Ennek is két oldala van.Lyukóbányán tíz évig dolgoztam három szakban föld alatt és amikor eljöttem onnan,(már halálán volt a bánya) nem a nyugdíjat céloztam meg, mint oly sok 30 éves kollégám,hanem még dolgozni szerettem volna.Ezek a kollégák ki is heréltették volna magukat,csak megkapják a kellő %-ot. Ja,és nem utolsósorban nem iszok és a cigiröl is lemondtam 23 év után már 5 éve.
Ahogy mondod. Mikor fateromat elküldték a vasúttól, én már megvoltam, a húgom még nem, lent ültek a félkész házban a konyhában ketten velem és nem tudták, hogy mi lesz másnap a reggeli. Szülők meg sehol, segítség semmi, mi is jártunk mélyen. Azóta meg csak az akarat és a szorgalom. Nem ismerek még egy olyan vasakaratú és áldozatkész embert, mint az apám.
99 és2001 közt három munkahelyem volt pontosan fél évig, ameddig a támogatást kapták utánam a munkaügyi központtól. A harmadiknál azt mondtam,ilyen soha többet nem lesz. Meló mellett már régen jártam az erdőre,de innen ez lett az egyetlen. Kb 4 évig csak vegetáltunk belőle,mostanra már normálisan megélünk belőle.Ha az ember akar valamit,rohadtul ki kell tartani mellette,hogy sikerüljön.
Akkor legyél hálás. Van aki ennyi évesen már le van robbanva, nem is kicsit. Amíg van mit enni, van család, pluszba tudsz motorozni és van minek örülni, addig nincs baj. Örülni kell, hálásnak lenni és élvezni, ami van. Ennyire egyszerű a boldogság
Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magamat,mert van egy olyan hobbim,ami fiatalon tart. Mind a motorozásnak,mind a munkámnak köszönhetem,hogy még mindig nagyon jó reflexekkel rendelkezem,ezek ugyanis megkövetelik,hogy 100%-ban ott légy amit csinálsz.l
Nem kell bemutatnod a helyzeted, fateromat mikor kirúgták a vasúttól, egyéni vállalkozóként kezdte, aztán lett kft. Szerencsére nem annyit keres, mint egy alkalmazott, de nem is annyit dolgozik. Az a szerencse, hogy kötélből vannak az idegei, mert azt a megterhelést, amivel a cégvezetés jár, főleg ilyen helyzetben és ilyen piaci, üzleti körülmények között, nem tudom hány ember tudná elviselni.
Kezdődik az élet sűrűbbik része. Nem kell bemutatni,25éve abban vagyok. Arról nem beszélve,hogy magamnak kell mindent megteremtenem,ugyanis nem alkalmazott vagyok. Ami még akár jó is lehetne,de mikor a melósaim megszállják a kricsmit,nekem akkor kezdődik a második műszak,szervíz, hogy minden menjen holnap.
Simán benne vagyok, de az időpontra annyit tudok mondani, hogy majd egyszer. Szakdoga, utána csavarokra szét a kis kawa, záróvizsga, egyebek, közben talán már meló is, úgyhogy lesz dolgom. De egyet mondok, ha lesz pénzem, akkor mehetünk.
Igen, 20.
De úgy jobban tetszik, h 2T, NSResebb
25-én volt, de azóta még csak most jöttem haza.
És 2T lettem :)
És neeeeeeeeeeeeeem rózsaszín, hanem piros, mert az a leggyorsabb szín
Pirosat