rajtam látszódott hogy vidéki vagyok, ezek megérzik ugyanúgy mint a kismuffok
mondjuk a kismuffok belém kötöttek az e-klubban, egyiknek okoztam némi fájdalmat, de nem tanult belőle
ott is hagytuk az egész kócerájt mert tuti elzárás lett volna belőle
Én nem voltam kibaszva, de velem sem kötekedtek. A Simsonomat mondjuk ellopták a Szűz utcában, ahol a kurvák stricheltek, de amúgy nem volt velük gond. 😅
a 90-es évek vége felé párszor mozogtam a 8-ban este
volt a golgota téren egy putri pc bolt onnan rendeltünk anno pc házakat meg pár kacatot
meló után el lehetett futni aztán vissza a vonathoz
na ott azért voltak nagyon érdekes arcok
bár a 7-ben is az útkereszteződésekben mindig voltak népes cigó falkák
akkor még ki voltam baszva nem kötekedtek sosem
szoktam néha járni a nyóc kerbe (kezeit széttáró) A járdán lévő kutyaszar mennyiségéből tudom már csak, hogy ott vagyok(kezeit széttáró)
persze inkább a széleit járom népliget ludowika kampusz, természettudománnyi múzeum, füvész kert(kezeit széttáró) A hős utcát már felszámolták nincs már ott semmi látnivaló(kezeit széttáró)
azért 7,5 perc után ennek a szövegét sokkal jobban mondta mint bármi mást: The Sugarhill Gang - Rapper´s Delight
amúgy ez a 7-8 ker már árnyéka a 30évvel ezelőtti önmagának
Egy motoros naplója:
"Férfias voltam, vakmerõ, szabad és hosszú hajam volt.
A feleségem ismerkedett meg velem, és nem fordítva. Valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, õ már ott volt. Ennek már 32 éve.
Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipõben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit, ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem.
Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerõ voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvõig. Nem sokkal elõtte hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvõre." Órákkal - nem napokkal - és végtelen könnyekkel késõbb beleegyeztem. Egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem õt. És akkor mi van. Férfias voltam, vakmerõ, majdnem szabad és a fejemre nõtt.
Olyan kedves voltam. "Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" - susogta nekem. Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei következtek, amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent elõttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel - nem hónapokkal - és végtelen papírzsebkendõvel késõbb engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipõ, zakó, nyakkendõ és divatkabát. De én férfias voltam, vakmerõ, halál csinos és a fejemre nõtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nemigazán lehet harcolni. És még a lakkcipõ is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad, egy kombit vezettem és a fejemre nõtt. Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam meg kívülrõl, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van - gondoltam én. Papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nõtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bõröndökkel a kezében és azt mondta: "Elhagylak." Teljesen meglepõdve kérdeztem, hogy "Miért?" "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem." Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát... Hogy késõbb ne fázzon a feje."
😂 😂 😂
Amugy még az első legyen oké
de a második az nagyon necces de inkább a nem értem
a harmadik a legkirályabb 😂 😂 😂 azok a csodás észlelések , reflexek 😂 😂 😂
Kár hogy nem jött egy negyedik másnap reggel 😂 😂
ezek a franciák tudnak valamit 😅 Úgy emléxem azok is ők voltak amikor egy lezárt audiban egy gombostűfej nagyságú tűz eloltását úgy végezték, hogy előtte csákánnyal meg fejszével ripityára törték az autót 😅
Baszki ezek amikor ukrán földön fognak az oroszok ellen masírozni saját maguktól jobban kell félniük mert ekkora kiképzéssel nem biztos, hogy eljutnak a frontvonalakig hamarabb kinyírják egymást 😅
mondjuk a kismuffok belém kötöttek az e-klubban, egyiknek okoztam némi fájdalmat, de nem tanult belőle
ott is hagytuk az egész kócerájt mert tuti elzárás lett volna belőle
https://www.youtube.com/shorts...
volt a golgota téren egy putri pc bolt onnan rendeltünk anno pc házakat meg pár kacatot
meló után el lehetett futni aztán vissza a vonathoz
na ott azért voltak nagyon érdekes arcok
bár a 7-ben is az útkereszteződésekben mindig voltak népes cigó falkák
akkor még ki voltam baszva nem kötekedtek sosem
Olyan mint egy fura rajzfilm ,csak ez élő 😂 😂 😂
persze inkább a széleit járom népliget ludowika kampusz, természettudománnyi múzeum, füvész kert(kezeit széttáró) A hős utcát már felszámolták nincs már ott semmi látnivaló(kezeit széttáró)
Itt van tőle a kedvenc számom 😅
http://youtu.be/F1z3aOrmJlc
amúgy ez a 7-8 ker már árnyéka a 30évvel ezelőtti önmagának
http://youtu.be/UtojdmcotDg
"Férfias voltam, vakmerõ, szabad és hosszú hajam volt.
A feleségem ismerkedett meg velem, és nem fordítva. Valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, õ már ott volt. Ennek már 32 éve.
Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipõben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit, ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem.
Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerõ voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvõig. Nem sokkal elõtte hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvõre." Órákkal - nem napokkal - és végtelen könnyekkel késõbb beleegyeztem. Egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem õt. És akkor mi van. Férfias voltam, vakmerõ, majdnem szabad és a fejemre nõtt.
Olyan kedves voltam. "Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" - susogta nekem. Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei következtek, amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent elõttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel - nem hónapokkal - és végtelen papírzsebkendõvel késõbb engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipõ, zakó, nyakkendõ és divatkabát. De én férfias voltam, vakmerõ, halál csinos és a fejemre nõtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nemigazán lehet harcolni. És még a lakkcipõ is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad, egy kombit vezettem és a fejemre nõtt. Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam meg kívülrõl, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van - gondoltam én. Papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nõtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bõröndökkel a kezében és azt mondta: "Elhagylak." Teljesen meglepõdve kérdeztem, hogy "Miért?" "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem." Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát... Hogy késõbb ne fázzon a feje."
Amugy még az első legyen oké
de a második az nagyon necces de inkább a nem értem
a harmadik a legkirályabb 😂 😂 😂 azok a csodás észlelések , reflexek 😂 😂 😂
Kár hogy nem jött egy negyedik másnap reggel 😂 😂
Baszki ezek amikor ukrán földön fognak az oroszok ellen masírozni saját maguktól jobban kell félniük mert ekkora kiképzéssel nem biztos, hogy eljutnak a frontvonalakig hamarabb kinyírják egymást 😅
komolyan nem semmi 😂 😂 😂
https://www.vadhajtasok.hu/202...