Nem, nem beszéltem velük, csak a "kötelező" üdvözlés volt meg köztünk. Egyébiránt ők igazoltattak kb másfél hete,írtam is utána, hogy tök normálisak voltak. (még, ha nehezemre is esett ilyet leírni ) Bááár... Szerintem rossz véleménnyel nem lehettek rólam, elkövettem mindent, hogy "bevágódjak"... Mindenesetre 10, azért már több volna, mint elég. Majd megyek a csajos csoporttal. Előttük betekarózni... No, az már gáz volna...
Még annyit a füstölő gumikhoz:
Nem ő volt az egyedüli aki füstölgött és bizony tudva/látva azt hogy milyen tudásszinttel felvértezett motorosok vannak kinn a forgalomban, néha félek magunktól. Nagy kár, nagyon nagy kár hogy ezt a tudásszintet nem követelik meg ahhoz hogy az ember nagy A kategóriára szerezzen jogosítványt. Persze nem a félkezes fűzéseket, mert az inkább a rendőri feladatok ellátásához (meg a motor viselkedésének a maximális megértéséhez) kell leginkább, átlag utcai motoros nem sokat profitál belőle a magabiztosságon kívül.
Tibivel beszéltük mikor tudod befejezni a tréninget, mondta ha lesz új tréning akkor azokkal, de ha nem akkor amikor a srácokkal kimegy gyakorolni akkor velük is befejezheted az anyagot. Erre elröhögtem magam, mert gondolom az lenne minden álmod hogy egyedüli civilként 8-10 motorosrendőrrel tréningezz.
Bár nem tudom beszélgettél-e velük, azért embervért nem isznak.
Igen. Ha már eljött, becsülettel végigcsinálta és folyamatosan javítgatta a hibáit.
Kiírtam egy új időpontot május 8-ra, ha valakit érdekel és lesz addigra gépe és esetleg úgy gondolja hogy neki is jót tenne, eljöhet.
Persze, kint az életben az útviszonyok egy méteren belül is változhatnak, de ha képes vagy kihozni magadból egy maximum közeli fékhatást és nem attól félsz hogy úristen nem merem jobban behúzni, pedig tartalék még lenne, akkor az mindenképp jó. Nem biztos hogy nem épp az ad egy picike önbizalmat egy pár méterrel rövidebb fékúthoz amit itt tanultál. A rendőrök képzése ugyanígy folyik (csak tőlük nem 40 a követelmény hanem 60) és nekik nap mint nap a való életben segít túlélni a szolgálati motorozást, indulj ki abból hogy ha nekik segít túlélni a mindennapokat, neked is fog. Aztán még eleshetsz egy fékúton beszedett porfolton, de nem tudhatod hogy kisebb fékerővel nem esnél-e el ugyanott. A balesetek után órákig, napokig vagy akár évekig (bíróság) lehet elemezni de ott van egy szemvillanásnyi időd döntést hozni. Csodát ezek az ismertek sem tesznek csak segítenek meghozni a döntést.
A teló búgását valószínűleg akkor azért nem halottad még sose, mert hamarább fejreállsz vele minthogy előjönne a hang.
Volt viszont egy Deauville (asszem a zöld), amit tényleg a határig hergelt a tulaja, na annak még a szélvédője is berezonált akkorát búgott a teló.
Amire a fékezési gyakorlat jó, az az hogy a való életben egy évben hányszor kell igazán de kvanagyot vészfékeznünk? Kétszer? Egyszer se? Adott esetben menne? Közel tökéletesen? Dehogy menne csak áltatjuk vele magunkat (heti szinten igyekszem gyakorolni de éles helyzetben nem biztos hogy menne). Itt egy átlag motoros tíz-tizenötévnyi vészfékezésmennyiséget tudott le egy órán belül és mindenki rájött a csínjára-bínjára, hogy a blokkolást hogy szüntesse meg, ne három-négy métert csússzon füstölő kerékkel, aki pedig eddig is elég jól fékezett az most még jobban tud. És ami még fontos, sokan megtapasztalták hogy húzzák azt az első féket, legfeljebb megblokkol a kerék, de az nagy odafigyeléssel kivédhető, nem jelent azonnali esést. Csak métereket a fékút csökkentésében.
Persze ezek a dolgok a gyakorlottság tréning előtti fokától függően mindenkinek más arányú fejlődést hoztak, nálad kevesebbet mint mondjuk Lajosnál vagy a Triumphosnál.
A fékezésről tanultak való életbe való egy az egybe átültetése azért némi veszélyt is hordozhat magában. Itt azért egy idő után már mindenki felmérhette, hol van pár apró kavics,és ezek fényében (viszonylag) jól begyakorolhatóak voltak a mozdulatsorok, fejlődést eredményezve. Viszont ha egy elágazásban mászik elénk a már emlegetett bamba autós, ott nem tudod, mi vár rád útviszonyok terén. Légyen ott por, kátyú, csatornafedél, nyomvályú stb... Egy biztos, most már tudom, hogy nekem nem kell fülelnem az első teló "berregését" mert inkább fordul át az első keréken, mint hogy megcsússzon.(persze normális aszfalton értve)
Jelentem én megvártam az oszoljt. Még a rendőrsrácok és a tavalyi tréning két résztvevője lemérték mit tudnak kezdeni a lóherével és a szűkülő tréninggel (az előbbi trükkös, köcsög nagy odafigyelést és kihívást jelentő bólyasor) de alapvetően mindenki épségben megúszta, senki sem fektette el a vasat és ez nagy szó.
A végére mindenki nagyon elfáradt fejben, ugyanakkor látszott a szemeken hogy megérte eljönni. A végső időre motorozás érdeklődés hiányában elmaradt.
Annak örülök hogy megváltozott róla a véleményed, én Szandrával egy másik nézőpontból úgy láttam bizony a fékezést mindenkinek tanulnia kell és nem ott vannak a határok ahol hiszi, hanem méterekkel korábban is meg lehet ám állni az pedig az életet is jelentheti akár. Igen, nálad is megvolt ez bár voltak kevésbé gyakorlott motorostársak is akik a végére értelemszerűen sokkal többet fejlődtek. Sajnálom hogy valami gebasz miatt abba kellett hagynod, ha más nem a vészkikerüléses részt még biztos élvezted volna, a bójázásos bohóckodást meg ha nem kultiválja a motorod, hát azt lehet hogy nem annyira, bár pár kört érdemes azokban is menned.
Lajosnak külön gratulálnék, hisz kezdő motorosként ráadásul sportmotorral eljött a tréningre és végigküzdötte és szerintem ő is érzi hogy másképp ül a motoron.
Ha Szandra betéved, remélem ő is megírja milyen volt nézőnek lenni, mit látott ő és hogyan érezte magát.
Én magam részéről nem kommentálnám egyenlőre,(szóljon az, aki végig ott volt) mivel motorhiba miatt nem csináltam végig,úgy egyeztünk az oktatóval,hogy egy későbbi alkalommal fogom bepótolni. Való igaz viszont, hogy ódzkodásom ellenére nem bántam meg, hogy elmentem, csak, sajna, ez a kis vacak nem kultiválja a 3000-es fordulatot.
Azt, hogy hogy lehet rajta menni azt hagyjuk....., ott féltem először a motoron és már majdnem hagytam is ott a fogam párszor...
Előző évekbe még lehetett arra menni viszonylag rendesen. Most viszont 60-al kacsázni kellet a kátyúk között és még így is könnyű lesodródni az ívről.
Az elég szar is ott hátul ha nem mégy el Lénárddaróc felé. Sztem inkább az Ózd-Tarnalelesz vonalra gondoltak. Ott is van egy-két kátyús kanyar de talán elmond róla valamit hogy a DL jobbos lábtartóját ott sikerült először megkarcintani, ráadásul a gyári gumikkal! Ami ritka egy fosadék szar volt.
Ez az Ózd-Szilvásvárad tekergő akar lenni? Mert,ha igen, haverok istenítették, hogy de nagyokat lehet rajta menni. Aztán tavaly egyszer elmentünk arra, hát alig tudtam megmaradni a motoron. Crosspályához inkább hasonlít...
Nem reggel leszel mosott szar, bár akkor se leszel épp fitt, hanem estére meg utána másnap reggelre leszel olyan mint akit egész éjjel csak vertek. Még kipihenten is nagy igénybevétel. Testileg-szellemileg egyaránt.
Ettől az elnyújtott ellenállás mértékegységtől elalszok . Remélem, reggel fel bírok eszeledni, mert éjszaka megyünk Barcikára az Akropoliszba,(nem voltam ott már vagy 20 éve) Haddaway lesz a vendég, őt meg szeretném látni... Viszont a hazaérkezés ideje abszolút bizonytalan, úgyhogy lehet, hogy ilyen mosott sz.r kinézetem lesz. Nyugi, másnapos nem leszek, hadd piáljanak a csajok.
Nem ő volt az egyedüli aki füstölgött és bizony tudva/látva azt hogy milyen tudásszinttel felvértezett motorosok vannak kinn a forgalomban, néha félek magunktól. Nagy kár, nagyon nagy kár hogy ezt a tudásszintet nem követelik meg ahhoz hogy az ember nagy A kategóriára szerezzen jogosítványt. Persze nem a félkezes fűzéseket, mert az inkább a rendőri feladatok ellátásához (meg a motor viselkedésének a maximális megértéséhez) kell leginkább, átlag utcai motoros nem sokat profitál belőle a magabiztosságon kívül.
Bár nem tudom beszélgettél-e velük, azért embervért nem isznak.
Kiírtam egy új időpontot május 8-ra, ha valakit érdekel és lesz addigra gépe és esetleg úgy gondolja hogy neki is jót tenne, eljöhet.
A teló búgását valószínűleg akkor azért nem halottad még sose, mert hamarább fejreállsz vele minthogy előjönne a hang.
Volt viszont egy Deauville (asszem a zöld), amit tényleg a határig hergelt a tulaja, na annak még a szélvédője is berezonált akkorát búgott a teló.
Amire a fékezési gyakorlat jó, az az hogy a való életben egy évben hányszor kell igazán de kvanagyot vészfékeznünk? Kétszer? Egyszer se? Adott esetben menne? Közel tökéletesen? Dehogy menne csak áltatjuk vele magunkat (heti szinten igyekszem gyakorolni de éles helyzetben nem biztos hogy menne). Itt egy átlag motoros tíz-tizenötévnyi vészfékezésmennyiséget tudott le egy órán belül és mindenki rájött a csínjára-bínjára, hogy a blokkolást hogy szüntesse meg, ne három-négy métert csússzon füstölő kerékkel, aki pedig eddig is elég jól fékezett az most még jobban tud. És ami még fontos, sokan megtapasztalták hogy húzzák azt az első féket, legfeljebb megblokkol a kerék, de az nagy odafigyeléssel kivédhető, nem jelent azonnali esést. Csak métereket a fékút csökkentésében.
Persze ezek a dolgok a gyakorlottság tréning előtti fokától függően mindenkinek más arányú fejlődést hoztak, nálad kevesebbet mint mondjuk Lajosnál vagy a Triumphosnál.
A végére mindenki nagyon elfáradt fejben, ugyanakkor látszott a szemeken hogy megérte eljönni. A végső időre motorozás érdeklődés hiányában elmaradt.
Annak örülök hogy megváltozott róla a véleményed, én Szandrával egy másik nézőpontból úgy láttam bizony a fékezést mindenkinek tanulnia kell és nem ott vannak a határok ahol hiszi, hanem méterekkel korábban is meg lehet ám állni az pedig az életet is jelentheti akár.
Lajosnak külön gratulálnék, hisz kezdő motorosként ráadásul sportmotorral eljött a tréningre és végigküzdötte és szerintem ő is érzi hogy másképp ül a motoron.
Ha Szandra betéved, remélem ő is megírja milyen volt nézőnek lenni, mit látott ő és hogyan érezte magát.
Előző évekbe még lehetett arra menni viszonylag rendesen. Most viszont 60-al kacsázni kellet a kátyúk között és még így is könnyű lesodródni az ívről.
Mondjuk az oldalszél se javított az élvezeti értéken.