Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
- Tudtad, hogy Indonéziában a sok
földrengés hatására két új áruház
is megnyitott?
- ?
- A Richter Skála meg az Epi
Centrum.
földrengés hatására két új áruház
is megnyitott?
- ?
- A Richter Skála meg az Epi
Centrum.
A Nagymamáinkkal érdemes sokat beszélgetni.....Ma esti gondolkodj:
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy
„az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva.
De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába,
de ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett,
de ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert
ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy
„az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva.
De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába,
de ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett,
de ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert
ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?
De ha végigolvasod a kérdéseket végül kiderül, hogy nem vitték el, csak 10.000 Ft-tal támogatták az építőt, hogy tovább fejleszthesse. :)
Amúgy kemény lett volna 10.000-ért ilyet venni, csak a két akksi többet ér, az 50W-os erősítőről és a többi cuccról nem is beszélve... Ja meg egy bicikli is el van rejtve a képen. :)
Amúgy kemény lett volna 10.000-ért ilyet venni, csak a két akksi többet ér, az 50W-os erősítőről és a többi cuccról nem is beszélve... Ja meg egy bicikli is el van rejtve a képen. :)
-Jó napot.Be szeretnék tenni tízezer forintot. Mi a garancia,hogy visszakapom a pénzem ha a bank csődbe megy?
-Nem megy a bank csődbe,de ha gond lenne a megyei fiók kifizeti a pénzét.
-És ha a megyei fiók is tönkremegy?
-Akkor a Budapesti Központ fizet.
-És ha a Budapesti Központ is bezár?
-Akkor a garancia alapból fizet a kormány.
-És ha a kormány megbukik?
-Őszintén uram, ez nem érne meg önnek tízezer forintot?!
-Nem megy a bank csődbe,de ha gond lenne a megyei fiók kifizeti a pénzét.
-És ha a megyei fiók is tönkremegy?
-Akkor a Budapesti Központ fizet.
-És ha a Budapesti Központ is bezár?
-Akkor a garancia alapból fizet a kormány.
-És ha a kormány megbukik?
-Őszintén uram, ez nem érne meg önnek tízezer forintot?!
kapcsold be a feliratot .... én úgy linkeltem, hogy elvileg látszódnia kéne 
a feliratozott valamivel viccesebb volt....
de lehet annak vicces aki tud -talán- spanyolul...
de lehet annak vicces aki tud -talán- spanyolul...
Mindjárt jön a másik fél, csak dolgozik a Tuba 
Ohh gecccc
2,50-nél a nigamami milyen csicska lángost oszt ki!
Aztán meg simogatják
- Ha nem hagyja abba a nők hajkurászását,
nem fogja megérni az év végét!
- Hogyhogy, doktor úr, hiszen semmi
panaszom nincs!
- De az egyik nő az én feleségem.
- Doktor úr, segítsen rajtam. Egész nap kék
pacsavatokat látok.
- Mik azok a pacsavatok?
- Fogalmam sincs. Ezért jöttem ide!