Kelleni a kuplunggal kell, azért van ugyebár DE, én ha kihúzatom főúton, vagy autópályán, magas fordulatszámnál, 3-tól felfelé már nem szoktam kuplungolni, csak elveszem a gázt és feljebb rúgom, beveszi simán a sebességet. Sőt 5ből 6ba olyan, mintha meg se érezné, annyira könnyen megy át. városban azért, alacsonyabb sebességnél/fordulatszámnál húzgálom a kuplungot ahogy kell, minden fokozatnál.
Sziasztok!
Ha már úgy is a váltóról beszélgettek, had tegyek fel egy amatőr kérdést!
Hogyan kell váltani a GSR 600 -on? Kuplunggal vagy anélkül? Két hasonló motoros ismerősöm van és mindkettő másra esküszik. Nem szeretném kinyírni a váltót....
Köszi előre is!
ott valami mechanikai együttállási gond lehetséges, fordulatszám, kuplung.... talán valami mechanikus kopás, elállítódás......vagy a lábad nem mozdul eleget
Sziasztok
grat , ismerős az érzés. Én idén másodjára vittem a kutyulit tengerpartizni, de akár most indulnék ujra.
Érdemes felfigyelni az érzésre, miszerint picivel távolabbra vágyik az ember a sikeres "nagy" túrák után. Jövőre AUT-ITA-SLO-CRO túrát tervezek, idén pedig szeretnék egy hétvégére beszaladni Szerbiába
Örömmel jelenthetem, hogy sikeresen megtettük a Kaposvár - Vir-szgiet (Horvátország) - Kaposvár útvonalat.
Közel 1300 csodálatos km-t csavartam a kutyuliba, minden probléma nélkül. Hatalmas tankba veregetés neki!
Odafelé úton horvát autópályát választottuk, de óriási dugók voltak, na meg 37 °C.... bőrruhában....
Mivel család autóval jött, egy darabig araszolgattam velük a sűrű kocsisorban, de hamar meguntam, és mindig a legközelebbi pihenőhelynél találkoztunk.
(megérkezéskor ketten segítettek lehántani rólam a ruhát... )
Egész héten gyönyörű szép forró napsütéses időnk volt, egészen a hazaindulás napjáig. Nem akartunk megint a pályán órákat rostokolni, ezért inkább a főutat választottuk. Zadart elhagyva, Plitvice felé vettük az irányt, ahol a hegynek felfelé menet nem tudom megsaccolni, hogy milyen erős szél lehetett, elég ha annyit mondok, hogy keresztben haladtam mint a békebeli Wartburg... Később még mindig hegynek felfelé társult hozzá a egy kisebb mennyiségű "nyári zápor".
Szerencsére a hegy túloldalán eső az nem, csak szürke égbolt fogadott. Plitvice felé menet egyre kezdett tisztulni az idő, az út egyszerűen mesés volt. Rengeteg motoros társsal találkoztam, csak győztem integetni..
Ez volt életem első hosszabb útja, persze ha a napi 560 km hosszúnak mondható, és egy percét sem bántam meg, kíváncsian várom, hogy mikor jön a következő.
Végül egy észrevételem lenne, lehet, hogy csak én vagyok hipochonder, de váltásnál, egyből kettőbe, és kettőből háromba, kicsit mintha nehézkesen menne a váltás, és van, hogy csak egy nagy kattanással veszi a másodikat. Háromtól felfelé mint a vaj. 32000 km-nél jár a vas.
Ha már úgy is a váltóról beszélgettek, had tegyek fel egy amatőr kérdést!
Hogyan kell váltani a GSR 600 -on? Kuplunggal vagy anélkül? Két hasonló motoros ismerősöm van és mindkettő másra esküszik. Nem szeretném kinyírni a váltót....
Köszi előre is!
A váltás szempontjából a MOTUL 5100 15W-50 volt NEKEM a legjobb.
ezt még Prágában is hallhatták, akkorát koppant
[move]irigyellek[/move]
grat
Érdemes felfigyelni az érzésre, miszerint picivel távolabbra vágyik az ember a sikeres "nagy" túrák után. Jövőre AUT-ITA-SLO-CRO túrát tervezek, idén pedig szeretnék egy hétvégére beszaladni Szerbiába
Zágráb belvárosán keresztül mentünk fel a pályára, így kerültök ki a dugót, utána Goricanig meg sem álltunk
Iszonyatos módon fújt a szél, és tartottunk tőle, hogy a tenger mellett még jobban fújna.
Majd legközelebb
valahogy így.
legközelebb karlovac-nál menj le a pályáról és úgy egyenes út élvezetesen a partig.
És ha igen forgalom milyen volt?
Közel 1300 csodálatos km-t csavartam a kutyuliba, minden probléma nélkül. Hatalmas tankba veregetés neki!
Odafelé úton horvát autópályát választottuk, de óriási dugók voltak, na meg 37 °C.... bőrruhában....
Mivel család autóval jött, egy darabig araszolgattam velük a sűrű kocsisorban, de hamar meguntam, és mindig a legközelebbi pihenőhelynél találkoztunk.
(megérkezéskor ketten segítettek lehántani rólam a ruhát...
Egész héten gyönyörű szép forró napsütéses időnk volt, egészen a hazaindulás napjáig. Nem akartunk megint a pályán órákat rostokolni, ezért inkább a főutat választottuk. Zadart elhagyva, Plitvice felé vettük az irányt, ahol a hegynek felfelé menet nem tudom megsaccolni, hogy milyen erős szél lehetett, elég ha annyit mondok, hogy keresztben haladtam mint a békebeli Wartburg... Később még mindig hegynek felfelé társult hozzá a egy kisebb mennyiségű "nyári zápor".
Szerencsére a hegy túloldalán eső az nem, csak szürke égbolt fogadott. Plitvice felé menet egyre kezdett tisztulni az idő, az út egyszerűen mesés volt. Rengeteg motoros társsal találkoztam, csak győztem integetni..
Ez volt életem első hosszabb útja, persze ha a napi 560 km hosszúnak mondható, és egy percét sem bántam meg, kíváncsian várom, hogy mikor jön a következő.
Végül egy észrevételem lenne, lehet, hogy csak én vagyok hipochonder, de váltásnál, egyből kettőbe, és kettőből háromba, kicsit mintha nehézkesen menne a váltás, és van, hogy csak egy nagy kattanással veszi a másodikat. Háromtól felfelé mint a vaj. 32000 km-nél jár a vas.
Ötlet?