- 25 hülye van az osztályban! - szídja a gyerekeket a tanár.
- 26 - szól szemtelenül Móricka, a tanárra célozva.
- Mars ki! - bömböl a tanár.
Móricka kimegy, de az ajtóbol visszaszól:
- Így persze a tanár úrnak lesz igaza!
A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes
panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy
gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis
gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő
"síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a
kicsit nagyothalló Marinénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket
hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit
tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Marinénit megkeresni,
bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel
járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a
helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva -
friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy
a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett
magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg
hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Marinénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára,
mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a
lépcsőházban...
Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az egész úgy kezdődött, hogy az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!
A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.
Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Harley Davidsonomat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Vajon mi lehet a gond? Remélem nem komoly! Most mit tanácsolnak? Próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?
- 26 - szól szemtelenül Móricka, a tanárra célozva.
- Mars ki! - bömböl a tanár.
Móricka kimegy, de az ajtóbol visszaszól:
- Így persze a tanár úrnak lesz igaza!
panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy
gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis
gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő
"síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a
kicsit nagyothalló Marinénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket
hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit
tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Marinénit megkeresni,
bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel
járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a
helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva -
friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy
a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett
magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg
hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Marinénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára,
mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a
lépcsőházban...
- Mi az, hogy megorizte, megduplázta!
A Tuti...
Minden férfinak szüksége van egy feleségre, mert van egy
csomó olyan dolog, amiért egész egyszeruen nem lehet a kormányt
hibáztatni
Elso: Én a feleségemet havonta egyszer teszem a magamévá.
Második: Én hetente egyszer.
Harmadik: Én naponta egyszer.
Negyedik: Én naponta kétszer.
Elso a negyedikhez: Neked nincs is feleséged!
Negyedik: Ja, nem a tiédrol volt szó?
Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az egész úgy kezdődött, hogy az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!
A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.
Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Harley Davidsonomat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Vajon mi lehet a gond? Remélem nem komoly! Most mit tanácsolnak? Próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?
Mindkettő nagyon ari!
De a kissrác is aranyos!