egy S8 tulaj napja
Azt álmodtam, hogy beletört a seggembe a tű. Baromság, mert nem is kokszolok. De álmomban beletört, és fájt. Ahogy mentem le a konditeremből a lépcsőn, fájt. A spanok a vitaminbárból röhögtek, hogy buzisan járok. Hozzájuk vágtam az üres ampullát, de csak a fekvenyomópadot találtam el. Kimentem, bedobtam magam az S8-ba, és felordítottam. Az a kurva tű. Felébredtem. Csak egy rossz álom volt. Biztos azért, mert a csajom retikülje valahogy az ágyban maradt, és a fémcsatok elzsibbasztották a seggem. Ráadásul kinyílt, és minden kiömlött. Rúzsos lett a lepedő, a két mobilja a fejem két oldalán hevert, meg a betétjei, meg az apró, meg az alapozó, a spirál, a pénztárca. Még valami fehér por is ragadt a hasamra. Rendetlen ribanc. Nem csoda, hogy idegesen ébredtem. Kimentem a fürdőbe, Margit még alszik, majd délben megy szoliba. Próbálok nem fingani pisálás közben, de nem megy. Hajt a proteinturmix, ez ilyen. Bekapcsolom a Roxyt, lezuhanyzom. Törölközés közben észreveszem, hogy az indiánfej tetoválásom torz kezd lenni, Magányos Farkas szemre kicsit Down-kóros lett. Idegesít, de a 47-es kart nem adják ingyen. Ahol pumpálod, ott nyúlik a bőr, ez van. Nő vissza a szőr a mellkasomra, ez is felbasz, de legalább a fejem frissen borotvált, ma nem kell. Felveszem a csatos cipőt meg egy szűk V-nyakú pólót, reggel még jól feszül, aztán délutánra kicsit megereszkedik. Viszek cserét, ne ráncosodjon, mint egy harmincéves cigányasszony. Tolok egy fehérjeturmixot meg egy update csokit. Felkel a kutya, Margit kis westie-je. Kijön kunyerálni. Adok neki update csokit, de semmilyen Norbit nem eszik meg. Ezt is kiköpi. Kinevetem a kis csimbókot, aki nem ad az egészséges táplálkozásra, örökre ilyen kis tollseprű marad. Elmegyek dolgozni, nekem se fán nő a pénz. Beülök az S8-ba. Egy pillanatig fészkelődöm, kísért az álom emléke, de most semmi se szúr. Beindítom a motort, a teremgarázst betölti a dízelkerregés. Szeretem ezt a hangot, férfias, komoly. Bekapcsolom az ülésszellőztetést, mert puffaszt a protein megint. Kikanyarodom az útra, megyek az autótelepemre nyitni. Az utcában szerencsétlenkedik egy corsás nő, képtelen rendesen beállni. Várok, mert nem vagyok én egy paraszt, várok, még integetek, meg biztatom is, hogy menni fog, anyukám. Amikor harmadikra is elrontja, kiborulok, és nagy gázzal kikerülöm a padkán. Jó ez a szintszabályozós légrugó. De mér van az ilyennek jogosítványa, most tényleg. A következő lámpánál kikerülöm a sort, elegem van. Beállok előre, erre ez a bajszos rámdudál. Leköcsögözöm, de vált is a lámpa, ottmarad a nyomorult kis Nissanjával állva. Nekem megvan a 80, erre kijön elém a megállóból a busz. Rádudálok a barom állatjára, nem tudom, hova rohan a köcsög, mindenképpen ugyanaddig tart a műszak, mit ugrál. Húsz perc, mire beérek. A Feri meg a Zoli már ott van, mossák a kocsikat. Enyém a telep, nekem dolgoznak. A Feri még a a kezében lévő habos szivacsnál is hülyébb, de jó gyerek. A Zoli okos srác, jól beszél a vevőkkel, csak sittes volt, sok onnan a haverja, és jönnek állandóan bámészkodni, meg a zárakat nézegetik a kocsikon, hátha rájönnek valamire. Leülök egy kávéval, megnézem a csajt a Blikkben. Nem rossz, de műmelle van. Aztán hív a lakatos, hogy kész a Merci. Most jött Németből, sérülésmentesnek hirdetem, és az is. Kettő autóból raktuk össze, az egyiknek az eleje, a másiknak a háta volt TK-s, középen elvágtuk, és mindenből a hibátlant tettük bele. Makulátlan. Holnap jön is valami orvos megvenni, ezek a kedvenceim. A szagodról megmondja, hány fokos a lázad, de nem veszi észre, ha véletlenül egy olyan E320 CDI-t ajánlasz neki, aminek mindkét oldala bal. Ez egyébként jó doki, írt már fel Sustanont meg Deca-Durabolint, hogy meglegyen a kilóhatvan szuperszettben, erőltetett ismétlesekkel. Meg Viagrát a havernak. Egész délelőtt csörög a telefon, nem bírom, átmegyek a Laciékhoz a szomszédba kajálni. Ők is kereskedők, segítünk egymásnak, ahol tudunk. Náluk van eredetvizsga is. Délután felhív Margit, hogy a műkörmös szerint jobban állt neki a sötétebb melír, mert kiemelte a szeme természetes barnaságát. Én úgy tudtam, szőke, ráhagyom. Megsértődik. Visszamegyek dolgozni, az irodai gépen felmegyek a wiwre. Megkeresem a profilomat, feltöltök egy nyolcmegás bitmapet, amin az Audi előtt állok Vin Diesel-es atlétában, Oakley-ben. Megnézem Margit barátnőjének a profilját, átírta-e már magát egyedülállóra. Állítólag régen pornózott, és tudja a mély torkot. Küldök neki egy vicces képet a funpicről, aztán kilépek. Még felugrom a partyarcok.hu-ra, hogy röhögjek a fotón, amikor a beekizett Zsotya benyúlt a redbullos hostesslányak. Három felé beugrik a Kicsi Johnny egy haverjával, kiderül, hogy szülinapja van. Hoznak piát, adok mellé RedBullt a hűtőből. Nevetgélünk, közben felhív a csajom a fitneszteremből, hogy nem tetszene-e jobban nagyobb mellekkel. Megnyugtatom, hogy szerintem ez a 250 köbcentis pont jó, mert természetesnek látszik. Megbeszéljük, hogy este elmegyünk vacsorázni meg bulizni Kicsi Johnny-ékkal. Örül, szeret, a mackókája vagyok, elhívja a Cilyéket is. Mi közben átmelegszünk az italtól, elhatározzuk, hogy mind felmegyünk hozzánk alapozni, meg én át is akarok öltözni. Hárman ülünk az S8-ban, Spigiboyt hallgatunk, meg nézzük a Mónika show-t tévén. Megdöbbentő, hogy mekkora hülye barmok vannak benne. És ezek itt élnek köztünk, mint te vagy én. Eszembe jut, hogy nincs otthon pia, a Körúton megállok vészvillogóval a Rotschild előtt. Három percet ki lehet bírni, én is várok eleget a többi ostoba miatt, amilyen az a nő is volt reggel. Amikor a vásárlás után beszállnék, valaki dudál a mögöttünk feltorlódó autókból, de amikor odanézek, mindenki máshova bámul. Szánalmas ez a város. A gyengék elhullanak, ezt meg kéne már érteni. Hazafelé látok egy másik S8-ast, valami öltönyös majommal. Fogadjunk, hogy nem a saját pénzén vette. Otthon a haverokkal leülünk a plazma elé, Margit elénk rak valami sósat. Sokat nevetünk, erősen, hangosan. Jól érezzük magunkat. Kicsi Johnny bohóckodik, és közben ráönti a chilis tortillaszószt a kolduló kiskutyára. Margit sikít, hogy kimarja a szőrét. Kivisszük a fürdőbe megmosni. Beteszem a kádba, leöblítjük, Margit ad hozzá kondicionálós kutyasampont. Iszonyúan néz ki ázottan, habbal. Gurulunk a röhögéstől. Viccből ráadom a fukszomat, vastagabb, mint a nyaka. Ordítva nyerítünk, ahogy szerencsétlenül, reszkető lábakkal áll a kád szélén, a teste körül egy 50 dekás aranylánccal. Aztán becsúszik a hab alá. Utánanyúlok, de annyira röhögök, hogy sehogy se találom. Aztán végül megvan, kiveszem, a láncom csupa szőrös hab. A kis vakarcs meg nem nagyon mozdul. Margit hisztizik. Johnnyék vihogva lapítanak. Beülünk az S8-ba, részegen és vizesen, visszük a halott kutyát az állatorvoshoz. Visszaveszem a fukszot, el ne kallódjon. Még mindig samponos és szőrős. A pólóm is olyan lesz. Ennyit a mai vacsoráról. Istenverte egy munkanap.
Hogy ment meg a zsebedbe vart alma a sivatagban egy oroszlán elől?
Először is türelem mert türelem rózsát terem a rózsa tüskéi kiszakítják a zsebedből az almát
mivel köztudott hogy az alma nem esik messze a fájától felmászunk gyorsan rá ez által lóvá tettük az oroszlánt
ráülünk és elvágtatunk!
Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni és összesen 100 dollárt fizetnek a végén. Ha úgy fizetnek a sörükért, ahogy most adót fizetünk, valahogy így néz ki a helyzet:
Az első 4 ember (a legszegényebbek) nem fizet semmit.
Az ötödik 1 dollárt fizet.
A hatodik 3 dollárt fizet.
A hetedik 7 dollárt fizet.
A nyolcadik 12 dollárt fizet.
A kilencedik 18 dollárt fizet.
A tizedik (a leggazdagabb) 59 dollárt fizet.
Tehát a tíz ember minden nap boldogan sörözött egészen addig, amíg a bár tulajdonosa kedvezményt nem adott nekik: "Mivel olyan jó vásárlók vagytok, mától olcsóbban adom nektek a sört 20 dollárral." Onnantól a sör a 10 ember számára csak 80 dollárba került.
A csapat továbbra is ugyanúgy szeretett volna fizetni a sörért, ahogyan adót fizetünk, ami azt jelenti, hogy az első 4 embert a változás nem érintette - ők továbbra is ingyen ittak.
De mi legyen a másik 6 emberrel - a fizető vendégekkel? Hogyan tudják elosztani a 20 dollár engedményt, hogy mindenki elégedett legyen?
Kiszámolták, hogy 20 dollár 6 részre osztva 3,33 dollár. Ha ekkora részt levonnának mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és hatodiknak sem kellene fizetni a sörért. Ezért a bár tulajdonosa azt javasolta, hogy az lenne igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül ugyanakkora százalékot vonnának le és tett egy javaslatot, hogy ez hogy nézne ki. Tehát:
Az ötödik se fizet semmit (100% megtakarítás)
A hatodik 2 dollárt fizet 3 helyett (33% megtakarítás)
A hetedik 5 dollárt fizet 7 helyett (28% megtakarítás)
A nyolcadik 9 dollárt fizet 12 helyett (25% megtakarítás)
A kilencedik 14 dollárt fizet 18 helyett (22% megtakarítás)
A tizedik (a leggazdagabb) 49 dollárt fizet 59 helyett (16% megtakarítás)
Mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest, az első 4 pedig továbbra is ingyen ivott. Viszont amikor kimentek a bárból az emberek elkezdték összehasonlítgatni a megtakarításukat.
"Én csak egy dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből, ő pedig 10-et!" - mutatott a hatodik ember a tizedikre.
"Ez igaz" - kiáltotta a hetedik. - "Miért kap ő 10-et mikor én csak kettőt? A gazdagok kapják az összes kedvezményt!"
"Várjunk csak" - kiabált az első négy kórusban. - "Mi nem kaptunk semmilyen kedvezményt. A rendszer diszkriminálja a szegényeket!"
A kilenc ember körülvette a tizediket és elverték. A következő este csak kilencen jöttek el sörözni, leültek és a tizedik nélkül itták a söröket. Amikor fizetésre került a sor, rájöttek valami fontosra. A tizedik nélkül összesen sem volt annyi pénzük, hogy akár csak a számla felét kifizessék.
Ez az, ahogy az adórendszerünk működik. Azok az emberek kapják a legnagyobb kedvezményeket, akik a legmagasabb adókat fizetik. Ha túladóztatják és támadják őket, azért mert túlságosan gazdagok, egyszer csak nem lesznek köztünk többet. Előfordulhat, hogy külföldön fognak sörözni, ahol a légkör barátságosabb...
Azoknak, akik ezt értik, nem kell magyarázni.
Azoknak, akik nem értik, nem lehet elmagyarázni.
David R. Kamerschen, Ph.D.
Professor of Economics
University of Georgia
Azt álmodtam, hogy beletört a seggembe a tű. Baromság, mert nem is kokszolok. De álmomban beletört, és fájt. Ahogy mentem le a konditeremből a lépcsőn, fájt. A spanok a vitaminbárból röhögtek, hogy buzisan járok. Hozzájuk vágtam az üres ampullát, de csak a fekvenyomópadot találtam el. Kimentem, bedobtam magam az S8-ba, és felordítottam. Az a kurva tű. Felébredtem. Csak egy rossz álom volt. Biztos azért, mert a csajom retikülje valahogy az ágyban maradt, és a fémcsatok elzsibbasztották a seggem. Ráadásul kinyílt, és minden kiömlött. Rúzsos lett a lepedő, a két mobilja a fejem két oldalán hevert, meg a betétjei, meg az apró, meg az alapozó, a spirál, a pénztárca. Még valami fehér por is ragadt a hasamra. Rendetlen ribanc. Nem csoda, hogy idegesen ébredtem. Kimentem a fürdőbe, Margit még alszik, majd délben megy szoliba. Próbálok nem fingani pisálás közben, de nem megy. Hajt a proteinturmix, ez ilyen. Bekapcsolom a Roxyt, lezuhanyzom. Törölközés közben észreveszem, hogy az indiánfej tetoválásom torz kezd lenni, Magányos Farkas szemre kicsit Down-kóros lett. Idegesít, de a 47-es kart nem adják ingyen. Ahol pumpálod, ott nyúlik a bőr, ez van. Nő vissza a szőr a mellkasomra, ez is felbasz, de legalább a fejem frissen borotvált, ma nem kell. Felveszem a csatos cipőt meg egy szűk V-nyakú pólót, reggel még jól feszül, aztán délutánra kicsit megereszkedik. Viszek cserét, ne ráncosodjon, mint egy harmincéves cigányasszony. Tolok egy fehérjeturmixot meg egy update csokit. Felkel a kutya, Margit kis westie-je. Kijön kunyerálni. Adok neki update csokit, de semmilyen Norbit nem eszik meg. Ezt is kiköpi. Kinevetem a kis csimbókot, aki nem ad az egészséges táplálkozásra, örökre ilyen kis tollseprű marad. Elmegyek dolgozni, nekem se fán nő a pénz. Beülök az S8-ba. Egy pillanatig fészkelődöm, kísért az álom emléke, de most semmi se szúr. Beindítom a motort, a teremgarázst betölti a dízelkerregés. Szeretem ezt a hangot, férfias, komoly. Bekapcsolom az ülésszellőztetést, mert puffaszt a protein megint. Kikanyarodom az útra, megyek az autótelepemre nyitni. Az utcában szerencsétlenkedik egy corsás nő, képtelen rendesen beállni. Várok, mert nem vagyok én egy paraszt, várok, még integetek, meg biztatom is, hogy menni fog, anyukám. Amikor harmadikra is elrontja, kiborulok, és nagy gázzal kikerülöm a padkán. Jó ez a szintszabályozós légrugó. De mér van az ilyennek jogosítványa, most tényleg. A következő lámpánál kikerülöm a sort, elegem van. Beállok előre, erre ez a bajszos rámdudál. Leköcsögözöm, de vált is a lámpa, ottmarad a nyomorult kis Nissanjával állva. Nekem megvan a 80, erre kijön elém a megállóból a busz. Rádudálok a barom állatjára, nem tudom, hova rohan a köcsög, mindenképpen ugyanaddig tart a műszak, mit ugrál. Húsz perc, mire beérek. A Feri meg a Zoli már ott van, mossák a kocsikat. Enyém a telep, nekem dolgoznak. A Feri még a a kezében lévő habos szivacsnál is hülyébb, de jó gyerek. A Zoli okos srác, jól beszél a vevőkkel, csak sittes volt, sok onnan a haverja, és jönnek állandóan bámészkodni, meg a zárakat nézegetik a kocsikon, hátha rájönnek valamire. Leülök egy kávéval, megnézem a csajt a Blikkben. Nem rossz, de műmelle van. Aztán hív a lakatos, hogy kész a Merci. Most jött Németből, sérülésmentesnek hirdetem, és az is. Kettő autóból raktuk össze, az egyiknek az eleje, a másiknak a háta volt TK-s, középen elvágtuk, és mindenből a hibátlant tettük bele. Makulátlan. Holnap jön is valami orvos megvenni, ezek a kedvenceim. A szagodról megmondja, hány fokos a lázad, de nem veszi észre, ha véletlenül egy olyan E320 CDI-t ajánlasz neki, aminek mindkét oldala bal. Ez egyébként jó doki, írt már fel Sustanont meg Deca-Durabolint, hogy meglegyen a kilóhatvan szuperszettben, erőltetett ismétlesekkel. Meg Viagrát a havernak. Egész délelőtt csörög a telefon, nem bírom, átmegyek a Laciékhoz a szomszédba kajálni. Ők is kereskedők, segítünk egymásnak, ahol tudunk. Náluk van eredetvizsga is. Délután felhív Margit, hogy a műkörmös szerint jobban állt neki a sötétebb melír, mert kiemelte a szeme természetes barnaságát. Én úgy tudtam, szőke, ráhagyom. Megsértődik. Visszamegyek dolgozni, az irodai gépen felmegyek a wiwre. Megkeresem a profilomat, feltöltök egy nyolcmegás bitmapet, amin az Audi előtt állok Vin Diesel-es atlétában, Oakley-ben. Megnézem Margit barátnőjének a profilját, átírta-e már magát egyedülállóra. Állítólag régen pornózott, és tudja a mély torkot. Küldök neki egy vicces képet a funpicről, aztán kilépek. Még felugrom a partyarcok.hu-ra, hogy röhögjek a fotón, amikor a beekizett Zsotya benyúlt a redbullos hostesslányak. Három felé beugrik a Kicsi Johnny egy haverjával, kiderül, hogy szülinapja van. Hoznak piát, adok mellé RedBullt a hűtőből. Nevetgélünk, közben felhív a csajom a fitneszteremből, hogy nem tetszene-e jobban nagyobb mellekkel. Megnyugtatom, hogy szerintem ez a 250 köbcentis pont jó, mert természetesnek látszik. Megbeszéljük, hogy este elmegyünk vacsorázni meg bulizni Kicsi Johnny-ékkal. Örül, szeret, a mackókája vagyok, elhívja a Cilyéket is. Mi közben átmelegszünk az italtól, elhatározzuk, hogy mind felmegyünk hozzánk alapozni, meg én át is akarok öltözni. Hárman ülünk az S8-ban, Spigiboyt hallgatunk, meg nézzük a Mónika show-t tévén. Megdöbbentő, hogy mekkora hülye barmok vannak benne. És ezek itt élnek köztünk, mint te vagy én. Eszembe jut, hogy nincs otthon pia, a Körúton megállok vészvillogóval a Rotschild előtt. Három percet ki lehet bírni, én is várok eleget a többi ostoba miatt, amilyen az a nő is volt reggel. Amikor a vásárlás után beszállnék, valaki dudál a mögöttünk feltorlódó autókból, de amikor odanézek, mindenki máshova bámul. Szánalmas ez a város. A gyengék elhullanak, ezt meg kéne már érteni. Hazafelé látok egy másik S8-ast, valami öltönyös majommal. Fogadjunk, hogy nem a saját pénzén vette. Otthon a haverokkal leülünk a plazma elé, Margit elénk rak valami sósat. Sokat nevetünk, erősen, hangosan. Jól érezzük magunkat. Kicsi Johnny bohóckodik, és közben ráönti a chilis tortillaszószt a kolduló kiskutyára. Margit sikít, hogy kimarja a szőrét. Kivisszük a fürdőbe megmosni. Beteszem a kádba, leöblítjük, Margit ad hozzá kondicionálós kutyasampont. Iszonyúan néz ki ázottan, habbal. Gurulunk a röhögéstől. Viccből ráadom a fukszomat, vastagabb, mint a nyaka. Ordítva nyerítünk, ahogy szerencsétlenül, reszkető lábakkal áll a kád szélén, a teste körül egy 50 dekás aranylánccal. Aztán becsúszik a hab alá. Utánanyúlok, de annyira röhögök, hogy sehogy se találom. Aztán végül megvan, kiveszem, a láncom csupa szőrös hab. A kis vakarcs meg nem nagyon mozdul. Margit hisztizik. Johnnyék vihogva lapítanak. Beülünk az S8-ba, részegen és vizesen, visszük a halott kutyát az állatorvoshoz. Visszaveszem a fukszot, el ne kallódjon. Még mindig samponos és szőrős. A pólóm is olyan lesz. Ennyit a mai vacsoráról. Istenverte egy munkanap.