Lassan csorgunk a forgalommal együtt kifelé a Jászberényi úton, egyszer csak feltunik, egy Suzuki Ignis folyamatos elakadásjelzo-villogóval a forgalomban. Lassan utolérjük, mellécsorgunk. Valójában csak figyelmeztetni szeretnénk, de a több éves rutin ilyenkor azt súgja, hogy ne csak a nyitott ablakon átszóljunk, hanem megállítsuk, iratokat átnézzük. Alig huszonéves fruska vezeti az autót, a jogosítványán alig száradt meg a pecsét. Kedvesen, de hihetetlen csodálkozással próbál ránk mosolyogni, igen valószínu, hogy ez az elso közúti ellenorzése.
-Ön miért közlekedik folyamatosan az elakadásjelzovel?- A mosoly lefagy az arcáról, döbbenten néz ránk. Hebeg, habog, szóhoz sem jut saját magától. végre kipréseli magából:
-Hogy mivel?-
Kiszállítjuk az autóból, körbevezetjük az autó körül, megmutatjuk Neki, hogy mind a négy indexe folyamatosan villog, majd megmutatjuk, hogy a kormányoszlopon az a kis piros gomb is folyamatosan villog. Odanyúlok, kikapcsolom. Erre ez a csitri elkezd ujjongani, viháncolni, tapsikolni, hol az én, hol a társam nyakába ugorva. Az egyenruha miatt eléggé kínosan érezzük magunkat. Majd eloadja, hogy azt hitte, hogy elromlott az indexe, és ezért jelez egyszerre mind a két irányba, a kis piros villogó lámpáról azt hitte, hogy az azt jelenti, hogy az autót szervizbe kell vinni, majd örömében beugrik az autóba, és padlógázzal, csikorgó kerekekkel kilo, mint az ágyúgolyó.
A társammal döbbenten nézünk egymásra, majd sietve szállunk be az autóba, kéklámpa, sziréna, ugyanis ez a csaj minden papírját nálunk felejtette. Alig bírjuk utolérni, kénytelenek voltunk feljelenteni sebességkorlátozás jelentos túllépése miatt, ugyanis lakott területen, egy 40-es korlátozó tábla után 135-tel tudtuk csak utolérni. Közben mindkettonkben felmerült, hogy a jogsit "libáért vette", keresem a hamisítás apró jeleit, majd leellenoriztük, minden stimmelt. Erre szoktuk mondani: "Bugyi nélkül vizsgázott".
Gerendai Károly szombaton tartotta az esküvőjét - a Szigeten a
Metal Hammer színpad helyszínén. A násznép luxusbarokk körülmények
között, egy futballpálya méretű fedett sátorban dixiland zenekarra ropta
közvetlenül a dunára néző meggyűrűzés után. Ezt a feleségét vajon melyik
régi haverja fogja lenyúlni?
Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni.
Hosszú
éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis
faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem
volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu
férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve
minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és
mondott imát a
temetéseken.
Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap
délelőttön,
ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a
kaput,
a
templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan
odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte
a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a
pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót
szólhatott
volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint
szembe
találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb,
furcsa
kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél
citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem
volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még
sosem
futott
ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem
elájult.
Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és
akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő
hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy
gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe
a
furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a
lakából
a
fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek, áruld el, miért
kell neked ...
A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt.
Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles,
sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette
magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta
követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a
25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha már ott
volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt is vett magának.
Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura
szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,
megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt
is), fogta a fél citromot, és kivitte az
idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a
folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott
tovább,
a
pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig
futottak.
A
fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a
földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden
nap
a
templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve
igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan
gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette
reverendája
alá
az Arena úszónadrágot és a Nike futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél
citromot is előre a zsebébe tette.
Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett,
megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban,
amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun
belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ...
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben
visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig,
átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem
elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy
indát,
és átlendült a szakadék túlsó oldalára.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát.
Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem
várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik
roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe
a roncsot,
de
a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellet
valahogyan kinyitnia.
Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu
lakatosánál
töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját.
Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba
rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel
tartotta a
misét,
majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is
érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen
megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó
szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?
A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és
elrohant,
de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig,
gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve
másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig
sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg,
lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett
a zárral.
Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az
idegen
rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete
láttán.
A
pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan,
barátságos
mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon
szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet
kérem
tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet. Elmondom
neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! A pap jó volt, és
nem mondta el.
hidd el, a legtöbben beillesztgetnek
Ilyen hosszu szoveget legépelni.
gyors ujjakra van szükség
JaB, te képes voltál leírni? Minden elismerésem a tiéd!
Há" szinesfémet veszek kilóját ezerér", hozzad bazeg!
Lassan csorgunk a forgalommal együtt kifelé a Jászberényi úton, egyszer csak feltunik, egy Suzuki Ignis folyamatos elakadásjelzo-villogóval a forgalomban. Lassan utolérjük, mellécsorgunk. Valójában csak figyelmeztetni szeretnénk, de a több éves rutin ilyenkor azt súgja, hogy ne csak a nyitott ablakon átszóljunk, hanem megállítsuk, iratokat átnézzük. Alig huszonéves fruska vezeti az autót, a jogosítványán alig száradt meg a pecsét. Kedvesen, de hihetetlen csodálkozással próbál ránk mosolyogni, igen valószínu, hogy ez az elso közúti ellenorzése.
-Ön miért közlekedik folyamatosan az elakadásjelzovel?- A mosoly lefagy az arcáról, döbbenten néz ránk. Hebeg, habog, szóhoz sem jut saját magától. végre kipréseli magából:
-Hogy mivel?-
Kiszállítjuk az autóból, körbevezetjük az autó körül, megmutatjuk Neki, hogy mind a négy indexe folyamatosan villog, majd megmutatjuk, hogy a kormányoszlopon az a kis piros gomb is folyamatosan villog. Odanyúlok, kikapcsolom. Erre ez a csitri elkezd ujjongani, viháncolni, tapsikolni, hol az én, hol a társam nyakába ugorva. Az egyenruha miatt eléggé kínosan érezzük magunkat. Majd eloadja, hogy azt hitte, hogy elromlott az indexe, és ezért jelez egyszerre mind a két irányba, a kis piros villogó lámpáról azt hitte, hogy az azt jelenti, hogy az autót szervizbe kell vinni, majd örömében beugrik az autóba, és padlógázzal, csikorgó kerekekkel kilo, mint az ágyúgolyó.
A társammal döbbenten nézünk egymásra, majd sietve szállunk be az autóba, kéklámpa, sziréna, ugyanis ez a csaj minden papírját nálunk felejtette. Alig bírjuk utolérni, kénytelenek voltunk feljelenteni sebességkorlátozás jelentos túllépése miatt, ugyanis lakott területen, egy 40-es korlátozó tábla után 135-tel tudtuk csak utolérni. Közben mindkettonkben felmerült, hogy a jogsit "libáért vette", keresem a hamisítás apró jeleit, majd leellenoriztük, minden stimmelt. Erre szoktuk mondani: "Bugyi nélkül vizsgázott".
Metal Hammer színpad helyszínén. A násznép luxusbarokk körülmények
között, egy futballpálya méretű fedett sátorban dixiland zenekarra ropta
közvetlenül a dunára néző meggyűrűzés után. Ezt a feleségét vajon melyik
régi haverja fogja lenyúlni?
Férj a feleségéhez:
- A tengerre emlékeztetsz.
- Miért, drágám? Olyan vad vagyok, romantikus és izgalmas?
- Nem, azért, mert hányingerem van tőled!
------------------------
A pap és a fél citrom esete
Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni.
Hosszú
éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis
faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem
volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu
férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve
minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és
mondott imát a
temetéseken.
Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap
délelőttön,
ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a
kaput,
a
templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan
odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte
a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a
pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót
szólhatott
volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint
szembe
találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb,
furcsa
kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél
citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem
volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még
sosem
futott
ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem
elájult.
Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és
akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő
hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy
gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe
a
furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a
lakából
a
fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek, áruld el, miért
kell neked ...
A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt.
Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles,
sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette
magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta
követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a
25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha már ott
volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt is vett magának.
Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura
szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,
megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt
is), fogta a fél citromot, és kivitte az
idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a
folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott
tovább,
a
pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig
futottak.
A
fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a
földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden
nap
a
templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve
igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan
gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette
reverendája
alá
az Arena úszónadrágot és a Nike futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél
citromot is előre a zsebébe tette.
Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett,
megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban,
amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun
belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ...
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben
visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig,
átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem
elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy
indát,
és átlendült a szakadék túlsó oldalára.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát.
Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem
várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik
roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe
a roncsot,
de
a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellet
valahogyan kinyitnia.
Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu
lakatosánál
töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját.
Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba
rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel
tartotta a
misét,
majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is
érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen
megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó
szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?
A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és
elrohant,
de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig,
gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve
másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig
sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg,
lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett
a zárral.
Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az
idegen
rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete
láttán.
A
pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan,
barátságos
mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon
szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet
kérem
tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet. Elmondom
neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! A pap jó volt, és
nem mondta el.