Egyrészt hol magyaráztam olyat hogy neked hogyan kéne csinálni?Sehol,én azt mondtam hogy számomra és úgy általában a környezetembe tapasztaltak szerint az emberek használják a légyszíves és a köszönöm szavakat.
Másrészt,folyton ezzel jössz hogy nem tudom milyen ez mert nem ezt csinálom,azért annyit hozzáfűznék hogy valóban nem vagyok vállalkozó,viszont ahol dolgozok,ott 6-8 ember dolgozik a kezem alá,nem az alkalmazottaim viszont hozzám igazodnak,én kérem meg őket arra hogy mi legyen a sorrend,nekem hogy jó.De megkérem őket a sorrendre mert én látom át,még véletlenül sem utasítok.De ma délután megkérdeztem az asszonyt,vezető beosztásba van,6 emberrel,Csak ennyi volt a kérdés:
-a munkahelyeden kérsz vagy utasítasz?
-egyértelmű hogy kérek,a kollégáim.Ha utasítani kéne,az már régen rossz,akkor ott valami baj van.
Lehet hogy ez csak mifelénk természetes,de így van.
Semmilyen rosszindulat nincs bennem, max. hagyom megzabalni az embereknek a sajat ganejukat, amit a figyelmeztetes es a jozan esz ellenere osszehordtak.
Ja, es nem vayok hajlando csupan valami rosszul ertelmezett humanum miatt a sajat szememet meghazutolni. Amit latok, azt mondom.
Ebben a több pénzben nagyobb szakértelem vagy bármi ihazad lehetne. De mára csak lózung. Nézz szét a munkaerőpiacon. Mind okj szakképzetlen de hatalmas fizetést jelöl meg amit képtelen kitermelni és napközben a telefonját basztatja leginkább.
Tehát az hogy bemondásra felvegyek mondjuk nettó 500ért aminek a bruttója mondjuk 800 körül van és attól több hasznot kéne termelni, aztán két hónap mulva próbáljak másikat mert nem képes kidolgozni, az ugyanolyan veszteség termelés mitha csak egy embert tartanék el az örökkévalóságig.
Ugy kellene mint régen, bedolgozza magát aztán ha képes egyre többre akkor emelkedik a lóvé. Csak hát azt is látni kéne mibe kerül egy ember fenntartása egy év alatt.
Nyilván NER közeli vállalkozások esetében ez nem probléma.
Nem, az a baj hogy a te álláspontod vitathatatlannak tartod és meg akarsz győzni róla hogy egy (megint) hülye vagyok mert szarrágó vállakozóként nem légysziveselek minden mondat előtt és amugyse fizetem meg a dolgozót ezért csak hülyék képesek nekem dolgozni. Nincs benne tapasztalatod, nem is értesz hozzá ami nem baj de megmagyarázod nekem hogy kéne csinálni. Én egy vállakozónak se adok tanácsot csak ha kér de akkor se biztos hogy az neki hasznos. Rengeteg emberrel talälkoztam már, nincs két egyforma igy nem is lehet egyformán kommunikálni velük. De az egyértelmű "utasitásnál" ami ugyanugy kérés nincs hatékonyobb. Lehet itt reggeltől estig légysziveselni köszönömölni attól nem lesz se jobb se tisztességesebb a munkavégzés. Van akinek elég két szóval elmondani van akinek annyival se mert figyel és már tudja mi fog következni van akinek meg szájbarágósabban kell adni tájékoztatást hogy gőrdülékenyebben menjen a munka. Én nem küldöm egyedül sehová legtöbb esetben az embert dolgozni, ugyanott dolgozik és csinálja amit én.
Szóval vitázni lehet de abba már belefáradtam hogy én legyek mindig aki elengedi a füle mellett a hülyeségeket nehogy megbántsak mást aki épp engem se tisztel meg egy normális hangnemmel csak mert a saját elképzeléseit tartja jónak, bár aki benne van az meg látja hogy olyan dologról beszél amiről fogalma nincs.
Csináld, próbáld ki magad aztán beszélgethetünk. Valós jószándéku javaslatokat elfogadok, de olyantól nem fogadok már el tanácsot aki nem onnan jön ahová én tartok.
Amint normálisan hajlandó vagy beszélni álláspontokról azonnal úgy is fogok válaszolni. Sokszor látom hogy valós tapasztalás nélkül szaladsz bele vehemensen meglátásod bizonygatásába és azon addig erőlködsz mig rád nem hagyják.
Másrészt,folyton ezzel jössz hogy nem tudom milyen ez mert nem ezt csinálom,azért annyit hozzáfűznék hogy valóban nem vagyok vállalkozó,viszont ahol dolgozok,ott 6-8 ember dolgozik a kezem alá,nem az alkalmazottaim viszont hozzám igazodnak,én kérem meg őket arra hogy mi legyen a sorrend,nekem hogy jó.De megkérem őket a sorrendre mert én látom át,még véletlenül sem utasítok.De ma délután megkérdeztem az asszonyt,vezető beosztásba van,6 emberrel,Csak ennyi volt a kérdés:
-a munkahelyeden kérsz vagy utasítasz?
-egyértelmű hogy kérek,a kollégáim.Ha utasítani kéne,az már régen rossz,akkor ott valami baj van.
Lehet hogy ez csak mifelénk természetes,de így van.