Szerintem ez butaság. Mert mi van, ha valaki meglátja a képed a neten, elindul az agya és megvenné tőleg az eredeti képet egy óriásplakáthoz, de neked csak kisméretű jpg-ben van meg? (tudom, szélsőséges szitu)
Én jpg-ből mindig a legnagyobbat fotózok (abból már lehet csináltatni 1méter körüli nagyításokat), ha előre tudom, hogy komolyabb utómunka várható (fényszegény hely), akkor inkább raw.
Azt azért tudni kell előtte, hogy van benne egy fogaskoszorú, aminek van már egy foghíja, még évekkel ezelőtt kérdeztem mestert, azt mondta, egy tizesért helyreteszi. Na meg az a jó kis hámlós Sigma EX külső is ott van a szeren (pedig de jól nézett ki újonnan...)
Viszont a képe az tényleg finom, nagyon szerettem, mikor az volt az egyetlen lencse a 20D-mre. Ebből a szempontból ugyanolyan, mint a 100-as Canon makró, ami az utódja nálam.
30k...?
köszia lehetőséget.....amugy nikon d5000 dslr af-s nikkor ---18-55 55-200 amugy mit kérnél az obidért? mert csajomnak canon d 300 rebelhez keresek obit--
de most mennem kell majd 1-2 óra és vagyok..
hogy őszinte legyek..nemszoktam 12 megapixelben gondolkodni mert nemszeretnék plakátot ajtóméretben kinyomtatni a szobám falára mert nincsen akkora helyeszóval...meg nekem a dslr gépemben is meglehet vágni alapban a képet a menüjében h mekkora legyen....sajnos a mokrofotózáshoz meg nincsen megfelelő obim csak egy 18-55 alap kitobi...az meg nem nagy durranás....de sajnos még makrovakum sincsen.....16 gigás kártyára fotózok de általában csak 3.4 megapixelre állítom a gépet..ide fórumokra mutogatni jó azis---
14 megabájtos egy kép--a jpeg pedig 3.5 körül van az én 12 megapixeles gépemet-----igazából ha nemvagy profi fotós..ugysem számítt mert csak az veszi észre a különbséget aki kicsit ért hozzá----szóval nálun a családban senki sem tudja h mi az h zaj....
csak akk van értelme rawozni ha utánna foglalkozol is a kép vágásával-zajszűréssel.....stb stb---
akkor kipróbálom egyszer, majd kutatok hozzá progit
mennyivel nagyobb méret mint a jpg?
mert csak 256os xd kártyám van a géphez, de nem akarok másikra beruházni mert semmi máshoz nem jó
szia ini----jól mondta a rawot a w 1.....FELHASZNÁLÓ--egyébként ha jár neked digitális fotómagazin.....akkor pont a mostani legujjabb számában van kép egy raw és egy jpeg képről h mi a különbség a kettő között fotóval frankón illusztrálva----zajszűrés után...ég és föld a különböznek...a raw az élesebb szebb....de ontosan jól irt mindent a w1.kettősvonal1 felhasználó a rawról....a profik is abban fotóznak---
Ja igen, a monitor!
Az LCD-k elterjedése idején lettem figyelmes rá, hogy sok monitort gyárilag úgy állítanak be, hogy a világos színek mind beégnek rajtuk, szóval pl. egy F0(240)-s majdnemfehér FF(255)-es fehérnek látszik. Mindezt gondolom azért, mert mikor az egységsugarú bemegy a boltba, meglátja, hogy "hű de szép kontrasztos" és megveszi.
Ha ilyen a monitor, sürgősen le kell beszélni róla, mert teljesen hamis képet fog adni arról, hogy mit csinálsz.
És a színekről még nem is beszéltünk. Kalibrálni meg még én se kalibrálom.
A RAW nem más mint veszteségmentes formátum. Az összes információt tartalmazza amit a képérzékelő felfog. Veszteségmentesen minőségromlás nélkül lehet utólag expozíciót korrigálni, fehéregyensúlyt beállítani, tónusgörbéket állítgatni, szinezettséget, élesíteni és zajt szűrni. Persze itt is van egy határ ami még nem megy a minőség rovására. Attól is függ, hogy 12 vagy 14 bit-es RAW-ot állítunk be. És ha már RAW-val játszunk, érdemes kis figyelmet fordítani a monitorra is, legalább legyen beállítva helyes fényerő, kontraszt, WB-re, ha nem is profi akkor is!
Mostanában Lightroomot használok, bár mintha a fő előnyét épp most cseszték volna el... azt szerettem ugyanis, ha a raw mellé el tudom menteni a "receptet", ami alapján előhívtam belőle azt a változat, ami tetszik. Eleinte így is csinálta, de most már nagyon könyvtáraz, ami meg nekem értelmetlen.
Na de a lényeg: gyakorlatilag minden lépést, amivel a gép a jpeget megalkotja, újra lehet értelmezni. Mondom, engem legjobban a fehéregyensúly zavar, amit aztán korrigálhatok itt, jobb eredménnyel, mintha jpegből csinálnám (és utálok is jpeget újratömöríteni, az rontja a minőségét). Amit nagyon sokszor csinálok még, az a fényességi görbék variálása, akár egyszerű kontrasztról, akár a sötétebb részek "előhozásáról" van szó, vagy egyéb, bonyolultabban megfogalmazható dolgokról :D Fontos ez is, mert a szemünkkel nagyon nem úgy látunk, mint egy CCD/CMOS lapka, és hát szeretném elérni azt a hatást, amit akkor keltett bennem a kép, amikor élőben láttam. Vagy éppen mást.
Vagy pl. érdekes módszerek vannak fekete-fehér kép előállítására is. Vagy akár variálhatunk a színekkel, ha a színesnél maradunk. Elég sok minden benne van, amihez egyébként más programot vennénk elő. Még porszemeket okozta foltokat is el lehet tüntetni a képről klónozással.
Aztán ott van az optika hibáinak javítása, mint a torzítás vagy a kromatikus aberrácó.
Az élesítést és/vagy zajcsökkentést is csinálhatjuk máshogy, mint a gép csinálná.
Még bele is vághatunk a képbe, bár ehhez nem kell feltétlenül raw :)
Meg egy csomó dolog, ami nem jutott eszembe.
Ja igen, ha "jobbra" exponálunk, lehetünk bátrabbak, raw-ban általában van még a "fehérnél fehérebb", kiderülhet, hogy ami jpegben beégett, valójában még nem.
Szerintem legjobb megfontoltan vadászni, keresni a legjobb kompozíciót - és aztán rálőni többet, mert a technikában sem lehet maradéktalanul megbízni. Nekem pl. az autofókusz primadonnáskodik a gépemben, és megnézetni sem tudom, mert a drágalátos Camera kft. kezébe többet a szomszédom döglött kutyáját se adom, az hót ziher. Vagy kevés fény, és a bemozdulás határán próbálkozok. Ez nem is ritka helyzet.
De a beállításokkal is érdemes lehet variálni, főleg olyasmit, amit utómunkában nem lehet, vagy nagyon macerás korrigálni - igenis legyen jó a kliindulópont. A mélységélesség például fontos része a kompozíciónak, és utólag megcsinálva gagyi. A kiégett részletek pedig meg tudják ölni a képet, végérvényesen.
Amivel soha nem törődök, az a fehéregyensúly. Nem véletlenül fotózok legtöbbször raw-ba. Általában eltalálja az automatika, de főleg műfénynél az is eléggé el tud mászni. Esetleg éppen a "helytelen" fehéregyensúly adja a kép hangulatát, a lámpafényt mi se látjuk tökéletes fehérre korrigálva, de olyan veszett sárgának se, mint az érzékelő. Az automatán konvertált jpeg meg egy harmadik változat szokott lenni. A szemünk egy (vagy több) negyedik.
Analóg fényképezés: kicsiny koromban próbálkoztam vele, de valami nagyon hiányzott belőle. Az, hogy egy tekercsen ülnek a képek, átadom egy tökidegen labornak, és mire visszakapom, nem emlékszem semmire abból, amit csináltam, és amúgy vagy jó, vagy nem, nem lelkesít, és nem is fejleszt. A digitális sokkal jobban segít tanulni, szerintem. Persze ha valakinek saját laborja van (nem jellemző), az árnyalja a képet. Nekem ezt a labort pótolja a szoftver.
"vagyis én a koncepció és a jó beállítások nélküli fotózás ellen vagyok. Az a baj, hogy sokan kattogtatnak, majd az LCD-n megjelenő kép alapján korrigálnak és készülnek az újabb és újabb képek. Szerintem a képnek fejben előbb kell megszületnie, minthogy exponálsz. És ha ez megvan, lehet csinálni a képből verziókat."
Igazad van ebben, félreértettelek úgy tűnik, én is ezt gondolom!
Zema!
Nagyon félreértesz. Nem azt mondom, hogy ne csináljunk képeket, meg senki se fotózzon sorozatot, hiszen sok helyzetben nem lehet máshogy elcsípni a pillanatot.
Az "1kép" elméletem arra vonatkozik (és erről már több helyen is olvastam), hogy ne arra alapozva fotózzunk, hogy "van a kártyán hely", meg "nem kerül semmibe", vagyis én a koncepció és a jó beállítások nélküli fotózás ellen vagyok. Az a baj, hogy sokan kattogtatnak, majd az LCD-n megjelenő kép alapján korrigálnak és készülnek az újabb és újabb képek. Szerintem a képnek fejben előbb kell megszületnie, minthogy exponálsz. És ha ez megvan, lehet csinálni a képből verziókat.
Amúgyis, mire vki sportfotóra adhatja a fejét, néhány ezer kép már nem baj, ha az ujjában van.
Másrészt nekem a fotózás (mivel csak hobbi, nem ebből élek) emocionális kérdés, ha nincs ihletem, nincs olyan téma, esemény, ami megmozdítja a lábam, hogy becserkésszem, lefotózzam, akkor hetekig nem is veszem a kezembe a gépet. De ilyenkor többet nézek képeket, olvasok a témában, próbálom a vizuális tudásomat gyarapítani.
De ez az én véleményem, nem kell elfogadni.
A második bekezdés szerintem (bocs) nem egy okos gondolat. Főleg kezdőknek nem szabad javasolni ilyet, hogy 1 - tökéletes - képre törekedjenek. Főleg bizonyos témáknál, mint pl. sport. Egy svenkelt képet a tökéletes egy pillanatra kihegyezni hülyeség, mert ha az lcd-n jól is néz ki az nem jelenti azt, hogy az is. Főleg ha nem nézegeted a fehér területek kiegettségét, vagy auto-n hagyod a fehéregyensúlyt. Vagy egy olyan helyen ahova nem jutsz el minden nap, vagy olyan ad-hoc témánál, ami megismételhetetlen. Aztán vered a fejed a falba, hogy lemaradtál a pillanatról. NEM az a jó fotós aki 1 óra alatt egy jó képet készít. Egy profi fotós egy megrendeléshez csinál 600-800-1000 képet. Kapásból kidobja a 90%-át. Ebből 10 kerül a megrendelő elé, és abból 1 (egy) kerül a címlapra, újságra, stb... Kinek van nagyobb esélye a megrendelés teljesítésére? Aki 10 képet lő (vagy 1 óra alatt 1-et), vagy aki több százat, váltogatva az expozíciót, stb... Sokkal nagyobb esélyed van, hogy meglegyen "A" kép. Nagytelével, alacsony érzékenységnél 1/30, 1/60-nál senki nem tart ki többet, még nagy fényerejű obival sem, és itt egy sorozatból jó ha lesz egy jó kép. Nem szabad egy képre hagyatkozni. És a memóriakártyák végtelensége hozta a forradalmat a digitális fotókészítésben.
Sokkal inkább kell arra törekedni, hogy a beállítás legyen közel tökéletes, ne a PS utómunka. Fehéregyensúly, érzékenység, fény, mélység, stb... Valamint a téma egyedi. Senkit nem érdekel már egy nagylátós, ezerszer elcsépelt, és ismert tájkép, sokkal inkább a részletek, és az egyszerűség, az eddig nem látott kompozíciók.
Ráadásul nem egy képtől fogsz fejlődni, hanem ha lősz folyamatosan, mindenhol, majd látod a hibákat.
Mellesleg minden tanfolyamon, és könyvben arra bíztatnak, hogy go, fotózz, és egy témáról sok kép szülessen. (pl. Scott Kelby)
.
..
...
Szerintem.
szia....amugy igazat adok mindenben mert énis analóg gépekkel kezdtem,csak mire elvileg belejöttem volna addigra beőtött a digit korszak-----egyébként 1 hónapja hagytam abba az analóg gépezést de,majd tavasszal előveszem párszor még......azárt nem akartam az ilyen átmenetes szűrökre rábeszélni mert igazából még a zársebesség megválasztását sem nagyon érti.....de talán majd lassan......amugy uv szűrőt énis használok de gy igaz h az objektív védelmére.....a frontlencse miatt csak---amugy esetleg még napellenzőt tudnék ajánlani az obi elejére-....erős napfényben és szórtfénynél ill esti hosszuzársebességes fotóhoz ajánlott a lámpafények miatt......
ROSSZZOLI: HAmajd kicsit ráérez a gépére pár év mulva meg a fotózás lényegére és eleget olvasnak majd a fiuk akkor ugyis rájönnek majd hgy mire van szükségük és mire nincsen...e egyetértek veled csak nemakartam belecsobbani neki a sűrűjébe mert szerintem a felét nem érti h mi micsoda....de idővel
a művészek raw-ban
Én jpg-ből mindig a legnagyobbat fotózok (abból már lehet csináltatni 1méter körüli nagyításokat), ha előre tudom, hogy komolyabb utómunka várható (fényszegény hely), akkor inkább raw.
Viszont a képe az tényleg finom, nagyon szerettem, mikor az volt az egyetlen lencse a 20D-mre. Ebből a szempontból ugyanolyan, mint a 100-as Canon makró, ami az utódja nálam.
30k...?
de most mennem kell majd 1-2 óra és vagyok..
Mert makróm az van fölösleges, Canonra egy Sigma EX 105-ös. A képe szuper, a mechanikája pocsék, olcsón adnám :D
Egyébként nekem nagyon jó ez a 8MP, elég nagy már a kép egy szép A3-as nyomathoz, de még nem kezelhetetlenül óriási.
csak akk van értelme rawozni ha utánna foglalkozol is a kép vágásával-zajszűréssel.....stb stb---
mennyivel nagyobb méret mint a jpg?
mert csak 256os xd kártyám van a géphez, de nem akarok másikra beruházni mert semmi máshoz nem jó
Az LCD-k elterjedése idején lettem figyelmes rá, hogy sok monitort gyárilag úgy állítanak be, hogy a világos színek mind beégnek rajtuk, szóval pl. egy F0(240)-s majdnemfehér FF(255)-es fehérnek látszik. Mindezt gondolom azért, mert mikor az egységsugarú bemegy a boltba, meglátja, hogy "hű de szép kontrasztos" és megveszi.
Ha ilyen a monitor, sürgősen le kell beszélni róla, mert teljesen hamis képet fog adni arról, hogy mit csinálsz.
És a színekről még nem is beszéltünk. Kalibrálni meg még én se kalibrálom.
Na de a lényeg: gyakorlatilag minden lépést, amivel a gép a jpeget megalkotja, újra lehet értelmezni. Mondom, engem legjobban a fehéregyensúly zavar, amit aztán korrigálhatok itt, jobb eredménnyel, mintha jpegből csinálnám (és utálok is jpeget újratömöríteni, az rontja a minőségét). Amit nagyon sokszor csinálok még, az a fényességi görbék variálása, akár egyszerű kontrasztról, akár a sötétebb részek "előhozásáról" van szó, vagy egyéb, bonyolultabban megfogalmazható dolgokról :D Fontos ez is, mert a szemünkkel nagyon nem úgy látunk, mint egy CCD/CMOS lapka, és hát szeretném elérni azt a hatást, amit akkor keltett bennem a kép, amikor élőben láttam. Vagy éppen mást.
Vagy pl. érdekes módszerek vannak fekete-fehér kép előállítására is. Vagy akár variálhatunk a színekkel, ha a színesnél maradunk. Elég sok minden benne van, amihez egyébként más programot vennénk elő. Még porszemeket okozta foltokat is el lehet tüntetni a képről klónozással.
Aztán ott van az optika hibáinak javítása, mint a torzítás vagy a kromatikus aberrácó.
Az élesítést és/vagy zajcsökkentést is csinálhatjuk máshogy, mint a gép csinálná.
Még bele is vághatunk a képbe, bár ehhez nem kell feltétlenül raw :)
Meg egy csomó dolog, ami nem jutott eszembe.
Ja igen, ha "jobbra" exponálunk, lehetünk bátrabbak, raw-ban általában van még a "fehérnél fehérebb", kiderülhet, hogy ami jpegben beégett, valójában még nem.
mivel a gépem tud ilyent csinálni, evvel mit lehet kezdeni?
milyen progi, és nagyvonalakban mit lehet állítgatni?
De a beállításokkal is érdemes lehet variálni, főleg olyasmit, amit utómunkában nem lehet, vagy nagyon macerás korrigálni - igenis legyen jó a kliindulópont. A mélységélesség például fontos része a kompozíciónak, és utólag megcsinálva gagyi. A kiégett részletek pedig meg tudják ölni a képet, végérvényesen.
Amivel soha nem törődök, az a fehéregyensúly. Nem véletlenül fotózok legtöbbször raw-ba. Általában eltalálja az automatika, de főleg műfénynél az is eléggé el tud mászni. Esetleg éppen a "helytelen" fehéregyensúly adja a kép hangulatát, a lámpafényt mi se látjuk tökéletes fehérre korrigálva, de olyan veszett sárgának se, mint az érzékelő. Az automatán konvertált jpeg meg egy harmadik változat szokott lenni. A szemünk egy (vagy több) negyedik.
Analóg fényképezés: kicsiny koromban próbálkoztam vele, de valami nagyon hiányzott belőle. Az, hogy egy tekercsen ülnek a képek, átadom egy tökidegen labornak, és mire visszakapom, nem emlékszem semmire abból, amit csináltam, és amúgy vagy jó, vagy nem, nem lelkesít, és nem is fejleszt. A digitális sokkal jobban segít tanulni, szerintem. Persze ha valakinek saját laborja van (nem jellemző), az árnyalja a képet. Nekem ezt a labort pótolja a szoftver.
Igazad van ebben, félreértettelek úgy tűnik, én is ezt gondolom!
Nagyon félreértesz. Nem azt mondom, hogy ne csináljunk képeket, meg senki se fotózzon sorozatot, hiszen sok helyzetben nem lehet máshogy elcsípni a pillanatot.
Az "1kép" elméletem arra vonatkozik (és erről már több helyen is olvastam), hogy ne arra alapozva fotózzunk, hogy "van a kártyán hely", meg "nem kerül semmibe", vagyis én a koncepció és a jó beállítások nélküli fotózás ellen vagyok. Az a baj, hogy sokan kattogtatnak, majd az LCD-n megjelenő kép alapján korrigálnak és készülnek az újabb és újabb képek. Szerintem a képnek fejben előbb kell megszületnie, minthogy exponálsz. És ha ez megvan, lehet csinálni a képből verziókat.
Amúgyis, mire vki sportfotóra adhatja a fejét, néhány ezer kép már nem baj, ha az ujjában van.
Másrészt nekem a fotózás (mivel csak hobbi, nem ebből élek) emocionális kérdés, ha nincs ihletem, nincs olyan téma, esemény, ami megmozdítja a lábam, hogy becserkésszem, lefotózzam, akkor hetekig nem is veszem a kezembe a gépet. De ilyenkor többet nézek képeket, olvasok a témában, próbálom a vizuális tudásomat gyarapítani.
De ez az én véleményem, nem kell elfogadni.
Sokkal inkább kell arra törekedni, hogy a beállítás legyen közel tökéletes, ne a PS utómunka. Fehéregyensúly, érzékenység, fény, mélység, stb... Valamint a téma egyedi. Senkit nem érdekel már egy nagylátós, ezerszer elcsépelt, és ismert tájkép, sokkal inkább a részletek, és az egyszerűség, az eddig nem látott kompozíciók.
Ráadásul nem egy képtől fogsz fejlődni, hanem ha lősz folyamatosan, mindenhol, majd látod a hibákat.
Mellesleg minden tanfolyamon, és könyvben arra bíztatnak, hogy go, fotózz, és egy témáról sok kép szülessen. (pl. Scott Kelby)
.
..
...
Szerintem.
ROSSZZOLI: HAmajd kicsit ráérez a gépére pár év mulva meg a fotózás lényegére és eleget olvasnak majd a fiuk akkor ugyis rájönnek majd hgy mire van szükségük és mire nincsen...e egyetértek veled csak nemakartam belecsobbani neki a sűrűjébe mert szerintem a felét nem érti h mi micsoda....de idővel