Szerintem mindenki megérti ezt Zimi, de leginkább az akinek nehéz megtalálnia az egészséges egyensúlyt a család és a motorozás között. A leírtak nagy része rám is igaz, mert nem csak magamra van gondom és nem is keresek annyit amibe bőven belefér a motor. Talán annyiból vagyok szerencsés, hogy a feleségem is átérzi mennyire fontos nekem a motorozás, ami viszont nem azt jelenti, hogy ezt az áldást a végtelenségig kihasználhatom, ugyanakkor engem se lehetne megkötni mert abba belepusztulnék. Biztos ismered a mesét amikor a nő beleszeret egy madárba aki szabadon és boldogan repkedett körülötte. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat, imádta a puszta látványát is, ahogy megcsillantak gyönyörű tollain a nap sugarai miközben élvezte szárnyainak köszönhető szabadságát. De egy napon arra gondolt mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni... megijedt és csapdát állított neki. "Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé és másnap is megjelent ahogy szokott, de beleesett a csapdába. A nő kalitkába zárta és egész nap nézte. Mivel a madár nem repülhetett, lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult, majd nem csak szépségét de létének értelmét is elveszítette amibe belepusztult...
Sajnos én se tudom megfizetni a mai kor színvonalának megfelelő motort, de ami van az is alkalmas arra, hogy ha nem is sűrűn, de akkor legalább boldogan élvezzem azokat a röpke szabadságokat, hétvégéket vagy néhány napos túrákat amelyek emlékképeiből táplálkozni tudok a nehéz hétköznapok során. Ez visz tovább, ez ad erőt, ez segít leküzdeni a kihívásokat. Valamikor egy ETZ 250-el kezdtem a nagymotoros korszakot, ha nem telne másra én azzal is képes volnék kergetni az álmaimat még most is. Még nem érzed, de majd jön a tavasz és látod majd a motorosokat... több mint 10évig szenvedtem ezt el minden tavasszal, aztán felépült a ház, vissza lett fizetve a hitel és megvettem az újrakezdésem első öreg CB 250-es motorját, nálam boldogabb ember akkor nem élt a földön. Remélem neked is megadatik a visszatérés boldogsága minél előbb, talán egy idő után az is mindegy lesz majd ha nem ultramodern lesz az a vas, mert van az a bizonyos "motoros szív" ami másabb megközelítésből látja a dolgokat mint a szemünk.
Zimikém! Kívánom, hogy mihamarabb legyen egy ilyened, akár ebben a gyönyörű színösszeállításban is!
Addig élvezd ezt a vidit, hisz majdnem olyan mintha Te ülnél rajta!
Na erreRóbertnek majd Kécskèn!
Feltéve ha a Gps nem azt mondja majd a földes utcák közt, hogy a következő lehetőségnél forduljon jobbra vagy balra! Na de Robertnek nem adunk piat, mert megint Lütyő szerepét akarja majd átvenni az esti foglalkozáson!
Lehet, hogy nem, de abban férünk el öten.
A 11 literes, téli LPG fogyasztás az nem olyan vészes, kb. 3000 Ft/100 km. Ez megfelel egy 7,5 liter/100 km benzinfogyasztásnak árban.
Mi eszik városban ennyit télen, ami benzines? Egy kiskategóriás autó.
Sok mindenben egyetértek Veled Zimi tesóm, de azért tedd a kis szivedre a kezed, ha anno nem adod az Er5- öt el, amit anno utólagosan te is mellé nyulasnak találtál,sok hülyeségtől megkímélted volna magad, és lenne, lett volna egy viszonylag modern, de mindenképpen teljesítő kepes géped. Ezt a városban mivel menjek témától függetlenül írom...
Amúgy a sors fintora, hogy épp a miatt a gáz, illetve benzin temető miatt adtad el a jó motorodat, amit most épp ezért nem mersze használni és megint helyette egy robogót kell venned. Családos emberként értelek, mármint a gondolkodás modod, de amúgy feltettem magamban a kérdést ér e ennyit az a verda!?
Én nem favorizálom azt az izét, csak azt akartam ezzel mondani, hogy a 750-es kategóriában is van olyan robi, ami lehet, hogy ha meglódul, a váltós motoron ülőnek lehervad a mosolya.
Szép, amit leírsz. Kanyarogni egy bandával, gyönyörű tájakon, élvezni a motor erejét, a kanyarokat.
Nincs ezzel semmi bajom, de erre kell pár száz ezer forint évente, ami nem hiányzik máshonnan. Meg kell idő, sok-sok szabadidő, szabad hétvégék, amikor nem lóg senki a nyakadban és azt csinálsz, amit akarsz.
Nem akarok senkit megbántani, de akinek csak magára kell keresnie, az könnyebben megengedheti magának. Vagy az, aki annyit keres, hogy bőven belefér a motor is. Vagy akinek a párja is menni akar vele.
És persze ott van a kor hívó szava: jó-jó az a 250-es, vagy 400-as, 500-as, de mégis csak jobbat, erősebbet, nagyobbat szeretne mindenki. Hiszen egy 1000-es motorokból álló bandával máris nem lehet lépést tartani, ha előzni kell.
Akkor rögtön nem mindegy a nyomaték, a lóerő, meg a gyorsulás.
2010-től, hogy megszületett a 3. gyerkőc, egyre több kompromisszumot kellett kötnöm a motorozással. Kényszerűségből idősebb és gyengébb gépekre kellett átülnöm. Normális fék, stabilitás, erő, esetleg ABS? Ugyan már, anélkül is lehet gurulni. Lehet, csak nem akarok.
Mert nekem is egy mai, a kor színvonalának megfelelő erős, és kényelmes motor kellene. De nem tudom megfizetni. Ez van.
Persze könnyebb lenne, ha a motorozás szeretetével nem lennék egyedül itthon, akkor talán könnyebben tudnék félretenni rá, mert nem csak magam miatt tenném. Ha a párom is imádná és alig várná, hogy együtt lelépjünk itthonról. Csakhogy pont az ellenkezője van.
És akkor majd kapom a nyakamba a cikiző megjegyzéseket, mert robogóm lesz, mert a városban üzemanyagot és parkolási díjat akarok megspórolni.
Mert az nem is férfi, aki nem motorozik?
Mert a gyerekeim olyan helyen járnak iskolába, néptáncra stb. ahol negyed óránként 100 Ft-ot kell a parkoló órába bedobni?
Engedjetek meg egy hozzávetőleges számítást.
Minden városban autó helyett (11 liter LPG/100 km) robogóval (2,5 liter/100 km) megtett 5000 km, 100 ezer Ft üzemanyag megtakarítást jelent. Számomra ez a realitás, és nem a hosszú hétvégés, "leruccanok Horvátországba" túra.
Bocsánat, ha keserűnek tűnnek a szavaim. Néha fáj, ha az ember kerget egy álmot, aztán felébred belőle...
Sajnos én se tudom megfizetni a mai kor színvonalának megfelelő motort, de ami van az is alkalmas arra, hogy ha nem is sűrűn, de akkor legalább boldogan élvezzem azokat a röpke szabadságokat, hétvégéket vagy néhány napos túrákat amelyek emlékképeiből táplálkozni tudok a nehéz hétköznapok során. Ez visz tovább, ez ad erőt, ez segít leküzdeni a kihívásokat. Valamikor egy ETZ 250-el kezdtem a nagymotoros korszakot, ha nem telne másra én azzal is képes volnék kergetni az álmaimat még most is. Még nem érzed, de majd jön a tavasz és látod majd a motorosokat... több mint 10évig szenvedtem ezt el minden tavasszal, aztán felépült a ház, vissza lett fizetve a hitel és megvettem az újrakezdésem első öreg CB 250-es motorját, nálam boldogabb ember akkor nem élt a földön. Remélem neked is megadatik a visszatérés boldogsága minél előbb, talán egy idő után az is mindegy lesz majd ha nem ultramodern lesz az a vas, mert van az a bizonyos "motoros szív" ami másabb megközelítésből látja a dolgokat mint a szemünk.