Hali!
Nincs valakinek eladó egykezes súlyzója véletlenül?
hogy picit a témához is szóljak: simsonnal taknyoltam aszfalton 2csőgázon faszán döntve ki a körforgóból olyan 40-45ös tempóval, de közbejött egy pár marék kavics és kénytelen voltam szemügyre venni az aszfaltot közelebbről. Eredmény: lámpabúra letört, első lámpa lógott, kormány ferdült, sárvédők +kipuffvédő karcolódtak, lábtartó elhajlott, váltókarnak is annyi lett. Nadrágom szétszakadva, térdem vérzik, kesztyű szakadva, nike cipő szétszakadva, sisakon pár karc. Tudom ez "kicsi" a "nagyokhoz" képest, de akkor azért meglepődtem, hogy mekkorát perecteltem a kis mákdarálóval
Ha félsz az gátol a tanulásban. Sajnos nagyon igaz.
Egyszerű végiggondolni. ha félsz nem kezded el picit jobban dönteni. Picit rövidebb féktávokat venni. Picit jobban húzni a gázt kigyorsításnál. Csak mégy azzal a tempóval, amit biztonságosnak érzel. És nem kezded el tágítani a határaidat. Pedig az fontos. Nem feltétlen a Bükkben, de ott is lényeges lehet egy elkottázott kanyarnál hogy mersz-e még lejjebb dönteni vagy ijedtedben a fékhez nyúlsz. Elég ha egy macisajtot elnéző autóst nem mersz kikerülni mert nem mered meglépni azt a mélyre ledöntést amit a manőver igényelne. Leblokkolsz és puff. És mindezt miért? Mert nem ismerted a valós határokat.
A nagy túraendurok sokak szemében alkalmatlanabbnak tűnnek a nakedeknél/sportmociknál egy olyan igazi Bükkös kanyargásra, pedig... Pedig nagyon is nekik való hely az! A Varán tavaly még Conti Trail Attack volt, inkább utcai mint enduro gumi az.
Ha saját tempót megy az ember az az igazi.
Én egyszer próbáltam meg felvenni egy haver tempóját ( neki is er6n), de mikor már láttam, hogy netszes, akkor visszavettem és sztem ez mentett meg, mert a következő kanyarban már egy autó jött enyhén az én sávomban, szal ha ott is húzom neki és kicsit átlógok vagy megdőlök jobban, akkor cupp van 1000-el. Ez az első ilyen alkalom elég volt, hogy olyat menjek mindíg amennyinél még érzem magam és a gépet is. Idővel meg adja magát majd.
Nekem a Roburnak a gázvisszahúzó rúgója tört el egyszer, hát az is félelmetes volt. Pedál beesett,én rakottan bírkózok a kormányal,leállító kis pedálra nem reagál,és csak gyorsul... 4.-ben voltam,0-ra kellett fékezni nagy rángatódzás közepette. Szívem szakadt meg érte abban a rángó kínlódásban 5 tonnával a hátán,de nem volt más módja,hogy biztonságban megálljak...
Ezüstnek ezüst,pirosra nem emléxem benne,dehát ki tudja...Középkorú,nem egy vastag csávó,nagy nőcsábász,őszülő hajjal,és igen,,komoly tempót ment azzal a nagy böhöm monstrummal ott az orrom előtt holmi gyári túragumival. A Hornetek nagyon alkalmasnak tűntek a feladatra,de a Vara nem oda illőnek tűnt,,ehhez képest...
én egyszer éreztem meg igazán a motor erejét amikor felakadt a gáz és kettes tőgázon beledurrantam az astrába , na akkor elgondolkoztam csináljam e tovább meg hogy az az 55 le is bőven sok főleg egyhengertől . de ha van ész sokáig élsz
na én kb úgyanígy voltam.nem zavart a közönség sőt örültem nekik ,mert rosszabbul is járhattam volna.de
elkezdtem félni ettől a motortól...lehet,hogy inkább egy csöpi való nekem.
Ahhoz pedig hogy a saját tempód tudd motorozni, nagyon sok önuralom kell és legalább ennyi önismeret és tisztában kell lenni a saját határaiddal. Ha valamelyik nincs meg könnyen belevihetnek kockázatos tempóba/manőverekbe.
Nekem elég kényelmes dolgom volt egészen tavaly októberig. Addig mindig elől mentem,haverok a legkisebb lévén mindig előre küldtek,hogy diktáljam az iramot. Egy októberi hétvégén Miskolci srácokkal mentem át,és vissza a Bükkön. no,itt én voltam az utolsó. Két Hornet,meg egy 1000-es Varadero. Kapaszkodtam,amennyire tudtam,de mivel ez már nem az én tempóm volt, az első öt percben kétszer fordultam az aszfalt szélétől 5cm-re. Itt jött a késztetés,váltani kell,(no nem épp sebességet)mert innen nem a saját két kerekemen fogok hazakerülni,ha tovább erőltetem az ő tempójukat. Aztán Hollós,és Répás közt befogtam őket,és maradtam is egy két kanyaron belül hozzájuk. Miskolcra visszaérve már megbecsült tag ként cserélgették velem a telefonszámaikat. Hát ennyi.. A legfontosabb,a saját tempó.
Annak ha vannak társaid, természetesen több az előnye mint a hátránya. Persze lelkileg nem mindegy hogy 2-3 összeszokott haverral mégy motorozni és teszed le a mocit, vagy 20 motor megy együtt és ott te vagy az akit az árokból kell előszedni egy könnyed évadzáró guruláson.
Amúgy én is elkezdhetnék siránkozni azon hogy mennyire szar érzés várni a csapat (már útközben látszott hogy szétcsúszott) lemaradó részét, pedig az eleje tényleg szabályosan haladt és csak nem jönnek, csak nem jönnek, basszus ezek még mindig nem jönnek, ennyire nem csúsztunk szét, csak nem elesett valaki? És aztán elindulni megnézni a zárásból hogy mi a szösz van, megérkezni egy kanyarba ahol már ott állnak a többiek és ebből azonnal tudni hogy baj volt. Az sem egy kellemes érzés. Néha még ma is bevillannak ezek a pillanatok. Év elején fenn a Cered-Zabar vonalon a pesti srác a Yamaha izéStarral nem bírta bevenni azt amit két Harleys gond nélkül bevett. Oda is úgy gurultam vissza. Most ősszel meg a kollégához kellett visszamennem ugye. Kellemetlen élmények, de segítenek abban hogy a gurulásokat ezek fényében a lehető legbiztonságosabban vezessem fel.
Azért a közönségnek is megvan a maga haszna. Közel a segítség. Ha épp nincs rájuk szükség, kicsit ciki hibázni előttük. De viszont, ha szükség volna a többiekre,és akkor épp egyedül vagy,és saját erőből nem tudsz kikecmeregni szorult helyzetedből. Esetleg még rosszabb,úgy lerepültél az útról,hogy nem látszol a fáktól,vagy a völgy miatt, megsérültél,nem tudsz az útig sem kivergődni..... Őszintén! Akkor most melyik a fontosabb? Az önbecsülés helyreáll magától,csak idő kérdése, a lehetőség,hogy valaki segíthet,pótolhatatlan tud lenni... Nézd Adee haver fáját,és gondold el,mi az első. Ő egyedül volt,és a fejével összehorpasztotta a bukó belső berendezését....
AZ idén remélem alkalmam lesz kipróbálni egy 1250-es vizesbanditot, azt sokan dicsérik a nyomatékossága miatt (3000-nél nyomatékcsúcs van!) tényleg érdekel majd mit tud. Tavalyelőtt egy BMW K1200GT-t hajtottam meg igaz csak finoman, óvatosan Stós-Smolnik között, semmi vadulás nem volt, 5e-nél elváltottam, ismeretlen motor volt csak a kezessége érdekelt. Az például tudott olyat hogy vagy 30-nál 4-ben 1000-es fordulattól rezzenéstelenül tolt olyat hogy a szám tátva maradt. :-) Azt elfogadtam volna sajátomnak is. Két dolog nem tetszett benne. Az egyik a steril motorozási élmény ami a futómű iszonyatosan jó minőségéből, a motor rezzenéstelen működéséből (nem érezni hogy működik) és a túlontúl kezes viselkedéséből fakad. A másik hogy BMW. :-D
Figyi!
Igaza van az előttem szóló kollégának. Nem kell magad rágni ezen. Hidd el mindenki elfirkál. Én tavaly kétszer tettem le a vasat. Egyszer a bolt előtt az udvarban (csodák csodája szinte senki se látta) egy egyesre durvábban kuplungoltam miközben hátsó fékkel IS fékeztem meg persze csontra ledűtöttem a megszokott módon de nem adta ki. Motornak semmi baja nem lett, csak a lábtartó fége meg a kormánysúly lett picit karistos. Aztán egy keréknyom megfogta a kerekem nyéken, ledobott a csikó. Monster design a bal oldali lepkére. Idén:
Rendőrös tréning napján (mikor máskor) benéztem egy lezárt sorompót. Lámpa meg fejidom bánta. A tréningen persze ki lettem röhögve, meg ki lett tárgyalva a stresszhelyzetben való hibázás lehetősége még egy rutinútvonalon is.
Mályi meg Nyék között a földúton dobott le a csikó mert megbillent miközben megálltam. Füves dombra dölt, semmi baja nem lett. Aztán elvittek életemben először repülni, utána kimentem a telekre evezni. Annyira el voltam varázsolva hogy nem nyitottam ki a sztendert és úgy szálltam le a mociról. Lelökött a csónakbejáróba, egy index meg a bal oldali lepkére egy Monster design. Aztán ezzel még nem ért véget ám az év, a Merci szalon előtt egy szűk egyívű forduló (rutinművelet) de kettesben feledkeztem visszafojtva már tudtam baj lesz. Lett is. Még egy index, még pár karist a bal oldalra.
Hogy mindezt miért írom le? Mert ismersz annyira hogy tudd hogy motorozok, láttál már pályán és az életben is motorozni. És most láthatod hogy senki sem hibátlan. Én felálltam, leveregettem a ruhát, megnéztem a motorban esett kárt, 'stenf@száztam egy párat, de levontam a tanulságokat és most itt vagyok. Jövőre ismét megyek tréningre és valószínűleg semmit nem fog változni a motorozási stílusom.
Javaslom lépj túl azon hogy most elestél. Tudom, elég nagy közönség előtt sikerült a mutatvány ezért rosszabbul esik mintha csak magadban motorozva takarózol be a géppel, de hidd el ezért senki nem néz le vagy tart rosszabb motorosnak! gyere el idén is, csináld végig amit tavaly az sokat fog segíteni a lelki békédnek. Az anyagi káron meg majd felülemelkedsz.
ÉS NE LEGYEN BENNED FÉLELEM MERT AZ GÁTAT SZAB A FEJLŐDÉSNEK!
Nincs valakinek eladó egykezes súlyzója véletlenül?
hogy picit a témához is szóljak: simsonnal taknyoltam aszfalton 2csőgázon faszán döntve ki a körforgóból olyan 40-45ös tempóval, de közbejött egy pár marék kavics és kénytelen voltam szemügyre venni az aszfaltot közelebbről. Eredmény: lámpabúra letört, első lámpa lógott, kormány ferdült, sárvédők +kipuffvédő karcolódtak, lábtartó elhajlott, váltókarnak is annyi lett. Nadrágom szétszakadva, térdem vérzik, kesztyű szakadva, nike cipő szétszakadva, sisakon pár karc. Tudom ez "kicsi" a "nagyokhoz" képest, de akkor azért meglepődtem, hogy mekkorát perecteltem a kis mákdarálóval
Egyszerű végiggondolni. ha félsz nem kezded el picit jobban dönteni. Picit rövidebb féktávokat venni. Picit jobban húzni a gázt kigyorsításnál. Csak mégy azzal a tempóval, amit biztonságosnak érzel. És nem kezded el tágítani a határaidat. Pedig az fontos. Nem feltétlen a Bükkben, de ott is lényeges lehet egy elkottázott kanyarnál hogy mersz-e még lejjebb dönteni vagy ijedtedben a fékhez nyúlsz. Elég ha egy macisajtot elnéző autóst nem mersz kikerülni mert nem mered meglépni azt a mélyre ledöntést amit a manőver igényelne. Leblokkolsz és puff. És mindezt miért? Mert nem ismerted a valós határokat.
Én egyszer próbáltam meg felvenni egy haver tempóját ( neki is er6n), de mikor már láttam, hogy netszes, akkor visszavettem és sztem ez mentett meg, mert a következő kanyarban már egy autó jött enyhén az én sávomban, szal ha ott is húzom neki és kicsit átlógok vagy megdőlök jobban, akkor cupp van 1000-el. Ez az első ilyen alkalom elég volt, hogy olyat menjek mindíg amennyinél még érzem magam és a gépet is. Idővel meg adja magát majd.
elkezdtem félni ettől a motortól...lehet,hogy inkább egy csöpi való nekem.
Amúgy én is elkezdhetnék siránkozni azon hogy mennyire szar érzés várni a csapat (már útközben látszott hogy szétcsúszott) lemaradó részét, pedig az eleje tényleg szabályosan haladt és csak nem jönnek, csak nem jönnek, basszus ezek még mindig nem jönnek, ennyire nem csúsztunk szét, csak nem elesett valaki? És aztán elindulni megnézni a zárásból hogy mi a szösz van, megérkezni egy kanyarba ahol már ott állnak a többiek és ebből azonnal tudni hogy baj volt. Az sem egy kellemes érzés. Néha még ma is bevillannak ezek a pillanatok. Év elején fenn a Cered-Zabar vonalon a pesti srác a Yamaha izéStarral nem bírta bevenni azt amit két Harleys gond nélkül bevett. Oda is úgy gurultam vissza. Most ősszel meg a kollégához kellett visszamennem ugye. Kellemetlen élmények, de segítenek abban hogy a gurulásokat ezek fényében a lehető legbiztonságosabban vezessem fel.
Igaza van az előttem szóló kollégának. Nem kell magad rágni ezen. Hidd el mindenki elfirkál. Én tavaly kétszer tettem le a vasat. Egyszer a bolt előtt az udvarban (csodák csodája szinte senki se látta) egy egyesre durvábban kuplungoltam miközben hátsó fékkel IS fékeztem meg persze csontra ledűtöttem a megszokott módon de nem adta ki. Motornak semmi baja nem lett, csak a lábtartó fége meg a kormánysúly lett picit karistos. Aztán egy keréknyom megfogta a kerekem nyéken, ledobott a csikó. Monster design a bal oldali lepkére. Idén:
Rendőrös tréning napján (mikor máskor) benéztem egy lezárt sorompót. Lámpa meg fejidom bánta. A tréningen persze ki lettem röhögve, meg ki lett tárgyalva a stresszhelyzetben való hibázás lehetősége még egy rutinútvonalon is.
Mályi meg Nyék között a földúton dobott le a csikó mert megbillent miközben megálltam. Füves dombra dölt, semmi baja nem lett. Aztán elvittek életemben először repülni, utána kimentem a telekre evezni. Annyira el voltam varázsolva hogy nem nyitottam ki a sztendert és úgy szálltam le a mociról. Lelökött a csónakbejáróba, egy index meg a bal oldali lepkére egy Monster design. Aztán ezzel még nem ért véget ám az év, a Merci szalon előtt egy szűk egyívű forduló (rutinművelet) de kettesben feledkeztem visszafojtva már tudtam baj lesz. Lett is. Még egy index, még pár karist a bal oldalra.
Hogy mindezt miért írom le? Mert ismersz annyira hogy tudd hogy motorozok, láttál már pályán és az életben is motorozni. És most láthatod hogy senki sem hibátlan. Én felálltam, leveregettem a ruhát, megnéztem a motorban esett kárt, 'stenf@száztam egy párat, de levontam a tanulságokat és most itt vagyok. Jövőre ismét megyek tréningre és valószínűleg semmit nem fog változni a motorozási stílusom.
Javaslom lépj túl azon hogy most elestél. Tudom, elég nagy közönség előtt sikerült a mutatvány ezért rosszabbul esik mintha csak magadban motorozva takarózol be a géppel, de hidd el ezért senki nem néz le vagy tart rosszabb motorosnak! gyere el idén is, csináld végig amit tavaly az sokat fog segíteni a lelki békédnek. Az anyagi káron meg majd felülemelkedsz.
ÉS NE LEGYEN BENNED FÉLELEM MERT AZ GÁTAT SZAB A FEJLŐDÉSNEK!
Jó hosszú lett. :-)