Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Ne vedd kiindulási alapnak.
Nálunk nincs ilyen.
Azt nem nagyon merik már megtenni de másért hamarabb ki fogják
Vártam hogy kinek fog ez még eszébe jutni.
Ha nem rúgja ki mindjárt.
Bazmeg aszittem visszatért pipi........
Erröl sok helyen a munkáltato is tehet. A táppénzes állományt negativumként értékelik és rögtön ugrik a pótlék, juttatás, stb.
Tisztázzunk valamit. Én nem járok futballmeccsekre, esküszöm még nem láttam belülről az új stadionokat, a legtöbb, ami ehhez a sportághoz köt, az a magyar válogatott fontosabb tétmérkőzései. Egy portugál-magyart szívesen megnézek, de meg nem tudnám mondani, hogy jelenleg például, hányadik helyen tanyázik a Fradi. Ebből akár az is következhetne, hogy a baloldal egész éves stadionozása, zene füleimnek, gyógyír a lelkemnek. Következhetne, de valahogy mégse következik. (PolgárPortál-publicisztika)
Szerző: Ambrus Csaba – író, Kolozsvár
Miért nem? Egyszerű. Mert operába se járok és mégse gondolom, hogy az Operaház és az államilag támogatott színházak fenntartása helyett, inkább építsünk kórházakat. Sőt, a filmalap támogatási rendszere is csak részben nyereséges, kizárólag országimázs szempontból hoz némi hasznot, de ez nehogy már fontosabb legyen, mint az egészségügy vagy az éhező gyerekek sorsa. Egy magyar Oscar-díj semmivel nem ér többet a nemzetközi piacon, mint Hosszú Katinka bármelyik olimpiai aranyérme. Kérdezem én, vajon Deák Kristófról, vagy Dzsudzsák Balázsról hallottak többen a világon? Ráadásul a színházban az ezer eladott jegy jó eséllyel telt háznak számít, míg ugyanannyi ember a stadionban, gyakorlatilag üres lelátókat jelent.
Az RTL Klub hírszerkesztősége szinte hetente átszámolja, hányan ülnek be meccset nézni a bajnoki mérkőzésekre, hogy a mindig pont arra járó DK-s, vagy MSZP-s politikusokkal karöltve, bizonyítsák, mennyi pénzt áldoz a kormány a futballra, anélkül, hogy annak legalább a töredéke megtérülne. A valóság ezzel szemben, ahogy azt már megszokhattuk, egészen más utakon jár.
Az állami pénzből épített stadionokat, általában a helyi önkormányzat értékesíti. Ez rendszerint abból áll, hogy a futballklubok előre rögzített fix összegért cserébe, egyfajta bérlési szerződést írnak alá, legtöbbször a helyi polgármesteri hivatallal. Tehát az, hogy hányan vesznek jegyet vagy bérletet a meccsre, az kizárólag az adott sportklub költségvetését befolyásolja. Ha holnaptól a Fradi húszezer nézőt visz ki az Üllői útra, a stadion akkor sem fog több pénzt hozni az államnak. Legfeljebb akkor, ha a szerződéshosszabbítás során, a növekedő nézőszámra hivatkozva, az önkormányzat változtat a létesítmény bérlési feltételein. Így aztán teljesen feleslegesen könyvelgeti a lelátók népességét az RTL, ez ugyanolyan csúsztatás, mint amikor ugyanabban a riportban egy füst alatt, szándékosan összekeverik a sportakadémiákat, a profi játékosokat szerződtető egyesületekkel. Az egyik bálna, a másik keszeg. Igaz, mindkettő a vízben él.
Kíváncsiságból utánanéztem, hogy szülőföldem országában, a csodálatos Romániában, hány stadiont sikerült összehozni az elmúlt évtizedben. Ledöbbentem, amikor kiderült, hogy a büszke dákok, lassan de biztosan lekörözik a Fideszt. Gondolták volna? Kolozsvár, Craiova, Voluntari, Turnu-Severin, Bukarest, Ploiest, Tirgu Jiu, Alexandria, Arcul de Triumf (Bukarest) Arad (most bontják a régit) Jászvásár (alaposan felújított), Ovidiu (csak részben állami támogatott), Sepsiszentgyörgy, de hamarosan indul a bukaresti hármas projekt, a Steaua, a Dinamo, és a Rapid is új otthonba költözik. A 2020-as Európa-bajnokság kezdetéig ezeknek kötelezően el kell készülni. Emellett sorra épülnek a sportcsarnokok, talán az uszodák tekintetében érzek némi lemaradást, de ez érthető, hiszen a Dacia hazájában az úszás messze nem olyan népszerű, mint nálunk.
Lengyelország és Ukrajna már jóval korábban hozzálátott az adófizetők pénzének „szétszórásához”, mint ismeretes, ezek az országok pár éve már EB-t is rendezhettek. Igen, tudom, nehogy már Románia és Ukrajna jelentse számunkra a követendő példát. Rendben, akkor nézzünk körül az EU-ban. Spanyolországban négyévente átadnak egy-egy új, vagy felújított stadiont, legutóbbi két szerencsés gárda, az Athletic Bilbao és az Atletico Madrid. Egyébként a szóban forgó építmények összköltségéből még három MTK és két felcsúti stadionra futotta volna. Idén indul a Nou Camp újratervezése, de a Santiago Bernabeu sem marad sokáig jelenlegi formájában. Hasonló a helyzet Portugáliában is, Hollandiában pedig a kisebb városok sportfinanszírozási rendszerét vizsgálták fölül, mert állítólag ködbe veszett néhány csapat állami tartozása, a Nijmegen, a Maastricht, a Den Bosch több tízmillió euró befizetendő összeg terhétől szabadult meg, hála a sportszerető városvezetésnek. Vagyis nem csak arról van szó, hogy épült néhány stadion és akadémia közpénzből, ennél súlyosabb a helyzet, nagy szerencséje Van Basten népének, hogy ott nincs Népszava meg 444.
Hangsúlyozom, ha pusztán az adófizető polgár szemszögéből nézzük, semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a pályán jó a futball, vagy falábú az egész banda. Ahogy az sem mérvadó, hogy hányan kuporognak a lelátón. Tökmindegy, hogy telt ház van és csupa Ronaldo hasít a gyepen, az egészségügyre és az oktatásra ott is ráférne a vérfrissítés. De említhetném Németországot, ahol már sikerült tíz éve épült sportlétesítményt is több milliárdból újragondolni, kibővíteni.
Stadiont tehát mindenki épít. A nálunk szegényebbek, a nálunk gazdagabbak, az erős futballkultúrájú országok és a hozzánk hasonló gyengék egyaránt. A különbség csak az, hogy a fent említett országokban az ellenzéki politikusok és a sajtó még nem kattant rá a sport rendszeres becsmérlésére. Pedig gyanítom, hogy náluk se lehet stadionnal helyettesíteni a kórházat vagy klubtagsági kártyával gyógyszert venni.
Hagyjuk a rizsát, jó? Ne csináljunk úgy, mintha a baloldali értelmiség sport iráni gyűlölete csak tegnap, a stadionépítések hajnalán kezdődött volna. Nem, ennek nálunk elég szép hagyománya van, a téma pontos feltérképezése érdekében visszamehetnénk egészen a rendszerváltásig. Talán ez a legalapvetőbb különbség a jobb és a baloldali elit között. Míg az egyik lenézi a sportolókat, megkérdőjelezve szakmájuk és elhivatottságuk értelmét, állandóan a zsebükben kotorászva, utcaseprő szintre degradálva teljesítményüket, a másik fél sportszeretettől függetlenül elismeri munkájukat, eredményeiket. A balliberális értékrend szerint Hosszú Katinka csak akkor tudna hasznos tagja lenni a társadalomnak, ha hetente legalább egyszer, két edzés között felmosná a Nagyvárad téri aluljárót vagy ha lebetegedne, és ezzel megerősítené a baloldali szociális közhelygyárak elméletét, melynek értelmében csak kórházat érdemes építeni, esetleg iskolát, a többi mind kidobott pénz. Bezzeg más időkben, amikor az úgynevezett „tanácsadó” cégek havi szinten fosztogathatták az államkasszát, akkor a baloldal egyáltalán nem aggódott az adófizetők pénze miatt. Pedig ott minden bizonnyal csak papíron létező tevékenység zajlott, ha legalább egy fél stadion vagy egy icike-picike uszoda épült volna, most már azzal is előbbre lennénk.
Persze, nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy a baloldal számára a valódi ellenséget nem a stadionok jelentik. Ha Orbán Viktor nem szeretné a futballt, hanem a múzeumlátogatás lenne a hobbija, most minden balliberális katona, aki reggeltől-estig stadionozik, egytől-egyig a múzeumok oldalát rugdosná, ugyanazt a kísérőszöveget hajtogatva, hogy mennyivel hasznosabb lenne a múzeumok helyett az egészségügyre költeni ezt a pénzt. Az RTL Klub ugyanúgy nem a stadionok nézőszámát könyvelgetné hetente, hanem a visszafogott múzeumlátogatás állna a kormány szekálásának középpontjában. Mert a szociális rendszer jobbá tételének szemszögéből sehol a világon nem éri meg stadiont építeni. Se múzeumot, se színházat, se uszodát, se templomot, se emlékművet. Mi több, a Lánchídon is le lehetne kapcsolni a világítást, mert éjszaka csak néhány bulizós éjjeli bagoly jár arra, az ott elhaladó járművekbe pedig gyárilag szereltek fényszórót, ami elvileg helyettesíthetné a közvilágítás jelentős részét. Hát ide vezet a baloldali vízió. Ha az emberiség így gondolkodott volna már a kezdetektől fogva, még mindig barlangban élnénk és fakerekű szekéren tologatnánk a mezőről begyűjtött gyógynövényeket. Gondolom, a saját háztartásukban most tesztelgetik éppen, mennyire működik családon belül a választási győzelemre tartogatott szociális reformcsomag. Bizonyára zoknit is csak egyszer cserélnek egy héten, mert mi van, ha később szükségük lesz gyógyszerre, ők meg elköltötték a pénzt zoknira.
Szerény véleményem szerint a baloldali pártok pont azért futják ugyanazokat a köröket most már közel egy évtizede, mert engem, vagyis a választópolgárt, szüntelenül a betegségre és a halálra kívánnak felkészíteni. Kösz, de ebből nem kérek. Én élni akarok. És ez akkor is így lenne, ha ezeket a sorokat egy kevésbé felszerelt kórház belsejéből kellene megírnom. Ha ott leszek a szavazófülkében, optimistán akarok gondolni az országom jövőjére, a saját holnapomra, rohadtul nem dob fel, ha valaki azt üzeni nekem, ha mi nyerünk, már nyugodtan lehetsz rákos, ott lesz a jól felszerelt kórház valahol a körzetedben. Ezért néha betegen, néha egészségesen, halálunk napjáig, az egészségügy fokozatos rendbetétele mellett, igenis építsünk stadiont, uszodát, atomerőművet, bármit. Járjunk színházba, moziba, vigyük néha étterembe a barátnőnket, feleségünket, adott esetben mindkettőt, lehetőleg más időpontban. Azok viszont, akik nem akarnak semmit, csak várják a betegséget és a halált, mert az beváltja a kétfilléres szlogenekkel megvásárolt közéleti fogyatékosaik álmát, azokat arra kérem, hogy hagyjanak minket élni, mert pazarul boldogulunk nélkülük is. Nem kell hozzá se a savanyú pofájuk, se az állandó nyafogásuk, harcoljanak csak a virtuális világban felépített diktatúrájuk ellen, egymás és saját közösségi oldalán fröcsögve napestig. Igen, tudjuk, a kormány a hibás, ha összegyűl náluk a mosatlan, ha nem csukódik be elsőre a metróajtó, ha esik az eső és kénytelenek elhalasztani az otthon maradt kritikus tömeg éléről kikiáltott forradalmat. Nem a saját tehetetlenségük vagy a pozitív gondolkodás eszköztárának teljes hiánya gátolja meg őket abban, hogy kezdjenek valamit magukkal. Ó nem, ők mindent jól csinálnának, ha hagynák őket élni a Hosszú Katinkák, a stadionok, a kisvasutak, és a Puskás Akadémián focizgató gyereksereg.
Szerző: Ambrus Csaba – író, Kolozsvár
Miért nem? Egyszerű. Mert operába se járok és mégse gondolom, hogy az Operaház és az államilag támogatott színházak fenntartása helyett, inkább építsünk kórházakat. Sőt, a filmalap támogatási rendszere is csak részben nyereséges, kizárólag országimázs szempontból hoz némi hasznot, de ez nehogy már fontosabb legyen, mint az egészségügy vagy az éhező gyerekek sorsa. Egy magyar Oscar-díj semmivel nem ér többet a nemzetközi piacon, mint Hosszú Katinka bármelyik olimpiai aranyérme. Kérdezem én, vajon Deák Kristófról, vagy Dzsudzsák Balázsról hallottak többen a világon? Ráadásul a színházban az ezer eladott jegy jó eséllyel telt háznak számít, míg ugyanannyi ember a stadionban, gyakorlatilag üres lelátókat jelent.
Az RTL Klub hírszerkesztősége szinte hetente átszámolja, hányan ülnek be meccset nézni a bajnoki mérkőzésekre, hogy a mindig pont arra járó DK-s, vagy MSZP-s politikusokkal karöltve, bizonyítsák, mennyi pénzt áldoz a kormány a futballra, anélkül, hogy annak legalább a töredéke megtérülne. A valóság ezzel szemben, ahogy azt már megszokhattuk, egészen más utakon jár.
Az állami pénzből épített stadionokat, általában a helyi önkormányzat értékesíti. Ez rendszerint abból áll, hogy a futballklubok előre rögzített fix összegért cserébe, egyfajta bérlési szerződést írnak alá, legtöbbször a helyi polgármesteri hivatallal. Tehát az, hogy hányan vesznek jegyet vagy bérletet a meccsre, az kizárólag az adott sportklub költségvetését befolyásolja. Ha holnaptól a Fradi húszezer nézőt visz ki az Üllői útra, a stadion akkor sem fog több pénzt hozni az államnak. Legfeljebb akkor, ha a szerződéshosszabbítás során, a növekedő nézőszámra hivatkozva, az önkormányzat változtat a létesítmény bérlési feltételein. Így aztán teljesen feleslegesen könyvelgeti a lelátók népességét az RTL, ez ugyanolyan csúsztatás, mint amikor ugyanabban a riportban egy füst alatt, szándékosan összekeverik a sportakadémiákat, a profi játékosokat szerződtető egyesületekkel. Az egyik bálna, a másik keszeg. Igaz, mindkettő a vízben él.
Kíváncsiságból utánanéztem, hogy szülőföldem országában, a csodálatos Romániában, hány stadiont sikerült összehozni az elmúlt évtizedben. Ledöbbentem, amikor kiderült, hogy a büszke dákok, lassan de biztosan lekörözik a Fideszt. Gondolták volna? Kolozsvár, Craiova, Voluntari, Turnu-Severin, Bukarest, Ploiest, Tirgu Jiu, Alexandria, Arcul de Triumf (Bukarest) Arad (most bontják a régit) Jászvásár (alaposan felújított), Ovidiu (csak részben állami támogatott), Sepsiszentgyörgy, de hamarosan indul a bukaresti hármas projekt, a Steaua, a Dinamo, és a Rapid is új otthonba költözik. A 2020-as Európa-bajnokság kezdetéig ezeknek kötelezően el kell készülni. Emellett sorra épülnek a sportcsarnokok, talán az uszodák tekintetében érzek némi lemaradást, de ez érthető, hiszen a Dacia hazájában az úszás messze nem olyan népszerű, mint nálunk.
Lengyelország és Ukrajna már jóval korábban hozzálátott az adófizetők pénzének „szétszórásához”, mint ismeretes, ezek az országok pár éve már EB-t is rendezhettek. Igen, tudom, nehogy már Románia és Ukrajna jelentse számunkra a követendő példát. Rendben, akkor nézzünk körül az EU-ban. Spanyolországban négyévente átadnak egy-egy új, vagy felújított stadiont, legutóbbi két szerencsés gárda, az Athletic Bilbao és az Atletico Madrid. Egyébként a szóban forgó építmények összköltségéből még három MTK és két felcsúti stadionra futotta volna. Idén indul a Nou Camp újratervezése, de a Santiago Bernabeu sem marad sokáig jelenlegi formájában. Hasonló a helyzet Portugáliában is, Hollandiában pedig a kisebb városok sportfinanszírozási rendszerét vizsgálták fölül, mert állítólag ködbe veszett néhány csapat állami tartozása, a Nijmegen, a Maastricht, a Den Bosch több tízmillió euró befizetendő összeg terhétől szabadult meg, hála a sportszerető városvezetésnek. Vagyis nem csak arról van szó, hogy épült néhány stadion és akadémia közpénzből, ennél súlyosabb a helyzet, nagy szerencséje Van Basten népének, hogy ott nincs Népszava meg 444.
Hangsúlyozom, ha pusztán az adófizető polgár szemszögéből nézzük, semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a pályán jó a futball, vagy falábú az egész banda. Ahogy az sem mérvadó, hogy hányan kuporognak a lelátón. Tökmindegy, hogy telt ház van és csupa Ronaldo hasít a gyepen, az egészségügyre és az oktatásra ott is ráférne a vérfrissítés. De említhetném Németországot, ahol már sikerült tíz éve épült sportlétesítményt is több milliárdból újragondolni, kibővíteni.
Stadiont tehát mindenki épít. A nálunk szegényebbek, a nálunk gazdagabbak, az erős futballkultúrájú országok és a hozzánk hasonló gyengék egyaránt. A különbség csak az, hogy a fent említett országokban az ellenzéki politikusok és a sajtó még nem kattant rá a sport rendszeres becsmérlésére. Pedig gyanítom, hogy náluk se lehet stadionnal helyettesíteni a kórházat vagy klubtagsági kártyával gyógyszert venni.
Hagyjuk a rizsát, jó? Ne csináljunk úgy, mintha a baloldali értelmiség sport iráni gyűlölete csak tegnap, a stadionépítések hajnalán kezdődött volna. Nem, ennek nálunk elég szép hagyománya van, a téma pontos feltérképezése érdekében visszamehetnénk egészen a rendszerváltásig. Talán ez a legalapvetőbb különbség a jobb és a baloldali elit között. Míg az egyik lenézi a sportolókat, megkérdőjelezve szakmájuk és elhivatottságuk értelmét, állandóan a zsebükben kotorászva, utcaseprő szintre degradálva teljesítményüket, a másik fél sportszeretettől függetlenül elismeri munkájukat, eredményeiket. A balliberális értékrend szerint Hosszú Katinka csak akkor tudna hasznos tagja lenni a társadalomnak, ha hetente legalább egyszer, két edzés között felmosná a Nagyvárad téri aluljárót vagy ha lebetegedne, és ezzel megerősítené a baloldali szociális közhelygyárak elméletét, melynek értelmében csak kórházat érdemes építeni, esetleg iskolát, a többi mind kidobott pénz. Bezzeg más időkben, amikor az úgynevezett „tanácsadó” cégek havi szinten fosztogathatták az államkasszát, akkor a baloldal egyáltalán nem aggódott az adófizetők pénze miatt. Pedig ott minden bizonnyal csak papíron létező tevékenység zajlott, ha legalább egy fél stadion vagy egy icike-picike uszoda épült volna, most már azzal is előbbre lennénk.
Persze, nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy a baloldal számára a valódi ellenséget nem a stadionok jelentik. Ha Orbán Viktor nem szeretné a futballt, hanem a múzeumlátogatás lenne a hobbija, most minden balliberális katona, aki reggeltől-estig stadionozik, egytől-egyig a múzeumok oldalát rugdosná, ugyanazt a kísérőszöveget hajtogatva, hogy mennyivel hasznosabb lenne a múzeumok helyett az egészségügyre költeni ezt a pénzt. Az RTL Klub ugyanúgy nem a stadionok nézőszámát könyvelgetné hetente, hanem a visszafogott múzeumlátogatás állna a kormány szekálásának középpontjában. Mert a szociális rendszer jobbá tételének szemszögéből sehol a világon nem éri meg stadiont építeni. Se múzeumot, se színházat, se uszodát, se templomot, se emlékművet. Mi több, a Lánchídon is le lehetne kapcsolni a világítást, mert éjszaka csak néhány bulizós éjjeli bagoly jár arra, az ott elhaladó járművekbe pedig gyárilag szereltek fényszórót, ami elvileg helyettesíthetné a közvilágítás jelentős részét. Hát ide vezet a baloldali vízió. Ha az emberiség így gondolkodott volna már a kezdetektől fogva, még mindig barlangban élnénk és fakerekű szekéren tologatnánk a mezőről begyűjtött gyógynövényeket. Gondolom, a saját háztartásukban most tesztelgetik éppen, mennyire működik családon belül a választási győzelemre tartogatott szociális reformcsomag. Bizonyára zoknit is csak egyszer cserélnek egy héten, mert mi van, ha később szükségük lesz gyógyszerre, ők meg elköltötték a pénzt zoknira.
Szerény véleményem szerint a baloldali pártok pont azért futják ugyanazokat a köröket most már közel egy évtizede, mert engem, vagyis a választópolgárt, szüntelenül a betegségre és a halálra kívánnak felkészíteni. Kösz, de ebből nem kérek. Én élni akarok. És ez akkor is így lenne, ha ezeket a sorokat egy kevésbé felszerelt kórház belsejéből kellene megírnom. Ha ott leszek a szavazófülkében, optimistán akarok gondolni az országom jövőjére, a saját holnapomra, rohadtul nem dob fel, ha valaki azt üzeni nekem, ha mi nyerünk, már nyugodtan lehetsz rákos, ott lesz a jól felszerelt kórház valahol a körzetedben. Ezért néha betegen, néha egészségesen, halálunk napjáig, az egészségügy fokozatos rendbetétele mellett, igenis építsünk stadiont, uszodát, atomerőművet, bármit. Járjunk színházba, moziba, vigyük néha étterembe a barátnőnket, feleségünket, adott esetben mindkettőt, lehetőleg más időpontban. Azok viszont, akik nem akarnak semmit, csak várják a betegséget és a halált, mert az beváltja a kétfilléres szlogenekkel megvásárolt közéleti fogyatékosaik álmát, azokat arra kérem, hogy hagyjanak minket élni, mert pazarul boldogulunk nélkülük is. Nem kell hozzá se a savanyú pofájuk, se az állandó nyafogásuk, harcoljanak csak a virtuális világban felépített diktatúrájuk ellen, egymás és saját közösségi oldalán fröcsögve napestig. Igen, tudjuk, a kormány a hibás, ha összegyűl náluk a mosatlan, ha nem csukódik be elsőre a metróajtó, ha esik az eső és kénytelenek elhalasztani az otthon maradt kritikus tömeg éléről kikiáltott forradalmat. Nem a saját tehetetlenségük vagy a pozitív gondolkodás eszköztárának teljes hiánya gátolja meg őket abban, hogy kezdjenek valamit magukkal. Ó nem, ők mindent jól csinálnának, ha hagynák őket élni a Hosszú Katinkák, a stadionok, a kisvasutak, és a Puskás Akadémián focizgató gyereksereg.
Jobb esetben. Meg a szövődmények ha nincs szerencséje.
Engem az is zavar ha influenza miatt kell szenvednem, mert a buzi bejön dolgozni lázasan.
Engem az is zavar ha influenza miatt kell szenvednem, mert a buzi bejön dolgozni lázasan.
Dehogy. Csendben fuldokolnak.
Dk ra semmiképp. Meg az összes balos nyomorultra se mett mind igy gondolkodik
Ahz,ez a homo libsikusz visszafejodese.
Bar a te szorzeted gyer es bagoszagu,nem jo kabatnak,max geprongy lehetne.
Bar a te szorzeted gyer es bagoszagu,nem jo kabatnak,max geprongy lehetne.
És? Meggyógyul,letesztelik és megy dolgozni.
Elmegy dokihoz?Bátyám volt dokinál,elzavarták a francba,jöttek tesztelni 1 vagy 2 nap múlva,levették a mintát,két nap az eredményig.Addig ő simán jöhetett mehetett.Akkor miről is beszélünk?
Elmegy dokihoz?Bátyám volt dokinál,elzavarták a francba,jöttek tesztelni 1 vagy 2 nap múlva,levették a mintát,két nap az eredményig.Addig ő simán jöhetett mehetett.Akkor miről is beszélünk?
Fidesz szavazók törzsfejlődése? 
Nem értem, hogy a sok komcsinak mi a baja a stadionokkal? Minden értelmes, gondolkodásra képes ember használja már az eszét, ha másra nem is, legalább használja a guglit.
„Stadion vagy útépítés: tévhitek a hazai infrastrukturális fejlesztések kapcsán
György László, a Századvég vezető közgazdásza, Dobos Balázs, a Századvég vezető kutatója
A stadionokra és egyéb, sportoláshoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére fordított összegek gyakran jelennek meg a hazai közgondolkodásban meg nem vásárolt lélegeztetőgépek, ki nem cserélt iskolaablakok, meg nem épített utak vagy épp fel nem újított vasúti sínek formájában. A valóság ezzel szemben az, hogy Magyarországon 2010 és 2016 között több mint 6 ezermilliárd forintnyi, közfinanszírozott infrastrukturális beruházás valósult meg (EU-s és állami forrásokból), 2020-ra ez az összeg pedig várhatóan eléri a 10 ezermilliárd forintot is. Mindeközben stadionokra és egyéb sportlétesítményekre az évtized végéig mintegy 300-350 milliárd forintot, a fenti összeg 3-3,5 százalékát fordítja a kormányzat.
A közúti, vasúti és egyéb közlekedési infrastruktúra fejlesztésére több mint 3 ezermilliárd forint jutott 2016-ig, míg kórházfejlesztésre, oktatási és kutatási intézmények, valamint egyéb társadalmi infrastruktúra fejlesztésére közel 1,2 ezermilliárd forint. A környezeti és energetikai infrastruktúra terén is jelentős beruházások valósultak meg, mintegy 1,8 ezermilliárd forint értékben, beleértve árvízvédelmi és ivóvízminőség-javító beruházásokat, megújuló energetikai fejlesztéseket, szennyvíztisztító telepek korszerűsítését. Az évtized végéig valamennyi említett területen további fejlesztések várhatók, részben a hazánk számára még mindig rendelkezésre álló uniós források felhasználásával, valamint egyre nagyobb mértékben a hazai költségvetésre támaszkodva. A jelentős, részint hazai finanszírozású programok közül kiemelendő a Modern városok program, amelynek keretében 23 megyei jogú városunk és környezetük fejlesztése valósulhat meg a következő években, mintegy 3,5 ezermilliárd forint értékben.
E beruházások mellett 2010-től kezdve a szabadidős és professzionális sport infrastrukturális feltételeinek megteremtése és fejlesztése is kiemelt cél. A dinamikus, évi 3 százalék feletti gazdasági növekedés eredményeként pedig lehetőség is nyílik e beruházások megvalósítására. A nem létező vagy 40-50-60 éve amortizálódó pályák és stadionok (újjá)építésére – jórészt a Nemzeti stadionfejlesztési program keretében – 2020-ig várhatóan 200-250 milliárd forintot fordít a kormányzat, beleértve az új Puskás Ferenc Stadion felépítését is. Emellett komoly költséget jelentett a 2017-es vizes vb rendezéséhez szükséges infrastruktúra megépítése is. Ez az a világesemény, amelyet 2021-ben mindenképp megrendeztünk volna, ám a mexikói Guadalajara visszalépése miatt már 2017-ben sor került rá. A kapcsolódó infrastrukturális fejlesztésekre mintegy 92 milliárd forintot költött Magyarország. Ez együtt hozzávetőleg 300-350 milliárd forint közkiadás, ami valóban jelentős összeg, tíz év alatt azonban a hazai GDP egytized százalékát sem éri el, és mintegy 10 ezermilliárd forintnyi infrastrukturális beruházással áll szemben.
Mindezekből is látszik, hogy ma még súlyos tévhitek élnek a hazai közgondolkodásban az infrastruktúra fejlesztése, illetve a stadionokra és hasonló beruházásokra fordított összegek nagyságrendje kapcsán. A következő években, a minket körülvevő épített környezet további megújulásával együtt, talán ez is változni fog.”
„Stadion vagy útépítés: tévhitek a hazai infrastrukturális fejlesztések kapcsán
György László, a Századvég vezető közgazdásza, Dobos Balázs, a Századvég vezető kutatója
A stadionokra és egyéb, sportoláshoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére fordított összegek gyakran jelennek meg a hazai közgondolkodásban meg nem vásárolt lélegeztetőgépek, ki nem cserélt iskolaablakok, meg nem épített utak vagy épp fel nem újított vasúti sínek formájában. A valóság ezzel szemben az, hogy Magyarországon 2010 és 2016 között több mint 6 ezermilliárd forintnyi, közfinanszírozott infrastrukturális beruházás valósult meg (EU-s és állami forrásokból), 2020-ra ez az összeg pedig várhatóan eléri a 10 ezermilliárd forintot is. Mindeközben stadionokra és egyéb sportlétesítményekre az évtized végéig mintegy 300-350 milliárd forintot, a fenti összeg 3-3,5 százalékát fordítja a kormányzat.
A közúti, vasúti és egyéb közlekedési infrastruktúra fejlesztésére több mint 3 ezermilliárd forint jutott 2016-ig, míg kórházfejlesztésre, oktatási és kutatási intézmények, valamint egyéb társadalmi infrastruktúra fejlesztésére közel 1,2 ezermilliárd forint. A környezeti és energetikai infrastruktúra terén is jelentős beruházások valósultak meg, mintegy 1,8 ezermilliárd forint értékben, beleértve árvízvédelmi és ivóvízminőség-javító beruházásokat, megújuló energetikai fejlesztéseket, szennyvíztisztító telepek korszerűsítését. Az évtized végéig valamennyi említett területen további fejlesztések várhatók, részben a hazánk számára még mindig rendelkezésre álló uniós források felhasználásával, valamint egyre nagyobb mértékben a hazai költségvetésre támaszkodva. A jelentős, részint hazai finanszírozású programok közül kiemelendő a Modern városok program, amelynek keretében 23 megyei jogú városunk és környezetük fejlesztése valósulhat meg a következő években, mintegy 3,5 ezermilliárd forint értékben.
E beruházások mellett 2010-től kezdve a szabadidős és professzionális sport infrastrukturális feltételeinek megteremtése és fejlesztése is kiemelt cél. A dinamikus, évi 3 százalék feletti gazdasági növekedés eredményeként pedig lehetőség is nyílik e beruházások megvalósítására. A nem létező vagy 40-50-60 éve amortizálódó pályák és stadionok (újjá)építésére – jórészt a Nemzeti stadionfejlesztési program keretében – 2020-ig várhatóan 200-250 milliárd forintot fordít a kormányzat, beleértve az új Puskás Ferenc Stadion felépítését is. Emellett komoly költséget jelentett a 2017-es vizes vb rendezéséhez szükséges infrastruktúra megépítése is. Ez az a világesemény, amelyet 2021-ben mindenképp megrendeztünk volna, ám a mexikói Guadalajara visszalépése miatt már 2017-ben sor került rá. A kapcsolódó infrastrukturális fejlesztésekre mintegy 92 milliárd forintot költött Magyarország. Ez együtt hozzávetőleg 300-350 milliárd forint közkiadás, ami valóban jelentős összeg, tíz év alatt azonban a hazai GDP egytized százalékát sem éri el, és mintegy 10 ezermilliárd forintnyi infrastrukturális beruházással áll szemben.
Mindezekből is látszik, hogy ma még súlyos tévhitek élnek a hazai közgondolkodásban az infrastruktúra fejlesztése, illetve a stadionokra és hasonló beruházásokra fordított összegek nagyságrendje kapcsán. A következő években, a minket körülvevő épített környezet további megújulásával együtt, talán ez is változni fog.”
Es bogyora tenni a voksot,olyan mint sleepy joe,ugyis ido elott megmurdel,oszt lehet mas az elnok?
Oszt mire, kire?
Nem mehet dokihoz, mert oda csak akkor mehetsz ha nem vagy beteg.
Mondom, hogy nagyon odafigyelni választáskor
Egyébként negatív teszt nélkül nem mehet vissza.
De csak annyit kellett volna tegyen,hogy elmegy dokihoz.Persze ez nyilván túllő a korlátozhatóságán.
És mi lesz?otthon pihen és két hét múlva ugyanúgy ott fog dolgozni.Képzeld,az influenzánál is pont ez történne.Gondolom tavaly, tavaly elött meg az elött ez nem zavart.Képzeld abban is meghalnak emberek mégsem érdekelt ki mennyire ült tőled.
Csak a KériLaci szerint üvölt mindenki a covid miatt a feleségénél a kórházban.
Nálunk viszonylag van eszük. A sima influenzára is ingyen osztogatják az oltást minden évben, meg mindenféle szűrővizsgálatok vannak rendszeresen.