Pakson az erőműves majálison fellépett Kemény Henrik a szokásos Vitéz László bábjátékkal. Vitéz László elkapta az ördögöt. Ott szorongatta-rázta a nyakánál fogva. Próbálta bevonni a babjátékba a nézőket, kérdezte hogy mit csináljon azzal a randa boxospofájúval? Semmi válasz, egyik gyerek se mert megszólalni. Ismét megkérdezte, erre egy cérnavékony kislányhang besikította: PICSÁN KELL RÚGNI!!!!!
Oroszlánüvöltés-szerű röhögés a függöny mögül, Kemény Henrik behúzta a függönyt, percekig nem tudta folytatni az előadást, annyira röhögött.
Mikulás volt az óvodában! A gyerekek körbeállták,énekelték a szokásos dalokat! A mikulás a legközelebb álló Pistikének megsimogatta a buksiját,és egy picit megcsavarta az orrát, majd megkérdezte tőle!
Na Pistike , mit kérsz mikulás bácsitól?
Pistike pedig rögtön rávágta, hogy :
Pinát!!!
-persze mindenki ledöbbent, de Pistike zavartalanul folytatja!
-És ne mondd, hogy nincs, mert éreztem a szagát az ujjadon!!!!!
Kohnnak különleges vére van és éppen egy arab fiúnak lenne rá szüksége. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni.
– Fiam Ő is csak egy ember, segíts rajta – mondja neki a rabbi.
Kohn kelletlenül bár, de megteszi, és láss csodát, egy hónap múlva kap egy csomagot, benne egy arany rúddal.
Évek múlva a gazdagnak bizonyult arab fiúnak megint vérre van szüksége.
Kohn már nem is megy a rabbihoz, azonnal segít neki.
Egy hónap múlva kap egy csomagot 2 tábla csokoládéval.
Felháborodottan szalad a rabbihoz, hogy micsoda szemtelenség, a múltkor egy rúd arany, most meg 2 tábla csoki!?
– Fiam, ne feledd, már a te véred csordogál az ereiben – szólt a rabbi.
Kohn titkos megbízatást kap. Ejtőernyővel átdobják a frontvonalon, hogy szétszórjon az arabok között egy nagy táskányi röplapot.
Fel is száll a repülő és átdobják Kohnt a frontvonalon. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza.
Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
– Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
– Hát, szétszórni igen, de eladni?
+1 vicc:
A koldus becsenget Kohnékhoz. A kövér Kohnné nyit ajtót:
– Nagyságos asszonyom két napja nem ettem semmit!
– Bárcsak nekem lenne ilyen akaraterőm.
Az még hagyján mert állítólag a lábait egymásra szegezték, csak rövidnek találom a csavarokat. Bár nem voltam ott amikor megfeszítették a "megfeszített"-et !
- Szájkosarat.