Huu, akkor nem vesztegeted az idodet!
Anyai nagyszuleim is ostermelok voltak sokaig...hanyszor segitettunk kapalni, permetezni!
plusszban a biztonsagi ceg...en azt ruhelltem a legjobban benne, amikor nem jonnek be az emberek melozni es borul az egesz...mert ha talalsz is hirtelen valakit, akkor o mar nem nyomhat 48 orat (soha nem is kernek olyat), tehat akkor meg az o helyere kell valaki...arrol nem beszelve, amikor tobb ember hianyzik es mindez az atvetelkor derul ki...
jaja latam szenvedek is sokan a kanyarba ,en is mandinert hianyoltam
igaz en tudatos keves meg mindenhez de erdekes igy felve mentek be ,ja ennyi kajatol tekertem ma szivem majd k iugrot
Tudom, hogy nem ugy értetted, én is jól ismerem a szakmát, a sok pár hónapos tanfolyam folyamatosan önti ki a biztonsági őröket, egyre kevesebbet fizetnek, az is igaz, hogy kb. a fele alkalmas erre a munkára. Én abban a helyzetben vagyok, hogy cégen belül, magam keresem a munkát, én alkudom ki a tarifát, és saját embereim vannak, persze én is keményen dolgozok. Emellett őstermelő is vagyok, a nejemmel csináljuk, ugyhogy nappal sincs alvás, nonstop megy a meló, és igy is keményen meg kell gondolni, mire mennyit költsünk. Találtam olyan álláshirdetést az ujságban, hogy bizt. őrt keresnek raktárosi gyakorlattal, targonca vezetői engedéllyel, és számitógép ismerettel rendelkezőt, kemény 400 ft. ért. Nem sok kellett hozzá, hogy fel ne hivjam, és rövid beszélgetés után elküldjem oda, ahová való. Sajnos ezt csinálták a politikusnak nevezett, megélhetési genszterek az országgal. üdv
Hmm, itt nem osztogattak kajat, rohadjanak meg....
Nagyon fincsi palya, bar a mandiner nelkuli kanyarokat ruhellem...
Tegnapelott egy egesz estet agyaltam azon hogy hogyan lehetne a legjobban fordulni egy ilyen kanyarban? Csusztatva a gepet kovessem a kanyar ivet vagy darabosan, egyenesen ki a palya szeleig a kanyar kozepeig, ott hirtelen visszafordit es kigyorsit? Igy kimennek a kanyarbol, ergo belulrol elozhetnek, viszont utana intenzivebben tudok kigyorsitani es nem kockaztatom azt hogy kicsuszik a hatulja a motornak...
Tokeletesen megertelek es egyetertek veled...
De az az uzenet inkabb Daninak szolt, akinek meg nincs gyermeke es felesege (meg), tehat siman belevaghat.
Koszonom szepen hogy elismered az erofeszitest...valoban, nagyon sok szerencse is kellett hozza, az tuti.
persze meg a szerencse is keves lett volna hozza, ha nem jovok ki.
En ugy voltam hogy ennyivel tartozok az ordognek...ha nem jon be, akkor max hazakullogtam volna vagy inkabb visszamegyek a seregbe...
Felre ne ertsd, nem azt mondtam hogy a biztonsagi orkodes es az orok szarok...sok, remek embert ismertem meg am.
bar a biztonsagi orkodes sokszor tenyleg egyrakas szar...lenezik oket, szet dolgozzak magukat es meg csak meg sincsenek ekllokeppen becsulve..legalabbis otthon.
En csak azert mondtam, mert elotte azert csinaltam ennel picit komolyabb dolgokat (5 evet huztam le a Legioban az ejtoernyosoknel, aztan a Cannes-i filmfesztivalon kisergettunk szineszeket, majd magyarorszagon, Budaorson voltam biztonsagi vezeto)..de mindegy, ezekre en nem verem magam, csak szomoru hogy az ember tudja hogy sokkal tobbre kepes, de otthon kenytelen mindent elvallalni hogy megeljen....
Teljesen igazad van, ez a kinti munka szerintem csak egyedülálló talpraesett fiatalnak való. Ha már feleség gyerek van, akkor már necces, rámehet a házasság is, hiába van lé. Azért is csalódnak sokan, mert nem olyan talpraesettek, nem találják fel magukat, nem dolgoztak még inteziven, vagy nem is szeretnek melózni, azt hiszik, hogy az itteni tempó ott is megfelel. Igaz, hogy nem ismerjük személyesen egymást, de örülök, hogy egy motoros kollegának bejött az élet, és kiváncsian olvasom a kinti történeteket, és sok sikert kivánok az Andrisnak.
Lehet így is! Gratulálok, őszintén, sztem rettentő szerencsés vagy!
Mert ehhez az is kellett!
Nem sokan tudnák/mernék ezt bevállalni!
Nem tudom honnan milyen helyzetből indultál, de mo-on sokan vannak akik nem tudnák utánad csinálni. Nem kötekedni akarok, de most már te könnyebben mondod hogy el lehet menni! Hiába a bíztatás ez nem ilyen egyszerű! Sok ismerősöm van aki szerencsét próbált kint, mégis visszajött! Mondjuk 10-ből 8. Hát ez nem jó arány...
De nézzük konkrétan: Az ember dolgozik hétközben látástól mikulásig, azért a kis pénzéért. Hétvégén maszekol, vagy ha még régebbről tudott ezt-azt összeszedni azzal próbál valamit alkotni (lsd. kis erdő, rét, szántó stb... ezt kezelni művelni kell). Természetesen így motorozni sincs idő...
De ha mindezt fölrúgom, magára hagyom a szüleimet akik ezzel értem/tünk dolgoznak egyre betegebben, rosszabb állapotban!
Magára hagyom a terhes nejemet olyan fizetéssel (mivel 2 év alatt 2 helyről tették ki, a közszféra leépítése címszóval) ami a számlákra sem elég... Ha kimegyek ugye kezdésként szórólaposként mit küldjek haza olyan kezdőfizetésből?!? Miből él itthon az asszonyka, ki segít a szülőknek hogy ne roppanjanak össze? És ha mégsem jön össze a kinti dolog? Van-e annyi tartalékom hogy a kint töltött mondjuk fél-egy évet finanszírozni tudjam? Vagy mikor már itthon vagyok (csak 7 hónapot kellett utánajárni a mostani munkahelyemnek! És most akarják a munkanélkülit 3 hónapra csökkenteni) Ezt a részt ki állja anyagilag? Mert kérem a számlák kegyetlen módon jönnek, nem késnek...
Szóval azért szerintem ez nem olyan egyszerű!
Neked természetesen gratulálok hogy megtaláltad kint a számításodat, sőt kicsit talán irigykedhetünk is
De mondom: számomra ez ne milyen egyszerű...
...még csak annyit (hátha kicsit ösztönző hatással bír) hogy itt az első munkám szórólap kihordás volt...embertelen meló volt, hóban, esőben, szélben, hidegben is mennem kellett..utólag kiszámoltam, napi 22 km-ert gyalogoltam, de ebben nincs benne az, amikor minden egyes ház kertjébe be kellett mennem (nincs postaláda, az ajtókon van a bedobó nyílás)..nem minden nap mentem a héten, de pl hétvégén simán megvolt a 45 km...mindezért kaptam 13.000 Ft-nyi eurót...ennyit más 5 óra alatt megkeres...a bakancsom talpa 2 hónap alatt elkopott, ki kellett dobnom...
Ne sajnáld magad, inkább gondolkodj el azon hogy mik a határaid, milyen képességeid vannak, illetve meddig vagy képes elmenni azért hogy neked jobb legyen...már ha szabad ezt javasolnom.
Én szentül meg vagyok győződve arról hogy nem azért jutottam el idáig (egy szál bőrönddel érkeztem 2 éve) mert sokkal jobb képességeim lennének mint másoknak, hanem azért, mert én ide úgy jöttem ki hogy MINDEN ÁRON munkát fogok találni és dolgozni fogok és a pénzből kihozom a családomat, gondoskodni fogok róluk.
A kislányom 10 hónapos volt, amikor kijöttem, fél év után láttam újra...nem voltam ott, amikor elkezdett járni és akkor sem, amikor elkezdett beszélni...viszont ma mindennél többet ér hogy mindent meg tudok neki(k) adni...
Tény hogy otthon az esélyed a nullával egyenlő..
Ha nem jöttem volna ki, már bent ülnék a bíróságon, mert nem tudtam volna fizetni az adósságaimat én sem..
Csak mióta itt vagyok, azóta minden sokkal jobb.
Otthon egy szaros biztonsági őr tudtam csak lenni, ami azért érzelmileg is nagyon zavart. Nem tartom magam egy húdenagy valakinek, de annál azért többre vagyok képes, mint egy üres épületben éjszakánként keringeni.
Sznobság nélkül mondom, amióta itt vagyok, szinte bármit megengedhetek magamnak/magunknak, persze túlzások nélkül: nyralaás, ház, kocsik, motorok, normálisan ruházkodni, kislányomnak és feleségemnek miondent megadni...
Sosem voltak hatalmas igényeim, de álmaim nekem is voltak/vannak és nagyon jó érzés, amikor beteljesül...
Tudom hogy úgyse fog hagyni nyugodni a dolog..viszont a realitás-érzékem azt súgja hogy csak akkor lesz esélyem megint ilyesmi szintű motort megvenni, fenntartani és használni is, ha kivándorlok valami szerencsésebb történelmi fejlődésű országba...ami sajnos nagyon nem egyszerű...
Dani, gondolj rá úgy hogy nem véglegesen hagyod abba..
Sokan vannak otthon, akik (pl építkezés miatt) megválnak a motorjuktól, de szinte kivétel nélkül azt olvasom hogy kisebb-nagyobb szünet után megint vettek egyet!
Aki igazán rajong a motorokért, az sosem hagyja abba!
Nekem 2007-ben ment tönkre a Gizgazom és fáradságot, pénzt, időd nem kímélve, egészen 2010 közepéig vártam, mire megint ráülhettem..
Más tészta hogy ez a típus egy rakat szar...
De annyira nem bírtam magammal hogy most megvettem vénségemre ezt a 300-ast és most nagyon boldog vagyok! Komolyan, mint egy kiskölök a karácsonyfa alatt..
Szóval ne csüggedj, lesz még neked motorod és nagyokat fogsz motorozni!
Ebben 100% biztos vagyok.
Majd ha rám szakad a bank...addig lehet hogy még az utcai motorozást is abbahagyom...de a terepezést biztos, ezt már a baleset előtt eldöntöttem: egyszerűen nem marad már rá sem pénz, sem idő...biztos rohadtul fog hiányozni, de a nincs nagy úr
Anyai nagyszuleim is ostermelok voltak sokaig...hanyszor segitettunk kapalni, permetezni!
plusszban a biztonsagi ceg...en azt ruhelltem a legjobban benne, amikor nem jonnek be az emberek melozni es borul az egesz...mert ha talalsz is hirtelen valakit, akkor o mar nem nyomhat 48 orat (soha nem is kernek olyat), tehat akkor meg az o helyere kell valaki...arrol nem beszelve, amikor tobb ember hianyzik es mindez az atvetelkor derul ki...
Szerintem mindenkinek megvan a maga keresztje...