Két hete volt a 45. születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. ... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Mari így szólt:
- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam.
pajti felejtsd el szét fognak kapni a rendörök erre vannak rá állva van egy barátom neki járkált a fia igy 125-ös vassal 50-es papirokkal most ott tart az ugy hogy nem megfelelö jogsival azaz jogsi nélkül okirat hamisitás egy szóval felejsd el nem ér annyit papa
Hali!
Még új vagyok itt. A segítségeteket szeretném kérni, szerintetek 125-ös tzr-t érdemes 50-es papírokkal venni és nem tudjátok h a vizsgáztatása lehetséges-e egyáltalán? Itt van egy kép róla.
Kedvetlenül, láthatóan rossz hangulatban megy haza este a férj.
Megvacsorázik, iszik egy pohár bort, majd bebújik a feleségéhez az ágyba, és elkezdi simogatni.
- Drágám - súgja az asszony -, ma nem lehet...!
- Én ezt nem értem - morog a férj -, hát ma minden nő összebeszélt?
A motoros megáll a pusztában egy pirinyó kis falunál. Kérdezi a benzinkutast:
- Hogy hívják ezt a falut?
- Az attól függ, hogy KIK hogy hívják. Azok, akik egy percre megállnak a költői szépségű kilátás bájaiban és e csodálatos vidéki tájban gyönyörködni, - vagy azok, akiknek az egész nyomorult életüket ebben az átkozott, molyette koszfészekben kell leélniük?
- Jó nápot kivánok. Lákátos Áládár vágyok. Tegnap a Váci uccábán
táláltám egy pénztácát.
Volt benne 82 ezer forint, 510 német márká, 600 UZSA dollár, 500
ezer olász lirá, és 280 svájci fránk.
Volt benne egy személyi igazsolvány is, asszongya.....: Kiss Péter
Richárd, Budapest, Dobo ucca.
Nnnnaa, neki küldeném a következő számot....
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy csapatot, akik ezen a projekten dolgoztak.
Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányosra volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezenkívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. "Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni."
A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállítottak mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai közt.
Két hete volt a 45. születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. ... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Mari így szólt:
- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam.
Ez vicc?
Még új vagyok itt. A segítségeteket szeretném kérni, szerintetek 125-ös tzr-t érdemes 50-es papírokkal venni és nem tudjátok h a vizsgáztatása lehetséges-e egyáltalán? Itt van egy kép róla.
Megvacsorázik, iszik egy pohár bort, majd bebújik a feleségéhez az ágyba, és elkezdi simogatni.
- Drágám - súgja az asszony -, ma nem lehet...!
- Én ezt nem értem - morog a férj -, hát ma minden nő összebeszélt?
- Hogy hívják ezt a falut?
- Az attól függ, hogy KIK hogy hívják. Azok, akik egy percre megállnak a költői szépségű kilátás bájaiban és e csodálatos vidéki tájban gyönyörködni, - vagy azok, akiknek az egész nyomorult életüket ebben az átkozott, molyette koszfészekben kell leélniük?
- Jó nápot kivánok. Lákátos Áládár vágyok. Tegnap a Váci uccábán
táláltám egy pénztácát.
Volt benne 82 ezer forint, 510 német márká, 600 UZSA dollár, 500
ezer olász lirá, és 280 svájci fránk.
Volt benne egy személyi igazsolvány is, asszongya.....: Kiss Péter
Richárd, Budapest, Dobo ucca.
Nnnnaa, neki küldeném a következő számot....
- Szervusz Kohn! Mi van mit vettél? Miért van annyi koton a kezedben?
- 25 darabot vettem, válaszol Kohn.
- De miért?
- Nézd, bementem a DM-be, és egy iszonyú jó begyes szőke eladó odalép,
és megkérdezi: - Mit óhajt uram?
- Kotont szeretnék vásárolni, válaszoltam.
- Megengedi, hogy méretet vegyek? így a nő.
Elképedve válaszoltam, hogy természetesen.
A nő elém térdel, elővesz, teljesen bevesz, leápol végig, majd száját
megtörülve közli:
- Ez a méret van, mennyit parancsol belőle?
Ennyi jóért nem volt pofám néhányat mondani, így kértem 25-öt,
- Na ez történt, mondja Grünnek Khon.
Grün teljesen transzba jőve kérdezi: - S ez így lesz, ha én megyek be?
- Persze, mondja Khon.
Grün elrohan a DM-be, ahol valóban ott a bomba nő.
- Kotont szeretnék vásárolni. - hadarja gyorsan az eladónak.
- Megengedi, hogy méretet vegyek önről? - kérdezi kéjes szájjal a hölgy.
- Természetesen!
A nő letérdel, előveszi Grünt, kiadóan leápolja, full extra, majd
megkérdi Grünt:
- Ez a méret is van, mennyit prancsol belőle uraságod?
- ...egyet se, csak érdeklődtem...!
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy csapatot, akik ezen a projekten dolgoztak.
Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányosra volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezenkívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. "Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni."
A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállítottak mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai közt.
link