Asszem nem egy átlagos volt a mai napom he... Elég fájdalmasan kezdődött. Tegnap este óta fájt a fogam, szinte az egész fejemben éreztem az ütemes lüktetést. Némileg vigasztalt, hogy regellel, az ablakomon kipillantva megláttam a rengeteg leesett havat, szinte filmként pörögtek le előttem az elmúlt telek mesés driftshow-i. A bundáskenyér bebiflázása után bevágtam a csomagtartóba a gépágyú első lámpájába való égőjét, majd hosszú kétütemű füstöt eregetve már rajzoltam is a csíkokat a letaposott havon. Február már régen volt, így a drifttudásom is kiteljesedett az egyre többször előforduló 360 fokos megpördülésekben. A tempó sem volt gatya, 30-40 kilóméter per órákkal forogtam. Végül belegondoltam, hogy nem lesz balett-álom így munkába motorozni, mert összecsókolózok egy vasoszloppal, akkor az lesz nekem az au. Viszavettem a gázt, és inkább a fordulatot tartva faroltattam a gépet. A főútra kiérve felvettem a normális motorozási stílust. Illetve felvettem volna. Elfordultam jobbra, és a sávomban még a fordulásból megmaradt lendülettel elforogtam 180-ba. Éppen az érkező személygépkocsi szörnyeteg pofája vigyorgott rám, én meg visszavigyorogtam, mert láttam az ész nélkül a féket tabosó, bejglit zabáló, nyakig magát összefosó nőt. Hiába, Elissa kivételével a nők már csak ilyenek...
A motort egy nagygázzal irányba állítottam, és problémák nélkül megérkeztem a Tescoba.
A meló eseménytelenül telt, igyekeztem munkával csillapítani a fogfájást, hála Istennek, sikerült! Nagy vigyorral léptem ki az áruház ajtaján, még nagyobb lett a röhögés, amikor megláttam a jégpáncélba öltözött robogómat. Örömöm akkor teljesedett ki, amikor már vésővel fejtem le a jeget az idomokról, markolatokról, ülésről, miegyebekről. nem piszkáltam volna a gépet, ha nem kellett volna az égőt beszerelni. Így a mestermunkám örök életre egy élmény marad. Begördültem a MOL kútra, hogy fewlfingjam a gumit, a kutasok egyike odajött megcsodálni a "jégrobogót":
- Honnan jössz, az Északi - sarkról?
- Én? A teszkóból.
- Hö?
- Tudja, müzlisdobozban voltam ajándék, csak a Borsodi Ferike aznap tollfodros tütüt húzott, kezébe vette Szent István aranyalmáját, meg Hary Potter varázspálcáját, és egy marha nagy "Pikáccsú, gyere elő!" kiáltással előhívott! Én előjöttem, és mint tudja, Narniában voltam pizzafutár, ahol az éhes gnómoknak szállítottam a tejbegrizzlyt, csak meguntam a havi nettó egy eurót, meg a hetente megjelenő Air-day újságot, ahol minden nap csak azt írják le, hogy az emberek némelyike milyen érthetetlen!
- Mi? Nem értem...
- ( )
Nos, így az időközben 4 BAR nyomással feltöltött hátsógumi már rendesen feszült, így egy nagygázzal véget vetettem a beszélgetésnek. Persze azt gondolná az ember, hogy a nagygáz alatt a villámgyors kigyorsítás értendő, valójában ez történt: Irgalmatlan erővel felpörgött a hátsókerék, de meg nem tapadt, egy fikarnyit se...
A gumiban feszülő nagy nyomás megtette hatását. Rá se kellett mennem a jégre, vagy a hóra, már csak a nedves úton is elforgott. Persze a ló nem szállt el velem, az ABC-ig vezető több kilóméteres hazaúton csak az útbaeső új körforgalmat csaptam keresztbe. Az ABC-nél lefordultam a kisutcába, KisTuningnak, Tutisnak, Joe-Znak, Dokinak, legfőképp GixxerPetinek már ismerős a terep. Az út le volt taposva, mindent hó borított. Felgyorsítottam megfelelő kezdősebességre, majd az enyhény kanyartört jobbosban megkezdtem a hosszú driftelést. Tartottam a fordulatot, gyönyörűen csúszott belső íven a moci. A lendület szerencsére kitartott, így a jobbos után következő hosszabb balosnál a külső íven folytatódott a karcolás. Kanyarban kifelé ment volna a motor, de elfogyott a kraft. Hatalmas vigyorral a képemen éljezenztem a sisak alatt, alig láttam a hazafelé baktató Szomszédot. A csávó résen volt, tudja nagyon jól, hogy ő is volt valamikor fiatal...
Az Aréna öltözőjében nagyhangon beszéltük ki az FC Barcelona 5:0 Real Madrid CF mérkőzést. Mondanom sem kell mindenki a Barca játékát magasztalta, a klozetgatyás Realt meg fikáztuk, ahol értük, C. Ronaldoval az élen.
Menyusék érkeztével két teljes értékű, és látszámú csapat nézett farkasszemet. Izzott a levegő, a képzeletbeli publikum igazi parázs összecsapást láthatott.
A meccs első harmadában a csapatok csak ízlelgették egymást, majd egy jó kontra után az apró Jenőbá bevarrta a zsugát. Örömük nem tartott sokáig, ugyanis dupla kapufás góllal jeleztem szándékunk komolyságát.
Bevadultak. Egyre brutálisabb, és észnélkülibb lövésekkel tarkították a repertoárjukat, az Öreggel az élen. Gyanús Lali, és Szomszéd hősiesen védekezett Pocok kapuja előtt. Előbbi sztárjátékos a mai estén nagyot alkotott, védekezési képességei most felülmúlta az átlagét. El is neveztem a csávót "Lali Alves"-nek, aminek következtében Szomszédból kitört a véget nem érő röhögés.
Az Öreg nem teketóriázott, már sokadszorra küldte Szomszédba a labdát, azzal a nem titkolt szándékával, hogy ma mindenkit le akar amortizálni, terve némileg sikerült, ugyanis bár Szomszéd megállította a labdát, tökei elszálltak. Ugyanilyen sorsra jutott Pocok is a Főnök jóvoltából, de az Öreg még jónéhányszor megkínálta a fejét. Végül Pocok feje olyan volt, mint egy sokat megélt tekegolyó.
Az Öreg Szomszédnak bevágta a gólt, így újra hátrányban voltunk. Már sokadszor igyekeztem Menyust különböző cselekkel átverni, lövésekkel szórtam a kapuját, nehezen bár, de kitartott. Tudtam, hogy megszületik az egalizáló találatom, és a Fortuna nem is hagyott cserben. Már magára a cselsorozatra nem emlékszem, de Menyus riadt tekintetére jószívvel gondolok vissza. A kapus mindenfelé nézett, igyekezett befedni a kaput, és máig nem érti, hogyan bírtam begyömöszölni a labdát. Igaz, magam sem tudom, de figyelmeztettem: Ő sem legyőzhetetlen, még ma megkapja tőlem a mesterhármast.
Lali Alves párszor elszállt, nehezen bírta már a játékot. A kapura lövései elerőtlenedtek, passzai gyengébbek voltak, tempója lelassult. Szomszéd is nehezen bírt magával, egyedül Pocok tartotta erőnlétben a szintet, de ötlettelen játéka ő sem hozott lázba senkit sem. Nem is csoda, hogy tíz perc után 2:4 arányban égtünk. Végül gatyába ráztam az embereket: Pocok beállt kapuba, Szomszéd középpálya, Gyanús Lali meg a védelmet alkotta. Így kialakult a sajátságos elnevezésű, Pocok - Alves - Szomszéd - Kölyök "főtengely". Meg is hozta az eredményt, Menyusnak bedugóztam a mesterhármast. Ezzel visszajött a remény, hogy egalizálhatunk is, megszakítva a nyeretlen sorozat vesztes mérkőzéseinek számát.
Csakhogy az is szertefoszlott. A meccs végén Főnök - Öreg duó kijátszotta a kapusunkat, és meglett a győztes meccs a számukra.
Szomorú vagyok, és fusztráltabb is, mert hízik a negatív rekordunk. Élénken emlékszem, hogy tavaly december végén kezdtünk meg a nagy menetelést, a három és fél hónapig tartó veretlenséget. Most másfél hónapja tart a nyeretlenség. Feltett szándékom, hogy a csapattal megismételjem a tavalyi eredményünket. jövő héten, ha törik, ha szakad, visszavágunk. Hogy milyen taktikával, és emberekkel, még nem tudom. A mesterhármasok megvannak manapság.
De a győzelmek még megváratnak.
Remélem, már nem sokáig.
Utóirat: A mazsolákat azon tág rétegek alkotják, akik ilyenkor fosnak felülni a motorjukra, hogy csapassanak egyet! Sose tanulnak meg így a jégen vezetni a motorokat.
Remélem nekem a rózsaszín női kivitelt rendelted....maxiratyi tuninggal(valami ordenáré lángmintával, vagy valami ilyesmivel!)
Karácsonyi ajándék tipp: www.motoros-polo.hu
Én már berendeltem mindenkinek a névre szóló pólóját.
Hatalmas lesz az öröm!
Te sem tudsz aludni?
Szűkszavúan........
Asszem nem egy átlagos volt a mai napom he... Elég fájdalmasan kezdődött. Tegnap este óta fájt a fogam, szinte az egész fejemben éreztem az ütemes lüktetést. Némileg vigasztalt, hogy regellel, az ablakomon kipillantva megláttam a rengeteg leesett havat, szinte filmként pörögtek le előttem az elmúlt telek mesés driftshow-i. A bundáskenyér bebiflázása után bevágtam a csomagtartóba a gépágyú első lámpájába való égőjét, majd hosszú kétütemű füstöt eregetve már rajzoltam is a csíkokat a letaposott havon. Február már régen volt, így a drifttudásom is kiteljesedett az egyre többször előforduló 360 fokos megpördülésekben. A tempó sem volt gatya, 30-40 kilóméter per órákkal forogtam. Végül belegondoltam, hogy nem lesz balett-álom így munkába motorozni, mert összecsókolózok egy vasoszloppal, akkor az lesz nekem az au. Viszavettem a gázt, és inkább a fordulatot tartva faroltattam a gépet. A főútra kiérve felvettem a normális motorozási stílust. Illetve felvettem volna. Elfordultam jobbra, és a sávomban még a fordulásból megmaradt lendülettel elforogtam 180-ba. Éppen az érkező személygépkocsi szörnyeteg pofája vigyorgott rám, én meg visszavigyorogtam, mert láttam az ész nélkül a féket tabosó, bejglit zabáló, nyakig magát összefosó nőt. Hiába, Elissa kivételével a nők már csak ilyenek...
A motort egy nagygázzal irányba állítottam, és problémák nélkül megérkeztem a Tescoba.
A meló eseménytelenül telt, igyekeztem munkával csillapítani a fogfájást, hála Istennek, sikerült! Nagy vigyorral léptem ki az áruház ajtaján, még nagyobb lett a röhögés, amikor megláttam a jégpáncélba öltözött robogómat. Örömöm akkor teljesedett ki, amikor már vésővel fejtem le a jeget az idomokról, markolatokról, ülésről, miegyebekről. nem piszkáltam volna a gépet, ha nem kellett volna az égőt beszerelni. Így a mestermunkám örök életre egy élmény marad. Begördültem a MOL kútra, hogy fewlfingjam a gumit, a kutasok egyike odajött megcsodálni a "jégrobogót":
- Honnan jössz, az Északi - sarkról?
- Én? A teszkóból.
- Hö?
- Tudja, müzlisdobozban voltam ajándék, csak a Borsodi Ferike aznap tollfodros tütüt húzott, kezébe vette Szent István aranyalmáját, meg Hary Potter varázspálcáját, és egy marha nagy "Pikáccsú, gyere elő!" kiáltással előhívott! Én előjöttem, és mint tudja, Narniában voltam pizzafutár, ahol az éhes gnómoknak szállítottam a tejbegrizzlyt, csak meguntam a havi nettó egy eurót, meg a hetente megjelenő Air-day újságot, ahol minden nap csak azt írják le, hogy az emberek némelyike milyen érthetetlen!
- Mi?
- (
Nos, így az időközben 4 BAR nyomással feltöltött hátsógumi már rendesen feszült, így egy nagygázzal véget vetettem a beszélgetésnek. Persze azt gondolná az ember, hogy a nagygáz alatt a villámgyors kigyorsítás értendő, valójában ez történt: Irgalmatlan erővel felpörgött a hátsókerék, de meg nem tapadt, egy fikarnyit se...
A gumiban feszülő nagy nyomás megtette hatását. Rá se kellett mennem a jégre, vagy a hóra, már csak a nedves úton is elforgott. Persze a ló nem szállt el velem, az ABC-ig vezető több kilóméteres hazaúton csak az útbaeső új körforgalmat csaptam keresztbe. Az ABC-nél lefordultam a kisutcába, KisTuningnak, Tutisnak, Joe-Znak, Dokinak, legfőképp GixxerPetinek már ismerős a terep. Az út le volt taposva, mindent hó borított. Felgyorsítottam megfelelő kezdősebességre, majd az enyhény kanyartört jobbosban megkezdtem a hosszú driftelést. Tartottam a fordulatot, gyönyörűen csúszott belső íven a moci. A lendület szerencsére kitartott, így a jobbos után következő hosszabb balosnál a külső íven folytatódott a karcolás. Kanyarban kifelé ment volna a motor, de elfogyott a kraft. Hatalmas vigyorral a képemen éljezenztem a sisak alatt, alig láttam a hazafelé baktató Szomszédot. A csávó résen volt, tudja nagyon jól, hogy ő is volt valamikor fiatal...
Az Aréna öltözőjében nagyhangon beszéltük ki az FC Barcelona 5:0 Real Madrid CF mérkőzést. Mondanom sem kell mindenki a Barca játékát magasztalta, a klozetgatyás Realt meg fikáztuk, ahol értük, C. Ronaldoval az élen.
Menyusék érkeztével két teljes értékű, és látszámú csapat nézett farkasszemet. Izzott a levegő, a képzeletbeli publikum igazi parázs összecsapást láthatott.
A meccs első harmadában a csapatok csak ízlelgették egymást, majd egy jó kontra után az apró Jenőbá bevarrta a zsugát. Örömük nem tartott sokáig, ugyanis dupla kapufás góllal jeleztem szándékunk komolyságát.
Bevadultak. Egyre brutálisabb, és észnélkülibb lövésekkel tarkították a repertoárjukat, az Öreggel az élen. Gyanús Lali, és Szomszéd hősiesen védekezett Pocok kapuja előtt. Előbbi sztárjátékos a mai estén nagyot alkotott, védekezési képességei most felülmúlta az átlagét. El is neveztem a csávót "Lali Alves"-nek, aminek következtében Szomszédból kitört a véget nem érő röhögés.
Az Öreg nem teketóriázott, már sokadszorra küldte Szomszédba a labdát, azzal a nem titkolt szándékával, hogy ma mindenkit le akar amortizálni, terve némileg sikerült, ugyanis bár Szomszéd megállította a labdát, tökei elszálltak. Ugyanilyen sorsra jutott Pocok is a Főnök jóvoltából, de az Öreg még jónéhányszor megkínálta a fejét. Végül Pocok feje olyan volt, mint egy sokat megélt tekegolyó.
Az Öreg Szomszédnak bevágta a gólt, így újra hátrányban voltunk. Már sokadszor igyekeztem Menyust különböző cselekkel átverni, lövésekkel szórtam a kapuját, nehezen bár, de kitartott. Tudtam, hogy megszületik az egalizáló találatom, és a Fortuna nem is hagyott cserben. Már magára a cselsorozatra nem emlékszem, de Menyus riadt tekintetére jószívvel gondolok vissza. A kapus mindenfelé nézett, igyekezett befedni a kaput, és máig nem érti, hogyan bírtam begyömöszölni a labdát. Igaz, magam sem tudom, de figyelmeztettem: Ő sem legyőzhetetlen, még ma megkapja tőlem a mesterhármast.
Lali Alves párszor elszállt, nehezen bírta már a játékot. A kapura lövései elerőtlenedtek, passzai gyengébbek voltak, tempója lelassult. Szomszéd is nehezen bírt magával, egyedül Pocok tartotta erőnlétben a szintet, de ötlettelen játéka ő sem hozott lázba senkit sem. Nem is csoda, hogy tíz perc után 2:4 arányban égtünk. Végül gatyába ráztam az embereket: Pocok beállt kapuba, Szomszéd középpálya, Gyanús Lali meg a védelmet alkotta. Így kialakult a sajátságos elnevezésű, Pocok - Alves - Szomszéd - Kölyök "főtengely". Meg is hozta az eredményt, Menyusnak bedugóztam a mesterhármast. Ezzel visszajött a remény, hogy egalizálhatunk is, megszakítva a nyeretlen sorozat vesztes mérkőzéseinek számát.
Csakhogy az is szertefoszlott. A meccs végén Főnök - Öreg duó kijátszotta a kapusunkat, és meglett a győztes meccs a számukra.
Szomorú vagyok, és fusztráltabb is, mert hízik a negatív rekordunk. Élénken emlékszem, hogy tavaly december végén kezdtünk meg a nagy menetelést, a három és fél hónapig tartó veretlenséget. Most másfél hónapja tart a nyeretlenség. Feltett szándékom, hogy a csapattal megismételjem a tavalyi eredményünket. jövő héten, ha törik, ha szakad, visszavágunk. Hogy milyen taktikával, és emberekkel, még nem tudom. A mesterhármasok megvannak manapság.
De a győzelmek még megváratnak.
Remélem, már nem sokáig.
Utóirat: A mazsolákat azon tág rétegek alkotják, akik ilyenkor fosnak felülni a motorjukra, hogy csapassanak egyet!
Szobakerékpárrrrrr
Szép, szép...csak lomha...
Majd megtudod...