Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
2 ből 2 befejezett verseny....A 3. nàl màr rutinos leszel...Tehàt :Hamar kell nevezni...abból baj nincs...Sàr gumi legyen,mert az jó a szàrazban is...fordítva màr nem igaz...Gyakorolni kell a nagyon lassú motorozàst...és akkor kevesebbet ďőlünk el a negaTívba . Mondom ezt én aki alig voltam versenyen...
Köszönöm. A gumi árát is, annélkül nem ment volt. Ma visszaadom.
Köszönöm! Amúgy itt az A nyom és a B nyom ugyanaz volt, annyi, hogy az A nyomnak volt 2 plusz feladata.
Nagyon korrekt beszámoló...( Mintha ott lettem volna. ) ☺Ami nem öl meg ,az megerősít.....Gratulálok!!!!
Gratula,ugyes! 
Azert nem semmi dolog egesz nap szenvedni vergodni az erdoben,olyan telyesitmenyt nyujtani orakon at,amit maratoni futok tesznek,es mindezt hobbi szinten.Ez nagy dolog,nagy elszantsag kell,es nagy vakmeroseg olyan szintekre "tapogatozni" ahol csak profi szintu versenyzok is nagy nehezsegek aran elik meg.Egyszoval..egy Pro versenyzo egy altalunk hihetetlen nehezseggel es telyesithetetlen palyan vegig megy max 4-5 oran,mind ezt nap mind nap csinalja,laza technikaval isverve hatarait ismerve minden adotsagat,be osztva energiajat stb siman csinalja de a felso hatarain,mert erre edzet...na de jon egy sima hetvegi motoros,mint mi ugy altalaban,es kint vagyunk a terepen egy ilyen verseny alaklmaval 5-12 orat is...egy ket energia szarral meg nyakaljuk a vizet,huzzzuk a motort,tepjuk a szarvat,az erodot 10X kiteped,tolod huzod,mikor faradt vagy mar az eszed sem a helyen...szoval ez egy olyan dolog ami szep,de kurvara nehez es nagy elszantsag es elhivatottsag kell.Ha az ember ekkora hangsulyt fektetne a technikak ,tudas elsajatitasara es fele energiat a kondi megtartasahoz negyede energiaval menne mind ez....kb
Azert nem semmi dolog egesz nap szenvedni vergodni az erdoben,olyan telyesitmenyt nyujtani orakon at,amit maratoni futok tesznek,es mindezt hobbi szinten.Ez nagy dolog,nagy elszantsag kell,es nagy vakmeroseg olyan szintekre "tapogatozni" ahol csak profi szintu versenyzok is nagy nehezsegek aran elik meg.Egyszoval..egy Pro versenyzo egy altalunk hihetetlen nehezseggel es telyesithetetlen palyan vegig megy max 4-5 oran,mind ezt nap mind nap csinalja,laza technikaval isverve hatarait ismerve minden adotsagat,be osztva energiajat stb siman csinalja de a felso hatarain,mert erre edzet...na de jon egy sima hetvegi motoros,mint mi ugy altalaban,es kint vagyunk a terepen egy ilyen verseny alaklmaval 5-12 orat is...egy ket energia szarral meg nyakaljuk a vizet,huzzzuk a motort,tepjuk a szarvat,az erodot 10X kiteped,tolod huzod,mikor faradt vagy mar az eszed sem a helyen...szoval ez egy olyan dolog ami szep,de kurvara nehez es nagy elszantsag es elhivatottsag kell.Ha az ember ekkora hangsulyt fektetne a technikak ,tudas elsajatitasara es fele energiat a kondi megtartasahoz negyede energiaval menne mind ez....kb
Hard Enduro Maramures -ahogy én láttam.
A verseny helyszíne a Nagybányától 50 kilométerre fekvő Baiut/Erzsébetbánya térségében került megrendezésre. A viszonylag magas hegységrendszer tagoltsága, adottságai kitűnő lehetőségeket kínálnak a Hard Enduró nyomvonalára.
A prológ szombaton délután, a verseny vasárnap került megrendezésre.
A regisztráció viszonylag gyorsan lezajlott, nem kellett hosszasan sorba állni. A prológból kihagyták a cirkuszi mutatványokat lehetővé tévő, különféle gumikat, dáciákat, hintákat.
A prológ nyomvonala gyakorlatilag egy 20 kilométeres, enduro verseny volt, annak minden elemével. Nekem szimpatikus volt, hogy nem kell kínlódnom (nyilván személyes gyengeségeimből eredően) az épített –számomra balesetveszélyes-akadályokon.
Másrészt, egy 20 kilométeres verseny is egy élmény, főleg a dáciákon és a traktorgumikon való áthaladáshoz képest. Egyet fizet-kettőt kap alapon is lehet szemlélni, mert annyira „átmozgatott”
Objektíven értékelve, a tiszta enduró előfutam, reálisan rangsorolta (volna) a versenyzőket a másnapi versenyre.
A porlóg nyomvonala az A-B-C osztálynak ugyanaz volt, nehézségét tekintve teljesíthető volt mindenkinek, jelentős torlódásokra, feltartásokra nem kellett számítani, ami felborította volna az objektív rajtsorrendet.
A nevezés szerint viszonylag későn kerültem sorra, így a prológ nyomvonala már viseletes volt, főleg a feljárók végén lévő gyökeres részek, ahol valamennyit várni is kellett a soromra, hogy legyen helyem elhaladni a tetején fekvő emberek mellett. Időközben eleredt az eső, amely röviddel utána jégesővé változott.
Az esőzés hevességét jellemzi, hogy a látástávolság a fedetlen részeken méterekben volt mérhető. Ez alaposan beáztatta a korábbi indulók által már szétkapart nyomvonalat.
A végén, a legnehezebb feljárósoron a nadrágomba a sárga agyagos sár, a nyakam felől öblített be, -ahogy az éppen aktuálisan sokadjára kiesett alólam a motor. A körülöttem fekvőkkel közös volt az öröm, ha valakinek sikerült feljutni a feljáró ezen az első részén, mert ez visszaadta a reményt.
Az élmény előjelétől függetlenül-utólag kimosakodva-örülök, hogy egyszerre adatott meg a körülöttem vergődő két és négyütemű motorok hangjai, az hegyoldalt betöltő sárga sárlavina látványa, a nyakunkon lévő felhőkből kitörő égszakadás, és az egymást követő mennydörgések hangjai. – a Tankcsapdát idézve, „itt állok látod, mossa a testemet, a hang, a fény, a füst lassan maga alá temet” –mindez fekve a földön, arccal a sárban.
A feljáró első része nem volt magas, csak egy majdnem keréktengelyig érő kb 3 méter széles dagonyából-ami sarat az elmúlt időszakban lemosott az eső a talajszintre-kellett indítani, és ez a lefolyó sárral szemben kalandos volt, főleg, hogy néha feküdtek is előtted.
Ezután volt egy enyhébben emelkedő szakasz, ami egyenesen jólesett, egy lélegzetvételre össze tudta szedni magát az ember. Majd felnézve, megláttam azt amire még Stevie Wonder is azt mondta volna: „ilyet még nem láttam”.
A kijelölt nyomvonal egy olyan hosszú, meredek feljáró, hogy száraz időben is komoly nyélgázas feladat, annál is inkább mivel a végét egy kb egy méter átmérőjű, kb 10 méter hosszú kivágott szálfával koronázták meg. A tetejét -esőben- amíg ott voltam megközelíteni sem tudta senki.
Magam is az oldalazásban láttam az egyetlen megoldást, -a nyomon szemből rá sem próbáltam. Így a domboldal felső viszonylag nyugodt szintjére kerültem, lehetett szusszanni egy kicsit. A nyomra visszavezető csapás már gyökérig volt kikaparva, de itt segítettek a helyi erők, előröl húzták át a motort, ezen a viszonylag enyhébb emelkedésű, de gyökeres szakaszon.
A prológ céljába érve közölték, hogy utánam még elengedtek egy pár versenyzőt, de az égszakadás miatt lezárták a prológot. Egyébként meg a laptopjuk is úgy szétázott, hogy elment róla minden adat. Nem is emiatt bánkódtam, hanem a gumim miatt.
A korábbi versenyen használt FIM-es EF07-esemmel nem akartam nekivágni a másnapi versenynek, a prológ 20 kilométerén is kínlódtam vele, a 60-at nem tudtam volna végigcsinálni vele. Egyrészt mély sárban elhagyja magát a rövid és kicsit kopott bütykeivel. Másrészt a tapasztalatom, az erőnlétem és a technikai tudásom nem engedte meg, hogy ilyen időjárásban bármilyen egyébként kiküszöbölhető gyenge láncszem legyen a rendszerben, mint például a használt, egyébként is alkalmatlan gumi.
Helyben egy lehetőség volt, a vásárlásra a Michelin MS 5. A korábbi leírások, élménybeszámolók alapján bizalmatlan voltam vele szemben, de nem volt választási lehetőség. Helyben gumiszerelő nem volt, -mint egyéb versenyeken, a forgalmazó mellett.
György Borbély nagyszívű felajánlását ismételten megköszönöm, hogy olyan disznóólas körülmények között, látva szorult helyzetemet, bánatomat, felajánlotta, és megcsinálta a gumicserét. Az önzetlen sporttársi segítség kiváló példája volt, különös tekintettel, arra, hogy korábban nem ismertük egymást. Önkéntes felajánlása és munkája nélkül nem tudtam volna elindulni a versenyen.
A gumiban egyébként kellemesen csalódtam, nem olyan nagyot harapó, mint az elődje az MS3-as, de nagyon egyenletesen kiszámíthatóan felvitt mindenütt, oldalazóban pedig jobb teljesítményt nyújtott mint az MS3-as. Ezen megállapítások teljesen szubjektívek és 0,2-es „vákumban” értendők. Egyébként este végignézve a depó motorjait, a mezőny 80%-a MS5-el volt szerelve.
Este a szállásunk a kapnikbányai Hotel Roata-ban volt.
Kellemes áron-francia ágyon, -svédasztalos reggelivel.
Reggel a szokásos viszonylag hosszú, részletes román nyelvű eligazítás, magyarul semmi.
Rákérdeztünk az egyik srácra, annyit mondott, hogy a teherautó nyomokban középen menjünk, mert a keréknyomok olyan agyagos sárosak, hogy onnan nem jövünk ki, a patakokban meg szélen, mert középen mélyek, onnan meg azért nem jövünk ki.
A motort és felszerelést összekészítettem: esőkabát, vontatókötél, szerszámok, gyorskötözők, tartalék szemüveg, izotóniás ital, energia zselé. A depóban mondták, hogy kb 6 órás futamra számítsunk, erre visszamentem, hogy betoljak még pár balaton szeletet, meg megigyak valamennyi vizet. A rajtot úgy is fogom látni, mint a prológon, ahogy elkezdenek indulni, gondoltam a 137-es sorszámmal nem maradok le.
Na ez volt az első hiba, mert nem a prológ felé indult a nyomvonal, hanem a másik irányba, amit én nem láttam. Komótosan ballagok vissza a depóba, mire látom, hogy az én sorszámomon már túl van a mezőny. Nem volt mit tenni, miután mindenki elrajtolt, egy másik társammal utolsóként vágtunk a mezőny után.
Ennek megfelelően az előző nap beáztatott nyomvonal mindenütt mélyen szét volt csapatva, kapartatva. Még a patakok nagyobb sziklás „hintáztatós” részein is beleesett a hátsó kerék a kikapart gödrökbe, a faágakon látszott az mezőny gumijainak fűrészelése.
Két komoly hibát elkövettem, először pár méterrel túlfutottam egy oldalazós fordulóban, a helyben visszafordításnál az első kerék lecsúszott az erős oldalazós nyomról, majd ezt követte a hátsó kerék, innen nem volt visszatérés. A sűrű kisfásban próbáltam tartani a szintet, de nem lehetett, egyre lejjebb, egyre nehezebb körülmények közé kerültem.
A motor kormánya lépten nyomon elakadt, fennakadt, eleje hátulja lefelé csúszott, az egyensúlyvesztés miatt többször negatívba borult át. A sárral bevakolt túlsúlyos motort elmondhatatlan kínlódás volt felállítani ezen helyzetekből. Persze úgy, hogy a felázott sáros leejtős talajon a lábamon alig bírtam megállni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy végül menthető volt a helyzet, egy patakban kötöttem ki, a nyomvonaltól nem messze.
A másik hasonló eset, egy száraz időben is jelölten veszélyes hely, ahol ajánlatos volt leszállni a motorról, és lemenni mellette, a lejáró meredeksége és vonalvezetése miatt. Itt a motorral a hónom alatt, azzal együtt egyszerűen lecsúsztam a nyomról. A vonalvezetést-egy szűk fordulót túlcsúszva egy méterrel, tudtam, hogy itt sincs visszatérés felfelé. Lefelé ugyanolyan sűrű kisfás, felázott agyagos talaj kb 20 méter mélyen, az alján egy patak.
Mindkét helyen a sárvédő és a kerék közé beékelődött fák, a gyökerekbe beakadó kormányvég és lábtartó, azt sem tudtam melyiket emeljem. Kiszakad a kezem a kormány emelésétől, a motor negatívban, a saját súlyánál fogja meg a leejtőn lefelé a beékelődött fűrészfogas lábtartó, amit először vissza kell húzni a leejtőn felfelé, kiakasztani, majd az agyagon csúszik tovább a következő akadályig, össze-vissza, -persze mindez olyan meredek agyagos átázott leejtőn, hogy motorral nem ajánlatos lejönni, még szárazban sem.
Ezen a két műsorszám helyszínén hagytam az erőm, és az időm jelentős részét.
A mezőny utáni indulás, a végig egyedüli haladás, nem volt aki „húzzon”, néhány kisebb navigációs tévedés, és főleg a két komoly hiba megpecsételte az „eredményes” versenyzést.
Tudtam, hogy az idő könyörtelenül múlik, és 16h-kor lezárják a versenyt.
Az eredetileg kitűzött minimum elérendő célt szem előtt tartva, szerettem volna végigmenni a teljes B nyomvonalon.
Az utolsó csekkponton közölték, hogy még éppen időben vagyok, ha elegem van az egészből ott a kövesút, 500 méter, ha célba akarok befutni, akkor 2 kilométer, de a 16h-órás zárási időből pár perc múlva úgyis kifutok. Egyértelmű, hogy a cél előtt nem adom fel. Tudtam, hogy az esti sötétedésig van még 4 órám, és a terep is ismerős, azaz a prológ legdurvább záró szakasza a kezdődő dagonyával, a tetején lezárt 10 méter hosszú, 1 méter átmérőjű szálfával. - ahogy a prológos részben leírtam. Annyi, hogy még egyszer végigment rajta a mezőny.
A prológon használt oldal nagyon szét volt trancsírozva. Tudtam, hogy csak akkor van esély, ha járatlan vagy kevésbé használt útvonalat találok. Az dagonyázóson túljutottam, a kezdődő első kisebb feljáró tetején egy néző felhúzott, és elmagyarázta, hogy a többieknek merre sikerült továbbmenni.
A nagy feljárón próbálkoztam a másik oldal irányában, mert arra nem volt szétkaparva, itt is eltöltöttem sok időt, de már nem számított.
Vissza kellett vergődni az eredeti nyomvonalhoz, mert egyre rosszabb feltételek közé kerültem, és eltávolodtam a nyomtól, ha valami bajom van, meg sem találnak. Végül a korábban bejárt oldalon, találtam a fák között egy kijáratlan útvonalat, ahol az avar még fogott valamit a sár tetején, két nagy nekirugaszkodásra feljutottam a tetejére, onnan rá a kijelölt nyomra, és nemsokára beértem a célba-ahol már nem várt fogadóbizottság Az egyik egészségügyi még szólt a rendezőnek, hogy írjon fel, mert célba értem.
Röviden ennyi, még írhatnám, hogy így mentem-úgy mentem, ilyen mély volt a patak, olyan mély volt a patak, de ezekre semmi szükség, nagyjából mindenki tudja, hogy milyen, illetve milyen lehet az a műfaj.
Nyilván egy nagyobb tapasztalatú endurós, másképp éli meg ugyanezeket az eseményeket. Valószínű nekik az arcizmuk sem rezdül, arra amit én ilyen-olyan előjelű élményként érek meg akkor ott, és így másnap a fotelban is visszagondolva.
Az eredeti célt elértem, sokat tanultam, a hibákból okultam. Nagyon szép és kerek élmény volt, minden elemével az esemény.
A verseny helyszíne a Nagybányától 50 kilométerre fekvő Baiut/Erzsébetbánya térségében került megrendezésre. A viszonylag magas hegységrendszer tagoltsága, adottságai kitűnő lehetőségeket kínálnak a Hard Enduró nyomvonalára.
A prológ szombaton délután, a verseny vasárnap került megrendezésre.
A regisztráció viszonylag gyorsan lezajlott, nem kellett hosszasan sorba állni. A prológból kihagyták a cirkuszi mutatványokat lehetővé tévő, különféle gumikat, dáciákat, hintákat.
A prológ nyomvonala gyakorlatilag egy 20 kilométeres, enduro verseny volt, annak minden elemével. Nekem szimpatikus volt, hogy nem kell kínlódnom (nyilván személyes gyengeségeimből eredően) az épített –számomra balesetveszélyes-akadályokon.
Másrészt, egy 20 kilométeres verseny is egy élmény, főleg a dáciákon és a traktorgumikon való áthaladáshoz képest. Egyet fizet-kettőt kap alapon is lehet szemlélni, mert annyira „átmozgatott”
Objektíven értékelve, a tiszta enduró előfutam, reálisan rangsorolta (volna) a versenyzőket a másnapi versenyre.
A porlóg nyomvonala az A-B-C osztálynak ugyanaz volt, nehézségét tekintve teljesíthető volt mindenkinek, jelentős torlódásokra, feltartásokra nem kellett számítani, ami felborította volna az objektív rajtsorrendet.
A nevezés szerint viszonylag későn kerültem sorra, így a prológ nyomvonala már viseletes volt, főleg a feljárók végén lévő gyökeres részek, ahol valamennyit várni is kellett a soromra, hogy legyen helyem elhaladni a tetején fekvő emberek mellett. Időközben eleredt az eső, amely röviddel utána jégesővé változott.
Az esőzés hevességét jellemzi, hogy a látástávolság a fedetlen részeken méterekben volt mérhető. Ez alaposan beáztatta a korábbi indulók által már szétkapart nyomvonalat.
A végén, a legnehezebb feljárósoron a nadrágomba a sárga agyagos sár, a nyakam felől öblített be, -ahogy az éppen aktuálisan sokadjára kiesett alólam a motor. A körülöttem fekvőkkel közös volt az öröm, ha valakinek sikerült feljutni a feljáró ezen az első részén, mert ez visszaadta a reményt.
Az élmény előjelétől függetlenül-utólag kimosakodva-örülök, hogy egyszerre adatott meg a körülöttem vergődő két és négyütemű motorok hangjai, az hegyoldalt betöltő sárga sárlavina látványa, a nyakunkon lévő felhőkből kitörő égszakadás, és az egymást követő mennydörgések hangjai. – a Tankcsapdát idézve, „itt állok látod, mossa a testemet, a hang, a fény, a füst lassan maga alá temet” –mindez fekve a földön, arccal a sárban.
A feljáró első része nem volt magas, csak egy majdnem keréktengelyig érő kb 3 méter széles dagonyából-ami sarat az elmúlt időszakban lemosott az eső a talajszintre-kellett indítani, és ez a lefolyó sárral szemben kalandos volt, főleg, hogy néha feküdtek is előtted.
Ezután volt egy enyhébben emelkedő szakasz, ami egyenesen jólesett, egy lélegzetvételre össze tudta szedni magát az ember. Majd felnézve, megláttam azt amire még Stevie Wonder is azt mondta volna: „ilyet még nem láttam”.
A kijelölt nyomvonal egy olyan hosszú, meredek feljáró, hogy száraz időben is komoly nyélgázas feladat, annál is inkább mivel a végét egy kb egy méter átmérőjű, kb 10 méter hosszú kivágott szálfával koronázták meg. A tetejét -esőben- amíg ott voltam megközelíteni sem tudta senki.
Magam is az oldalazásban láttam az egyetlen megoldást, -a nyomon szemből rá sem próbáltam. Így a domboldal felső viszonylag nyugodt szintjére kerültem, lehetett szusszanni egy kicsit. A nyomra visszavezető csapás már gyökérig volt kikaparva, de itt segítettek a helyi erők, előröl húzták át a motort, ezen a viszonylag enyhébb emelkedésű, de gyökeres szakaszon.
A prológ céljába érve közölték, hogy utánam még elengedtek egy pár versenyzőt, de az égszakadás miatt lezárták a prológot. Egyébként meg a laptopjuk is úgy szétázott, hogy elment róla minden adat. Nem is emiatt bánkódtam, hanem a gumim miatt.
A korábbi versenyen használt FIM-es EF07-esemmel nem akartam nekivágni a másnapi versenynek, a prológ 20 kilométerén is kínlódtam vele, a 60-at nem tudtam volna végigcsinálni vele. Egyrészt mély sárban elhagyja magát a rövid és kicsit kopott bütykeivel. Másrészt a tapasztalatom, az erőnlétem és a technikai tudásom nem engedte meg, hogy ilyen időjárásban bármilyen egyébként kiküszöbölhető gyenge láncszem legyen a rendszerben, mint például a használt, egyébként is alkalmatlan gumi.
Helyben egy lehetőség volt, a vásárlásra a Michelin MS 5. A korábbi leírások, élménybeszámolók alapján bizalmatlan voltam vele szemben, de nem volt választási lehetőség. Helyben gumiszerelő nem volt, -mint egyéb versenyeken, a forgalmazó mellett.
György Borbély nagyszívű felajánlását ismételten megköszönöm, hogy olyan disznóólas körülmények között, látva szorult helyzetemet, bánatomat, felajánlotta, és megcsinálta a gumicserét. Az önzetlen sporttársi segítség kiváló példája volt, különös tekintettel, arra, hogy korábban nem ismertük egymást. Önkéntes felajánlása és munkája nélkül nem tudtam volna elindulni a versenyen.
A gumiban egyébként kellemesen csalódtam, nem olyan nagyot harapó, mint az elődje az MS3-as, de nagyon egyenletesen kiszámíthatóan felvitt mindenütt, oldalazóban pedig jobb teljesítményt nyújtott mint az MS3-as. Ezen megállapítások teljesen szubjektívek és 0,2-es „vákumban” értendők. Egyébként este végignézve a depó motorjait, a mezőny 80%-a MS5-el volt szerelve.
Este a szállásunk a kapnikbányai Hotel Roata-ban volt.
Kellemes áron-francia ágyon, -svédasztalos reggelivel.
Reggel a szokásos viszonylag hosszú, részletes román nyelvű eligazítás, magyarul semmi.
Rákérdeztünk az egyik srácra, annyit mondott, hogy a teherautó nyomokban középen menjünk, mert a keréknyomok olyan agyagos sárosak, hogy onnan nem jövünk ki, a patakokban meg szélen, mert középen mélyek, onnan meg azért nem jövünk ki.
A motort és felszerelést összekészítettem: esőkabát, vontatókötél, szerszámok, gyorskötözők, tartalék szemüveg, izotóniás ital, energia zselé. A depóban mondták, hogy kb 6 órás futamra számítsunk, erre visszamentem, hogy betoljak még pár balaton szeletet, meg megigyak valamennyi vizet. A rajtot úgy is fogom látni, mint a prológon, ahogy elkezdenek indulni, gondoltam a 137-es sorszámmal nem maradok le.
Na ez volt az első hiba, mert nem a prológ felé indult a nyomvonal, hanem a másik irányba, amit én nem láttam. Komótosan ballagok vissza a depóba, mire látom, hogy az én sorszámomon már túl van a mezőny. Nem volt mit tenni, miután mindenki elrajtolt, egy másik társammal utolsóként vágtunk a mezőny után.
Ennek megfelelően az előző nap beáztatott nyomvonal mindenütt mélyen szét volt csapatva, kapartatva. Még a patakok nagyobb sziklás „hintáztatós” részein is beleesett a hátsó kerék a kikapart gödrökbe, a faágakon látszott az mezőny gumijainak fűrészelése.
Két komoly hibát elkövettem, először pár méterrel túlfutottam egy oldalazós fordulóban, a helyben visszafordításnál az első kerék lecsúszott az erős oldalazós nyomról, majd ezt követte a hátsó kerék, innen nem volt visszatérés. A sűrű kisfásban próbáltam tartani a szintet, de nem lehetett, egyre lejjebb, egyre nehezebb körülmények közé kerültem.
A motor kormánya lépten nyomon elakadt, fennakadt, eleje hátulja lefelé csúszott, az egyensúlyvesztés miatt többször negatívba borult át. A sárral bevakolt túlsúlyos motort elmondhatatlan kínlódás volt felállítani ezen helyzetekből. Persze úgy, hogy a felázott sáros leejtős talajon a lábamon alig bírtam megállni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy végül menthető volt a helyzet, egy patakban kötöttem ki, a nyomvonaltól nem messze.
A másik hasonló eset, egy száraz időben is jelölten veszélyes hely, ahol ajánlatos volt leszállni a motorról, és lemenni mellette, a lejáró meredeksége és vonalvezetése miatt. Itt a motorral a hónom alatt, azzal együtt egyszerűen lecsúsztam a nyomról. A vonalvezetést-egy szűk fordulót túlcsúszva egy méterrel, tudtam, hogy itt sincs visszatérés felfelé. Lefelé ugyanolyan sűrű kisfás, felázott agyagos talaj kb 20 méter mélyen, az alján egy patak.
Mindkét helyen a sárvédő és a kerék közé beékelődött fák, a gyökerekbe beakadó kormányvég és lábtartó, azt sem tudtam melyiket emeljem. Kiszakad a kezem a kormány emelésétől, a motor negatívban, a saját súlyánál fogja meg a leejtőn lefelé a beékelődött fűrészfogas lábtartó, amit először vissza kell húzni a leejtőn felfelé, kiakasztani, majd az agyagon csúszik tovább a következő akadályig, össze-vissza, -persze mindez olyan meredek agyagos átázott leejtőn, hogy motorral nem ajánlatos lejönni, még szárazban sem.
Ezen a két műsorszám helyszínén hagytam az erőm, és az időm jelentős részét.
A mezőny utáni indulás, a végig egyedüli haladás, nem volt aki „húzzon”, néhány kisebb navigációs tévedés, és főleg a két komoly hiba megpecsételte az „eredményes” versenyzést.
Tudtam, hogy az idő könyörtelenül múlik, és 16h-kor lezárják a versenyt.
Az eredetileg kitűzött minimum elérendő célt szem előtt tartva, szerettem volna végigmenni a teljes B nyomvonalon.
Az utolsó csekkponton közölték, hogy még éppen időben vagyok, ha elegem van az egészből ott a kövesút, 500 méter, ha célba akarok befutni, akkor 2 kilométer, de a 16h-órás zárási időből pár perc múlva úgyis kifutok. Egyértelmű, hogy a cél előtt nem adom fel. Tudtam, hogy az esti sötétedésig van még 4 órám, és a terep is ismerős, azaz a prológ legdurvább záró szakasza a kezdődő dagonyával, a tetején lezárt 10 méter hosszú, 1 méter átmérőjű szálfával. - ahogy a prológos részben leírtam. Annyi, hogy még egyszer végigment rajta a mezőny.
A prológon használt oldal nagyon szét volt trancsírozva. Tudtam, hogy csak akkor van esély, ha járatlan vagy kevésbé használt útvonalat találok. Az dagonyázóson túljutottam, a kezdődő első kisebb feljáró tetején egy néző felhúzott, és elmagyarázta, hogy a többieknek merre sikerült továbbmenni.
A nagy feljárón próbálkoztam a másik oldal irányában, mert arra nem volt szétkaparva, itt is eltöltöttem sok időt, de már nem számított.
Vissza kellett vergődni az eredeti nyomvonalhoz, mert egyre rosszabb feltételek közé kerültem, és eltávolodtam a nyomtól, ha valami bajom van, meg sem találnak. Végül a korábban bejárt oldalon, találtam a fák között egy kijáratlan útvonalat, ahol az avar még fogott valamit a sár tetején, két nagy nekirugaszkodásra feljutottam a tetejére, onnan rá a kijelölt nyomra, és nemsokára beértem a célba-ahol már nem várt fogadóbizottság Az egyik egészségügyi még szólt a rendezőnek, hogy írjon fel, mert célba értem.
Röviden ennyi, még írhatnám, hogy így mentem-úgy mentem, ilyen mély volt a patak, olyan mély volt a patak, de ezekre semmi szükség, nagyjából mindenki tudja, hogy milyen, illetve milyen lehet az a műfaj.
Nyilván egy nagyobb tapasztalatú endurós, másképp éli meg ugyanezeket az eseményeket. Valószínű nekik az arcizmuk sem rezdül, arra amit én ilyen-olyan előjelű élményként érek meg akkor ott, és így másnap a fotelban is visszagondolva.
Az eredeti célt elértem, sokat tanultam, a hibákból okultam. Nagyon szép és kerek élmény volt, minden elemével az esemény.
Volt már neked ilyened korábban?
Ezt szerintem.eloszor egyedul teszteljed. Ugy kb egy jo felevig mig el nem.kopik.
Ú ez elég gyengének néz ki......
Ok. Köszi.
lyalya.. ahogy ini is mondá...
ez simán a duplakukac meg is fogja...
mikor bedugod a hegyes reszelőt nézd meg oldalra mennyit mozdul.. ha 5-6mm kb amit oldalra el tudod mozgatni a reszelőt(a kukacbereszelős reszelőt) jobról balra akkor a duplakukac simán jó..
ha nagyobb lenne oldalirányba a reszelő mozgása.. akkor lehet indokolt a kapupántfejűcsavar..
ez simán a duplakukac meg is fogja...
mikor bedugod a hegyes reszelőt nézd meg oldalra mennyit mozdul.. ha 5-6mm kb amit oldalra el tudod mozgatni a reszelőt(a kukacbereszelős reszelőt) jobról balra akkor a duplakukac simán jó..
ha nagyobb lenne oldalirányba a reszelő mozgása.. akkor lehet indokolt a kapupántfejűcsavar..
ki kell próbálni a dupla kukacot
amúgy a gumis be tudja foltozni de már évekkel ezelőtt is vagy 3 ezret akart kérni egy ilyesmi foltozásért
valami besütős módszerrel, nem jegyeztem meg mert nem ért annyit az egész gumi
amúgy a gumis be tudja foltozni de már évekkel ezelőtt is vagy 3 ezret akart kérni egy ilyesmi foltozásért
valami besütős módszerrel, nem jegyeztem meg mert nem ért annyit az egész gumi
A ktm-be ti milyen arányban keveritek az olajat a benzinnel?Tudom hogy a könyv 1:60 ír de kíváncsi vagyok a véleményetekre.
fényképezd le.. de egy 12mm repedés még 100% lyawít6ó
persze nem a csokiféle szuperfóttal...
fényképezd le...
hogy lássuk...
egy a fontos.. ha a bütyöktőben is van a repedés akkor is javítható ha tőben ott levágod a bütyköt
de ha van kép... lesz itt olyan okosság...másoktól is.. csak bird röhögés nélkül egyes kommenteket
persze nem a csokiféle szuperfóttal...
fényképezd le...
hogy lássuk...
egy a fontos.. ha a bütyöktőben is van a repedés akkor is javítható ha tőben ott levágod a bütyköt
de ha van kép... lesz itt olyan okosság...másoktól is.. csak bird röhögés nélkül egyes kommenteket
Zari! Hogy jàrtam.....Tegnap prológon kiszakadt az ef07 .......12 mm.Lehet ezt javítani???A gilisztàval,,,,vagy kapupàntal??¿Vagy dobják el 4 hajtàs utàn????..
hály kolbik...
na hogy lyártam a did vx 2 láncal....
6 hónapot ment 24 motorozás van benne, aztán kuka...
eddig simán elment 12-14 hónapot kb 40sok hajtást...
ez meg...most
ha lesz rdo 520as cz ..emberi árban.. akkor az lesz most...
h nem akkor marad ez a did...
két görgő is leszaladt róla.. a lánc közepénél( nem a patentszem melletti résznél)
de mondjuk pár hónapja néztem már akkor is látszott hogy nagyon el van csigázódva a lánc...pedig ugyan az a láncspraly is.. ugyan ott megyek is...és micsoda óriási diferencia
na hogy lyártam a did vx 2 láncal....
6 hónapot ment 24 motorozás van benne, aztán kuka...
eddig simán elment 12-14 hónapot kb 40sok hajtást...
ez meg...most
ha lesz rdo 520as cz ..emberi árban.. akkor az lesz most...
h nem akkor marad ez a did...
két görgő is leszaladt róla.. a lánc közepénél( nem a patentszem melletti résznél)
de mondjuk pár hónapja néztem már akkor is látszott hogy nagyon el van csigázódva a lánc...pedig ugyan az a láncspraly is.. ugyan ott megyek is...és micsoda óriási diferencia
Annak, aki kérte. GAS EC 300 benyaszint.
A gyári beállításnál(16mm) párhuzamos az úszó forrasztás a karbi aljával, ezen jóval lejjebb van állítva kb 19-20mm lehet azzal a módszere mérve, ahogy a gyárit mérik.
http://www.southbayriders.com/...
A gyári beállításnál(16mm) párhuzamos az úszó forrasztás a karbi aljával, ezen jóval lejjebb van állítva kb 19-20mm lehet azzal a módszere mérve, ahogy a gyárit mérik.
http://www.southbayriders.com/...
hály kolbik...
na megoldódott hogy lehet nyáron mikor 35 fokvn még este 8kor is...
hogy lehet 18fok napsütiben motorozni... .hát reggel 6.30 től 8ig 
fél kilenckor már megint pörköt a meleg.. de regel 8ig.. hibátlan idő van...
lya olvassa valaki okos..
akkor felejlntést kell tegyek a természet ellen.. mert 3 hónap kihhagyás után elkezdte visszavenni a pályáma... persze nem az egyre hullámossabb beszakadt részeket
.. hogy kicsit pihentetőbb lenne a halytás...nem nem ... 
hanem dzsumbuly meg a gaz...
de jól meg rotakapáztam.... ugyhogy ... alig várja a pálya hogy megint mennyen rajta a 450es rotakap..
délután 4-8ig meg menni kell strandolni.. mert olankor annak van ott az idelye..
demúr...
magyaráz6nál kicsit ezekről a telókról. hogy értse is valaki mi az hogy.. izé.... mondjuk kezdhetnéd a simákkal amit hlandók mégh meg tudtak csinálni.. aztán magyaráz6nád a patronost.. de csak ovatossan lassan hogy mindenki megértse...
meg ez az úlyfajta levegős teló ami a 2016osokba van...
vagy ezek olyan titokizék
mivel hogy ez egy gázgasz fóum .. igy természetessen elsősorban a kátéemeké érdekelni....aztán ha teliirtál ide vagy 4 öt oldalnyit.. lyöhet másis pl mint gasgas
ez a statikus meg dinamitos kiegyensúlyozás.. meg szétrázza a blokkot.. ez nekem kicsit izé....
mert van egy olyan alkatrész.. ami a régi berg 20kwarnákba nem volt.. és 1990-1999 ig egyiket sem rázta szét semmi...
szóval hogy vn egy olyan alkatrész az enyémbe is.. ami aztán nem hogy nincs kiegyensőlyozva.. hanem rendessen.. ballansz az egész.. rázza a blokkot mint a szar...
persze ellenrázza a blokkot.. és igy olyan mintha nem is rázná ,magát a blokkk
szóval a ballansztengely... mocskossul el van a kiegyensúlyozástól..mégsem rázza szét a csapágyat a nagy ellenrázkódáés közben... szóval akkor .. hogy is van ez ???
magyarázza már el valaki
na megoldódott hogy lehet nyáron mikor 35 fokvn még este 8kor is...
hogy lehet 18fok napsütiben motorozni...
.hát reggel 6.30 től 8ig 
fél kilenckor már megint pörköt a meleg.. de regel 8ig.. hibátlan idő van...
lya olvassa valaki okos..
akkor felejlntést kell tegyek a természet ellen.. mert 3 hónap kihhagyás után elkezdte visszavenni a pályáma... persze nem az egyre hullámossabb beszakadt részeket
.. hogy kicsit pihentetőbb lenne a halytás...nem nem ... 
hanem dzsumbuly meg a gaz...
de jól meg rotakapáztam.... ugyhogy ... alig várja a pálya hogy megint mennyen rajta a 450es rotakap..
délután 4-8ig meg menni kell strandolni.. mert olankor annak van ott az idelye..
demúr...
magyaráz6nál kicsit ezekről a telókról. hogy értse is valaki mi az hogy.. izé.... mondjuk kezdhetnéd a simákkal amit hlandók mégh meg tudtak csinálni.. aztán magyaráz6nád a patronost.. de csak ovatossan lassan hogy mindenki megértse...
meg ez az úlyfajta levegős teló ami a 2016osokba van...
vagy ezek olyan titokizék
mivel hogy ez egy gázgasz fóum .. igy természetessen elsősorban a kátéemeké érdekelni....aztán ha teliirtál ide vagy 4 öt oldalnyit.. lyöhet másis pl mint gasgas
ez a statikus meg dinamitos kiegyensúlyozás.. meg szétrázza a blokkot.. ez nekem kicsit izé....
mert van egy olyan alkatrész.. ami a régi berg 20kwarnákba nem volt.. és 1990-1999 ig egyiket sem rázta szét semmi...
szóval hogy vn egy olyan alkatrész az enyémbe is.. ami aztán nem hogy nincs kiegyensőlyozva.. hanem rendessen.. ballansz az egész.. rázza a blokkot mint a szar...
persze ellenrázza a blokkot.. és igy olyan mintha nem is rázná ,magát a blokkk
szóval a ballansztengely... mocskossul el van a kiegyensúlyozástól..mégsem rázza szét a csapágyat a nagy ellenrázkódáés közben... szóval akkor .. hogy is van ez ???
magyarázza már el valaki
Nekem is volt inercia suly..s3-tol es egy sima vas darab szépen esztergalva...nem tulozzak el nyugi.En azt mondom ,hogy az inercia is el hanyagolhato egy jol beállított gépnél .Nyomatekos lesz,de elveszit sokat a 2T izgágaságából.
déw.. nyugodjon le mindenki a picsába...
rá kellett lyönnöm..... átbasztak..ez a lánc .. csomó helyen lyukas