalmazhat, valamint kártérítést és eljárási költséget állapíthat meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határozatnak tartalmaznia kell:
a) a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyának a megjelölését;
b) a rendelkező részben az eljárás alá vont személy személyi adatait, a szabálysértés megnevezését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket;
c) felszólítást az eljárás alá vont személyhez arra nézve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a pénzbírságot vagy az egyéb pénzösszeget fizesse meg;
d) a pénzbírság átváltoztatása esetére megállapított közérdekű munka, illetőleg elzárás tartamát;
e) utalást arra, hogy a pénzbírságot kiszabó határozattal, a járművezetéstől eltiltással, az elkobzással, továbbá a figyelmeztetéssel szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője vagy védője, a 85. § (1) bekezdésének 2. fordulatában meghatározott kártérítést illetően pedig a sértett is - a közléstől számított nyolc napon belül - halasztó hatályú kifogás előterjesztése útján, a bíróságtól kérheti az ügy felülvizsgálatát;
f) utalást arra, hogy a kifogás a bírói határozat meghozataláig visszavonható;
g) rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra, továbbá a büntetés kiszabása, illetőleg az intézkedés alkalmazása során figyelembe vett körülményekre;
h) utalást az érdemi döntés alapját képező jogszabályra;
i) a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részéről eljáró személy aláírását.
(3) A szabálysértési hatóság egyéb határozatainak alaki és tartalmi követelményeire a (2) bekezdés rendelkezései értelemszerűen irányadóak.
A kifogás intézésének szabályai
88. § (1) A pénzbírság kiszabását, a figyelmeztetést, a járművezetéstől eltiltást, az elkobzást megállapító határozattal szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője vagy védője, a 85. § (1) bekezdésének 2. fordulatában meghatározott kártérítést illetően a sértett is a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kifogást nyújthat be.
(2) A kifogásban elő kell adni annak okát és célját. Az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni.
(3) A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.
89. § (1) A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy - a kifogást tevő javára - módosíthatja.
(2) Amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozatát nem módosítja, illetőleg nem vonja vissza, továbbá az eljárás alá vont személy javára módosított határozat ellen ismételten kifogást terjesztenek elő, az iratokat a szabálysértési hatóság az illetékes helyi bírósághoz teszi át.
90. § (1) Az elkésett vagy nem a jogosult által előterjesztett kifogást a szabálysértési hatóság elutasítja. E határozattal szemben a közléstől számított három napon belül az illetékes ügyészségen panaszt lehet előterjeszteni. A panaszt a 86. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell elbírálni.
(2) A szabálysértési hatóság a kifogás beérkezését követő nyolc napon belül - amennyiben a kifogás érvényes és nem kerül sor a 89. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazására - az iratokat a további eljárás lefolytatása céljából megküldi az illetékes helyi bíróságnak.
(3) Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat jogerőssé válik.
Ha szabs.:
A szabálysértés büntethetőségének elévülése
11. § (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés).
(2) Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér.
(3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll.
(4) Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidő az azt követő napon kezdődik, amikor az eljárás alá vont személy még jogszerűen eleget tehetett volna kötelességének.
(5) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, de a büntető ügyben eljáró hatóság, illetőleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelő határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdődik.
(6) A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértési hatóság, fegyelmi hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik.
(7) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak.