Bocs
Szerintem régen érte ilyen csalódás,-és ami elszomorító,- ezt a csalódást az autó ill. motoros társak egyike okozhatta, de majd elmeséli.
Ma csodálatos idő és 30 perces motorozási lehetőségek voltak óránként.
Népes mezőny és balesetmentes pályanap volt.
Pringen vagyok, talán tizen vagyunk, abból 4 magyar
tudom holnap is jön kis magyar csapat, vigyázar, ujrafestették a vonalakatés kibaszottúl csuszik, nehogy lapon rámenjetek a vonalra
Nem tűntem el, csak intézem az ügyeimet.
11.-én indulás Spanyol és 25.-én lehetőség szerint Portugalia.
Szombat,- P.ring tesztelés és utolsó simítás a motoron.
Nincs kedved jó idő esetén eljönni?
JAh, igen, meg a saját oldaladon, van valahol, hogy " e-mail cím látható/nemlátható"
HA ez "nem látható"-ra van álíltva, akkor sem mukodnek bizonyos funkciók.
Levelet kaptam Gyuricza Petitől, nagyon tetszik a levé, mert kb hasonlót érzek én is, ezért közzé teszem irását:
Merengés
Nézegetem a duzzadt bokámat, néha felszisszenek, néha csak sóhajtok. De amikor emlékezem, akkor csak a pillanatok ide-oda cikázása, a kanyarívek, a döntött féktáv, csak ezek jutnak eszembe. Azután eszembe jut a túl rövid féktáv, a meggondolatlan előzési kísérlet. Egy csattanás, a plexi roppanása, majd a testem becsapódik. Pörgés, forgás, a könyököm, a térdem, majd a hátam, majd a fejem és mindez többször ismételve. Azután a csend. A csend ami nem igaz, mert a fejemben az erek lüktetnek, a kezem még húzza a féket, a szívem meg ismét a pályára hajtana, hogy itt még nincs vége a versenynek. Körülnézek és keresem a motoros tá rsamat, akit hátulról fellöktem. Imába szorított kézzel kérek bocsánatot, ehhez nem kell nyelvtudás. Majd összeölelkezünk. Ez is benne van a sportban. A mentő békén hagy minket, a motorszállító elviszi a sérült motoromat. Mit mondok majd a fiúknak? Nekem itt Ők a legfontosabbak. Most Ők a családom és bizony a dorgálást megérdemlem. A boxba érve, kedves tekintetek, aggódva és együtt érezve, fejcsóválva ugyan, de feloldoznak a lelki teher alól. Hibáztam, de jól mentem! Ezt hajtogatom, miközben a bokám egyre csúnyábban dagad fel. Golyó a motorom rendbetételéhez kezd, mert lát esélyt, hogy másnap talpra állok. Rékási Szabi és Rácz Ádám sajnálattal közlik, hogy felejtsem el, hogy holnap motorra ülök. Most már én is érzem. Másnap reggel, a lábra állás szinte lehetetlen, most ez vesz ki minden energiát belőlem. A pályára érve, nagy sajnálattal a lelkemben veszem tudomásul, hogy kényszerszünet következik. Most itthon vagyok, moto gp-t nézek és olvasom az emailt, hogy készülj Portimaóba. A Svédnek el ment az esze! És fel is hív telefonon, hogy ha eddig hezitáltam volna a bokámat nézegetve, akkor most a kegyelemdöfést is megadja. Tudod mit Svéd! Össze szedem magam! Össze szedem magam, mert végre van valami, ami soha nem emlékeztet arra, hogy 43 éves vagyok. Ami nem attól jó, hogy hány éve csinálod. Ami mindig új, ami feltölt, ami lefáraszt, ami nem mindenkinek adatik meg. Pályamotorozunk. Ennyi. Várom Portimaót!
Aha köszönöm kérdésed,,jól vagyok,,már 3és fél hetes töréssel versenyeztem,,jót tett neki:)Viszont jut eszembe regisztráltam a simsonosok.hu ra ,mert mondták hogy ott vagytok,de nem tudok irni a fórumba csak olvasni)
Szerintem válthatsz most is, de az új díj csak 2011 júniusában lép életbe. Talán érdemesebb most kötni, mert elég sok kedvezmény van a mostani évfordulós kötések miatt, nem biztos, hogy lesz ilyen jövő évközben is.
Balesetmentes?
Szerintem régen érte ilyen csalódás,-és ami elszomorító,- ezt a csalódást az autó ill. motoros társak egyike okozhatta, de majd elmeséli.
Ma csodálatos idő és 30 perces motorozási lehetőségek voltak óránként.
Népes mezőny és balesetmentes pályanap volt.
tudom holnap is jön kis magyar csapat, vigyázar, ujrafestették a vonalakatés kibaszottúl csuszik, nehogy lapon rámenjetek a vonalra
A ruha púpos protektoros FIM homologén.
11.-én indulás Spanyol és 25.-én lehetőség szerint Portugalia.
Szombat,- P.ring tesztelés és utolsó simítás a motoron.
Nincs kedved jó idő esetén eljönni?
HA ez "nem látható"-ra van álíltva, akkor sem mukodnek bizonyos funkciók.
A robotok miatt viszonylag bonyi az oldalra bejutni.
Reg után meg kell változtatnod a levélben kapott jelszót 24 órán belül, mert másképpen nem tudsz hozzászólni.
Merengés
Nézegetem a duzzadt bokámat, néha felszisszenek, néha csak sóhajtok. De amikor emlékezem, akkor csak a pillanatok ide-oda cikázása, a kanyarívek, a döntött féktáv, csak ezek jutnak eszembe. Azután eszembe jut a túl rövid féktáv, a meggondolatlan előzési kísérlet. Egy csattanás, a plexi roppanása, majd a testem becsapódik. Pörgés, forgás, a könyököm, a térdem, majd a hátam, majd a fejem és mindez többször ismételve. Azután a csend. A csend ami nem igaz, mert a fejemben az erek lüktetnek, a kezem még húzza a féket, a szívem meg ismét a pályára hajtana, hogy itt még nincs vége a versenynek. Körülnézek és keresem a motoros tá rsamat, akit hátulról fellöktem. Imába szorított kézzel kérek bocsánatot, ehhez nem kell nyelvtudás. Majd összeölelkezünk. Ez is benne van a sportban. A mentő békén hagy minket, a motorszállító elviszi a sérült motoromat. Mit mondok majd a fiúknak? Nekem itt Ők a legfontosabbak. Most Ők a családom és bizony a dorgálást megérdemlem. A boxba érve, kedves tekintetek, aggódva és együtt érezve, fejcsóválva ugyan, de feloldoznak a lelki teher alól. Hibáztam, de jól mentem! Ezt hajtogatom, miközben a bokám egyre csúnyábban dagad fel. Golyó a motorom rendbetételéhez kezd, mert lát esélyt, hogy másnap talpra állok. Rékási Szabi és Rácz Ádám sajnálattal közlik, hogy felejtsem el, hogy holnap motorra ülök. Most már én is érzem. Másnap reggel, a lábra állás szinte lehetetlen, most ez vesz ki minden energiát belőlem. A pályára érve, nagy sajnálattal a lelkemben veszem tudomásul, hogy kényszerszünet következik. Most itthon vagyok, moto gp-t nézek és olvasom az emailt, hogy készülj Portimaóba. A Svédnek el ment az esze! És fel is hív telefonon, hogy ha eddig hezitáltam volna a bokámat nézegetve, akkor most a kegyelemdöfést is megadja. Tudod mit Svéd! Össze szedem magam! Össze szedem magam, mert végre van valami, ami soha nem emlékeztet arra, hogy 43 éves vagyok. Ami nem attól jó, hogy hány éve csinálod. Ami mindig új, ami feltölt, ami lefáraszt, ami nem mindenkinek adatik meg. Pályamotorozunk. Ennyi. Várom Portimaót!
Talán idén az utolsó itthoni "pályázás".