A piaci ár az volt, amit pipifax szerint kaptak a kisajátított területért. (Vagy én nem értek valamit, sok a rokon, ez az értelem rovására megy ezekben az időkben.)
Amit írsz, azt amúgy értem, a jelenséget ismerem, az odavezető utat nem vágom. Megkínálnak egy munkával, kiszámolom/tudom, hogy norma szerint mis a munkadíj. Ha nagyon kell a munka, akkor egy kicsit engedek belőle, de soha nem úgy, hogy éppen elég legyen a munkabérre, mert akkor már el sem vállalom. Pl. ezért sem vagyok már vállalkozó egy ideje. A jól fizető munkákra a generálkivitelezőnek megvan az embere, oda bekerülni nem egyszerű. Kutyaól építés meg egyszerűen nem éri meg. Gyengébb minőség meg a garancia miatt problémás. Persze akinek elég vastag bőr van a képén, az mindent és mindenhogyan. Én nem, inkább váltottam.
persze hogy a minőség rovására megy
egy példa
messzi-messzi univerzumban polgármesteri hivatal akadálymentesítés x milla áron, pályázat, megnyerte egy helyi vállalkozó
kiadta egy másiknak x-y összegért
még ez az (x-y) összeg sem volt rossz így be lehetett vállalni, megcsinálták, hónapokig tartott(após itt dolgozott) várták a pénzt
a pénz meg nem jött, mert ugye ez egy állami projekt, szemlézni kell, át kell venni, papírmunka hegyek, ami nem gyors
hónapokig vártak a pénzre még az után is hogy kész lettek
az alvállalkozó a végén már a szerszámait adta el hogy tudjon valamennyit fizetni az embereknek
ilyen környezetben azért nem sok kedve van az embernek kibaszott fasza minőségi munkát végezni, még akkor sem ha a tárgyi feltételek maximálisan adottak, és ez is ritka ám.....
Ez mindig így volt, engem is zavarna kétségtelenül, de abban reménykedem, hogy akármilyen öregkort is érek meg, soha nem leszek olyan korlátolt, hogy szándékosságot és rosszindulatot feltételezzek egy történet mögé.
"Nem is kell az az autópálya, direkt azért építik ide, hogy a Lőrinc hasznára, az Orbán papa kőbányájából direkt kibaszásból ellenem. Ja, és még nekem kell fizetnem a kártalanítást is."
én sem akartam elhinni ezt egy kecskeméti illetőségű ember mondta nekem aki részese volt az eseményeknek. Az utaknak örülünk Az,hogy ez a saját portán keresztül megy annak nem Annak sem, hogy kieső hasznot nem fizetnek és annak sem, hogy ha kifizetnek csak piaci árat kapunk a területért.
Amikor km-erenként 2,5 3 milliárdot ellopnak az útépítésből akkor basszák márt meg hogy kisajátításra nem lehet egy 3-szoros piaci szorzót számolni A nyomvonal felvásárlása az útépítés pici töredéke De nem elvesznek ha ellenkezel eltaposnak csak,hogy minél töbett lophassanak.
De most mennem kell apósékhoz a második adag töltött kápira
addig szükséges rossz amíg a másét viszik
pl engem se érdekel hogy kinek hol sajátítanak ki, de ha az enyémet vinnék akkor volna sírás-rívás
sajnos nincs jó megoldás erre ami nem 1000x annyiba kerül, mert lehetne az utakat a föld alá is vinni.......
Ebből kettőről tehet az ember, sőt a szerencsében rejlő lehetőség felismerését is vegyük számításba.
Megint visszatértünk hozzám: több múlik az emberen, mint a szerencsén ami múlik.
Közérdekből kisajátítás az egy szükséges rossz.
Az, hogy nem kártalanították a tulajdonosokat, azt nem hiszem el. Az, hogy nem annyit, amennyit a tulajdonosok szerettek volna, az lehet, de szerencsére erre jól kiszámítható módon van rendelet.
Már csak azért is tudom, mert a kaposvári északi elkerülő út építésekor anyósnak is volt egy darab földje ott (örökölte), és ott a vonatkozó szerint, fillérre pontosan kifizettek. Volt ott ismerős, akinek az amúgy majdnem ugyanott épített alállomás 120 kV-os távvezeték nyomvonal építésekor az oszlopok helyét kipengették a tulajnak, a szorgalmi utat megváltották úgy, hogy azt továbbra is használhatta a tulajdonos azzal a megkötéssel, hogy fásszárú növénykultúrát nem telepíthet, pontosabban magára vessen, mert berregni fog a Stihl.
De még egyszer mondom, a közérdekből történő kisajátítás kellemetlenül szükséges. pontosan a tefajtád lehet az, aki a nyugatra mutogatva számon kéri, hogy-hogy nem ér a visszeres mamához a mentő tíz percen belül, hogy-hogy nincs vasárnap friss kenyér, hogy-hogy négyszer átszállva lehet csak bejutni a városba vidékről.
Ez mind elfogadható igény kétségtelenül, de ennek ára van. hogy a te földedet vágták ketté: nincs szerencséd. ha domboldalban és lápon lennél tulajdonos, örülhetnél, mert akkor a szomszéd Szabó bácsi telkét zabrálták volna el. De vigasztaljon: ez így megy Perutól japánig, beleértve Tiszakécske települést is.
Annak külterületével együtt persze.
Amúgy megyeszékhelyről beszélünk, egy gépjárművillamossági szakember ritkán megy ilyen helyzetben 2 faluval odébb, pláne akkoriban.
De rá lehet fogni a történetre, hogy közrejátszott a szerencse. A lényeg itt is az, amit legelőször írtam, ki-mennyire tudja kihasználni a lehetőséget. Van, aki fel sem ismeri, nemhogy kihasználja. Az biztos, hogy a srác az az ember, aki a legtöbb fizikai munkát végezte azok közül, akikeket ismerek.
Van aki az eszével, van aki a kezével. De olyan, hogy sem ez sem az, olyan nincs a világon.
akkó jóvan Szerintem is rendbe van minden a ner környékén azt jó van úgy minden ahogy csinálnak.
Ha ez a példa akkor előveszem a fater vadászpuskáját elmegyek hozzád és az összes javadat az én nevemre íratom amit önként és dalolva fox megtenni mert ha nem közelről a durvasörét egy nagy lyukat üt.
Esetleg így érted Mert most velünk az állam ezt csinálja. Egy közeli példa a sok millióból. Kecskeméti elekrülő bővítésekor (tavalyi év) az úthoz kisajátított területeket nem kártalanították a tulajdonosknak. Alakítottak egy pertársaságot és a magyar állam ellen elveszítették a pert. Olyan mintha a szaros udvarodra mondjuk építenének közérdekből egy játszóteret. Nem, hogy bele sem szólhatsz, hogy oda te nem akarod még ki sem fizetik a porta árát.
Nálunk az erdőből most esik le 8 hektár a békéscsabát és nagykőröst összekötő gyorsforgalmi úút építése miatt. Voltak már kint helyszíni szemlét tartani előljárójában azt mondták, hogy a mostani ppiaci értéknek megfelelő összeget fogják érte fizetni(qvázi mintha én hirdetném és önszántamból adnám el egy második félnek) és nem ők vennék el állami karhatalmuknál fogva. Mert nekem pl. nem tetszik az, hogy középütt kettévágják a saját tulajdonomat aminek a másik felét csak 5 km-es kerülővel tudok már csak megközelíteni. Azt én még szerencsés vagyok. Van az erdő olyan szakaszában amikor 10 évig sem kell belemenni. Akinek a szántóját vagy a gyümölcsösét vágták ketté annak évente kell legalább 10 szer rámenni a területre na annak az igazi szopás
ahogy kezdődött az a szerencse
ha a szomszéd nem akkor adja fel hanem 2 évvel később amikor már 2 faluval arrébb dolgozik a szakmában és egy odavalósi csajt kúrogat akkor ez a kis sikertörténet nem jött volna össze
erről mindenki elfeledkezik mi hogy kezdődött
persze igazad van aki lusta és trehány az munkából sosem fog király módon élni
Tipikus érvelés.
Azért vagy ott ahol, mert vagy a patás, vagy a Mészáros nem nektek adta, és ha még templomba járó is lennél, akkor jönne a szokásos másik, hogy mert meg vagytok átkozva, meg ez a sorsotok, meg isten nem ezt akarja.
Látod, tőlem soha nem olvastál (te sem, más sem) még csak hasonlót sem, hogy bárkit hibáztatnék a saját sorsom miatt, vagy másra mutogatnék. Ez a legegyszerűbb.
De a szerencse csak kis súllyal esik latba általában. Én úgy gondolom, ha valaki elég állhatatosan csinál valamit jól, annak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. Persze vannak melók, ahol ez nem annyira igaz, de több helyen igen. A saját környezetemben azt látom, hogy a folyamatosan jó teljesítmény többet számít mint a szerencse (de legalább annyit).
AZ egyik legrégebbik haver pl. gépjármű villamoság szerelőnek tanult, de még el sem helyezkedett szinte, a szomszádjában működő tűzifakereskedő a kora miatt abbahagyta az ipart és elköltözött. A haverhoz már másnap annyian csöngettek be, hogy hol a kereskedő mert jön a tél és kell a fa, hogy egy héten belül utánament a kereskedőnek, megvette a szalagfűrészt, a Zuk-ot és a fontos személyek elérhetőségét, és mondjuk 10 nap múlva, a mai napig mondjuk 20 év óta ő a környék kereskedője úgy, hogy közben a csipkedős autójával még a helyi erdőgazdaságnak is végez munkát. Egy úgy kell érteni, 20 év * 12 hónap * 52 hét * 6 nap meló van benne, mert nyáron teherfuvarozást vállalt (is).
És van mit a tejbe aprítania, pedig ha nem is legalul kezdte, és nem is doktorija van, azért számomra ő a példa arra, amikor azt írom, hogy ha folyamatosan jó munkát végzel, akkor viszed valamire.
Amit írsz, azt amúgy értem, a jelenséget ismerem, az odavezető utat nem vágom. Megkínálnak egy munkával, kiszámolom/tudom, hogy norma szerint mis a munkadíj. Ha nagyon kell a munka, akkor egy kicsit engedek belőle, de soha nem úgy, hogy éppen elég legyen a munkabérre, mert akkor már el sem vállalom. Pl. ezért sem vagyok már vállalkozó egy ideje. A jól fizető munkákra a generálkivitelezőnek megvan az embere, oda bekerülni nem egyszerű. Kutyaól építés meg egyszerűen nem éri meg. Gyengébb minőség meg a garancia miatt problémás. Persze akinek elég vastag bőr van a képén, az mindent és mindenhogyan. Én nem, inkább váltottam.