Nem tudom milyen faluban élsz, de itt nálunk a legutolsó kis cigány gyereknek is okostelefonja van. Annyi a különbség a városhoz képest, hogy a babakocsiban még ne tablettel játszik a gyerek, de mire elsős lesz már valószínűleg gépezik otthon a falusi is.
De, pontosan értem.....most, hogy falun élek újfent a régi és új haveroknál tapasztaltam azt az általános hozzáállást amit írtam, hogy jó lesz a gyereknek az amiben ők is felnőttek minek az a sok új dolog. a történetemet meg pont azért írtam amiért, hogy aki lemarad és a többieket is elzárja a fejlődéstől amin a világ többi része átmegy az pont úgy jár mint az irakiak akiknek bemesélték, hogy ők a királyok mert értékeik vannak.....oszt kiderült két nap alatt, hogy mégsem az értékek nyerik meg a háborút legyen lészen is az forró, hideg vagy alternatív esetleg csak simán a történelem szemétdombja körüli dolog..........mindig az vesztett hosszú távon aki berögzül és ahogy ez nagyban úgy kicsiben is érvényes a kiccsalád és abban a gyermekeink révén, aki mindentől elzárja és nem hagyja a többiekkel fejlődni akkor az a gyerek végérvényesen lemarad akár behozhatatlanul is az egész életében.....
Szakiskolából is mehet tovább. Egy szakma érték! Az társadalmi probléma,, hogy minden szakmunkás idiótának van elkönyvelve. Részben ez is az oka, a szakmunkás hiánynak.
Nem érted! Nem azt mondtuk, hogy nem kell haladni, de van egy határ és a szülők jelentős százaléka azért veszi meg ezt a sok szart a gyereknek, mert addig amíg el van ezekkel nem kell vele foglalkozni. Tisztelet a kivételnek. Amúgy nem rád értem, de vicces hogy pint azok mondják, hogy haladni kell a korral, akik befosnak pár bevándorlótól.
Minden gyerek korszakában biztositani kell a lehetőséget az előrejutásban. Nem a flancolásban, bár béha annak tünhet akár egy tablet vásárlása is, amit aztán a gyerek többnyire ugyis a saját céljaira is fog használni.
Csak annyit a mai napihoz, aki nem halad és nem hagyja a gyerekét haladni....nos hát az......beírtam vagy kétszer is amit most. olvastam egy könyvben amit egy újságíró írt a 91'-es első öbölháborúról, ő az irakiak aközött volt (akkoriban ugye a szoci éra miatt még oda volt kapcsolat jobban), tehát egy iraki valamilyen gyalogos zászlóaljnál néztek szembe a nato erőkkel, látták a hetek alatt, hogy míg az irakiak szanaszét beásták magukat és készültek vadul addig velük szemben párszáz méterre megjelentek franciák és molyoltak egy kicsit egy kis valamit művelve, no eljött az idő elindult a nagy háború , a zszpk. elindított egy egész századot a letelepített dolog felé, hogy foglalják el és arassanak győzelmet, hát némi géppuskázás megy ilyenek no meg szinte egy egész század iraki halála után a sikerült elfoglalni a francia lőállás amiben volt egy db. automata távirányítású géppuska.........az újságírónk ezután vett érzékeny búcsút a zászlóalj parancsnokától akinek öccse is elesett a nagy harcban és húzott hátra a további kalandok felé......tanúlság, aki nem halad a korral az pont úgy jár mint az irakiak......
.......gyerekemnek van osztálytársa (illetve szinte mind ilyenek kevés kivétellel) ahol a lejjebb sugárzott "értékek" mentén kívánják a gyerekeiket ( persze főleg a másokét) nevelni és az még hagyján, hogy irigykedve nézi pl. az enyémet, hogy neki van okos teló, tablet, laptop meg minden ami egy mai gyereknek kell és az hozzáfér a tanulásához mindenhez amire szüksége van ( és persze szórakozik is velük), de most a továbbtanulásnál (pedig a környéken egy igen jó iskola) alig mennek gimibe az enyémen kívül és tulképp nem azért mert hülyék vagy rosszul tanulnának (van olyan lány aki sokkal jobb az enyémnél) hanem a vaskalapos, jó az olyan ahogy én felnőttem szülői mentalitás miatt szakiskolákba mennek ezek az amúgy jó képességű gyerekek. El lehet venni egy gyerek jövőjét így is.........
Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.
Nincs mit érvelni, mert nem lehet. Megjelenésedtől ezzel a nickkel nyilvánvaló volt, hogy szellemileg nem vagy teljesen rendben, de kevesen foglalkoztak ezzel a ténnyel. Ehhez képest folyamatosan idiótaságokkal jössz, te kategorizálsz, minősitesz, csoportokba rendezel, véleményezel itt irogatókat, miközben he veled teszik mert már elunták akkor provokálsz.
Ha nem tetszik az itteni rendszer ne irj ide, ugyse nagyon áll már szóba veled senki - nekem is inkább örülnöd kellene :)
.......gyerekemnek van osztálytársa (illetve szinte mind ilyenek kevés kivétellel) ahol a lejjebb sugárzott "értékek" mentén kívánják a gyerekeiket ( persze főleg a másokét) nevelni és az még hagyján, hogy irigykedve nézi pl. az enyémet, hogy neki van okos teló, tablet, laptop meg minden ami egy mai gyereknek kell és az hozzáfér a tanulásához mindenhez amire szüksége van ( és persze szórakozik is velük), de most a továbbtanulásnál (pedig a környéken egy igen jó iskola) alig mennek gimibe az enyémen kívül és tulképp nem azért mert hülyék vagy rosszul tanulnának (van olyan lány aki sokkal jobb az enyémnél) hanem a vaskalapos, jó az olyan ahogy én felnőttem szülői mentalitás miatt szakiskolákba mennek ezek az amúgy jó képességű gyerekek. El lehet venni egy gyerek jövőjét így is.........
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.
Ha nem tetszik az itteni rendszer ne irj ide, ugyse nagyon áll már szóba veled senki - nekem is inkább örülnöd kellene :)
Fasz
s nem anyázásra ok, hogy
el vagy akadva.