Tegnap Káponásnyékre kellett mennem az iskolabuszhoz megrendelt ékszíjakért. Ahogy leparkoltam a bolt előtt és tempósan fejtettem le magamról a kabátot a nagy meleg miatt egy csengő gyerekhangot hallottam meg valahonnan közelről.
- Felpróbálhatom a bukódat?
Hirtelen megfordult a fejemben, hogy talán hallucinálok, vagy legalább is „úgy cinnálok”, mint ha hallanék valamit. De nem, semmi gond nem volt az érzékeimmel, hiszen a következő pillanatban újra hallotam:
- Felpróbálhatom a bukódat?
Ekkor pillantottam le a lábam elé, ahol egy három év körüli kisfiú nézett fel rám kérdőn, miközben kicsit szégyenlősen morzsolgatta ujjait, két kezét összefogva. Hatalmas, barna szemeiben viszont csak érdeklődés volt, semmi nyoma nem volt annak a szégyenlősségnek, amit kis kezeinek morzsolgatása mutatott.
- Felpróbálhatom a bukódat?
Annyira valószínűtlennek tűnt mindez, hogy majdnem elfelejtettem válaszolni neki, hiszen a közvetlen környezetben senki, de senki nem látszott, aki a kisfiúval lehetett volna.
- Hát persze!- mondtam zavartan, de már mosolyogva, hiszen a kissrác hol a szemembe, hol pedig a kormányon lévő bukóra fókuszált felváltva. Nagyon mókásan nézett ki ez az egész… Lekaptam a bukót a kormányról, a benne lévő kesztyűt a nyitott hátsó dobozba dobtam, és lehajoltam ehhez a tüneményes kis törpéhez, óvatosan a fejére húzva a sisakot. A kisfiú szája a füle felé kúszott, elégedetten egy hosszút pislantott szemével, mikor valahonnan, a jó ég tudja, honnan, odaért az édesanyja, karján egy kisebb kislánnyal. Zavart, és nagyon alázatos, bocsánatkérő hangon hadarta felém:
- Elnézését kérem, uram, de egyszerűen nem bírok vele!- idegesen a hajába túrt, és olyan arcot vágott, mint aki mindenre fel van készülve, jöjjön, aminek jönnie kell.
- Bukó- és motormániás a gyerek! Meglát egy motorost, és onnan kezdve megszűnik számára minden! Tényleg, ne haragudjon!
- Ó, dehogy, semmi gond az ég- világon! Vagyunk ezzel így páran…– mondtam, s közben a kisfiút gyengéden a tükörhöz emeltem, hogy lássa is magát a számára igencsak túlméretes bukóban. Nagyon elégedett mosoly ült az arcára, csillogó szemében látszott, most nagyon- nagyon boldog. Ahogy letettem, rögtön vette is le magáról a sisakot és nyújtotta felém.
- És mikor használod a bukódat?- kérdezte, s megint morzsolgatta, tördelte ujjacskáit, ahogy a válaszra várt.
- Mikor motorra ülök, mindig.- válaszoltam komolykodva, de alig bírtam megállni nevetés nélkül a már szakmainak tűnő kérdés hallatán. Sok mindenre gondoltam a folytatást illetően, de erre azért nem voltam felkészülve.
- Hát, igen. A biztonság.- mondta a kisfiú úgy, ahogy csak a nagyok szokták.
Kész! Végem volt! Annyira elképedtem ezen az egészen, hogy automatikusan viszonoztam a kiskölök kézfogását mikor megköszönte a sisakpróbát, és csak valamit hebegtem anyukának, amikor ő is köszönve mindent további szép napot kívánt.
Mit mondjak? Meglett. Ettől! Nem hiszem, hogy felejthető számomra ez a kedves kis történet.
A 7 törpe Rómába látogat, és mivel ez egy igen nagy eseménynek számít, hát fogadja őket a Pápa is. Morgó vezeti a csapatot, amikor üdvözli őket a Pápa és megkérdi:
- Morgó, kedves fiam, mit tehetek érted?
- Excellenciás uram, lenne egy kérdésem. Vannak Rómában törpe apácák?
- Nem, Rómában nincsenek törpe apácák - mondja a Pápa rövid gondolkodás után.
Néhányan a törpék közül elkezdenek vihogni, de aztan Morgó pillantására mindannyian elcsendesednek.
- Akkor, kegyelmes uram, Európában azért van néhány törpe apáca?
- Európában sincsenek - válaszol ismét a Pápa.
Erre aztán szinte az összes törpe elkezd röhögni, de mivel Morgó mérgesen hátrapillant, mindannyian elhallgatnak.
- Uram, azért a világban valahol csak van néhány törpe apáca!?
- Nem Morgó, sajnos egyetlen törpe apácánk sincs.
Ekkor már egyik törpe sem bírta röhögés nélkül, mind a hatan a földön fetrengve kacagnak, csorog a könnyük, csapkodják a márványpadlót, majd kórusban üvöltik:
- Megdugtál egy pingvint, megdugtál egy pingvint!
Valóban elég sz@r a Dobogókő felé menő út... Mi asszem 2 hete voltunk arra, de egy-két kanyarban a GS alja koppant a kátyúkban... A 10-es úton meg nagyon nagy a forgalom, és sok a sutyerák, aki azt gondolja, hogy ő jobb és gyorsabb egy motorosnál! Csak óvatosan...
Dobogókő-Esztergom között folyamatos útfelmarások vannak. Főként kanyarokban 1-1,5 m-es szakaszokon. ahol nem marták fel, ott pedig 5-10 centis kátyúk. szerintem felejtős arra motorozni. ez múlt szerdai infó de szerintem nem sokat javulhatott azóta, ismerve a magyar munkások gyorsaságát. És a visegrádi váron túli kanyargós rész sem igazán jó, rossz az út minősége és teli van kavicsokkal, lyukakkal.
Sziasztok!
Voltatok mostanában a Pomáz-pilisszentkereszt-Esztergom útvonalon? Ha igen milyen az út? Vasárnap lehet hogy ki kell ugranom Párkányba, és nem tudom, hogy bevállalható-e ez az útvonal, vagy inkább menjek a 10-es felé.
köszi
Inkább csak optika, én nem érzek vele nagy különbséget. Viszont nagyon jól mutat rajta. Nekem fekete színű van, sajnos a felfogatásoknál megrepedt 2500km után. Tegnap vittem vissza a boltba, megpróbálja kicseréltetni a boltos. Remélem sikerül is neki.
Megvettem én is a 6500-7500 Ft-os Puig mini plexit. 3-4x futottam neki, mire sikerült úgy beállítani, hogy jól is fogja a szelet és a fényszóró sem tükröződik vissza a szemembe. De végül is sikerült és egész jó szélvédelmet ad, ahhoz képest, hogy mekkora.
ÁÁÁÁdehogy!
Jövő pénteken megyek kontrollra.
Majd akkor tudom meg mikor dógozhatok újra.
Már hülyét kapok itthon.
A megnyúlt szalagjaimnak kő visszaállni a normál helyükre. Még télleg nem vagyok fullos azt érzem. 1-2 óra séta és már érzem, hogy hisztizik a vállam. Kacsingatok a GS-re, de még bírok magamal.
Papíron folytott, és 97-es tehát a karburátorban van valami átfúrva amit be kell ragasztani.
Hogy valójában folytott-e az majd csak akkor derül ki ha összeállt.
Tudomásom szerint nem volt lényeges változtatás, DE... egy blokk cca. 3000 db alkatrészből állhat. Így a fene sem tudja... rá kellene keresni specifikusan ha egyes darabokat keresel. Vagy neked kell az komplett blokk? Ha komplett csere, akkor csak a karburátorokra ügyelj... nehogy fojtott motort csinálja nyitott paciból...
Tegnap Káponásnyékre kellett mennem az iskolabuszhoz megrendelt ékszíjakért. Ahogy leparkoltam a bolt előtt és tempósan fejtettem le magamról a kabátot a nagy meleg miatt egy csengő gyerekhangot hallottam meg valahonnan közelről.
- Felpróbálhatom a bukódat?
Hirtelen megfordult a fejemben, hogy talán hallucinálok, vagy legalább is „úgy cinnálok”, mint ha hallanék valamit. De nem, semmi gond nem volt az érzékeimmel, hiszen a következő pillanatban újra hallotam:
- Felpróbálhatom a bukódat?
Ekkor pillantottam le a lábam elé, ahol egy három év körüli kisfiú nézett fel rám kérdőn, miközben kicsit szégyenlősen morzsolgatta ujjait, két kezét összefogva. Hatalmas, barna szemeiben viszont csak érdeklődés volt, semmi nyoma nem volt annak a szégyenlősségnek, amit kis kezeinek morzsolgatása mutatott.
- Felpróbálhatom a bukódat?
Annyira valószínűtlennek tűnt mindez, hogy majdnem elfelejtettem válaszolni neki, hiszen a közvetlen környezetben senki, de senki nem látszott, aki a kisfiúval lehetett volna.
- Hát persze!- mondtam zavartan, de már mosolyogva, hiszen a kissrác hol a szemembe, hol pedig a kormányon lévő bukóra fókuszált felváltva. Nagyon mókásan nézett ki ez az egész… Lekaptam a bukót a kormányról, a benne lévő kesztyűt a nyitott hátsó dobozba dobtam, és lehajoltam ehhez a tüneményes kis törpéhez, óvatosan a fejére húzva a sisakot. A kisfiú szája a füle felé kúszott, elégedetten egy hosszút pislantott szemével, mikor valahonnan, a jó ég tudja, honnan, odaért az édesanyja, karján egy kisebb kislánnyal. Zavart, és nagyon alázatos, bocsánatkérő hangon hadarta felém:
- Elnézését kérem, uram, de egyszerűen nem bírok vele!- idegesen a hajába túrt, és olyan arcot vágott, mint aki mindenre fel van készülve, jöjjön, aminek jönnie kell.
- Bukó- és motormániás a gyerek! Meglát egy motorost, és onnan kezdve megszűnik számára minden! Tényleg, ne haragudjon!
- Ó, dehogy, semmi gond az ég- világon! Vagyunk ezzel így páran…– mondtam, s közben a kisfiút gyengéden a tükörhöz emeltem, hogy lássa is magát a számára igencsak túlméretes bukóban. Nagyon elégedett mosoly ült az arcára, csillogó szemében látszott, most nagyon- nagyon boldog. Ahogy letettem, rögtön vette is le magáról a sisakot és nyújtotta felém.
- És mikor használod a bukódat?- kérdezte, s megint morzsolgatta, tördelte ujjacskáit, ahogy a válaszra várt.
- Mikor motorra ülök, mindig.- válaszoltam komolykodva, de alig bírtam megállni nevetés nélkül a már szakmainak tűnő kérdés hallatán. Sok mindenre gondoltam a folytatást illetően, de erre azért nem voltam felkészülve.
- Hát, igen. A biztonság.- mondta a kisfiú úgy, ahogy csak a nagyok szokták.
Kész! Végem volt! Annyira elképedtem ezen az egészen, hogy automatikusan viszonoztam a kiskölök kézfogását mikor megköszönte a sisakpróbát, és csak valamit hebegtem anyukának, amikor ő is köszönve mindent további szép napot kívánt.
Mit mondjak? Meglett. Ettől! Nem hiszem, hogy felejthető számomra ez a kedves kis történet.
küldtem egy SÜRGŐSSSS emailt!
Sikerült?
(Tényleg nincsenek törpe apácák...?!
A 7 törpe Rómába látogat, és mivel ez egy igen nagy eseménynek számít, hát fogadja őket a Pápa is. Morgó vezeti a csapatot, amikor üdvözli őket a Pápa és megkérdi:
- Morgó, kedves fiam, mit tehetek érted?
- Excellenciás uram, lenne egy kérdésem. Vannak Rómában törpe apácák?
- Nem, Rómában nincsenek törpe apácák - mondja a Pápa rövid gondolkodás után.
Néhányan a törpék közül elkezdenek vihogni, de aztan Morgó pillantására mindannyian elcsendesednek.
- Akkor, kegyelmes uram, Európában azért van néhány törpe apáca?
- Európában sincsenek - válaszol ismét a Pápa.
Erre aztán szinte az összes törpe elkezd röhögni, de mivel Morgó mérgesen hátrapillant, mindannyian elhallgatnak.
- Uram, azért a világban valahol csak van néhány törpe apáca!?
- Nem Morgó, sajnos egyetlen törpe apácánk sincs.
Ekkor már egyik törpe sem bírta röhögés nélkül, mind a hatan a földön fetrengve kacagnak, csorog a könnyük, csapkodják a márványpadlót, majd kórusban üvöltik:
- Megdugtál egy pingvint, megdugtál egy pingvint!
Voltatok mostanában a Pomáz-pilisszentkereszt-Esztergom útvonalon? Ha igen milyen az út? Vasárnap lehet hogy ki kell ugranom Párkányba, és nem tudom, hogy bevállalható-e ez az útvonal, vagy inkább menjek a 10-es felé.
köszi
Inkább jöjjön helyre az összekócolt "vezetékköteged"... aztán hajts!
Gyóóóóógyúúújáááá'!
Ha hátizsákkal motorozol, akkor meg lesz az egyenes tartás!
Jövő pénteken megyek kontrollra.
Majd akkor tudom meg mikor dógozhatok újra.
Már hülyét kapok itthon.
A megnyúlt szalagjaimnak kő visszaállni a normál helyükre. Még télleg nem vagyok fullos azt érzem. 1-2 óra séta és már érzem, hogy hisztizik a vállam. Kacsingatok a GS-re, de még bírok magamal.
és - vagy
Ogabi ördögvadász hétvégéje
Részletek:
http://sgforum.hu/listaza
s.php...
Hogy valójában folytott-e az majd csak akkor derül ki ha összeállt.