Jobbára a cseh sörök jönnek be, meg a dreher. De amennyit én megiszok, bármilyen is lehetne. Nyár elején vettem két tálcával, szerintem a fele még megvan.
Mindenkinek.meg vannak a saját reális igényei jó esetben. Van akinek kevesebb, kisebb is jó, aztán ha több kerekedik akkor képes elosztogtani mert neki ugy is jo. Van aki meg a saját kényelmére, hobbijára áldozza a többlet bevételt. Vagy elutazgatja, élményeket vásárol. Nem vagyunk egyformák, de én sem tudok azonosulni a leirt életfelfogással,bár ettöl.függetlenül én is adományozok, csak nem mértéktelenül.
Értem is meg nem is!
Van mindened, de nincs szükséged jobbra attól ami van.
De lehetne egy kicsivel kisebb házad, öregebb cuccaid s akkor az azokból képződött különbséget is fordíthatnád jótékonykodásra!
Hol a határ?
Ki dönti el?
Különben is, a családomnál senki és semmi nem fontosabb!!
Az egész tetves univerzum nem ér annyit mint a kislányom, ennek ellenére nincs agyon tutujgatva.
Én is segítettem már néhány embernek, mind anyagiakkal, mind tettekkel, volt aki méltó volt rá s volt aki méltatlannak bizonyult erre!
Attól még senki sem lesz jó ember , hogy beteg a gyermeke vagy fogyatékos!
Van egy kislányom és biztos lehetsz benne, hogy ha ne adj isten történne vele valami akkor egyrészt mindenemet pénzé tenném, ha kellene akár a vesémet is, vagy kirabolnék valami dílert, vagy mittudom én, de az tuti, hogy nem nézném tétlenül, másra várva a szenvedését!
Hát nem teljesen.Ugyanis itt nem arról van szó(de már ezt is írtam) hogy te magad lemondj alapvető javakról.Itt vagyok pl én,van házam autóm motorom,mindenből lehetne jobb,de nincs rá szükségem,főleg tudatában annak hogy más ezzel mit kapott,viszont azt sem tehetem meg hogy elosztogatom a házam mert akkor az én gyerekeim lennének rászorulók.
Nyilván, különben nem gyártanák, de nekem se jön be annyira, bár még mindig jobb, mint a borsodi.
Van mindened, de nincs szükséged jobbra attól ami van.
De lehetne egy kicsivel kisebb házad, öregebb cuccaid s akkor az azokból képződött különbséget is fordíthatnád jótékonykodásra!
Hol a határ?
Ki dönti el?
Különben is, a családomnál senki és semmi nem fontosabb!!
Az egész tetves univerzum nem ér annyit mint a kislányom, ennek ellenére nincs agyon tutujgatva.
Én is segítettem már néhány embernek, mind anyagiakkal, mind tettekkel, volt aki méltó volt rá s volt aki méltatlannak bizonyult erre!
Attól még senki sem lesz jó ember , hogy beteg a gyermeke vagy fogyatékos!
Van egy kislányom és biztos lehetsz benne, hogy ha ne adj isten történne vele valami akkor egyrészt mindenemet pénzé tenném, ha kellene akár a vesémet is, vagy kirabolnék valami dílert, vagy mittudom én, de az tuti, hogy nem nézném tétlenül, másra várva a szenvedését!
hiszen a gyógyszerek többségét azért eszik mert szükségük van rá