Már alig várom, talán a városi szakaszokat kurtítani kellene és akkor hátha több idő maradna a külső részekre. Mi a véleményed, belefér minden abba az 1 napba?
Szia Laci!
Szép helyeken jártál, a leírás pedig- mint mindig - lelket gyönyörködtető
Ha tegnap olvasom, biztos egy kicsit irigy lettem volna rád, de most kinézek az ablakon - biztos nem lehet olyan jó a monszunban a szabad ég alatt bármit is csinálni. úgyhogy csak kitartást szeretnék kívánni.
Helló Laci! Ismét egy kellemes kis olvasni való és jó képek. Lesz egy hasonló kopjafás kis pihenő azon úton, ahol majd motorozunk. Majd megállunk ott is. Egy hajdan volt tanyasi iskola helyén állították az egykori diákok, kis paddal árnyat adó fával.
A nagy zöld szőnyeg
Ma olyan helyen dolgoztam ahol "vakon" is lehetne járni, sőt biztos volna olyan ember aki még unatkozna is ott. Nincsenek itt hegyek és völgyek, vagy zubogó vízesések, sőt valószínű ha madárként keringenék a magasban akkor se látnék egyebet csak egy hatalmas nagy zöld szőnyeget aminek csak a látóhatár szabna véget Szerencsére én "látok", vagy talán bele is illeszkedek annyira, hogy érzékeljem és csodáljam a szépségét. Kilómétereket kell menni földúton, sehol egy hálózat, de nem is hiányzik oda... aztán mégis, mert amúgy mit is keresnénk ott...
Először egy teknőssel találkozunk aki előttünk a földúton szeretne átkelni egy kisebb mocsaras terület irányába, komótosan baktat, de minek is sietne, van ideje hiszen nincs ott forgalom, de azért sose lehet tudni... nekem csak néhány lépés, neki meg mégis csak biztonságosabb hamarabb elérni a másik oldalt. Aztán látok egy olyan madarat amit Magyarország legszebbjei közé sorolnék, egy szalakóta a szivárvány szinte minden színével... a seregélyek is hangosak, elsötétül tőlük az ég amikor megriadnak az autótól. Minden együtt van, gémeskút a háttérben és eleven zöld minden ami otthona e páratlan élővilágnak. Sikerül egy kék vércsét is lefotózni a szarka építette fészek mellett, fura a természet, ott is vannak építők és haszonélvezők is... nem a legjobb fotó mert a madár nem engedi közel az embert így az összes zoom-ot ki kell használni, kellene nagyon már egy jó teleobjektív... főleg ha a még bizalmatlanabb szalakótát is szeretném majd megörökíteni egyszer. Közben a meló is halad, sőt szalad az idő mert ami jó az hamar múlik általában. A legközelebbi település legalább 6km, aztán meglátok valamit ami szokatlan, főleg ott a pusztán ahol épületek is csak elvétve vannak. Egy kopjafa... egy kis bokros facsoport mellett a nagy "semmi" közepén. A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, ráadásul velem egyidős (1973-ban jegyezték be), de ott már jóval előtte volt élet aminek nyomai mára már szinte teljesen eltüntek... Isten bizony meghatódtam ahogy ott olvastam a kettérepedt emlékfa szövegét:
"1906-1960-1974 Az angyalházi határrészen a délibáb ölében ringatózott 59 kis fástanya. Az egykor itt élők örömei és küzdelmei, a távoli gulya, ménes kolompjai, a pásztorok kurjantása, karikásaik pattogása valamint az e helyütt állott, az 1939-ben épült és 1965-ben bezárt iskola emlékére állítottuk e kopjafát."
A szöveg alatt a valaha itt élt családok leszármazottjainak nevei olvashatók.
Akkor tudatosult bennem, hogy azok a facsoportok amelyek mellett elmentünk valamikor tanyák voltak, vályogházak amik lepusztultak és helyüket visszavette a természet, egykori lakói emlékét pedig egy fába vésett emlékszöveg őrzi a "nagy zöld szőnyeg" egyik eldugott szegletében.
Néha hajlamos vagyok én is panaszkodni... mert hát nem mindig könnyű, de ez a mai nap kifejezetten felemelő élmény volt. Ma végre úgy éreztem "jó helyen van az a kocsi!"
1 kicsi komolyságot kérek, mert már teljesen kivetkőztetek önmagatokból!
Ma esett - szemerkélt - többször az eső Debrecenben. Azt figyeltem meg, hogy mikor lemostam a szélvédőt, akkor se esőcseppek jelentek meg az autón, hanem ez: Nekem gyanús.
Aztán mikor nem volt, megbeszélték maguk közt, hogy két megbízhatatlan alak, és tovább álltak.
Ezt olvastad, Józsi?
Szép helyeken jártál, a leírás pedig- mint mindig - lelket gyönyörködtető
Ha tegnap olvasom, biztos egy kicsit irigy lettem volna rád, de most kinézek az ablakon - biztos nem lehet olyan jó a monszunban a szabad ég alatt bármit is csinálni. úgyhogy csak kitartást szeretnék kívánni.
Ma olyan helyen dolgoztam ahol "vakon" is lehetne járni, sőt biztos volna olyan ember aki még unatkozna is ott. Nincsenek itt hegyek és völgyek, vagy zubogó vízesések, sőt valószínű ha madárként keringenék a magasban akkor se látnék egyebet csak egy hatalmas nagy zöld szőnyeget aminek csak a látóhatár szabna véget
Először egy teknőssel találkozunk aki előttünk a földúton szeretne átkelni egy kisebb mocsaras terület irányába, komótosan baktat, de minek is sietne, van ideje hiszen nincs ott forgalom, de azért sose lehet tudni... nekem csak néhány lépés, neki meg mégis csak biztonságosabb hamarabb elérni a másik oldalt. Aztán látok egy olyan madarat amit Magyarország legszebbjei közé sorolnék, egy szalakóta a szivárvány szinte minden színével... a seregélyek is hangosak, elsötétül tőlük az ég amikor megriadnak az autótól. Minden együtt van, gémeskút a háttérben és eleven zöld minden ami otthona e páratlan élővilágnak. Sikerül egy kék vércsét is lefotózni a szarka építette fészek mellett, fura a természet, ott is vannak építők és haszonélvezők is...
"1906-1960-1974 Az angyalházi határrészen a délibáb ölében ringatózott 59 kis fástanya. Az egykor itt élők örömei és küzdelmei, a távoli gulya, ménes kolompjai, a pásztorok kurjantása, karikásaik pattogása valamint az e helyütt állott, az 1939-ben épült és 1965-ben bezárt iskola emlékére állítottuk e kopjafát."
A szöveg alatt a valaha itt élt családok leszármazottjainak nevei olvashatók.
Akkor tudatosult bennem, hogy azok a facsoportok amelyek mellett elmentünk valamikor tanyák voltak, vályogházak amik lepusztultak és helyüket visszavette a természet, egykori lakói emlékét pedig egy fába vésett emlékszöveg őrzi a "nagy zöld szőnyeg" egyik eldugott szegletében.
Néha hajlamos vagyok én is panaszkodni... mert hát nem mindig könnyű, de ez a mai nap kifejezetten felemelő élmény volt. Ma végre úgy éreztem "jó helyen van az a kocsi!"
Ma esett - szemerkélt - többször az eső Debrecenben. Azt figyeltem meg, hogy mikor lemostam a szélvédőt, akkor se esőcseppek jelentek meg az autón, hanem ez:
mármint az alkoholmentes sör, nem a badacsonyi ember
Az lesz csak a szép világ!