Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Szia Attila! Nagyon köszönöm a segítséget. Egy Yamaha 250-es cafe racert építek, ilyen-olyan alkatrészekből. Új kerekek kerülnek bele, jó széles lánckerékkel, de láncom még nincs hozzá. Próbaképpen leszedtem az enfieldről, és láss csodát, mintha ráöntötték volna. Ezek után elkezdtem méregetni, de sehogy sem passzolt a neten található táblázatba. Mert ez 530-as ugyan, de lényegesen vékonyabb. Nálam áll a tesóm TL1000-es suzukija, és azon valóban a papírforma szerinti 530-as , bazivastag lánc van. Szóval követem a tanácsod, és fapados vékony 530-ast keresek. Nagyon köszönöm a segítséged! Üdv. és mindenkinek is itt a fórumon. F
Szia Feri!
530-as lánc kell hozzá, de a fapados kivitel. Az ilyen-olyan gyűrűsek szélesebbek, nem férnek el egy buta csavar miatt ( legalábbis nálam így volt). Pontos hossz Mo-on nincs, hosszabbat kell venni és meg kell rövidíteni. Én DiD-et rakosgattam rá, küldök képet a dobozáról. Meg egy kisokost is, amiből megérthető a láncok lelkivilága:
users.atw.hu/pancsimania/letoltes/Motorlancokfelepitese.doc
Üdv: Attila
530-as lánc kell hozzá, de a fapados kivitel. Az ilyen-olyan gyűrűsek szélesebbek, nem férnek el egy buta csavar miatt ( legalábbis nálam így volt). Pontos hossz Mo-on nincs, hosszabbat kell venni és meg kell rövidíteni. Én DiD-et rakosgattam rá, küldök képet a dobozáról. Meg egy kisokost is, amiből megérthető a láncok lelkivilága:
users.atw.hu/pancsimania/letoltes/Motorlancokfelepitese.doc
Üdv: Attila
Sziasztok! Valaki írja már meg, hogy milyen méretű lánc van az endfield-en? A régi láncra csak annyi van írva, hogy RK5. A lánc katalógus alapján 530-as lenne amelyik szélessége alapján ráfér a lánckerékre, de a szabvány 530-as a lánc külsején mérve lényegesen szélesebb mint a rajta lévő. A lánckerék szélessége saját nem hivatalos kínai tolómérővel mérve 9,1 mm. Tudna valaki hasznos infót adni? Üdv. mindenkinek: Feri
Nem igazán értem miért nyelte le a kommentem felét a fórummotor, de akkor mégegyszer. A képek Lyonban készültek, az egyiken egy pimpelt EFI, a másikon egy inkább már csak reklám célokat szolgáló öregebb Bullet van.
Rég jártam erre, kicsit frissítek a fórumon. 
Sziasztok!
Van egy keveset használt Standard kipufogó dobom a bemeneti oldalon némileg elszíneződve a hőtöl, de rozsdától mentesen. Ezenkívül egy működő, hiánytalan ugyancsak Standard karburátor ami AMAL-ra való csere miatt vált feleslegessé. Akit érdekel kérem jelezze a nullahat hetven háromszázhetvennégy hetven kilencvenegyes számon.
Van egy keveset használt Standard kipufogó dobom a bemeneti oldalon némileg elszíneződve a hőtöl, de rozsdától mentesen. Ezenkívül egy működő, hiánytalan ugyancsak Standard karburátor ami AMAL-ra való csere miatt vált feleslegessé. Akit érdekel kérem jelezze a nullahat hetven háromszázhetvennégy hetven kilencvenegyes számon.
Próbáld meg őket: http://www.gasgas.hu/, dorogi cég, ők importálták még a Bullet 500-ast korábban, de hoztak be Classic-ot is néhányat.
Sziasztok ! A segítségeteket szeretném kérni abban, hogy hogyan zajlik egy új RE motor beszerzése itthon, vannak-e és ha igen kb milyen költségei a haza szállításnak és lepapiroztatásnak. Illetve, hogy ajánljátok-e egyáltalán a RE Classic-ot hosszú távú használatra vagy esetleg egy másik típust érdemes venni, és melyiket?! Ha valaki linkekkel is tudna nekem szolgálni a közelebbi megismerésükhöz azt is nagyon megköszönném!! Valaszotokat elore is koszi, üdv. Gergő 
Van jelenleg készleten? Melyik típus?
Teljesen véletlenül árulunk Enfieldet is ill. a cég... Meg javítgatjuk őket... Hát, mit mondjak ill. mit ne... :-(
Szia, nincs meg még. Esetleg te láttál restaurált Indiából származó Enfieldet?
Szerintem ezzel már elkéstél. 
Ne vedd meg. Hullik szét, minőségi kidolgozása nulla, stb.
Vélemény? Csodaszép!!! Hajrá!
Sziasztok, én már napok óta alig alszok :) Szerelmes lettem,remélem nem csak egy fellángolás. A rávaló megvan,az asszony is rámondta az áment. Skóciában élek, Indiából lenne a szállítás... Nem tudom,kíváncsi vagyok a véleményetekre. 
Oké, pénteken délben hívlak.
Hello Lally!
Hívjál. + 36 30 937 0436
Hívjál. + 36 30 937 0436
Üdv urak! Keresek Kom-Egomban, vagy közeli megyékben olyan Enfield tulajt, aki megengedné, hogy alaposan megnézném a motorját, üléspróbát vehessek. Nem próbakört szeretnék! Eladó motor is érdekel.
Nem tudom van e olyan RE Classic klipp a neten, amit nem láttam...:) Pont a desert storm verzió egyébként a szívem csücske.
Most írtam Dorogra, forszírozom a találkozót. Indítanám az ügyletet. A KRESZ egyébként letudva. Várom a szép időt...
Folyt. köv....
Most írtam Dorogra, forszírozom a találkozót. Indítanám az ügyletet. A KRESZ egyébként letudva. Várom a szép időt...
Folyt. köv....
Szia! Ezt láttad már?
http://youtu.be/OkhwZcHSltQ
Nekem tetszik, különösen a vége:
Boys ride bikes... Men ride MACHINES...
Ha megvetted a GÉPET, írj! Szívesen megnézném, gyakran járok Szegeden.
Szép estét! fz
http://youtu.be/OkhwZcHSltQ
Nekem tetszik, különösen a vége:
Boys ride bikes... Men ride MACHINES...
Ha megvetted a GÉPET, írj! Szívesen megnézném, gyakran járok Szegeden.
Szép estét! fz
Szia Fz67!
Köszi a választ!
Mivel kissé lassan jött, már elolvastam az egész fórumot. Tömény volt így egyszerre, de olyan hatású, mint egy jó regény és egy időutazás furcsa keveréke. Elrepültem vele 2007-be. Ott voltam az első vásárlókkal. Éreztem az örömöt, a szeretetet egy technikai léptékkel dinosszaurusznak számító gép iránt. Tapintható volt a márkakereskedők büszkesége és reménye az első lendület kapcsán. Olvastam a bejáratás ügyes bajos menetéről, a sok örömről, az apróbb bosszúságokról a törődésről és a szeretről. Aztán jöttek a válság évei, és vele hozzávetőleg egy időben a márka nagy átváltozása a szigorodó előírások miatt. A sok nehéz helyzetbe került ismeretlenül is ismerős emberrel együtt búsultam, mikor az oly kedves társát el kellett adnia. A márkakereskedők pedig az új modellel ilyen helyzetben nem tudtak mit kezdeni. Szépen el is fogytak. Szóval nehéz idők voltak. De a szeretett járművek sokszor nem tüntek el, csak más szerető emberekhez kerültek, és így új emberek jöttek a fórumra is. Aztán sok régi ismerős is tovább követte a fórumon az életet. Sok dolgot megtudtam az Enfildekről már korábban is, mivel már a kezdetek óta követem a történetét. Néha megvallom, a fórumba is beleolvastam. Olvastam, hogy a fejlődés mint olyan nem az Enfieldesek barátja és olvastam az aggódásról, hogy végleg eltünnek ezek a végtelenül egyszerű és bárhol javítható gépek. Részben osztom is az aggodalmat, de én jobban tartok a most következő eszement szigorítások miatt, melyeket a szent környezetvédelem nevében akarnak majd elkövetni. Mert meg akarják magyarázni, hogy környezetbarátabb egy picivel kevésbé légszennyező, de agyon bonyolított szar legyártása, majd pár év után a teljes megsemmisítése és újragyártása, mint egy jobban füstölő, de 30-40 évig javítható gép gyártása és fentartása. Ez ORDAS NAGY HAZUGSÁG! De a Royal Enfield megítélésem szerint még ilyen körülmények között is a legoptimálisabb úton jár. Csak annyit változtatott a bevált recepten, amennyit feltétlenül szükséges volt. A teszteket olvasgatva szerintem nem is vált hátrányára. Most a fórum teljes átolvasásánál választ kaptam a feltett kérdéseimre. Hogy megjelenik e a rozsda? Néha bizony meg. Hogy néhol gyenge a krómozás. Előfordul. De ha szereted a járgányt, ezek csak apróságok, melyeket nevetve oldassz meg. Én ezeket a válaszokat találtam a fórumon. A társaság megerősített, hogy ilyen gépet szeretnék.
Most magamról írok, mert illik bemutatkozni. Ígérem hosszú lesz, és ez nem fenyegetés, hanem ígéret, de ahogy most áll az időjárás bőven ráér elolvasni, aki egyébként már nyeregbe pattanna. Hátha kicsit elterelem a figyelmét a viszketésről. Én is azért írok regényt... Meg még a fórum hatása alatt vagyok. Ezt hívják enyhítő körülménynek felénk.
Szóval 39 éves vagyok, Szegeden élek, boldog családban. Két szép fiam van. A motorozás nem tudom mikor fertőzött meg, csak arra emlékszem, hogy már igen ifjú koromban számolgattam, hogy még hány év kell a segédmotoros vizsgához, és folyton az áruházakban és vas-műszakiban kiállított Simsonok körül lézengtem. Azért otthon volt egy rigánk, ezt sose használtam, valahogy nem tűnt igazi motornak. Aztán 12 éves koromban édesapám hazahozott egy S50B Simsont, ami ráadásul terep motor formára volt alkítva (nálunk nem kapható első, emelt Simson Enduro feliratos sárvédő, MZ teló hátul, Enduro váz meg ilyen nyalánkságok). Azonnal elvesztem. Első tanult szakmámat is valószínűleg ez motiválta. Autószerelő lettem. Tizenegy évig volt társam jóban, rosszban néha bűnben (csak kicsiben), közben többször átszabtam, végén már 4 fokozatú 51-es blokkja volt, és normál utcai kinézete. A nagyobb motor gondolata mindig ott motoszkált a fejemben, de akkoriban (90-es évek) a motorpiac elég egyszerűnek tűnt. Voltak a kihalásra ítélt szoci pacik, meg a megfizethetetlen nyugati (vagy inkább távolkeleti...) gépszörnyek. Szóval alternatíva hiányában már le se vizsgáztam nagymotorra. Aztán mivel közben családom lett és első a munka, a kissé bohém és az utángyártott alkatrészek miatt már nem túl megbízható társnak mennie kellett, mert hát arra adtam a fejem, hogy fegyveres testületnél szolgáljak, és ott a késés, és most csúnyát írok: "szolgálat alóli kibúvás vétség/büncselekmény" - a tényállás a késés mértékétől függ - kemény dolog. Szóval addig hű társamat azóta is remélem, hogy gondos kezekbe adtam. Az utód egy Benelli 492ST sportrobógó lett, mely megbízható volt, sok gondot nem okozott és ötvenes létére igen meglepő teljesítményre volt képes, de akkor is csak egy robogó volt. Szenvedésemet feleségem is érezhette, mert már a Simsonra is rákíváncsiskodott párszor, érdekelte mi a francot szeretek benne. Aztán robogót már neki is kellett venni. Pár évig csak így közlekedtünk kettecskén. Aztán gyerek, autó, ház, főiskola, megint gyerek, újabb, már csak négyütemű kisrobogó, mopedautó, sok bütykölés de a hiányérzetem nem múlt el, és a reményem is egyre haloványabb volt, hogy valaha tényleg vehetek egy nagyobb gépet. Emlékszem, ekkoriban már kacsintgattam az Enfieldre. Pár éve, mikor nagyobbik fiam már tíz év fölött volt, hazahoztam két Simsont kvázi kosárban, hogy majd jól összerakjuk úgy apa-fia módra... Egy motor elkészült, a gyerkőc nagy érdeklődést nem mutatott iránta, bár próbált segíteni míg a türelme tartott. Akkor már volt itthon egy családi autó, egy mopedautó, egy robogó, a Szimó meg apósnak egy háromkerekű Piaggio Ape. Had ne részletezzem, arra ki beszélte rá... De imádja, és ez a lényeg. Két évente felújítom, mert annyi idő alatt kb. 25-30e km-t tesz bele. Hogy merre kujtorog 35-40-el...?! Ja! A gyerekek kis quadját el ne feledjem, bár nem kaptak rá az ízére. Aztán két éve megláttam egy nagyon aranyos kinézetű kínai származású, nálunk Polymobil NF50-Alfa néven futó kis motort. Ránézésre olyan szimó forma, csak négy ütem és négy sebességfokozat van benne, index, önindító, meg ami kell. Filléres darab volt, de a családba mintha a villám csapott volna. Az asszony vátós motoron akart tanulni, a nagyfiú kedve is megjött , após újra kétkerékre vágyott - két térdprotézissel és 75 évvel ez szép teljesítmény - én meg csak mosolyogtam magamban, mert a tünetek ismerősek voltak. Azóta megint kirándulgatunk az asszonnyal csak úgy kettecskén, meg a két kismotor. Én tanítgatom. Már jól kezeli a váltót, csak bátortalan még a lelkem. Lassan elérkeztem mesémmel a mai szent naphoz. A helyzet most úgy áll, hogy holnap vizsgázom kresz-ből, András fiam hétfőn kezdi a segédmotoros tanfolyamot, és túl vagyok az első levélváltáson a dorogi márkakereskedővel. Mert közeleg az idő... Érzem a tavaszt. A hónap folyamán már dolgozni kellett mennem a motorkákkal, ami egy alkalommal 60 km. Nagyon szenvedek...
Remélem senkit nem untattam, de az nem semmi, és ezt nyugottan veheti dícséretnek a társaság, hogy ilyen hatást vált ki a fórumotok olvasása nagy dózisban egy egyébként morcos, szótlan smasszerból.
Köszönöm!
Köszi a választ!
Mivel kissé lassan jött, már elolvastam az egész fórumot. Tömény volt így egyszerre, de olyan hatású, mint egy jó regény és egy időutazás furcsa keveréke. Elrepültem vele 2007-be. Ott voltam az első vásárlókkal. Éreztem az örömöt, a szeretetet egy technikai léptékkel dinosszaurusznak számító gép iránt. Tapintható volt a márkakereskedők büszkesége és reménye az első lendület kapcsán. Olvastam a bejáratás ügyes bajos menetéről, a sok örömről, az apróbb bosszúságokról a törődésről és a szeretről. Aztán jöttek a válság évei, és vele hozzávetőleg egy időben a márka nagy átváltozása a szigorodó előírások miatt. A sok nehéz helyzetbe került ismeretlenül is ismerős emberrel együtt búsultam, mikor az oly kedves társát el kellett adnia. A márkakereskedők pedig az új modellel ilyen helyzetben nem tudtak mit kezdeni. Szépen el is fogytak. Szóval nehéz idők voltak. De a szeretett járművek sokszor nem tüntek el, csak más szerető emberekhez kerültek, és így új emberek jöttek a fórumra is. Aztán sok régi ismerős is tovább követte a fórumon az életet. Sok dolgot megtudtam az Enfildekről már korábban is, mivel már a kezdetek óta követem a történetét. Néha megvallom, a fórumba is beleolvastam. Olvastam, hogy a fejlődés mint olyan nem az Enfieldesek barátja és olvastam az aggódásról, hogy végleg eltünnek ezek a végtelenül egyszerű és bárhol javítható gépek. Részben osztom is az aggodalmat, de én jobban tartok a most következő eszement szigorítások miatt, melyeket a szent környezetvédelem nevében akarnak majd elkövetni. Mert meg akarják magyarázni, hogy környezetbarátabb egy picivel kevésbé légszennyező, de agyon bonyolított szar legyártása, majd pár év után a teljes megsemmisítése és újragyártása, mint egy jobban füstölő, de 30-40 évig javítható gép gyártása és fentartása. Ez ORDAS NAGY HAZUGSÁG! De a Royal Enfield megítélésem szerint még ilyen körülmények között is a legoptimálisabb úton jár. Csak annyit változtatott a bevált recepten, amennyit feltétlenül szükséges volt. A teszteket olvasgatva szerintem nem is vált hátrányára. Most a fórum teljes átolvasásánál választ kaptam a feltett kérdéseimre. Hogy megjelenik e a rozsda? Néha bizony meg. Hogy néhol gyenge a krómozás. Előfordul. De ha szereted a járgányt, ezek csak apróságok, melyeket nevetve oldassz meg. Én ezeket a válaszokat találtam a fórumon. A társaság megerősített, hogy ilyen gépet szeretnék.
Most magamról írok, mert illik bemutatkozni. Ígérem hosszú lesz, és ez nem fenyegetés, hanem ígéret, de ahogy most áll az időjárás bőven ráér elolvasni, aki egyébként már nyeregbe pattanna. Hátha kicsit elterelem a figyelmét a viszketésről. Én is azért írok regényt... Meg még a fórum hatása alatt vagyok. Ezt hívják enyhítő körülménynek felénk.
Szóval 39 éves vagyok, Szegeden élek, boldog családban. Két szép fiam van. A motorozás nem tudom mikor fertőzött meg, csak arra emlékszem, hogy már igen ifjú koromban számolgattam, hogy még hány év kell a segédmotoros vizsgához, és folyton az áruházakban és vas-műszakiban kiállított Simsonok körül lézengtem. Azért otthon volt egy rigánk, ezt sose használtam, valahogy nem tűnt igazi motornak. Aztán 12 éves koromban édesapám hazahozott egy S50B Simsont, ami ráadásul terep motor formára volt alkítva (nálunk nem kapható első, emelt Simson Enduro feliratos sárvédő, MZ teló hátul, Enduro váz meg ilyen nyalánkságok). Azonnal elvesztem. Első tanult szakmámat is valószínűleg ez motiválta. Autószerelő lettem. Tizenegy évig volt társam jóban, rosszban néha bűnben (csak kicsiben), közben többször átszabtam, végén már 4 fokozatú 51-es blokkja volt, és normál utcai kinézete. A nagyobb motor gondolata mindig ott motoszkált a fejemben, de akkoriban (90-es évek) a motorpiac elég egyszerűnek tűnt. Voltak a kihalásra ítélt szoci pacik, meg a megfizethetetlen nyugati (vagy inkább távolkeleti...) gépszörnyek. Szóval alternatíva hiányában már le se vizsgáztam nagymotorra. Aztán mivel közben családom lett és első a munka, a kissé bohém és az utángyártott alkatrészek miatt már nem túl megbízható társnak mennie kellett, mert hát arra adtam a fejem, hogy fegyveres testületnél szolgáljak, és ott a késés, és most csúnyát írok: "szolgálat alóli kibúvás vétség/büncselekmény" - a tényállás a késés mértékétől függ - kemény dolog. Szóval addig hű társamat azóta is remélem, hogy gondos kezekbe adtam. Az utód egy Benelli 492ST sportrobógó lett, mely megbízható volt, sok gondot nem okozott és ötvenes létére igen meglepő teljesítményre volt képes, de akkor is csak egy robogó volt. Szenvedésemet feleségem is érezhette, mert már a Simsonra is rákíváncsiskodott párszor, érdekelte mi a francot szeretek benne. Aztán robogót már neki is kellett venni. Pár évig csak így közlekedtünk kettecskén. Aztán gyerek, autó, ház, főiskola, megint gyerek, újabb, már csak négyütemű kisrobogó, mopedautó, sok bütykölés de a hiányérzetem nem múlt el, és a reményem is egyre haloványabb volt, hogy valaha tényleg vehetek egy nagyobb gépet. Emlékszem, ekkoriban már kacsintgattam az Enfieldre. Pár éve, mikor nagyobbik fiam már tíz év fölött volt, hazahoztam két Simsont kvázi kosárban, hogy majd jól összerakjuk úgy apa-fia módra... Egy motor elkészült, a gyerkőc nagy érdeklődést nem mutatott iránta, bár próbált segíteni míg a türelme tartott. Akkor már volt itthon egy családi autó, egy mopedautó, egy robogó, a Szimó meg apósnak egy háromkerekű Piaggio Ape. Had ne részletezzem, arra ki beszélte rá... De imádja, és ez a lényeg. Két évente felújítom, mert annyi idő alatt kb. 25-30e km-t tesz bele. Hogy merre kujtorog 35-40-el...?! Ja! A gyerekek kis quadját el ne feledjem, bár nem kaptak rá az ízére. Aztán két éve megláttam egy nagyon aranyos kinézetű kínai származású, nálunk Polymobil NF50-Alfa néven futó kis motort. Ránézésre olyan szimó forma, csak négy ütem és négy sebességfokozat van benne, index, önindító, meg ami kell. Filléres darab volt, de a családba mintha a villám csapott volna. Az asszony vátós motoron akart tanulni, a nagyfiú kedve is megjött , após újra kétkerékre vágyott - két térdprotézissel és 75 évvel ez szép teljesítmény - én meg csak mosolyogtam magamban, mert a tünetek ismerősek voltak. Azóta megint kirándulgatunk az asszonnyal csak úgy kettecskén, meg a két kismotor. Én tanítgatom. Már jól kezeli a váltót, csak bátortalan még a lelkem. Lassan elérkeztem mesémmel a mai szent naphoz. A helyzet most úgy áll, hogy holnap vizsgázom kresz-ből, András fiam hétfőn kezdi a segédmotoros tanfolyamot, és túl vagyok az első levélváltáson a dorogi márkakereskedővel. Mert közeleg az idő... Érzem a tavaszt. A hónap folyamán már dolgozni kellett mennem a motorkákkal, ami egy alkalommal 60 km. Nagyon szenvedek...
Remélem senkit nem untattam, de az nem semmi, és ezt nyugottan veheti dícséretnek a társaság, hogy ilyen hatást vált ki a fórumotok olvasása nagy dózisban egy egyébként morcos, szótlan smasszerból.
Köszönöm!
Szia! Nem a kérdéseiddel van a gond, inkább az lehet a helyzet, hogy nem sok injektoros példány lehet az országban, így tapasztalat sem lehet túl sok az új gépekkel kapcsolatban. Nekem Electra van, de ez még 2007-es példány, tehát karburátoros. Az electra elnevezés a gyújtásra utalhat, mivel ez már nem a régi megszakítós technika. Az igazi Enfield rajongóknak már az enyém is túl modern (gyújtás, tárcsafék, önindító, stb), de én szeretem. Vannak, lehetnek vele bajok (nekem több is volt), de mindenki azt mondja, hogy ez a gép igényli a törődést. Szóval ez nem egy japán csoda, de aki ezt szereti az talán nem várja el tőle azt, amit megbízhatóság terén a japán motorok tudnak. Ezt másért szeretjük. A stílusáért, a hangjáért és mittudommég hogy miért. Rozsdát én nem tapasztaltam és a festéssel sincs bajom. Ha itt a fórumon keresgélsz régebbi hozzászólásokat, akkor biztosan lesz egy kialakult képed az esetleges problémákról és azokról a dolgokról, amire érdemes odafigyelni. Persze ezek nem biztos, hogy igazak a vadiúj gépekre, azokat egyáltalán nem ismerem. Azt, hogy kb. mennyit adtak el belőle itthon, biztos elmondják neked Dorogon a márkaképviseletnél. Üdv,: FZ
Most ennyire kihalt a fórum, nehezet kérdeztem vagy valami sértőt írtam?
Tényleg jó lenne, ha vlk. megosztaná a tapasztalatait... Azt sem tudom, adtak e el az országban befecskendezős példányt. Itt felénk (Szegeden) volt egy márkaképviselet a 2000-es években, és ott emlékeim szerint Electra volt több is. Nagyon tetszik az RE, de szeretném tudni, hogy mennyire problémásak vagy inkább reményeim szerint mentesek az új járgányok.
Tényleg jó lenne, ha vlk. megosztaná a tapasztalatait... Azt sem tudom, adtak e el az országban befecskendezős példányt. Itt felénk (Szegeden) volt egy márkaképviselet a 2000-es években, és ott emlékeim szerint Electra volt több is. Nagyon tetszik az RE, de szeretném tudni, hogy mennyire problémásak vagy inkább reményeim szerint mentesek az új járgányok.
2000 évjárat, sok extra, 12000 km. Nem vitrinmotor, itt-ott vannak karcok. Jobb oldali váltós, csak berugó! iá:650000Ft.
Érd.: 06209729597