Ő sem gondolt ám ilyenekre, hogy mihez mekkora akaraterő kell, csak egyszer szólt az orvos, hogy Lajos bá...ez rák...
De az öreg olyan, mint a szikla, pofán is baszta a rákot, rinyálás és zokszó nélkül és azóta is itt van velünk.
Szerintem ne várd meg, hogy valami nálad is történjen (soha, de soha ne legyen semmi ilyen bajod és más se!), szóval még most kérd azt a nagy kanalat az élethez. Köpd szemen a félelmet és aggódást és ne várd meg, hogy valami eszedbe juttassa, mennyire jó is, míg lélegzel.
Én szeretek motorozni és bírom is, de ennek ellenére egyet kell értenem. Én is vittem el olyan helyre a családot, ahova addig csak motorral mentem és autóval is kuvajó volt...Ami szép, az mindenhogy szép :-)
Jó ezt olvasni.
Én sem "adtam még fel", nálam nem akkora még a baj, mint Édesapádnál. Viszont nem vagyunk egyformák, bennem nem lesz akkora akaraterő és kitartás mint őbenne. Ez biztos.
Bogyó bá, asszem te fakadtál ki régebben, hogy a profilom bemutatkozó szövege sértő számodra és nem tudsz komolyan venni, de nekem meg van akkora szívem, hogy leírom, amit most le fogok Neked:
Szóval Édesapám igen beteges, sikerült annyi mezőgazdasági permetszert belélegeznie az évtizedek alatt és annyi idegességet átélnie, hogy 61 évesen megvívott egy harcot a rákkal és Apukám győzött, de a sok egyéb betegség még mindig megmaradt, ritka izületi kór, cukorbetegség, liszt, tej, tojás intolerancia, stb.
Minden rohadt napon egy kosár gyógyszert kell megennie, éves szinten 1-2 hét tervezett kórházi szerviz, rendbe hozás.
De!
Itt jön a trükk!
Nem adja fel, most 1 hónapja vett magának egy kis choppert, mert újra motorozni akar, akkora kocsival jár, amiről én csak álmodok és minden nap tud nevetni, világ életében egy csibész volt!
Tudja jól, hogy nem Ő lesz a 100. szülinapját ünneplő, bottal sétálgató öreg (adja az Ég, hogy mégis!), de amíg él, addig éli is ezt a világot, nem aggódik.
Na, ezzel az infóval azt kezdesz, amit akarsz, de szerintem nem kéne hagynod, hogy megmérgezzen a félelem!
Á, fenét! Tavaly - tök egyedül - bejártam a GS-sel a Transzalpinát, Transzfogarast és a fél Székelyföldet, és idén ugyanoda kívánkoztam.
El is mentem: a nejemmel kettesben, KOCSIVAL. Röhögni fogsz, de marha jó volt - jobb, mint ha megint motorral senyvedtem volna. Jobb tempóval szedtem ugyanazokat a kanyarokat anélkül, hogy ronggyá áztam volna párszor. Ja, és még klíma is volt!
Nem akarok panaszkodni (nem is fogom ezt leírni többet), de nekem összesen 10 jó évem volt. Az 55-ből.
Beteges vagyok születésem óta, és ez nem lett jobb a kor előrehaladtával. 13-23 éves korom között úgy tűnt hogy "kinőttem" és rendben lesz minden. Például egészségügyi korlátozás nélkül lehettem sorkatona is másfél évig. 23 évesen már vérző gyomorfekéllyel feküdtem a kórházban, majd nagyon gyorsan jött a többi... Hogy mi a f@szér' kezdtem el így 50 koromban motorozni? Hát azt nem tudom - de mostanában megint nem sok kedvem van ráülni a gépre, az elmúlt években 8-9 ezret mentem egy évben, idén eddig kettőnél se tartok...
Figyi, valamit valamiért...ha nem a két kezeddel építed fel a házad, akkor még most is a kölcsönt fizetnéd és az ideg ette volna meg a tested. Ingyen csak a luxus kurváknak van az élet, mint megszívjuk valahogy.
én úgy vélekedtem inkább felépítem a házam pár év alatt mindenféle kölcsönök nélkül, minthogy fizessek minden szarért
de amikor 80nm padlás betonozáskor egyedül huzigáltam fel csigán a betont már kezdtem érezni hogy lehet jobb lenne ha több lenne az ember
plusz mellé még a másodállás szőlő kukoricás stbstb
emiatt szarok bele kb mindenbe mert rájöttem hogy ha nem csinálok semmit akkor sem lesz a helyzetem rosszabb
amúgy fater 72 és neki nem recseg-ropog minden izülete úgy mint nekem
És ha nem lesz "szerencséd" és még pár év tolókocsival is súlyosbítod az akkor amúgyis szenvedéssel teli életet? Az ember még ebben sem lehet biztos, hogy "sikerül".
Te valamit nagyon nem csináltál jól. Öregapám 87 évesen szinte egészségesen dobta be a törölközőt reggelre. Öreganyám szintén. Faterom mondjuk nem volt ilyen szerencsés, de én azt a túlzott munka és stresszes élet rovására írom.
Már miért ne halhatnál meg betegen motorbalesetben Sajnos, vagy nem sajnos, volt aki így vetett véget szenvedésének.
Én úgy gondolom ha már nagy tehernek érzem majd a szenvedés felülök valami motorfélére és megnyomom az off gombot
Bár néha attól tartok az előbb is lesz, mint, hogy betegségben szenvedjek.
De az öreg olyan, mint a szikla, pofán is baszta a rákot, rinyálás és zokszó nélkül és azóta is itt van velünk.
Szerintem ne várd meg, hogy valami nálad is történjen (soha, de soha ne legyen semmi ilyen bajod és más se!), szóval még most kérd azt a nagy kanalat az élethez. Köpd szemen a félelmet és aggódást és ne várd meg, hogy valami eszedbe juttassa, mennyire jó is, míg lélegzel.
akkor sem lett volna semmi sem ha 5 évvel később épül fel, de most már utólag tökmindegy.....
Én sem "adtam még fel", nálam nem akkora még a baj, mint Édesapádnál. Viszont nem vagyunk egyformák, bennem nem lesz akkora akaraterő és kitartás mint őbenne. Ez biztos.
Szóval Édesapám igen beteges, sikerült annyi mezőgazdasági permetszert belélegeznie az évtizedek alatt és annyi idegességet átélnie, hogy 61 évesen megvívott egy harcot a rákkal és Apukám győzött, de a sok egyéb betegség még mindig megmaradt, ritka izületi kór, cukorbetegség, liszt, tej, tojás intolerancia, stb.
Minden rohadt napon egy kosár gyógyszert kell megennie, éves szinten 1-2 hét tervezett kórházi szerviz, rendbe hozás.
De!
Itt jön a trükk!
Nem adja fel, most 1 hónapja vett magának egy kis choppert, mert újra motorozni akar, akkora kocsival jár, amiről én csak álmodok és minden nap tud nevetni, világ életében egy csibész volt!
Tudja jól, hogy nem Ő lesz a 100. szülinapját ünneplő, bottal sétálgató öreg (adja az Ég, hogy mégis!), de amíg él, addig éli is ezt a világot, nem aggódik.
Na, ezzel az infóval azt kezdesz, amit akarsz, de szerintem nem kéne hagynod, hogy megmérgezzen a félelem!
El is mentem: a nejemmel kettesben, KOCSIVAL. Röhögni fogsz, de marha jó volt - jobb, mint ha megint motorral senyvedtem volna. Jobb tempóval szedtem ugyanazokat a kanyarokat anélkül, hogy ronggyá áztam volna párszor. Ja, és még klíma is volt!
Amúgy ezzel is betakarózik kátyu miatt szóval van benne bugi.
Esetleg vegyél egy izgalmasabb gépet, egy kis felelőtlen száguldozás talán meghozza a kedved
Beteges vagyok születésem óta, és ez nem lett jobb a kor előrehaladtával. 13-23 éves korom között úgy tűnt hogy "kinőttem" és rendben lesz minden. Például egészségügyi korlátozás nélkül lehettem sorkatona is másfél évig. 23 évesen már vérző gyomorfekéllyel feküdtem a kórházban, majd nagyon gyorsan jött a többi... Hogy mi a f@szér' kezdtem el így 50 koromban motorozni?
de amikor 80nm padlás betonozáskor egyedül huzigáltam fel csigán a betont már kezdtem érezni hogy lehet jobb lenne ha több lenne az ember
plusz mellé még a másodállás szőlő kukoricás stbstb
emiatt szarok bele kb mindenbe mert rájöttem hogy ha nem csinálok semmit akkor sem lesz a helyzetem rosszabb
amúgy fater 72 és neki nem recseg-ropog minden izülete úgy mint nekem
Én úgy gondolom ha már nagy tehernek érzem majd a szenvedés felülök valami motorfélére és megnyomom az off gombot
Bár néha attól tartok az előbb is lesz, mint, hogy betegségben szenvedjek.