Mire tetszik gondolni?
Jó paródiák voltak ezek, csak szerintem néha kicsit túl hosszúra sikerült némelyik. Kevesebb több volna. Bár ehhez ismerni kell a kiparodizált személyt...
Az erdőben új vegyesbolt nyílik. Hatalmas sor van már az első napon. Nyuszika odaér a sor végére, meglátja a nagy sort, majd usgyi, elszalad a sor mellett. Odaér a medve mellé, a medve elkapja, és hátradobja.
- Nyuszikaaa. mi is sorban állunk, állj te is szépen a végére!
Nyuszika megsértődik, és hazamegy.
Másnap reggel ismét hatalmas sor van a bolt előtt. Nyuszika odaér, megint usgyi el a sor mellett. A medve ismét elkapja, és hátradobja.
- Nyuszikaaa. mi is sorban állunk, tegnap már megmondtam, hogy állj te is szépen a végére!
Nyuszika megsértődik, és megint hazamegy.
Harmadik nap ugyanez eljátszódik, de mielőtt a medve hátradobja, nyuszika megszólal:
- Rendben van medve, de ha ma megint hátradobsz, soha nem fogom kinyitni azt a nyavalyás üzletet...
Sorakozót rendel el a százados. Egyszer csak megszólal:
- Ki mozog?
- A föld! - válaszol valaki.
- Ki mondta?
- Galilei! - szólal meg ismét a hang.
- Galilei honvéd, lépjen ki!
Az apáca kimenőn lefekszik egy fiúval, és a főnővér megtudja.
- Ezért egész nap a sarokban térdelsz, imádkozol, és egy citromot nyalogatsz.
- Rendben, de miért kell citromot nyalogatnom?
- Hogy ne lássam azt a kielégült képedet.
-Doktor úr, valami nem stimmel azzal a roboráló szerrel,amit felírt nekem... Valahogy gyorsan férfiasodom tőle-mondja az atéltalány a sportorvosnak.
-Miből gondolja?
-Tudniillik egyre jobban szőrösödöm.
-Mekkora felületen?
-A köldökömtől egészen a herezacskómig.
Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!
A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.
Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Ducatimat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Most mit tanácsolnak, próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?
Jó paródiák voltak ezek, csak szerintem néha kicsit túl hosszúra sikerült némelyik. Kevesebb több volna. Bár ehhez ismerni kell a kiparodizált személyt...
http://youtube.com/watch?v=yXy...
- Nyuszikaaa. mi is sorban állunk, állj te is szépen a végére!
Nyuszika megsértődik, és hazamegy.
Másnap reggel ismét hatalmas sor van a bolt előtt. Nyuszika odaér, megint usgyi el a sor mellett. A medve ismét elkapja, és hátradobja.
- Nyuszikaaa. mi is sorban állunk, tegnap már megmondtam, hogy állj te is szépen a végére!
Nyuszika megsértődik, és megint hazamegy.
Harmadik nap ugyanez eljátszódik, de mielőtt a medve hátradobja, nyuszika megszólal:
- Rendben van medve, de ha ma megint hátradobsz, soha nem fogom kinyitni azt a nyavalyás üzletet...
- Ki mozog?
- A föld! - válaszol valaki.
- Ki mondta?
- Galilei! - szólal meg ismét a hang.
- Galilei honvéd, lépjen ki!
- Ezért egész nap a sarokban térdelsz, imádkozol, és egy citromot nyalogatsz.
- Rendben, de miért kell citromot nyalogatnom?
- Hogy ne lássam azt a kielégült képedet.
-Miből gondolja?
-Tudniillik egyre jobban szőrösödöm.
-Mekkora felületen?
-A köldökömtől egészen a herezacskómig.
Igazán szégyellem, de én ezt még nem láttam...
Tisztelt Szerkesztőség!
Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!
A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.
Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Ducatimat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Most mit tanácsolnak, próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?
Elég vicces!