Hát remélem hogy Erdély sosem lesz újra Magyarország része!
Mer akkor odaözönlik a sok geci, átverik ezeket a becsületes embereket,akik megkeserednek és soha többé nem lesznek ilyenek!
Tenyleg rendesek a szekelyek. En is azt tapasztaltam erdelyben mint te Zozi. Aztan vittunk nekik whiskeyt meg konyakot, meg nem ittak, mert mindig palinkaztak:)nehezen fogadtak el, de ok meg ontottek belenk a kajat meg a palinkat
Segítek én neked zoozee mit szeretnél? Hát igen ez általában így szokott lenni hogy ha segítesz akkor ritkán kapod vissza.Én is egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket akikben úgymond bízhatok.Ők az igazi barátok csak belőlük tényleg kevés van.
én magyarnak is ilyen vagyok...vagy legalább próbálok az lenni....
persze nem mindíg sikerül.... de odaadom az utolsómat sokszor...mindíg segítek mindenkinek..... legtöbb esetben ingyen és soha nem kapok segítséget senkitől.....(egyedül édesanyám a kivétel meg apám amíg élt ).....azoktól meg főleg nem kapok semmit akiknek én segítettem azok is mindíg ártanak inkább mint nem csinálnának semmit hálából.......úgylátszik ilyen a sorsom....
Nem kell ahoz székelynek lenned hogy ilyen legyél.Ismerek itthon is ilyen embereket.Csak sajnos kevés a becsületes ember és sajnos senki se bízik már meg senkiben.Ez a szomorú tényleg hogy módszeresen csinálják ezt az uszítást a nép között.Persze célja is van mégpedig hogy ne tartsunk össze és ne lázadjunk.
párszor laktam székelyeknél....már felnőtt voltam....és értettem mi miről szól kb. vagy azthittem .......és észrevettem, hogy mások.....a szó jó értelemben....pedig szegények voltak mégis adni akartak......tényleg szívszorító volt , hogy én aki hozzájuk mérten gazdag magyar voltam láttam miként akarják megosztani velem utolsójukat...és hangsúlyozom nem azért mert vártak tőlem valamit......és nekem az a fontos, hogy hiába adok neked valamit a többemől egy hangyányit...ami több mint egy szelet kenyér.... de lófasz arányaiban mert ő az utolsó kenyerét adta oda ..tehát gyakorlatilag mindenét....becsülendő lenne......
aztmondta az öreg , hogy amíg itt vagyok egyszerre halunk meg éhen ne idegeskedjek mert amíg élünk elosztunk mindent....
aztán haverommal elvittük étterembe egész családot....meg televettük nekik spájzot rendesen kajával de nem akarták elfogadni .....nagy dolgok voltak számomra ezek....
Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell
hozzá kommentár.
"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál
induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy
fekete ruhás,
fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd
megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt
kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek
mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradna k ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha o tt ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
Majd folytatta:
- "Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?"
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy
fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás
és négy, azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget
kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához,
és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40
körüli, erősen borostás
túramotoros imidzsébe. Kijött a könny a szememből.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és
jobboldali politikusnak nevező, gátlástalan gazemberek,
akik fröcsögő nyállal próbálják
fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak,
nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt
okoznak ennek az
országnak, mint eddig bárki. Csak eg yetlen egyszer
jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves,
görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból
hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad
vadidegen embereknek.
talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor,
ott, én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért
tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."
szewa...olyan kell csak ötezerért......most hoztak egy kormányt a dévnek azon azt mondja rajta van ...reggel bevizsgálom....lehet szerencsénk van...és akkor pár üveg sör....
Mer akkor odaözönlik a sok geci, átverik ezeket a becsületes embereket,akik megkeserednek és soha többé nem lesznek ilyenek!