Az elmúlt hétvégén egy három napos hard enduro versenyre utaztunk az Aradtól 15 kilométerre lévő Gyorok városába. Ahogy közeledtünk a verseny központjához, az út mellett megláttuk a pénteki napra épített prológot. Gyorsan meg is álltunk és szemügyre vettük a pályát, ami eléggé vizes és saras volt, de akkor legalább nem esett az eső. Összesen közel 340 versenyző nevezett be az eseményre, ami azt gondolom elég nagy létszám, köztük a profi mezőnyben – ahol én is rajthoz álltam – Graham Jarvis, Chris Birch, Wade Young, akik már számos nagy eredményt értek el a hard enduroban. A pénteki prológ egy 1,5 km-es extrém pálya volt, ahol egy kört kellett menni, de az időjárás nagyon nehézzé tette ezt a rövid távot. Én 27.-ként zártam az 1. napot a 340 indulóból.
Gondoltam, hogy a szombati nap a maga 100 km-es hosszával sorsdöntő lesz, hiszen az időjárás csak nem javult és már alapból nagyon saras volt a pálya. Már az első 5 km elég nehézre sikeredett és a mezőny már itt elkezdett fogyatkozni. Az első tankoló pont kb. 35 km-nél volt, ami nem tűnik nagy távolságnak, de az adott körülmények között elég nehéz volt a haladás. Számos olyan feljáró volt, ahol a sár megnehezítette a feljutást és csak többszöri nekifutás után tudtam leküzdeni, ami miatt sajnos kevesebb energiám maradt a továbbiakra. A tankoló ponthoz közeledvén, az utolsó 10 km-en kb. 5 km-t mentünk egy nagyon köves patakban. A patakban az egyik kis törés után nem akartam hinni a szememnek, a rendezők egy 3 méteres vízesést is beletettek a pályába, persze felfelé. Gondoltam, hogy ezen jobb lesz gyorsan túllenni és nem sokat gondolkodni rajta, azt hiszem erre mondják, hogy a gondolkodás káros. Itt az volt! A motor feljutott teljesen épen, én viszont visszaestem az aljába. Aztán a 2 segítő, aki a tetején volt egy kötelet dobott, hogy felmászhassak, de a segítő kezéből kicsúszott a kötél, és én még egyszer meglátogattam a patak fenekét. Ezután elértem az 1. tankoló ponthoz, sajnos már elég időt ott hagyva az erdőben ahhoz, hogy ne engedjenek a rendezők tovább. Így szombaton itt lefújták a versenyt.
A vasárnap sem tűnt egyszerűbbnek, habár a pálya rövidebb volt és elvileg gyorsabb is. Viszont vasárnapra már elég fáradtság volt bennem ahhoz, hogy nehéz legyen a verseny. Azért a lelkesedés megmaradt, sőt még inkább vártam ezt a napot, hogy az előzőn javítsak. Tudtam, hogy a pálya kedvezni fog, hiszen előre azt mondták róla, hogy technikás és gyorsabb lesz, mint az előző napi. Ezen a napon is voltak lehetetlennek tűnő akadályok, de ekkor már minden úgy ment, ahogy szerettem volna. Sajnos eléggé hátulról rajtoltam így sok embert utólértem már a rajt után. Igaz, hogy a táv nem volt túl hosszú, de azért a végére elfáradtam kellően. Ezen a napon 12. helyen értem célba, amivel teljesen elégedett voltam az előző nap után, illetve tudatában annak, hogy milyen nagy nevek vannak a mezőnyben.
ha lesz 3 gyerekem és egy kutyám és még 120 kiló is leszek. már rég nem fogok azon gondolkodni 2 t vagy 4 t vel ne menjek sehova . de hogy kroszmotorom nem lesz az egészen biztos.
mondom elhomályositottam shárral a képem hogy a ragadózók ne vegyenek észre..
de szerintem senki sem vett észre..mert pont úgy néztem ki mit a sár alattam150cm rel...
csak azt láthatták hogy a 150cm magas sármaszlag tol valamit...ami csendesen duruzsol...mér csak 150m magas..mert a maradék 36cm em az a sárszint alatt volt
Amúgy meg berágta mindenkire ugyhogy ha elmegy az 525 veszek egy 350 sx-f-et oszt jónapot
Köcsög 2t csak az ilyen egyszál belű szalinak való akit akkor is fejvisz ha nincs hegy
feri.
ha nem rakod fel az arszomat a sáros disznóképre..mert az enyém meg el van homályositva a sárral..mint árnold svárzengergernek a perdátor ban...mert akkor én is ugy éreztem mindenki csak a hőmet lállya és akko ig elbúlyhatok a ragadozók elől . ..akkor örök harag.. kettes szorzóval ..
viktor. ha még egyszer felrakod ezt az ezerszer felrakott önfényezős vidódat még a kanádat is kibaszom!rólam ne pakolj fel semmit! fogd már föl te idióta.
Az elmúlt hétvégén egy három napos hard enduro versenyre utaztunk az Aradtól 15 kilométerre lévő Gyorok városába. Ahogy közeledtünk a verseny központjához, az út mellett megláttuk a pénteki napra épített prológot. Gyorsan meg is álltunk és szemügyre vettük a pályát, ami eléggé vizes és saras volt, de akkor legalább nem esett az eső. Összesen közel 340 versenyző nevezett be az eseményre, ami azt gondolom elég nagy létszám, köztük a profi mezőnyben – ahol én is rajthoz álltam – Graham Jarvis, Chris Birch, Wade Young, akik már számos nagy eredményt értek el a hard enduroban. A pénteki prológ egy 1,5 km-es extrém pálya volt, ahol egy kört kellett menni, de az időjárás nagyon nehézzé tette ezt a rövid távot. Én 27.-ként zártam az 1. napot a 340 indulóból.
Gondoltam, hogy a szombati nap a maga 100 km-es hosszával sorsdöntő lesz, hiszen az időjárás csak nem javult és már alapból nagyon saras volt a pálya. Már az első 5 km elég nehézre sikeredett és a mezőny már itt elkezdett fogyatkozni. Az első tankoló pont kb. 35 km-nél volt, ami nem tűnik nagy távolságnak, de az adott körülmények között elég nehéz volt a haladás. Számos olyan feljáró volt, ahol a sár megnehezítette a feljutást és csak többszöri nekifutás után tudtam leküzdeni, ami miatt sajnos kevesebb energiám maradt a továbbiakra. A tankoló ponthoz közeledvén, az utolsó 10 km-en kb. 5 km-t mentünk egy nagyon köves patakban. A patakban az egyik kis törés után nem akartam hinni a szememnek, a rendezők egy 3 méteres vízesést is beletettek a pályába, persze felfelé. Gondoltam, hogy ezen jobb lesz gyorsan túllenni és nem sokat gondolkodni rajta, azt hiszem erre mondják, hogy a gondolkodás káros. Itt az volt! A motor feljutott teljesen épen, én viszont visszaestem az aljába. Aztán a 2 segítő, aki a tetején volt egy kötelet dobott, hogy felmászhassak, de a segítő kezéből kicsúszott a kötél, és én még egyszer meglátogattam a patak fenekét. Ezután elértem az 1. tankoló ponthoz, sajnos már elég időt ott hagyva az erdőben ahhoz, hogy ne engedjenek a rendezők tovább. Így szombaton itt lefújták a versenyt.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v...
A vasárnap sem tűnt egyszerűbbnek, habár a pálya rövidebb volt és elvileg gyorsabb is. Viszont vasárnapra már elég fáradtság volt bennem ahhoz, hogy nehéz legyen a verseny. Azért a lelkesedés megmaradt, sőt még inkább vártam ezt a napot, hogy az előzőn javítsak. Tudtam, hogy a pálya kedvezni fog, hiszen előre azt mondták róla, hogy technikás és gyorsabb lesz, mint az előző napi. Ezen a napon is voltak lehetetlennek tűnő akadályok, de ekkor már minden úgy ment, ahogy szerettem volna. Sajnos eléggé hátulról rajtoltam így sok embert utólértem már a rajt után. Igaz, hogy a táv nem volt túl hosszú, de azért a végére elfáradtam kellően. Ezen a napon 12. helyen értem célba, amivel teljesen elégedett voltam az előző nap után, illetve tudatában annak, hogy milyen nagy nevek vannak a mezőnyben.
Köszönöm a segítséget!
Pető Ádám #4