Régen krómoztattál. A zúnió miatt felszámolták már az összes régi galvanizálót aki olcsón csinált ilyeneket. Durva környezetvédelmi előírások vannak, sőt nem sokára teljesen be akarják tiltani a krómot. A másik hogy az oldtimerezőket a krómozással is vastagon megfejik, nem csak a szakadt Simókkal 😆
alig van króm rajta, egész motort le lehet krómozni 500-ért
plusz kb mindent kapsz hozzá
aki meg a 40 éves szarokat krómozza újra az meg is érdemli
kb mint a pedálos moszkvics alu részeit polírozni akkora szopás
Hogy ki mit látott a "veteránozásban" az nem tudom, csak a saját megközelítésemet tudom megosztani. Ahogy arról szó volt, a 90-es években sorra szabadultak meg tölük. Volt aki a Méh telepre vitte, volt akik kért érte egy kis pénzt, ami jellemzöen nem volt több, mint amit a vas telepen adtak volna érte. Ekkoriban nem volt túl fényes a szülök anyagi helyzete, nekem még a szakközép alatt nem volt fizetésem. Itt ott összehegesztettem a haveroknak egy-egy testépitö gépet, bejárati kaput, keritést... ebböl volt némi bevétel. Ebböl kellett motort venni, rendbetenni, fenttartani. Ìgy játszott minden megoldás amin sporolni lehetett. Volt idö kisérletezni, meg a kockázatvállalób volt az ember. Elment a 400 -as Yamaha is kombájn "lánccal", nem kellett rá a puccos DID -o gyürüs lánc. A légszürö is megoldható volt mosható szivacsból elkészítve, csak kellett hozzá egy kis lemezmunka. A vákuumos benzincsap membránja is javítható volt UAZ tápszivattyú alaktrészekból. Mikor az ember nem bonyolítja túl a dolgokat , sok minden megoldható "házilag". Közeben szakközépben mech müszerész szakon megtaníttották az alapokat, otthon meg lehetett gyakorolni a valóságban. Ìgy mikor elökerült egy Csepel 250 darabokban, nem kellett sokat kérlelni, hogy próbára tegyem a képességeimet. Nem lett típustiszta, mert használni akartuk, így kerültek bele `Pannónia alkatrészek is, meg kézzel készitett cuccok is. Pl a hátsó sárvédö nem volt meg, így a Pannónia mély sárvédöje lett szépen méretre kivágva, és aztán visszaperemezve. Vagy az tányérülés váza el volt rohadva és kb 10 helyen el volt törve és meghegesztve. Levettem a méreteket, beletúrtam a satupad vasai közé, kifordult egy teljesen azonis "U" szelvény amiböl pár óra alatt lett egy a gyáribal megegyezö alaktrész. Aztán jött sorba a többi "roncs" amik folyamatos szakmai kihívás elé allítottak. Megtanítottak bánni a pénzzel, idövel. Szükség volt a projekt szemlélet megtanulására, logiksztikai ismeretekre, technika és technológia ismeretek fejlesztésére, gyakorlására...
Lehet, hogy a létrehozott dolgok értéke mások számára értéktelen volt, de mire kijártam az egyetemet, nem sok újat tudtak ezen a téren nekem mutatni, és utána munkám során a rám ragadt ismereteket (elméleti, szakmai) könnyen a hasznomra tudtam fordítani. Mérnökként könnyen szót értettem a szakmunkásokkal, és jól vette ki magát, ha az "öreg lakatosanak" a "tejfölös szájú mérnök mutatta meg a helyes technológiát. Fordítva is igaz volt, mert szívesen mutattak meg olyan trükköket amiket másnak nem...
Engem a mai napig érdekel, hogy hogyn lehet kivakarni a koszból, roszdából, elhanyagoltságból a dolgokat, megjavítani, adva nekik még egy esélyt, ami sokszor hosszabb, mint a ma kapható dolgok tervezett élettartama.
Anyagi oldalról a hobbik során egy dologra törekedtem csak, hogy az kb önfenntartó legyen. Kvázi a magamét abból épitettem, amit a plusz alkatrészekböl kiárultam, vagy másoknak javításból bejött anyagi, vagy tárgyi ellenszolgáltatását fordítottam rá. Èn mentem rá a drága, értékes jármüvekre, talán az URAL M72 volt a csúcs...az is csak azért , mert szerettem volna a 400-as mellé egy "nagy motort".
Nyilván szélsöséges körülmények között nem biztos, hogy megállja a helyét..., de amikor magadnak csinálsz egy teljesen egyedi, megismételhetetlen dolgot, amibe benne a tudás, pénz és idö, akkor úgy érzi az ember, hogy pár centivel a föld fölött jár. Nem fog szembe jönni az utcán boltban. Persze pénzen sok mindent meg lehet venni, és lehet veterános jármüveket szakmühelyekket restauráltatni..., de az már nem az én területem. Ugyan a barátoknak is restauráltam anno, de a komolyabb fázisoknál nekik is ot kellet lenni, nekik is bele kellett tanulni, logisztikázni, alkatrészeket felkutatni, szakembert keresni..., hogy a végén ök is a magukénak tudják érezni a végeredményt. Szerintem ha ilyenen valaki tinécser fejjel végigmegy, az életben picit jobb esélyekkel indul, tekintve a mai generációkra kevés a remény.
ez nem igaz
az átlag embernek van esze és nem vesz ilyen szarokat
azt ne mond hogy aki dolgozik rendesen egy 500 ezres bármit ne tudna megvenni ha tényleg akarná, ha 2 évig félretesz 20 ezret akkor már meg is van, 20 ezer meg lófasz a mai világban
én jó sok éve elcseréltem a szimót egy robogóra még kicsit dobtam is rá, most a robogó ér kn 50 ezret a szimó meg érne 500 ezret és mégsem vagyok egy másodpercig se bánatos miatta mert gond nélkül használtam a robogót sok évig(idén kinyiffant a töltése ez az első hibája)
szóval nekem a gondtalan robogózás többet ér mint az a szaros szimó ami kb annyira megbízható mint egy szélütött csimpánz
Na ezaz, akkor kell begyűjteni a dolgokat amikor még lesajnált vacaknak tartja mindenki. Amikor drágán adják már, akkor vegye csak a belpesti meg a német értelmiségi sok pénzért azért mert szerintük ez stílusos 😆
91-ben pont nem volt semmi értéke. Még nem sokkal utána is 10ezer körül lehetett volna venni. Gondolkodtam is, de végül nekem se kellett, most már bánom picit, de abból a szempontból nem, hogy a Pannoniáknak csak a kinézete tetszett, de semmi kötődésem nem volt velük, és így is van elég szar a pincémben 😆
91-ben én magam vittem ki egy pannóniát a méh telepre... semmi baja nem volt, lábon vittem, érvényes müszivel...a vasút leadta, lett helyette új 150-es etz.
Egyébként néha érthetetlen ez a veterán őrület. De sokaknak nagy üzlet van benne. Van aki csak megszállott. Egyébként pár évtizede kompletten dobálták a méhtelepekre a régi motorokat. Aztán beszivargott ,feltételezem nyugatról ez a mánia.
plusz kb mindent kapsz hozzá
aki meg a 40 éves szarokat krómozza újra az meg is érdemli
kb mint a pedálos moszkvics alu részeit polírozni akkora szopás
Lehet, hogy a létrehozott dolgok értéke mások számára értéktelen volt, de mire kijártam az egyetemet, nem sok újat tudtak ezen a téren nekem mutatni, és utána munkám során a rám ragadt ismereteket (elméleti, szakmai) könnyen a hasznomra tudtam fordítani. Mérnökként könnyen szót értettem a szakmunkásokkal, és jól vette ki magát, ha az "öreg lakatosanak" a "tejfölös szájú mérnök mutatta meg a helyes technológiát. Fordítva is igaz volt, mert szívesen mutattak meg olyan trükköket amiket másnak nem...
Engem a mai napig érdekel, hogy hogyn lehet kivakarni a koszból, roszdából, elhanyagoltságból a dolgokat, megjavítani, adva nekik még egy esélyt, ami sokszor hosszabb, mint a ma kapható dolgok tervezett élettartama.
Anyagi oldalról a hobbik során egy dologra törekedtem csak, hogy az kb önfenntartó legyen. Kvázi a magamét abból épitettem, amit a plusz alkatrészekböl kiárultam, vagy másoknak javításból bejött anyagi, vagy tárgyi ellenszolgáltatását fordítottam rá. Èn mentem rá a drága, értékes jármüvekre, talán az URAL M72 volt a csúcs...az is csak azért , mert szerettem volna a 400-as mellé egy "nagy motort".
Nyilván szélsöséges körülmények között nem biztos, hogy megállja a helyét..., de amikor magadnak csinálsz egy teljesen egyedi, megismételhetetlen dolgot, amibe benne a tudás, pénz és idö, akkor úgy érzi az ember, hogy pár centivel a föld fölött jár. Nem fog szembe jönni az utcán boltban. Persze pénzen sok mindent meg lehet venni, és lehet veterános jármüveket szakmühelyekket restauráltatni..., de az már nem az én területem. Ugyan a barátoknak is restauráltam anno, de a komolyabb fázisoknál nekik is ot kellet lenni, nekik is bele kellett tanulni, logisztikázni, alkatrészeket felkutatni, szakembert keresni..., hogy a végén ök is a magukénak tudják érezni a végeredményt. Szerintem ha ilyenen valaki tinécser fejjel végigmegy, az életben picit jobb esélyekkel indul, tekintve a mai generációkra kevés a remény.
az átlag embernek van esze és nem vesz ilyen szarokat
azt ne mond hogy aki dolgozik rendesen egy 500 ezres bármit ne tudna megvenni ha tényleg akarná, ha 2 évig félretesz 20 ezret akkor már meg is van, 20 ezer meg lófasz a mai világban
én jó sok éve elcseréltem a szimót egy robogóra még kicsit dobtam is rá, most a robogó ér kn 50 ezret a szimó meg érne 500 ezret és mégsem vagyok egy másodpercig se bánatos miatta mert gond nélkül használtam a robogót sok évig(idén kinyiffant a töltése ez az első hibája)
szóval nekem a gondtalan robogózás többet ér mint az a szaros szimó ami kb annyira megbízható mint egy szélütött csimpánz
https://www.youtube.com/shorts...
Viszont ha a túlárazott helyzetüket nézzük, akkor jajj nem szabaaad...e'romlik! 🤣
https://www.youtube.com/shorts...